Déli Hírlap, 1991. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-17 / 14. szám
Elvabítva Az életkor előrehaladtával a vakításérzékenység növekszik, a szürkületi látásélesség csökken. Előfordulhat, hogy az idősebb személy a szürkületi-éjszakai időszakra vezetésképtelenné válik. Egy kutatás során kiderült, hogy — szembe vakítás esetén — a huszonévesekhez viszonyítva az ötvenévesek körében 4.6- sz'or, a hetvenévesek között 13,5-ször annyian voltak azok, akik adott fénysűrűség különbséget már nem észleltek. Éjszakai forgalomban már akkor fel lehet újra kapcsolni a távolsági fényszórót, amikor az egymással szemben közlekedő járművek még csak mintegy 10 méterre közelítették meg egymást. Ilyen közelségből a vakítás már kizárt. Ez — különösen alacsony sebesség esetén — jelentős időnyereség. Pl. 36 km/óra mellett 1 másodperccel előbb vagyunk képesek bevilágítani az előttünk lévő útszakaszt. afe Fel a korcsolyával! (Kerényi felv.) Lassan járj, tovább élsz! Aki csak felületesen nézi a dolgokat, azt gondolhatta volna Katiról, hogy sosem lesz beteg. Negyvennyolc éves, nagymama már, de gyors mozgású, tevékeny asszony. Bőre napsütötte barna, szeme csaknem mindig mosolyog, élénk, beszédes. Aki viszont közelebbről ismerte életmódját, megjósolhatta, hogy ez lesz a vége. Katinak életeleme volt a munka. Gyorsan, jól és jókedvvel dolgozott. Idáig ez nagyon is helyes. Csakhogy igen sokat, erején felül vállalt. Egyik lányáéknál már gyermekek voltak, a másik éppen az esküvő előtt állt. Kati egyre többet akart nekik nyújtani, olyasmit, ami csak keveseknek volt meg a faluban. Ezért munkája mellett csirkét nevelt, és uborkára szerződött. Nagy volt a konyhákért, olykor az egész családra főzött, néha még az unokákra is neki kellett vigyáznia. Ahogy haladt az idő, eevre inkább érezte, hogy fárad, de nem hagyta magát. Mosott és főzött, söpört és kapált, és későn feküdt, korán kelt. Nyári szabadságát is megosztva, a tyúkólak között és az uborkaföldön töltötte. A fizikai erőfeszítésen és a hajszolt tempón kívül gondjai is voltak. A csirkéknek nem mindig kapott takarmányt, rossz az ellátás. Volt, hogy négy nap egymás után odakerékpározott a terménybolthoz, hiába. Az elveszett időt nehéz volt bepótolni. Az uborkára pedig nem volt eső, locsolnia kellett. Amikor a gyakran kapált, gonddal öntözött uborkák szépen megnőttek — nagyobbra, mint bármelyik szomszéd kertjében —, kiderült, hogy bezárt az átvevő. Egy hétig a városba hordták a terményt. Aztán az keserítette el Katit, hogy kevesebbet fizettek érte, mint amennyit várt. Majd dupla áron tették ki a kirakatba. Kati az uborkaföldön lett rosszul. Fájdalmas görcs szorította a mellkasát, tonka égett, alig bírta a karját emelni. Megállt pár percre, aztán makacsul folytatta tovább a munkát. Végigvitte a megkezdett sort, kupacba rákta a leszedett uborkát. Végül érezte, hogy nem bírja tovább. Otthagyott mindent, hazavánszorgott, leült az udvaron egy kicsit. Még friss vizet adott a csirkéknek, ki tudja, mikor érnek haza a többiek. Majdnem eszméletét vesztette már, amikor végre átszólt a szomszédba, hogy hívjanak mentőt. Katinak többszörösen is szerencséje volt. Késlekedése ellenére inég idejében érkezett kórházba, nem úgy, mint az infarktus számos, fiatal áldozata. Azután a családja is segített neki. Nemcsak a munka elvégzésében, hanem a vállalások leépítésében is. Egyik lánya lemondott a videóról, a másik a külföldi útról. Férje besegített a konyhakert gondozásába, az uborkaföldet pedig leadták. Kati nem lett dologtalan, munkahelyére is visszament egy fél év múlva (adminisztrátor volt), de ezután többet pihent a házimunka közben, és különmunkát nem vállalt többé. A kórházi hosszú hetek alatt megtanult „lazítani”. Ebben az első órák halálfélelme, majd a felülkerekedő józan meggondolás és a sorstársak példája volt segítségére. Megtanulta, hogy az igények és a lehetőségek kompromisszuma teremtheti meg a megfelelő egyéni élettempót, ezen keresztül a belső harmóniát és az egészséges életet. I. P. Csak ipartestületi tagoknak lelek a vállalkozások élénkítésére Felforrósodtak a telefon- vonalak a Budapest Bank Rt. Miskolci Igazgatóságán is, amikor megjelent a lapokban a hír, hogy a pénzintézet és az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) megállapodtak abban, hogy a vállalkozások élénkítése érdekében, meghatározott feltételek mellett, hiteleket bocsátanak a kisvállalkozók rendelkezésére. Ennek részleteiről érdeklődtünk a Budapest Bank Rt. Miskolci Igazgatóságán. — Milyen hiteleket bocsátanak a vállalkozók rendelkezésére? — Eseti, rövid lejáratú hitelekről van szó, amelyet a fejlesztések megvalósítására a Világbank leánybankja (IFC) bocsátott rendelkezésre. Az export ösztönzése céljából devizahitel nyújtására van lehetőség — válaszolta első kérdésünkre a bank munkatársa. — Mekkora összeg áll rendelkezésre e hitel céljaira, és milyen időtartamra adják ezeket? — Országosan egymil- liárd forint rövid lejáratú eseti hitelkeretet különített el a Budapest Bank Rt. erre a célra. Az igénybevétel maximális időtartama hat hónap. Az IFC 40 millió német márka hitelt bocsát rendelkezésünkre, amelyet a bankunk három év alatt kiegészít 1,6 milliárd forint belföldi fejlesztési hitellehetőséggel, s ezt a kölcsönt középlejáratra nyújtjuk. Továbbá tízmillió dollárnak megfelelő devizahitel* nyújt a bankunk kisvállalkozóknak az exporttevékenységük előfinanszírozására, melynek lejárata általában egy év lehet. — Á* érdeklődésből már kiderül, hogy sokan várják ezt a lehetőséget. Mikor kezdik meg a hitelek folyósítását? — A rövid lejáratú eseti hitel ez év január 15-től vehető igénybe. Az IFC köl- csönére várhatóan március végétől, április elejétől lehet számítani, az export-előfinanszírozásra szánt devizahitelt pedig ugyancsak január 15-e után tudjuk biztosítani. — Kik vehetik igénybe ezeket a meghatározott célú kölcsönöket, és milyen feltételekkel? — Kifejezetten egyéni vállalkozók, valamint az 50 százalékot meghaladó mértékű magántulajdoni hányaddal rendelkező vállalkozások. amelyek, illetve akik IPOSZ-tagok és a náluk munkaviszonyban álló fő- és mellékfoglalkozású tagok és alkalmazottak száma éves átlagban nem haladja meg a 60 főt. — A kisvállalkozók gyorsan szeretnének kölcsönhöz jutni. Kikhez fordulhatnak kérelmeikkel? — Az ipartestületeknél a hitelkérelem tartalmi követelményeit magában foglaló összeállítás rendelkezésre áll, de ez a bankunk egységeinél is beszerezhető. A kérelmeket azonban az ipartestületekhez kell benyújtani, ahol az igényeket felülvizsgálják, minősítik, s már javaslattal ellátva fogják továbbítani a banknak. Ezért kérjük a hiteligénylőket, hogy elsődlegesen ne a bankot, hanem az illetékes ipartestületet keressék fel hiteligénylő pályázatukkal. — Milyen feltételekkel adja a bank a hitelt? — A Budapest Bank Rt. finanszírozó egységei kapják meg tehát- az ipartestületektől az általuk már javasolt kérelmeket, de a döntés végül is a pénzintézetnél történik. A rövid lejáratú eseti hitelt maximum hat hónapra adjuk, s 100 ezertől 500 ezer forintig. A hitelbírálat során a bank döntő fontosságúnak tartja az ipartestületek véleményét, a hitel folyósítása pedig a mindenkori pénzpiaci kamatláb figyelembevételével történik, s ennek mértéke jelenleg évi 35 százalék — mondta el a bank munkatársa, aki végezetül azt is kifejtette, hogy az ipartestületekkel eddig is jó munka- kapcsolatban voltak, s e hitelakció során az együttműködés még szorosabbá válhat. Bíznak abban, hogy a vállalkozók jól kamatozó tevékenységbe fektetik pénzüket. s ez a kölcsönakció valóban eléri célját. O. E. Kártékony békák Az amerikai óriásvarangy, vagy aga, olyan mértékben elszaporodott Ausztráliában, hogy mér-már megközelíti az üregi nyúl egykori „népsűrűségét”. As óriásvarangy Mexikótól Pata*óniáig minr Az egyén felelősségét semmi sem ősökként! A sátán ifjú követői A jelképes bosszantástól a támadásig Elborzadva, megrettenve torpannak meg a felnőttek, és clhűive (olykor némi csodálattal) állnak a gyermekek korunk legújabb rémsége, a fiatalok sátáni tettei előtt. Azok a fiatalok — bár ez nem mindig tudatos bennük — éppen ezt akarják. Bizonyos mértékű agresz- sziót megenged, olykor el is vár a társadalom. („A fiú ne legyen anyámasszony katonája.”) A másoknak szándékos szenvedés okozását azonban általában szigorúan tiltja és megtorolja. Már a gyermekek is ismerik az ősi parancsolatot: ölni nem szabad, és tudják, hogy már a verekedést is bünteti a szülő, vagy a tanár, később a rendőrség, a bíróság. Ezért a verekedést inkább csak titokban művelik, elkövetése után büntetéstől félnek, sőt — ez más és komolyabb dolog! — bűntudatuk is támad. Am a serdülő gyakran fellázad, azaz nem akarja teljesíteni a szabályokat, félre akarja rúgni a korlátokat. Ha „jó” viselkedést várnak el tőle, ő szándékosan a „rosszat” választja. A Sátán a keresztény vallásban a gonosz megtestesítője, a jó és önfeláldozó Krisztus ellenpólusa. A rosszaságra való törekvést gyakran megelőzi egy gyanútlan, de félelmetes kijelentés: a szülő mintegy előlegként „elvetemült, rossz gyereknek” minősíti csemetéjét, és az ettől kezdve — ha nincs elég énereje — az ismert „önmegvalósító jóslat” kényszerpályáján süly- lyed tovább. • SPORTSZERŰTLEN SERDÜLŐK A gyermek általában ki akar tűnni valamivel a csoportjában. Keresi, mivel vívhatná-ki a kortársak elismerését vagy ámulatát (ha mást nem, legalább szörnyülködését) és a felnőttek figyelmét? Ha pozitív módon nem képes kiemelkedni a „szürke tömegből”, negatív cselekedettel próbál kitűnni. Ez már kisgyermeknél is megfigyelhető: ha a verset elfelejtette, rosszal- kodással próbálja felhívni magára a vendégek figyelmét. A nagyobb gyerek is gyakran akkor művel valami felháborítót, ha úgy érzi, szülei nem figyelnek rá eléggé. Sajnos, a túlzott figyelés is kiválthat negatív hatást, ettől való menekülésképpen is sodródhat rossz társaságba a fiatal. Közösségellenes cselekedetei szimbolikusan bosszantást és bosszúállást is kifejezhetnek a környezet, elsősorban a szülei felé. Serdülő fiúk agressziója gyakran irányul a védtelenek (gyengébb gyermekek vagy állatok) ellen. Még nem alakult ki náluk a „sportszerűség”, az erkölcs alapvető követelménye, mely megkívánja, hogy legfeljebb „azonos súlycsoportban” tá-. madjon. Empátiás készségük is fejletlen, azaz nem tudnak, nem akarnak belegondolni a másik fél fájdalmába, félelmébe. A lányok, a „gyengébb nem” ellen is részben ez a csúfolódások, ijesztgetéseik. verekedések elindítója. Másrészt ennek jól nyomom követhető szexuális indíttatása is. A serdülő az ébredező szexuális vágyait még nem képes érett módon a szokásos útra terelni, vagy pedig meggátolni, így kerülő úton nyernek kielégülést agresz- szív fantáziákban, vagy cselekedetekben. Ez az oka, hogy a sátámista fiatalok lányokat fenyegetnek, lányokat szeretnének áldozatul ejteni. • A JELLEME KIFORRATLAN, ERKÖLCSÖT NEM ISMER Ha a szülők nem megfelelően foglalkoznak gyermekükkel, ha a serdülő nem kap elég figyelmet, szerete- tet, ha negatív példát lát, ha szabadjára engedik, vagy na túlságosan merev korlátokat szabnak, bizony előfordulhat, hogy rossz útra téved. De nem kisebb az egész társadalom felelőssége! Ahol naponta minden oldalról az erőszakos megoldások, a pusztítás változatos mintái zúdulnak már a gyermekekre is, nem lehet csodálni, ha belőlük merít fogékony fantáziájuk. És még egy: ha egyre fokozódó létbizonytalanságban, jövőt- leniül, az egzisztenciális szorongás légkörében élnek, az elkeseredett dühöt, lázadást szíthat bennük. Az erkölcsi gátak pedig meggyengültek, az értékek devalválódtak. A fiataloknak rá kellett jönniük, hogy a társadalmi eszmények, melyekben eddig hittek (amit beléjük sulykoltak a felnőttek), részben hamisak, és az ellenkezőjükre fordultak. Ilyen légkörben az alapvető erkölcsi elvek is felfordulnak, természetesen csak a (még) kiforratlan jelleműek esetében. Bármennyire próbáljuk is megmagyarázni pszichológiai ismereteink alapján, hogy milyen lelki és társadalmi hatások táplálhatják a sátánizmus szörnyűségeit, tudni kell. hogy az egyén felelősségét semmi sem kisebbítheti, még akkor sem, ha csak gyermekkorú. Mindenkit ezer és ezer hatás ér, ilyen is. olyan is, mégis maga választja meg, hogy melyik úton jár. Még ebben az ingatag világban is biztos pont az a két alapkövetelmény, hogy kárt, szenvedést senkinek nem szabad okozni, és az is, hogy saját pillanatnyi vágyaink leküzdését,' késleltetését, félretevé- sét mindenképpen meg keli tanulnunk a társas lét kezdetén, már gyermekkorban. Minél előbb, amíg nem késő. Dr. Ignácz Piroska denütt otthonos, de sehol sem fordul elő tömegesen, meglévőn a természetes ellensége. Némely közép- és dél-, amerikai államból Puerto Ricóba és a Hawaii-szigetekre exportálták a hatalmas állatokat a eukomádül- tetvényekre, biológiai védekezésül különböző rovarkártevők ellen. Az aga itt úgy látszik, jól bevált, és kordában tartotta a sokfajta rovarkártevőt. Nem nagyon lehet tehát az ausztrál queenslandieket kárhoztatni, hogy Hawaiiból hozattak vagy száz óriási varangyot cukornád ültetvényeikre. Ez 1934-ben történt. A cukornádültetvények az elmúlt évtizedek alatt igen megszaporodtak Queensland- ban, de a rovarkártevőket rovarirtó szerekkel kell pusztítani. Az aga nem vált be mint a cukomádültetvé- nyek védelmezője. Ellepte viszont az egész államot, az egész partvidéket Brisbane- tól a Nagy Korall-zátonyig; vagy Bundeberg tői Rock- hamptonig csakúgy, mint az állam belső részein fekvő cukornádültetvényeket. Az óriás varangy nemcsak rovarokkal, hernyókkal táplálkozik; egereket, sőt patkányokat is eszik. Az őshonos szép. színes békák között is nagy pusztítást végez. Mint a varangyok általában, az aga bőre is mérgező nedvet választ ki; a kutyák nem is nyúlnak hozzá, megtanulták, hogy mérge veszélyes lehet számukra. Egyetlen haszon származott aa agák betelepítéséből: állítólag megcsappant Queens- lanban a mérges kígyók száma. Ezt a feltételezést alátámasztja, hogy szakembe-' rek láttak kígyót, amely agát evett meg. és valóban rövidesen elpusztult. A varangyok mérgét legnagyobb mennyiségben a nyakon lévő mirigyek termelik. A mé-' reg tejszínű folyadék, amely érintésre kicseppen a mirigyből, erőteljesebb nyomásra kifröccsen, és ha a szemet éri, fájdalmas, maró érzést kelt, és hosszú órákra szinte megvakítja az áldozatot.
