Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-22 / 18. szám
A kilencven lakás építésével még nem haladtak túlzottan előre: egyelőre az alapoknál tartanak. Az építész levele a bodótetői lakásépítés ügyében Ránksózzák az utolsó paneleket? Elhúzódik a Öböl-háború Újabb rakétatámadás Ríjad ellen Lesz-e a Bodótciöbűl második Avasadéi? Lesz-e Miskolc beépítésre momentán legalkalmasabb dombjából pénzt nyelő, senkinek sem tetsző, embertelen és kényelmetlen lakótelep-szörnyeteg? Ezek a kérdések a városháza építésügyi és városfejlesztési bizottságának ülésein is elhangzottak, hiszen a Bodóletőn az idén kilencven lakás épül — az eddigi tervek szerint, az amit még a volt tanács hagyott jóvá —, panelből. Mostanában kell döntenie arról a város közgyűlésének, hogy folytatja-e ezt a lakásépítést vagy sem. Ha igen, panelből-e, vagy másból? Ha nem, mit és miből épít helyette? És mi lesz a folytatás: panel továbbra is, vagy valami egész más? A bizottság a helyszínen is vizsgálódott az ügyben, és rendkívül éles vita zajlott le a látottakról. Az egyik vitázó. Sári István építész olyannyira fontosnak ítélte meg az ügyet, hogy álláspontját levélben is rögzítette, és eljuttatta a sajtónak, és a bizottság elnökének. Íme: • UTÖVÉDHARC A BÁÉV-NÉL Amint azt az emlitett bizottsági ülésén kifejtettem, értelmetlennek, műszaki, gazdasági, építészeti — szakmai szempontokból megengedhetetlennek tartom, hogy 1991-ben önkormányzati támogatással és a bizottság hallgatólagos asszisztálásával ötszintes házgyári panelépületek épüljenek meg, a több, mint 250 millió forint költséggel előkészített bodótetői építési területen. Hibásnak tartom azt a szemléletet, amely nem ismeri fel, hogy a rendszerváltással párnu- zamosan, az önkormányzatok működésének megkezdésével, a tulajdonviszonyok átrendeződésével minőségileg új helyzet' jött létre, amely a szakemberektől és az ön- kormányzati testületekben tevékenykedőktől- egyaránt a korábbiaknál felelősségteljesebb magatartást követei. Óva intem a t. bizottságot attól, hogy ehhez a ..városrendezési akcióhoz” hallgatólagos jóváhagyással „a nevét adja”, sőt a magam részéről ez ellen a legmesszebbmenőkig tih akozom. Teszem ezt annak ellenére vagy talán éppen azért, mert jól ismerem a paneles technológiával járó előnyöket és kötöttségeket, terveztem paneles lakótelepet toboezcr lakással (igaz. 1975-berp, mégis a mai helyzetben az ezzel a technológiával járó összes következmény ismeretében a bodótetői területen a paneles technológia alkalmazását nem tartom elfogadhatónak. A bodótetői lakásépítési terület ugyanis az elkövetkezendő 15 év egyik legfontosabb városi lakóterülete. Ennélfogva teljesen értelmetlen az első megvalósítási ütemben olyan beépítési módot és olyan technológiát alkalmazni, amely „kifutóban”, leáldozóban van. Más lenne a helyzet, ha a EÁÉV vagy bármilyen más kivitelező szervezet hosszú távra szóló paneles fejlesztési rendszerprogrammal rendelkezne, amely távlatban biztosítja az igényekhez alkalmazkodó korszerű lakásépítést. De korántsem erről van szó, hanem arról, hogy egy utóvédharcát vívó kivitelező vállalat utolsó „raktáron maradt” , paneljeit próbálja jó pénzért a város nyakába varrni. Számolni kell azzal, hogy amennyiben a területen megjelenik a paneles technológia, egy csapásra leértékelődik, devalválódik a többszáz millió forint árán előkészített, ma még magas presztízsű építési terület. A városnak pedig nem ez az érdeke, hanem ellenkezőleg az: megfelelő építési telkek kialakításával vonzóvá tegye az építtetők számára ezt a területet, hogy a telkeket minél magasabb áron tudja értékesíteni, hogy a befektetett költségei minél hamarább megtérüljenek. Ennek gyökeresen ellentmond az a hibás gyakorlat, amely a közművesített városi területeket ingyen és bérmentve bocsátja az építtető (jelen esetben az OTP) rendelkezésére. ® NEM KELL MÉG EGY AVAS-DÉL Kételyeim vannak abban a tekintetben is, hogy a botrányos körülmények között állandóan változtatott hitelfeltételek mellett lesz-e csaknem száz miskolci, vagy borsodi család, amely hajlandó 3 millió forint hitelt felvenni és azt törleszteni alig több, mint 60 négyzetméteres panellakásokért. Félő, hogy e lakások eladh a tatlanságuk esetén mintegy visszaszállnak” az önkormányzat tulajdonába, ami további értelmetlen kiadásokhoz vezet. Á< tanulmányozva a Miskolci Beruházási Vállalat által összeállított ismertető anyagot, megállapít ható, hogy az eddig invesztált több. mint 250 millió forint előkészítési költség jelentős része fölösleges, illetve elkerülhető iett volna. Ennek tételes elemzésébe azonban e helyen egyelőre nem kívánok belemenni. Mindenképpen magyarázatra szorul azonban az a számomra érthetetlen tény. hogy az 1990. január 30-án beadott megvalósítási pályázaton miéri nem a jóval kedvezőbb árajánlatot adó HÁÉv változatát fogadták el. Érthetetlen továbbá az is, nogv a Későbbiekben megismételt pályázat tervei, közeledve a megvalósuláshoz. mind funkcionálj- :an mind építészetileg tovább szegényedtek, s így jelenleg olyan épületegyüttes áll megvalósítás alatt, ami építészeti torzképe a korábbi beépítési koncepcióknak. Szeretném felhívni a figyelmet továbbá egy, a városban eluralkodott, a közhangulatban több helyen érzékelhető megállapításra, mely szerint: ezek az ... építészek már a Boilótetöböl is „kis Avas**-t akarnak csinálni. Nos, ebben a megállapításban feltétlenül van igazság, mert ha a jelenleg érvényes engedélyezett tervek alapján kerül az első tömb (vagy első tömbök) kivitelezésre, akkor ennek veszélye kétségtelenül fennáll. A magam részéről azonban elsősorban mint építész, de mint a bizottság- tagja is elhatárolom magam azon korábbi döntések várható kü - vetkezményeitől, amelynek meghozatalában nem vettem részt. • A LAKASRA VARÓK ÉRDEKEIT IS VÉDENI KELL! Annak érdekében azonban, hogy a téma a holtpontról kimozduljon, javaslom a tisztelt elnök úrnak, a bizottságnak és a város önkormányzati testületének: haladéktalanul vizsgálja felül korábbi döntéseit, az alábbiak szerint: — Kérjen szakvéleményt az engedélyezett első tömb vonatkozásában a beépítési terv készítőitől (Szőke László építész) annak megállapítására, hogy mennyiben felel meg a megvalósítás előtt álló tömb a jóváhagyott beépítési terv alapkoncepciójának. — Szerezze be a t. bizottság a témával kapcsolatos ÉSZB-szakvéleményt, különös tekintettel az épületek földszinti funkcióváltására (üzletek elmaradása), az épületek városképi megjelenésére. valamint a tervező szervezet tervezési jogosultságára. — Szerezze be a bizottság a tervezéssel és kivitelezéssel kapcsolatos érvényben lévő szerződéseket, valamint az OTP 1991-re szóló megerősítő nyilatkozatát. Mindezek birtokában haladéktalanul döntsön a tekintetben, hogy megengedhető-e a korábbi hibás döntések kényszere alatt előállt helyzet elfogadása és az építés folytatása, vagy az építés leállítása mellett a tervek átdolgozásával, technológiaváltással a környezethez illeszkedő,, a, lakóterület minőségét meghatározó, építészetileg magasabb színvonalú épületek megépítése kívánatos. * Az építésügyi és városfejlesztési bizottság elnökétől, Kar- vaiöZky Istvántól megtudtuk: az építész icvelét h bizottság véleményével együtt juttatja el a polgármesternek. A bizottsági álláspont azonban azt is figyelembe kívánja venni, hogy az építkezés leállítása azzal is jár: kilencven magánjogi szerződést kell felbontani, azaz kilencven, lakásra váró családdal kezdődhet áldatlan jogvita — no és természetesen az ő érdekeiket is védeni kell ... A döntés végül is a közgyűlés joga és kötelessége •. • (k-ó) Irak az éjszaka három újabb rakétát lőtt ki szaúd- arábiai városokra. A háromból egy célt tévesztett, egyet a Patriot rakéták hárítottak el, a harmadik meg becsapódott ugyan Rijadban. de csak kisebb kárt okozva. (Elképzelhető, hogy ez utóbbit is a légvédelem hárította el.) A katonai elemzők ás hír- magyarázók véleménye most már egyre inkább arra hajlik. hogy az első napok sikerein felbuzdulva. kissé alábecsülték az iraki hadi potenciált. Valószínűnek tűnik, hogy az iraki légierő jelentős része sértetlen, a repülőterek sem teljesen használhatatlanok, s az iraki hadsereg ninos elvágva a hátországi vezetéstől. Többszázra teszik a rendelkezésre álló iraki rakéták számát, és valószínű, hogy ezeket fel lehet szerelni vegyi, illetve biológiai robbanófejjel is, mivel ezek a gyártó- kapacitások sem semmisültek meg. Az öböl-háborúval kapcsolatos hír, hogy hazánk, valamint Csehszlovákia és Lengyelország külügyminisztereinek budapesti találkozóján elítélték Irak kuvaiti agresszióját, és külön is méltatták Izrael önmegtartóztatását. Az is a diplomácia hírei közé fcartoA köz valódi véleményével szembenézni igen nagy kockázatokat rejtő vállalkozás. Ezért azután azok a rendszerek, politikusok, közéleti emberek, akik úgy érzik, szilárdan állnak a lábukon, igyekeznek magukat megkímélni az efféle kellemetlen szituációktól. A közvélemény ismerete azonban egy demokratikus rendszerben alapvető fontosságú. Természetesen még a legdemokratikusabb rendszerben sem lehet a legfontosabb döntéseket a közvéleményre alapozni, ám az a közvélemény, amely egy-egy probléma kapcsán létezik, olyan tény, amellyel mindenfajta döntés mérlegelésekor számolni kell. Miért? A kérdésre Tóth Pál szociológus, gyakorló közvéleménykutató szakember válaszol: Először is azért, mert a közvélemény már pusztán azzal, hogy kifejeződhet, állást foglal, tehát mintegy ellenőrizheti mondjuk a politikát. Azután, ha a közvéleményt a döntéshozók megismerik, vagy meg akarják ismerni, akkor az legalábbis elgondolkodásra késztetheti őket. A kérdés most már csak az, hogyan ismerhető meg a „köz véleménye”? Hogyan fejeződhet ki egyáltalán a közvélemény úgy, hogy ez valóban betöltse a társadalomban azt a pozitív szerepet, amelyről szóltunk? A „köz”-vélemények megnyilvánulásának legalapvetőbb feltétele természetesen maga a demokrácia. Ez azonban csak elengedhetetlen, de nem elegendő feltétele ennek. Hozzátartozik mindehhez az is, amit társadalmi nyilvánosságnak nevezünk. Ha a társadalmi nyilvánosság szerkezeti formái fejlettek, akkor egyre több ember és lakossági csoport képes a vélezik, hogy Szaddám Húszéin elutasította a szovjet elnök békekezdeményezését. Az elemzők közül mind többen a háború elhúzódásával számolnak. (Folytatás a 2. oldalon) ménvkifejezésre. Tehát a sajtó, a rádió és a nyilvánosság más fórumain, intézményesült formában elmondhatja a véleményét, hangot adhat törekvéseinek, vágyainak, rögeszméinek. Amennyiben ezek a „csatornák” nem jól működnek a társadalmi nyilvánosság formái fejletlenek, akkor a vélemények nemcsak magánvéleménnyé silányulnak, de idővel az emberek a vélemény kifejezése iránt is közömbössé válnak. Ekkor lesz, lehet azután hivatkozási alap a „köz” véleménye: akárkik hivatkozhatnak ezekre az emberekre, hiszen senki sem tudja ellenőrizni, hogy voltaképpen mit is gondolnak ők a dolgok állása felől. A társadalomirányítás azonban nem érheti be azzal, hogy van egy jól működő társadalmi nyilvánosság. Vannak olyan esetek, amikor nagyon pontos információkra van szükség arról, hogy valamely jelenség. vagy probléma megítélésében miként tagolódnak a vélemények. Tehát milyen tipikus vélemények vannak és ezek a vélemények milyen kört. vagy mennyi embert érintenek. Magyarán: mi a többségi vélemény és mi nem az? Egy politikai páll, amelyik választásra készül, egyetlen kifejlett demokratikus rendszerben sem nélkülözheti a közvéieménv- kuiatások . .edménveinek ismeretét. Eze.e nélkül az ismeretek nélkül manapság egyszerűen elképzelhetetlen eev választási kampány sikeres megtervezése és vé- gigvitele. Ez persze csak egyetlen példa, de talán a legismertebb. A közvélemény tagolódásának precízebb megismerésére tehát a közvélemény-kutatás szolgál. Arra természetesen még a leggazdagabb országok sem vállalkozhatnak, hogy' egy adott kérdés felől mindenkit Menedzserklub Mályiban Menedzserklub alakult a napokban Mályiban. Nagyrészt helyi szakértők vállalnak benne tevékenységet, de miskolci szakemberek is részt vesznek a klub munkájában. Céljuk, hogy hasznos tanácsokkal, ötletekkel járuljanak hozzá a helvi gondok megoldásához, és segítsék a polgármester munkáját. megkérdezzenek. Erre azonban nincs is szükség. Ilyen jellegű vizsgálatok során ugyanis tökéletesen elegendő az, ha meghatározott szempontok szerint és különböző technikai eljárásokat alkalmazva a lakosságból egy „mintát” vesznek. Ezek a közvélemény-kutatások szamára kiválasztott minták tulajdonképpen olyan modellek, amelyekről feltételezik, hogy a véleményalkotás tekintetében éppen úgy működnének, mintha az ösz- szes lakost megkérdezték volna. Az persze előfordult, hogy valamely közvéleménykutatás eredményei „nem jöttek be”. Ez azonban többnyire oda vezethető vissza, hogy a közvélemény — mint már utaltunk rá — felettébb változékony valami, rövid lejáratú dolog. Vagyis mire szegény közvélemény-kutatók az adatokat feldolgozzák, a véleményekre ható szituáció közben gyökeresen változott. A közvélemény-kutatókhoz egy nyugati ország polgára éppen úgy hozzászokott. mint mondjuk ahhoz, hogy a nagyvárosok utcáin sok az autó. Az emberek egyfelől nagvon jól tudiák, semmiféle, rájuk nézve hátrányos következménye nem lehet annak, hogy vélemé- nvüknek hangot adnak — akár a közvélemény-kutatást végző kérdezőbiztosról van szó, akár a társadalmi nyilvánosság más fórumairól. Meg azért sem vonja felelősségre őket senki, ha nem mondanak semmit. Azzal azonban a fejlett demokráciákban élők többsége teljesen tisztában van, ahhoz, hogy a közvéleményre hivatkozhassunk. minimálisan meg kell ismernünk a „köz’*, véleményét. (Vége) A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII, ÉVFOLYAM, 18. szám ARA: 5.20 1991. JANUAR 22., KEDD FORINT A közvéleményről, szakértői szemmel (2,) Nem elég a nyilvánosság
