Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-07 / 284. szám

Ghost Bemutató a színházban Ar ember mindig kiváncsi volt. Többet és többet akart tudni magáról, környezetéről, mindenről, amit maga előtt lá­tott. A felfedezés vágya hajtot­ta egykoron a bátrakat és sok­sok áldozat és szenvedés után elmondhatjuk, hogy rengeteg mindent ismerünk már. De egyet nem: mi van a halál után? Sokan, sokféleképpen fog­lalkoztak már a reinkarnáció kérdésével. A Ghost nem vá­laszt keres, inkább csak egy lehetséges (?) perspektívát vá­zol fel. A főhős Sam (Pat­rick Swayze) egy utcai rab­lótámadás áldozata lesz, ám rá kell jönnie, hogy valami rejtély folytán a Főidőn ma­radt, még ha az élő embe­rek nem látják és nem hall­ják is őt. Egy spiritiszta mé­dium (Whoopi Goldberg) se­gítségével próbái kapcsolatot teremteni szerelmével, Mol- lyval (Demi Moore). Ám nemcsak hátrányai vannak ennek a „földönkívüli” álla­potnak. Sam láthatatlansága révén tudja meg, hogy való­jában egy előre kitervelt gyilkosság áldozata lett, és megdöbbenve kell rájönnie, hogy valójában ki áll a hát­térben. Nagyon szellemes film a Ghost, a szó szoros és tá- gabb értelmében egyaránt. A cselekmény végig érdekfeszí­Bál a Savoyban-X- Jelenet a filmből tő, a feszültebb részeket a forgatókönyvíró (Bruce Joel Rubin) remekül oldja fel egy csipetnyi humorral, kihasz­nálva a fizikai és „szellemi” lgt közötti különbségek kí­nálta helyzetkomikumokat. Adam Greenberg operatőri munkája az egyik erőssége a filmnek. A mozgó kamera állandó használatának segít­ségével a néző úgy érezheti. A Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye A Nemzeti Filharmónia I Népszerű bérleti sorozatában ! hallhattuk legutóbb városunk 1 szimfonikus zenekarát. Ez a [ koncert nagyobb zenei élményt jelentett, mint az elmúlt heti. Az egész program összefogott, színvonalas játékkal tűnt ki, melynek egyaránt részese a betanító és vezénylő karmes­ter Kovács László, a jó for­mában muzsikáló zenekar és a kitűnő közreműködő művész, Friedrich Ádám. Már a műsort kezdő mű, Weber Obfron-nyitánya meg­teremtette azt a koncentrált zenei légkört, amelyet sike­rült megőrizni mindhárom műsorszámnál. Nem állítha­tom azt, hogy az előadás hibátlan volt, de például úgy éreztem, Weber művét szívesen interpretálja a ze­nekar. Kovács László gon­dos és érzékeny irányítása, a jó tempók nemcsak a nyitány megszólaltatását tették plasztikussá, de lé­nyegében ugyanezek a gon­dolatok a szimfóniára is ér­vényesek. Mendelssohn útiélményeit dolgozta fel a IV.-nek da­tált A-dár (Olasz) szimfó­niában. Az 1833-ban bemu­tatott mű értékes muzsika. A miskolci előadás karmes­tere érvényre juttatta a nyi­tó tétel ujjongó, boldog ze­néjét, a napfényes Itália hangzó képét. Ugyanilyen éneklő hangvétel lengte át a lassú rész ünnepélyes, be­szédszerű zenéiét is. A ka­rakterisztikus tánctétel után a sodró lendületű (a-moll- ban írt!) Saltarellóban bizo- nyították a zenekar magas- rendű virtuozitását. Mozart 447. K. számú Fsz-dúr kürtversenyét hang­versenyéletünk kedves, de ritka vendége, Friedrich Adóm játszotta. Kürmüvé- szünk a tőle megszokott magas színvonalon, biztos, szép hangon, hibátlanul szó­laltatta meg a mindhárom tételben daloló hangszerét. Mozart jól ismerte a hang­szerek lelkét. így ez a ver­senymű is szépségével hat a hallgatóságra. És, hogy nemcsak a közönségre, ha­nem az előadóra is, azt Friedrich Ádám bizonyltot­ta, amikor a közönség tap­saira megismételte a mély­érzelmű Románcot. A szép muzsikával egy — sokáig elfttiHyt "i'énetanámőre ein- lékeztetett. Az előadómű­vész nem mondta, de a hallgatóság közül sokan tudták, hogy a még emo- cionálisabban előadott mo­zarti muzsika Iza néninek, édesanyja emlékének szólt. Baría Péter hogy nemcsak csupán pasz- szív szemlélője az esemé­nyeknek, hanem, akár egy igazi szellem, láthatatlanul is közeli szereplője a kalandok­nak. Patrick Swayze lassan kez­di kinőni az ügyeletes tini­sztár szerepét. Ez a kicsit elmélyültebb feladat lehető­séget ad neki arra, hogy bi­zonyítsa; nemcsak üres rágó­gumifilmek révén tud magas­ba emelkedni. Demi Moore maga a megtestesült szere­lem és gyász. Könnyei any- nyira valódiak, hogy az em­ber már nyújtaná is a zseb­kendőjét. Woopi Goldberg lubickol a kicsit trampli, mégis kedves médium szere­pében. A Ghost egyszerre krimi, romantikus szerelmes film és sci-fi. Ám érdemes elgon­dolkodni a témán. Mindenki­nek szive joga eldönteni, hogy mennyire hisz a „szel­lemiség” ilyetén létezésében. De hadd idézzem a rendezőt, Jerry Zuckert: „Fantázia persze az egész, de az em­berben mégis felmerül; le­het, hogy mégis ilyen a va­lóság ...?” Horváth Szabolcs Ha valaki nem tudná, Áb­rahám Pál Bál a Savoyban című nagyoperettje a hitves­társi hűségről szól, vagyis a szövegíróknak (Alfred Grün­wald és Fritz Löhner Beda munkáját Heltai Jenő fordítot­ta, Romhányi József dolgozta át) az a véleménye, hogy csú­nya dolog, ha az egyéves há­zas ifjú férj megcsalja tündök­letes feleségét, és bizony nem is minden következmény nél­kül való az ilyen. ‘30-as, vagy '90-es évek, egyremegy. A tö­rés ott marad a kapcsolatban, csak a körítés más. A másért, egy kor miliő­jéért, az egyáltalán nem álomszerű, a pénzüket ugyan­csak megérő, hajdanvolt tí­pusokért, de mindenek fölött a dalért, táncért, a szép szín­padért, a nagyon szép ruhá­kért, az előadást megvalósító mai fiatalok jókedvéért, a közönségért volt érdemes megcsinálni a miskolci elő­adást is, amelynek valószí­nűleg estéről estére más lesz a fogadtatása. Függ a néző­tértől, hogy mennyire érté­keli az értő munkát, amely- lyel a zenei anyaghoz hozzá­nyúltak, és a helyzetkomi­kumtól a líráig finom moz­dulatokkal kezelték, gazdagí­tották a nem túl mélyértel­mű szöveget. És függ a szín­padtól is, mert az előadás kettős szereposztásban megy. Hangsúlyozottan nem első és második, hanem kettős sze­reposztásban; én a főbb sze­repekben Egri Lászlót, Pirisi Editet, Horváth Zsuzsát, Szűcs Sándort, Lukin Már­tát láttam. Ábrahám Istváné, Nagy Ibolyáé, Várkonyi Szil­viáé, Dézsi Szabó Gáboré és Molnár Annáé a másik este. Gillay András karmester (a látott előadást ő vezényel­te, Kalmár Péterrel váltják egymást) a premier előtt azt mondta, hogy benne van az-X- A felvétel a mindig más élményt adó előadás „kevert” szereposztására példa. Itt ép­pen Nagy Ibolya a színpadi riválisa Lukin Mártának. (Jármay felvétele) előadásban minden Ábra- hám-sláger (más műveiből valók is), és adnak néhány zenei tréfát. Mint kiderült, a harmadik felvonásnál hosz- szabb, tüneményes, fergete­ges fináléra gondolt, amely­ről nem illik sokat írni, mert meglepetés. A fiatal muzsi­kus és a fiatal rendező, He­gyi Árpád Jutocsa véleménye az egyébként nagyra értékelt műfajról, amely nem volt rest, és minden időben kicsit könnyeddé tette (tudniillik könnyedén nyúlt hozzá) az opera zenei anyagát, vagy a szimfonikus koltményt. Kis ízelítőt mégis: aki látta a Négy év szovjet földön, a halál árnyékában 21. Akik nem jöhettek haza (Egy volt hadifogoly visszaemlékezései) Szokatlan képet mutatóit a több, mint kétezer ember, fatalpú vászoncipőben, kék munkásruhában, magyar vagy német katonasapká­ban. Fegyelmezett, katonás csend fogadta a láthatóan büszke orosz lágerparancs- nokunkat. Kijelentette, hogy még ma az egész láger min­den hadifoglyát megkezdik hazaszállítani Miközben beszélt, a láger előtt húzódó iparvágányra hosszú teherszerelvény érke­zett. Hatalmas hurrákiáltá­sok fogadták a fütyürészve, lassan érkező szerelvényt. Ismét telítődtünk a hazame­netel magasztos, immár be­teljesedni látszó gondolatá­val. Bár minden jól arra mu­tatott, hogy valóra válnak álmaink, mégis titokban vol­tak olyan gondolataink, hát­ha nem Magyarország felé fog tartani mesevonatunk. Síri csendben kezdődött el a név szerinti szólítás. Egész fogságunk alatt csak a fo­golyszámunk szerint kezel­tek bennünket. Kimondha­tatlan szorongással várta mindenki, hogy hangozzék. a neve el­Az orosz ABC sorrendié­ben egyszer elhangzott az én nevem is: Kaloman Lé­vai. Ügy éreztem ekkor, hogy életem legboldogabb pillanatát élem át. Ezután egyenkénti moto­zás következett, ez alkalom­mal szabadultam meg a ha­zulról kapott levelezőlapok­tól és a sakkversenyen nyert szép hamutálcától is. A névsorolvasás befejező­dött. Két sorstársunk az eredeti helyén maradt, mi­vel őket nem szólították. Hamarosan kiderült, a gyár területén krumplit loptak, ezért nem jöhettek haza, hanem büntetőlágerbe kerül­tek. Az orosz törvények sze­rint. akkor a társadalmi tu­lajdon eltulajdonításáért ki­szabható büntetés öt évnél kezdődött. Fegyelmezett rendben fog­laltuk el helyünket a prics- csekkel, szalmával és ivó­vízzel ellátott marhavago­nokban. A hatalmas láger kiürült, csak a két, eszét vesztett szerencsétlen ember nem szűnő ordítását hallot­tuk . mélységes együttérzés­sel. Még mindig kétkedő, titkos örömünket csökken­tette a sorstársainkkal tör­tént lélekölő, kegyetlen el­járás. Biztos vagyok abban, hog> szerény képességemmel al­kalmatlan vagyok arra, hogy a vonat elindulását — örö­münket, boldogságunkat — megközelítően is hűen tud­nám leírni negyven év táv­latából. A túláradó örömmámor váltotta ki belőlünk kinek- kinek belső indíttatása sze­rint a dalokat, egyházi éne­keket, nem utolsósorban nemzeti imádságunkat. A sok emberpróbáló testi­lelki szenvedés múló emlé­két felejtve lassan Istennel is megbékélni látszott a tö­meg, mert a nótákat mind­inkább szűnni nem akaró egyházi énekek váltották fel a nyitott vagonokban. „Te- benned bíztunk eleitől fogva. Egyedüli reményem ó Isten, csak Te vagy...” A robogó vonat minden megtett kilométere azt je­lentette számunkra, hogy szabadok leszünk. Megfelelő ellátással két napig így utaztunk, megnyu­godva, nyugati irányban, Máramarosszigetig. Éppen delet harangoztak a ma Romániához tartozó magyar városban. Négy év óta most hallottunk először harangszót. A mély megha- tódottság sokunkat térdre kényszerített az anyaföldön. Még aznap továbbszállí­tottak bennünket kiindulási helyünkre, Debrecenbe a szomorú emlékű Pavilon laktanyába. A vasútállomá­son hatalmas tömeg verő­dött össze fogadásunkra. Né- hányan felismerték hozzá­tartozóikat. Szigorúan tiltva volt, hogy bárki is kilép­hessen a sorból, mivel há­romnapos karantén várt a hazatérőkre. Harmadnapon, az orvosi vizsgálatok után, négy év elteltével, 1948. november 4- én mindenki megkapta azt a „dokument”-et, amelyet fogságba esésünk alkalmá­val fogvatartóink oly gyak­ran ígérgettek. (Folytatjuk) Lévai Kálmán Carment, hatalmas örömmel togja üdvözölni Tangolitat. A két hősnő mintha kissé azo­nos dallammal hirdetné büsz­kén, hogy egyedülvalóan el­lenállhatatlan. Lehet egyéb­ként, hogy ezért a „kis meg­lepetésért, zenei tréfáért ’ az ellentétért olyan hűségesen hagyományőrző a megelőző két felvonás. Az elsőt meg lehetett volna húzni, a má­sodik viszont érthetően ma­radt terjedelmes. A finálét leszámítva a játéknak a Sa­voy bárjában van tere. A színpad iránti tapintat­tól, figyelemtől a felkészült­ségig és s muzikalitásig na­gyon jó a zenekar a bár­tánctól a cízseoszen át a ba­lettig nemcsak tudást, ki- gyakorlottságot, hanem kel­lemet és szépségei mutat Kónya Erzsébet balettmes­ter tánckara. Fáradtság nél­kül állják a hosszú előadást. Farkas Szilvia. Guzi Emese, Magyar Tünde Viskovics Krisztina. Anderkó Olga és Sipos Mária pedig a rende­ző kidolgozott játékvezetésé­vel még ahány annyi nem­zetiségű asszonytípust is megformál, hiszen Musztafa bej immár a hetedik felesé­gét keresi. Zeke Edit gyö­nyörű ruhákba öltözteti őket. de helyzettől, jellem­től függően az egész színpa­dot. Szlávik István díszletei kezdetben és végszóra jelzé­sek a Riviéráról a Savoy bárjának mélybordójától mai mulatók belsőépítészei tanulhatnának. Egri László (a marquis) erős, tiszta tenor, megnyug­tató, biztos partner volt azon az előadáson Pirisi Editnek (Madeleine, a fele­ség). Zenei partner is, mert a Savoyt nehéz énekelni; nagy igényű belépők, duet­tek iközött sok a szöveg. Pi­risi Edité az az erős, fé­nyes. kristálytiszta szoprán, amely íkönnyedén „vált”, és talán még könnyebb lenne, ha jobban támaszkodna a primadonna eszköztárára. Horváth Zsuzsa (Daisy Par­ker) jó színész, kitűnő ko­mika, jól énekel és táncol, de mintha túl „amerikai lány” lenne, és kevésbé ope- rett-szubrett. Szűcs Sándor (Musztafa bej) a közönség ikedvence volt azon az es­tén. Vitalitással erővel, hu­morral teli jó hangú, kivá­ló táncos. Őt látva ki ne ' értené a nsiek tömegét? El- lenállhataaanul aranyos. Lukin Márta csodaszép, bár­sonyos alt, a Carmen után Tangolitát elénekelni ujj­gyakorlat. Varga Gyula jel­lemszínész, humorából, ta­pintatából, kifejező, jelzés­szerű játékából bőven kite­lik Pomerol, a főúr. Matus György (Archibald, a főko­mornyik) nemcsak nagyobb úr a gazdájánál, de a ked­ves cinkos, nagy játékos szerepköre is kifejezetten tetszik neki. Somló István divatdiktátora egyedül is megálló, tökéletes karakter, az aranyifjú Mikola Róbert kellőképpen naív M. Szilá­gyi Lajos riportere megfele­lően szenzációvadász, és eb­ben az annyi stílust (a Ri­viérától Floridáig és Török­honig kell . bejátszani” a vi­lágot) felvonultató darabban robbanó jókedvet kiváltó fi­gura Szabados Ambrusé, aki a századforduló török nagy- urának méltóságát jól ott tudja hagyni a bej nagypa­pájának nyugati „kultúrán” csiszolódott frivolságáért. Makai Márta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom