Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)
1990-12-01 / 279. szám
<£* DH SPORT <$, DH SPORT \ DH SPORT Tis magyar nyolcezre« magasságban MegÉílA JiiÉ tsleei /I köreik eső cél a Mount Teeres Es úgy , hogy igen jó! S csak egy helyen, mindent egy helyen! A város szívében megnyílt és várja kedves vásárlóit a Misko'c, Széchenyi u. 97. — divatáruk — kötöttáruk - felsőruhák - cipők - sportáruk - illatszerek - ajándék - autómüszaki cikkek - alkatrészek - felszerelések \ (§EÚTK.UM \ SZÉCHEwyy utca, Túraajánlat A Miskolci Helyiipari Természetbarát Egyesület tagjai holnap reggel, fél kilenckor a Majális-parkból indulnak szokásos hétvégi kirándulásukra. Tóth Gábor, túravezető a Közép-Garadna — Tekenős völgy — Dimá- vag üdülő — Kühne Andor út — Savósvölgy — Lillafüred útvonalon kalauzolja az érdeklődőket. jfc Speciális felszerelésekkel és élelmiszerekkel vágtak neki az útnak. Valódi hegymászó-felszerelésre azonban nemigen volt szükség. (Csikós József felvételei) segítsége nélkül azonban igen nehéz lett volna a dolgunk, csakhogy néhány ajánlólevél ' és telefon, igen hatásosnak bizonyult. így is mire visszaértünk, már ötödik napja álltak a határon társaink. Ebből talán érzékelhető, mennyire esetleges egy-egy ilyen út kimenetele a jelenleg ebben a térségben uralkodó állapotok miatt. Itthonról mindent megtervezni egy ilyen, viszonylag nagyszabású expedíció esetében. nem lehet. Szeptember harmadikára egyébként már a második csoport is megérkezett. — Innen busszal tettük meg az utai, a kínai határig, ott, „szokásokhoz híven” várt bennünket a kötelezően „bérlendő” terepjáró, tolmács és egy összekötőtiszt. Alaptáborunkat 4700 méteren állítottuk fel, ahol szeptember 6- tól 13-ig akklimatizálódtunk. Az ettől harminc kilométernyire kiépített, előretolt alaptáborba (5700 méter), már csak tizennyolc jak segítségével tudtuk elszállítani a csaknem háromtonnányi felszerelésünket. A Nangpa La-hágóhoz ugyanis csak gyalogosan lehet eljutni. Az első táborunk kiépítése közben. 6250 méteren találkoztunk egy japán és egy olasz csapattal, akik a rossz idő miatt, kénytelenek voltak eredmény nélkül visszafordulni. Három nappal később a második táborunk építése közben, számunkra is igen kedvezőtlenül alakult az időjárás. Gyakran mínusz huszonöt fokban, 50—70 kilométeres szélben kellett mozognunk. A hármas táborhoz napokat várva sem sikerült elindulnunk. Végül, vállalva a kockázatot, mégis nekivágtunk egy egykori lavinán. Űj úton tapostuk a nyomot, így sikerült tábort vernünk. Innen szeptember 29-én, öten indultunk elsőként a csúcs meghódítására. Nyolcezer méter magasságából azonban a kegyetlen időjárás ismét visszakényszerített bennünket. Utánunk egy másik társaság vágott neki a hegynek. Nekik végül sikerült közülünk elsőként feljutniuk a csúcsra. Ök október 4-én értek vissza az alaptáborba. Mi már kipihentük magunkat, és éppen akkor indultunk el második próbálkozásunkra. Csodálatos időben haladtunk négyen — Szend- rő Szabolcs, Nagy Sándor, Decsi István és én —, s három nappal később ott álltunk. 8201 méter magasságban. Ez a csúcs egyébként ritkán látott formát öltött: hatalmas focipályaként tárult elénk. Látni nem, csak érezni lehetett, melyik annak a legmagasabb pontja. Innen aztán a négy égtáj felé mindent beláttunk Tibettől a Shishapangmán át, a Mount Everestig. A szokásos nézelődés és fotózás u tan, egy jo óra múlva hagytuk el a csúcsot. Mire az alapiáborba érkeztünk, havazott. Az utánunk próbálkozó harmadik csoportunknak már ismét nehéz lett az útja. Ennek ellenére ők is sikerrel járták, csak éppen a gyönyörű kilátásról maradtak le az időjárás miatt. Jól végződött tehát az expedíciónk. Tizenhatból tízen értük el a célt, s most egyszerre tízen számítunk hazai csúcstartónak. Hazafelé ismét történt néhány apróbb kellemetlenség — társainkat például kitoloncolták a tibeti területről —, ám idővel mindenki szerencsésen hazaérkezett. A csaknem ezernyi dia .keretez- getése közben, azért éreztem, már az úiabb tervek után is érdemes, érdeklődni. Megtudtuk még, hogy a legújabb álom a világ legmagasabb csúcsa, a Mount Everest meghódítása lenne 1995-ben. Nagy Zsuzsanna A diafelvéfeleken megmutatott portrék között sehogyan sem találtam beszélgetőpartnerem arcát. Akárhogyan kerestem, a hófödte csúcsok előtti tizenhat szikár tekintet egyikében sem ismertem rá. Pedig ott volt. Megfogyva, szakállasán, meleg gyapjúsapkában álldogált a legyőzött csúcs alatt... A mostani, azaz az V. Magyar Himalája-expedíció tagjai közül miskolci lakásában éppen diáir válogató fiatalember, Csíkos József, nem először „kényszerül” mesélni hegymászóélményeiről. 1985-ben az első magyar Hi- maiája-csúcs, a Himalchouli (7893 méter), később a Shi- shauangma (8012), a dél- amcrikai Aconcagua — hogy csak néhányat említsünk a hét- és nyolcezres hegyóriások közül —, meghódítói között szerepel már a neve, s most, a világ nyolcezreseinek családjában hatodikként ismert Cho-Oyu (8201 m) megmászói között ismét ott volt. A „Türkiz Istennő” meghódítása azonban — ez a csúcs nevének magyar fordítása — nem könnyű dolog. Kínában és Nepálban az idegenek még ma sem szívesen látott vendégek ... — Mi, néhány an, már augusztus 22-én ki kellett, hogy utazzunk a különböző engedélyek beszerzése érdekében, a második csapat csak 28-án Indult otthonról — kezdte — Csíkos József. — Előrelátásunk, mint bebizonyosodott, nem volt alaptalan, hiszen a nepáli határon azonnal lekapcsolták csomagjainkat. Kát- manduba, a hivatalos ügyek elintézése miatt, hárman kerekedtünk fel. Akkoriban az ottani földcsuszamlások miatt mindkét létező, odavezető út járhatatlan volt, így hosszas kerülővel értük el a várost. A magyar nagykövet sf: .4 Cho-Oyu, azaz a „Türkiz Istennő” 8102 méteres csúcsa. Fárasztó várnak a lányokra (Szabán Gabriella felvétele) A DVTK NB í-es női kosárlabdacsapata két mérkőzésen lép pályára a hét végén, mindkettőt idegenben játssza. Ma délután Nagykanizsán, a MÁV NTE csapata ellen játszanak a lányok a Magyar Kupában, holnap pedig Nyíregyházán, a Tanárképző Főiskola gárdája ellen vívnak bajnoki mérkőzést. ,— Mindkét mérkőzést meg kell nyernünk — mondta Király Sándor, a Diósgyőr vezető edzője. — Nagykanizsán nehezebb lesz győzelmet aratni, hiszen NB I-es csapatról van szó, de a főiskolásokat sem szabad lebecsülni. Tény, hogy a főiskolai és egyetemi csapatok kicsit süllyesztő jellegűek. NB I-es szintű játékosokat kapnak és kevés az olyan játékos, aki visszatérmeglehetősen furcsa módját választotta a szurkolásnak, úgy biztatják a hazaiakat, hogy az ellenfelet szapulják. Egyébként a hazai mérkőzéseken általában négy-ötszáz szurkoló van jelen. A csapat veszélyes, harcos és kemény játékosokból áll. Most olyan formában van a Diósgyőri VTK, hogy minden remény megvan arra, hogy a kedvezőtlen környezet ellenére. is megnyerje a mérr kőzést. utazó keret: Horváth, Molnár K., Novák, Sitkéi, Pronyina, Králik, Jevtusenko, Lakosa, Juhász, Madaras. A nyíregyháziak ellen is ez a tizenegy játékos lép pályára. Az egyetlen dolog, amitől tartok — fejezi be az edző —, hogy a sok utazás megviseli a lányokat, és vasárnap már kevésbé lesznek robbanékonyak. M. R. hét a főiskola után a bajnokságba. Amerikában éppen ezek az egyetemi csapatok képviselik a legjobb erőket. Közülük kerülnek ki a válogatott játékosok. Nálunk amatőrök játszanak a főiskolákon, s ezt a megfelelő anyagi háttér hiányával magyarázzák. Éppen azért, mert ott képzik a tanárokat és edzőket, a TF-en és a Tanárképző Főiskolákon kéne a legmagasabb szintű képzést biztosítani. A Nyíregyháza csapatában két, korábban a Diósgyőrben játszott kosaras is pályára lép. Takács Ágota régebben, Csoó Andrea pedig egy éve hagyta itt a DVTK-t. Nagykanizsára nem szívesen utazunk, mert a közönség Kosárlabda, iVB /.
