Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-07 / 284. szám

Mentőkötél a kisvállalkozóknak 2. Jut-e pénz vidékre is? Huszonegy millió ECU, azaz majd kétmilliárd fo­rint az Európai Közösségtől: ennyit kapunk lSúl-ben kis és közepes méretű vállalko­zások támogatására. A támo­gatások ügyében a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapít­vány jár el hazánkban. Saj­tótájékoztatójukon arról be­széltek, hegy a támogatási rendszerben a magyar vidék nem lesz mostohagyerek, és ehhez a feltételeket is meg kívánják teremteni. Megyénkben 68 vállalkozó százhatvannyolcmillió forin­tot kapott eddig a magyar kormány által nyújtott ke­retből, aminek egyébként a végénél járnak, s ha nem jön a segítség kintről, nem lenne mivel támogatni a vállalkozókat jövőre... # TÖBBEN KAPTAK, DE KEVESEBBET Az eddig kiosztott ösz- szegből a vidéki vállalkozók közül sokan kaptak — het­ven százalék az arány a fő­várossal szemben —, de az összegek kisebbek voltak, mint a fővárosi vállalkozók esetében. Ifj. Marosán György az alapítvány kép­viseletében azt hangsúlyoz­ta, hogy a jövőben az Euró­pai Közösségtől származó pénz kezelésénél azt is, szem előtt tartják: az eddigirél több kedvező vállalkozó ré­szesüljön támogatásban, va­lamint a vidék arányát is tovább akarják javítani. De azt is elmondta, hogy az alapítvány áltai követett szempontok között a Buda­pest—vidék ellentét mérsék­lése másodlagos, hiszen a legfontosabb cél a kisvállal­kozások segítése. Azzal is fejleszteni akarják a magyar vidéket, hogy tanácsadó, kisvállalkozásokat támogató szervezetek hálózatát, első­sorban ott kívánják létrehoz­ni, nem pedig Pesten, ahol ebből a szempontból jobbnak tartják a helyzetet. • VONZÓBB A ZSÍROSABB FALAT Megkérdeztük a sajtótájé­koztatón : nem gondoltak-e arra, hogy fel kellene karol­ni a Borsodban, egy időben sokat emlegetett regionális bank megalapításának ügyét. Hiszen a kisvállalkozók tá­mogatására kapott pénzek a bankokon keresztül jutnak el a vállalkozókhoz, és a jelent­kezők, pályázók is a bankok­kal állnak közvetlen kapcso­latban, nem az alapítvánnyal. Egy regionális bank arra az általános bankárszempontok mellett a térség érdekeit is képviselné... Erre a,.t a választ kaptuk Marosán úrtól, hogy egy re­gionális, vagy kisvállalkozói bank létrehozását nein te­kinti csodaszernek. Az a ta­pasztalat ugyanis hogy. ha ilyen céllal hoznak létre ban­kot, akkor is hamarosan í „zsírosabb falatok” után futva, mással kezd foglalkoz­ni, ugyanis vannak a bank­világban a kisvállalkozók I tá­mogatásánál sokkalta jobb üzletek is ... Azt azonban segítené az alapítvány, hogy nagyon jól működő, komplex tanácsadói rendszer jöjjön létre vidéken. Elismerik ugyanakkor, hogy a propa­gandájuk nem valami haté­kony, a vállalkozók nem tud­nak minden pályázatról, és a vidéki bankfiókok sem ren­delkeznek a szükséges infor­mációkkal. Az alapítván}- ne­vében Marosán György azt ígérte, hogy januárra ők maguk is kiadnak egy rész­letes tájékoztató füzetet, és a bankokat is ráveszik, hogy propagálják az alapítvány pályázatait. Annál is inkább jó lenne ez, mert 1992-re újabb összeget helyezett ki­látásba hazánk számára az Európai Közösség ... (kiss) (Vege) A MISKOLCIAK NAPILAPJA Tanulónapot tartottak tegnap a Bükk Áruházban. A szokottnál is előzékenyebben se­gítettek a fiatalok a karácsonyi ajándékot válogató vásárlóknak. (Szabón felv.) Nem mindenütt nézik jó szemmel Bízná a fiffla Szataralieii XXII. ÉVFOLYAM, 284. SZÁM 1990. DECEMBER 7., PÉNTEK Az október végi benzin- áremelésre válaszul létrejött biokád ugyancsak megerő­sítette az Érdekegyeztető Tanács szerepét. Különösen a Független Szakszervezetek j Demokratikus Ligájának { Az OTP, Széchenyi úti fiókjának portálját — ahol reklámkirakatunkat is kialakítot­tuk — visszataszító piakátrongyok övezik. Plakátváres Egy ősz szakállú szocialista mosolyog ránk hamiskásan a lámpaoszlopról. Tavasz óta. A külvárosi falakon még mindig a nyugodt erő a nyerő. Itt-ott felröppennek még a szabad madarak is. Csak a csiriz tapasztja levakarhaiatlanul a vakolathoz a szárnyalásukat. Az őszi választások plakátjai sem tűntek c! nyomtalanul. De a belvárosban kit ér­dekel már a politika? Ott már új szelek fújnak. Biborszelek. Mindent beborít a bí- borszínű piakát. A bíbor szép szín. Mis­kolc bíborváros. Ma — még. Holnap pedig majdcsak jön valami új őrület. Tegnapelőtt kohászváros voltunk. Teg­nap, a proletárdiktatúrából a piac felé ta­pogatózva: bódéváros, kiskereskedőkkel. A ma a plakátoké. „A plakát a jelenidő mű­faja.” Mindenki hirdet valamit. Ki új árut, ki új igét. Lényeg, hogy tudjunk róla. A minap még egy képviselőjelölt meredt ránk a lépcsőház ajtajáról, ahogy leszalad­tam a szeméttel. Ma munkába menet arról értesültem, import kilós ruhát áruinak a környéken. Ha transzeendentálhatnékom támadna, arról is tudnám, hol tegyem. Mint ahogy tudhatom, hol lehet jágázni, nyelve­ket tanulni, karácsonyi vásárba menni. Iiyen plakát is van számtalan. Mindent beborít a papír. A lényeget ta­karja el elölünk. A várost. A szürke műkő burkolatú bejáratot. Az épületek kosziéit lábazatát. Az ütött-kopott tűzfalakat. Az építkezéseket körülvevő rút sárga hullám- lemezeket. Plakát, piakát hátán. Hírlik, lesz terv hamarosan rá, hogyan kellene ismét megtisztítani a faiakat. Ezt jó hallani. Jogunk van olyannak látni a várost, amilyen. Szépnek ami szép, csúf­nak, ami csúf. Mint a láva alól egykor Pompejit, előbb-utóbb a plakátok alól Mis­kolcot is sikerül majd előásni... (b. a.) erősödött — a Vállalkozók Országos Szövetsége mellett — a tekintélye. Ma már 130 ezer dolgozó tagja valame­lyik független szakszervezet­nek. Borsodban az elsők kö­zött alakult meg az a me­gyei fórum, amely ezeket az önállóan működő szakszer­vezeteket tömöríti. A szer­vezésben elsősorban a Bor­sod Volán Független Szak­szervezetének vezetői vállal­tak szerepet, s ők azok, akik egy városi információs­iroda létrehozását szorgal­mazzák. A napokban hozzájuk láto­gatott Öry Csaba, az FSZDL ügyvivője. Öt kérdeztük ar­ról, mennyire vetették meg lábukat a hagyományos szakszervezeti mozgalom mellett, hisz’ lapunkban is hírt adtunk már arról, hogy nem mindenütt nézik jó szemmel ezt a szerveződést. — Valóban, élnek még a régi rendszerből maradt be­idegződések — mondta Öry Csaba —, s vannak olyan munkahelyek, ahol a dolgo­zók félnek attól, hogy füg­getlen szakszervezetet szer­vezzenek. Sajnos, ma még nem mindenütt beszélhetünk szervezkedési szabadságról. Munkásérdekvédelmi Bizott­ságunk jó néhány perrel foglalko­zik, ami a munkavállalók és a munkaadók között keletkezett emiatt. Mégis azt valljuk, hogy csakis az erős érdek- védelem lehet mentsvára azoknak, akik ebben a kri­tikus helyzetben bármikor kenyér nélkül maradhatnak. Ügy gondoljuk, hogy a ha­gyományos szakszervezeti mozgalomban nem vértezték fel elegendő ismerettel az embereket ahhoz, hegy ered­ményesen küzdhessenek jo­gaikért. Éppen ezért külföl­di segítséggel szakszervezeti j akadémiát szervezünk, s jő néhány aktivistánk a nyugati országokban ta­nulmányozza, hogyan kell ezt a munkát végezni. Egyébként ezek a független szakszervezetek az egész vi­lágon elterjedtek, éppen ezért kezeinek partnerként bennünket. A napokban An­tall József miniszterelnök is fogadta hivatalában az FSZDL tárgyalócsoportját, s egyetértettek abban, hogy az ország kritikus helyzetében sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a szakszerve­zetek közötti esélyegyenlőség biztosítására. Azonos állás­pont alakult ki abban is, hogy az Érdekegyeztető Ta­nácsnak mielőbb olyan fórummá kell vál­nia, ahol elkülönülnek egymástól a munkáltatói és munkavállalói érdekek. Csak az országot érintő leg­fontosabb kérdésekkel kell itt foglalkozni. Ma még mindenki, mindent itt akar megtárgyalni. Megegyezés született arról is, hogy tár­sadalombiztosítási önkor­mányzatnak kell létrejönnie, mert a jelenlegi rendszer már tarthatatlan. Öry Csabától megtudtuk, hogy a Független Szakszer­vezetek Demokratikus Ligája 1988-ban négy független szakszervezettel alakult ma már 10 megvében van terü­leti szövetsége, s összesen 128 szakszervezet tartozik hozzájuk. Közös jellemző­jük, hogy valamennyit maguk a ta­gok hozták létre, éppen ezért hitelesek, s olyan szakszervezetet al­kotnak, amit megbízhatónak vélnek. Terveik szerint to­vább építik a szakmai szö­vetségeket. Eddig a közleke­dési, az egészségügyi, vala­mint a bányászérdekvédel­mi szövetség jött létre. Elke­rülhetetlennek látszik az ál­talános szakszervezeti vá­lasztás kiírása, mert az em­bereknek maguknak kell dönteniük arról, hogy me­lyik tömörülést tartják a fon to'-'"b nők. (vadas)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom