Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-18 / 15. szám

Rakétatámadás Izrael ellen A MISKOLCIAK NAPILAPJA Eszkalálódik-e az Öböl-háború? Az öböl-háború hírei kőiül a legfontosabb és a legszo- morúbb az. hogy rakétatámadás érte Izraelt. Szaddám Hu- szeinnek — az első külföldi kommentátorok szerint — nyil­vánvalóan az volt a célja, hogy berántsa Izraelt az Öböl­háborúba, és ezzel maga mellé hangolja a többi arab álla­mot. Hogy eszkalálódik-e az Öböl-háború, az nagymérték­ben azon múlik, hogy Izrael türelmes marad-e, és meddig, úgy, ahogy ezt tőle a szövetségesek kívánják. A rakéták szerencsére halálos áldozatokat nem követeltek. Később kaptuk a hírt, hogy a támadás után egy ember szívroham következtében meghalt. Épületek dőltek romba, és a hírek szerint tizenkét ember megsérült. Ezeknek a hagyományos — azaz nem vegyitöltetű — rakétáknak inkább lélektani hatásuk volt. (A legfrissebb információk a 2. oldalon.) XXIII. ÉVFOLYAM, 15. SZÁM 1991. JANUÁR 18., PÉNTEK IRA: 5,20 FORINT Játékvarázs Szemerey László bűvész Játékvarázs címmel lép a gyerekek elé 25-én az Ifjú­sági Házban. A program, amelyre 30 forint a belépő, délután fél 3-kor kezdődik. A Miskolci Bölcsész Egyesület... Egyetem lesz a tanév végére ? Lassan itt az ideje, hogy az egyetemekre, főiskolákra jelentkezők postázzák felvé­teli lapjukat. Ki először, ki másodszor, ki sokadszor. A Miskolci Bölcsész Egyesület­hez is sorra érkeznek a ki- sebb-nagyobb borítékok. Az érettségi bizonyítványok kö­zött sok a jeles eredményű, de néhol közepes teljesít­ményről árulkodnak a la­pok. — Elsősorban természete­sen a jeles és jó eredménnyel érettségizettek jöhetnek szó­ba — mondja dr. Gyárfás Ágnes, az egyesület elnöke. — De meggyőződésünk, hogy a tehetség nem minden eset­ben van kapcsolatban a kö­zépiskolából hozott jegyek­kel. A jelentkezési határidő 1991. március 31., tehát, akik addig jelentkeznek, azok vagy az alapozó, vagi’ az el­ső szemeszter hallgatói lesz­nek. — A jelentkezők számára bizonyára fontos az egyesület jelenlegi helyzete. Milyen új fejleményekről tudna beszá­molni? — 1990 novemberében be­adtuk pályázatunkat a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztériumnak. A kezdeti hozzáállással szemben, amely­re jellemző volt a kifogások keresése, örömmel mondha­tom, hogy jelenleg igen po­zitívan kezelik ügyünket. Pályázatunkat egyetemi, aka­démiai, szakminisztériumi szakbizottságoknak kell fe­lülbírálnia. — Az e tanév végén vizs­gázók mar kormányszinten elfogadott egyetemi hallga­tók lesznek? — A pályázat elbírálásá­nak időtartama mint mond­ták, körülbelül fél év, de kértem, hogy ha lehetséges, rövidebb idő alatt hozzanak döntést. Igv előreláthatólag e tanév végén már Miskolci Bölcsész Egyetem leszünk. — A következő tanévben lesznek-e új szakok? — Először is, a pszicholó­giai szakot csak az 1992—93- as tanévben, tehát egy év kihagyásával indítjuk újra. De ez csak a diplomával még nem rendelkezőkre vo­natkozik, ugyanis a már egyetemet, vagy gyógypeda­gógiai főiskolát végzettek számára már az 1991—92-es tanévben pszichológiai ki- egészitő szakot indítunk. Ezenkívül új, kiegészítő szak­ként beindul a népzene és a kamarazene szak. — Milyen változások vár­hatók a tandíj ügyében? — A jelenlegi, már egye­sületi hallgatók számára a tandíjat nem kívánjuk emel­ni erre a szemeszterre, az 1991—92-es tanévre beirar,ko­zok tandíja pedig 20 000 Ft lesz. — Mikor már az összes anyagi és jogi feltétel adott lesz, marad-e a jelenlegi épületben az MBE, vagy máshová repülnek a „párt­ház fecskéi”? — "Miskolc polgármestere szándéknyilatkozatot adott arról, hogy egyetemmé vá­lásunkkal egvidőben biztosít épületet. Természetesen szá­munkra minden szempontból a volt pártház lenne a leg­megfelelőbb. — Ügy tudom, már me­nedzsere is van az egyesü­letnek. — Valóban, az Ameriká­ban élő, magyar származású Makk László menedzseli az iskolát. Kint élő magyarok támogatásából, menedzserünk közreműködésével, jelenleg 100 ezer dollár gyűlt össze az MBE számára. Ezenkívül, Miskolc — véleménye szerint — nagy lehetőségeket rejt magában. Ittjárrakor átadott városunk polgármesterének egy Business Center-prog­ramot. Felajánlotta, hogy húsz nagytőkés részvételével az 5-ös műút mellett, a vá­ros határában egy ilyen business centrumot építené­nek. Föld alatti garázzsal, hotellel, motellel, kisebb-na- gyobb üzletekkel. Valamint tervezik egy bank alapítását is Miskolcon, amibe az egye­sület a meglevő tőkéjével részestársként betársulna. Ezek az anyagi lehetőségek megkönnyítik az egyesület munkáját, létéért folyó küz­delmét, és úgy vélem, Mis­kolc számára is igen kedve­zőek. Dusza Erika Érjen véget mielőbb... 3fc Komolyan kell venni a tanulást, hiszen a Miskolci Böl­csész Egyesület hr'lgatóinak jó esélyük van arra, hogy ha­marosan egyetemi hallgatókká legyenek. (Kerényi László felvétele) Tegnap hajnalban tombol­ni kezdett a Sivatagi Vihar. Ez a fedőneve annak a terv­nek, amelynek keretében a szövetséges légierő csapást mért az iraki hadseregre. Az elmúlt több, mint huszon­négy órában rengeteg poli­tikus nyilatkozott már. De mi a véleménye az utca em­berének? — Bármennyire messze van tőlünk a háború, vala­milyen hatása biztos lesz nálunk is — mondja Kele­men Éva, a Központi Statisz­tikai Hivatal munkatársa. — Sajnos, nem lehet, kizár­ni egy esetleges terrortáma­dás veszélyét. Éppen arról beszélgettünk, hogy itt a környéken elég sok vegyi- üzem van, de az emberek egyáltalán nincsenek felvilá­gosítva, mit kellene tenni­ük egy vegyikatasztrófa ese­tén. Tudjuk, hogy fokozott biztonsági intézkedéseket hoztak, de azért egy pici szorongás mégis van ben­nünk. Igaz, hogy itt nálunk a KSH-ban rendszeresen van polgárvédelmi oktatás, de azért a valóság mégis más. • • A sétálóutcán két siető kiskatonát kérdezek. Már hallották a hírt: — Igen, a rádióból értesültem a táma­dásról — feleli Varga Tibor szatíaszvezető. — Várható volt, hogy az amerikaiak nem halogatják sokáig a dolgot. Húszéin biztosan nem számított ilyen csapás­ra. Most fel fogja mérni, hogy milyen lehetőségei vannak, de én attól tartok, nem fog visszalépni. Látja, látnia kell, hogy kilátásta­lan, de túl önfejű. — Szerintem pedig vissza­vonul — veszi át a szót Fi- geczki Péter tizedes. — Igaz, hogy van egy félmilliós had­serege, de ez mit sem ér lé­gierő nélkül. Ha jól hallot­tam, már a földön megsem­misült az iraki repülők nagy része. A buszmegállóban kevesen állnak. Az emberek fázósan húzzák össze a kabátjukat. A busz még nem jön, így van egy kis idő beszélgetni. Asztalos Mihály né nyugdí­jas pesszimista, és ezt nem is tagadja: — Nézze kedves­kém, én átéltem a második világháborút, ötvenhatot, de a lövöldözésből, a gyilkolás­ból még semmi jó nem szár­mazott. A harc, akármilyen célból folyik is, csak szen­vedést okoz. Ennek már so­ha nem lesz vége ? A lakáskarbantartó szö­vetkezet munkásainak sem tudok újdonságot mon­dani. Simon Imrét és Mol­nár Roiundot nem érte vá­ratlanul a támadás híre. — Ennek eiőbb-utóbb be kel­lett következnie. Húszéin olyan, mint Hitler, csak a saját feje után megy, nem nézi a következményeket. Mi már annyi országnak küld­tünk segélyt, remélem most bennünket is támogatnak majd a gazdagabb országok. Beszélgetésünkre felfigyelt a mester, Soós Gyula, aki elő­ször csak hallgatta fiatalabb társait, majd a saját véle­ményét sem rejtette véka alá: — Felőlem lőhetik egy­mást ott a sivatagban, lé­nyeg, hogy hozzánk ne érjen ■ el. Az a fontos, hogy legyen nálunk munka és kenyér. Ha ott olyan sok pénzük van háborúzni, ám tegyék, csak minket ne bántsanak. Az egyetem központi kol­légiumának földszintjén arab diákok egy csoportjába üt­közöm. Űtban a szobájuk felé, a liftben kezdünk be­szélgetni: — Nagyon sajná­latos ez a háború — mondja Amran Ahmed jemeni diák. — Nem sokat tudunk az egészről. Szerintem akár egy évig is eltarthatnak az ütkö­zetek, mert az amerikaiak nincsenek felkészülve a si­vatagi hadviselésre. Beérünk a szobába, egyik társuk éppen most kel fel. Tőlünk tudja meg, hogy ki­tört a háború. Hosszú má­sodpercekig a megdöbbenés­től szólni sem tud, majd hirtelen előveszi a rádióját, hátha valamelyik arab nyel­vű adó friss híreket sugároz. Ahmed közben folytatja: — Nem hiszem, hogy az USA tényleg fel akarja szabadíta­ni kuvaitot. Egyszerűen csak nagyobb befolyást akar sze­rezni a térségben. Régen el­múlt már az az idő, amikor valaki az igazságért szállt harcba. Ma már a gazdasági érdekek mozgatják a politi­kusokat, és csak elbújnak az ilyen szép szólamok mögött. A liftre várva Terenyei Pál karbantartót kérdezem: — Reggel néztem a tévé műsorát. Nagyon bízom ben­ne, hogy a szövetségesek ha­mar pontot tesznek ennek az ügynek a végére. Szerintem egy hét alatt vége lesz, és így talán nálunk sem lesz nagyobb hatása. Visszaindulok a szerkesz­tőségbe. Egy taxiban éppen a híreket hallgatják, majd Bartyánszki Attila és Már­ton Ferenc, mindketten so­főrök, bevallják, hogy tar­tottak a háborútól: — A leg­borzasztóbb, hogy nem lehet megjósolni, milyen hosszú lesz. A második világháború előtt sem tudta volna senki megmondani, meddig tart majd. A megkérdezettek többsége szerint gyors lefolyású lesz a háború, és bíznak benne, hogy nálunk ennek nem lesz számottevő hatása. Ám egy kis feszültség mindenkiben érződött. Csak remélni lehet, hogy nem lesz okunk félni. H. Sz. Változott az olaj ára At Öböl-háború pontos kihatásait . ma még nehéz megmondani, ám mindany- nyiunkban felmerül a gon­dolat: mi lesz, ha közvetle­nül érint bennünket, akár­csak egy energiakorlátozás erejéig. Éppen ezért fordul­tunk kérdésünkkel Horváth Józsefhez az Észak-magyar­országi Áramszolgáltató Vál­lalat műszaki vezérigazgató- helyetteséhez. Megtudtuk, hogy egy eset­leges áramkorlátozásra való felkészülési terv állandóan a birtokukban van, ám ez nem az öbölben kialakult hely­zettel, hanem az energia­ellátási gondokkal kerülhet összefüggésbe. Mindeddig nem volt szükség arra. hogy elővegyék ezt a tervet. Ugyanakkor az elmúlt hét péntekétől országos szinten életbelépett az áramszolgál­tató vállalatoknál egy foko­zott felügyeletre kiadott utasítás. Eszerint a szolgála­tot teljesítő ügyeleteseknek a szokásosnál is nagyobb fi­gyelmet kell fordítaniuk te­rületük ellenőrzésére, arra, hogy idegen személy egyet­len helyen se tartózkodhas­son Megszigorították a be­lépők ellenőrzését is. A Leninvárosban levő Ti­sza; Erőmű Vállalatnál arról tájékoztattak bennünket, hogy az erőművet már két éve egy úgynevezett polgári fegyveres őrség vigyázza. Természetesen most is rájuk hárul az, hogy fokozottan ellenőrizzék és védjék az erőművet. A Tiszai Vegyi Kombinát­ban Nagy László termelési vezérigazgató-helyettessel éppen akkor váltottunk szót, amikor a stratégiai fontossá­gú Olefin-gyárba indult te­repszemlére. Elmondta, hogy valamennyien aggodalommal figyelik az Öböl-háború fej­leményeit. Ugyanakkor a Tiszai Vegyi Kombinátban zavartalanul folyik a terme­lés, és van elegendő alap­anyag is. A reggeli híradá­sokban hallották, hogy az amerikai és a szövetséges hadsereg gyors akciója már kihatással volt az olaj bare- lenkénti árváltozására is. Ám azt, hogy végül is ho­gyan jelentkezik ez majd az alapanyagok, a kőolajszár­mazékok árában, ma még nehéz megjósolni. Bizonyá­ra kihatással lesz a háború a TVK exportjára is, amelyet a Közel-Keletre bonyolít le a kombinát. Ám erre is csak később lehet pontos választ adni. Mindenesetre a TVK- ban fokozott ellenőrzés mel­lett zavartalanul termelnek. V. Zs. „Fenntartjuk a közrendet” Miskolc utcáin jóformán semmi jele annak a háború­nak. amelyet tőlünk több ezer kilométerre vívnak. De talán mintha a szokásosnál több volna a rendőr... Dr. Káló József ezredest, a me­gyei rendőr-főkapitányság vezetőjét kérdeztük: minden körülmények között gondos­kodni tudnak-e a közrend fenntartásáról? — A szokásosnál valóban nagyobb létszámmal látjuk el most a szolgálatot. Ké­szültségben állunk, hiszen ezt írta elő számunkra az Országos Rendőr-főkapitány­ság. Megtettük a szükséges intézkedéseket, fokozott el­lenőrzésünk alá kerültek a veszélyes üzemek, a közszol­gáltató vállalatok, a vasúti pályaudvarok és a buszvég­állomások. Állandó kapcso­latban állunk az ORFK-val, friss információkat, és ha a helyzet úgy hozza, utasításo­kat kapunk tőlük. Szoros együttműködésbe léptünk a társszervekkel, például a pol­gári védelemmel. Az eddig beérkezett jelentések sze­rint semmi olyan rendkívüli esemény nem történt, ami megzavarta volna a közren­det. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a közüzemek munkáját semmi se zavar­hassa meg. A készültségi állapotot mindaddig fenn­tartjuk, amíg ezt a főható-, Ságunk szükségesnek látja.'

Next

/
Oldalképek
Tartalom