Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)
1990-12-01 / 279. szám
(Majdnem) elfelejtett színészarcok Nádassy Anna Bicskei Károllyal együtt. Ott szinte minden zenés darabban játszottam naiva- és primadonnaszerepeket. Budapesten ért az ostrom, a nélkülözés, szóval nem egy kecsegtető helyzet a pályakezdő primadonnának. Ismét Pécsre mentünk a bizonytalanságba. majd újra az Operettszínház következett. Együtt játszhattam olyan tehetsegekkel, mint Sárdy János, Csikós Rózsi, Dayka Margit, Rózsahegyi Kálmán, Latabár Kálmán. Ó, a felejthetetlen Latyi! Komikus iétére roppant fegyelmezett és precíz volt. Emlékszem, akkor épp a Rigó Jancsi című operettben a címszereplő szerelmét, Chimay hercegnőt játszottam, ő — igen, csupa nagy Övei! — Csikós Rózsi partnereként, a kakas és a tyúk duettjükhöz — amely mindig vastapssal végződött —, hogy minél élethűbb legyen játéka,' vett egy igazi kakast, úgy tanulmányozta, utánozta hangját. Én estéről estére végignéztem ezt a csodát a színfalak mögül, amivel ez a nagy művész megajándékozott bennünket, a közönséget éppúgy, mint kollégáit. És a szenzációs Bilicsi Tivadar, vele többször is játszottam a Szabin nők elrablása című zenés játékban, Rettegi Fridolin feleségét alakítottam, ez a fénykép is e szerepben örökített meg. Tudja nekem Fortuna istenasszony mindig tálcán kínálta a lehetőségeket, és én a legtöbbször kiütöttem kezéből a t' it. Például Budapesten visszaadtam a Marica grófnő címszerepét, ezután a nézőtér első sorában, nézőként, sírva néztem végig Németh Marika óriási sikerét. 1952- ben hívtak Miskolcra, a Csárdáskirálynő Cecíliájában mutatkoztam be. Ezek "után felváltva játszottam prózai és énekesi szerepeket. Számomra emlékezetes a Liliom Muskátnéja (kétszer is játszottam!), a Koldusopera Kocsma Jennyje, a Dulszka asszony erkölcse címszerepe, a Windsori víg nők Page- néja, az Adáshiba Bódogné- ja, vagy a Mandragora Ca- ninája egyaránt kedvesek számomra, és akkor még nem soroltam a sok, már szinte elfelejtett darabokban játszott szerepeimet. jjc A Rock and Roll detektív szerepében Andrew Dice Clap Feri Fii® lilái Mióta csak létezik az ember, azóta vannak bűnügyek. Ezek persze nem maradhatnak homályban, az ilyen esetek tisztázására hivatott a nyomozó. De milyen fajtáit ismerjük ennek a foglalkozásnak? Van egyszerű „mezei" felügyelő és ennek a főnök változata, a főfelügyelő, aztán volt már dolgunk magándetektívvel, sőt mesterdetektív- vel is. És most itt van Ford Fairlane, a Rock and Roll detektív. A könnyűzene mára igazi iparággá nőtte ki magát, főleg Amerikában. Nagy pénzek forognak kockán, és egy kis adócsalásért senki sem megy a szomszédba. A rockbiznisz piszkos ügyeiben halászik Ford Fairlane is. Csakhogy ő, mint minden pozitív hős, természetesen az igaság kiderítését tűzte zászlajára. Valójában a film története elég sekélyes, mondhatni ilyen nincs is. A forgatókönyvírók inkább a poénok kitalálására, a minél látványosabb effektekre fordították energiájukat, semmint, hogy felépítettek volna egy sztorit. Biztos vagyok benne, hogy a közönség két pártra fog szakadni a vetítés után. Egyrészük, főleg a fiatalok, „zabálni fogják” az életművész felügyelő szabados, kissé trágár stílusát. Andrew Dice Clay már-már annyira laza, hogy szinte szétpereg. Játéka kitűnő paródiája bármely kriminek. Percenként gyújt meg, majd dob el egy cigarettát, biztos benne, hogy minden nő egyetlen szavára a karjaiba omlik, emellett BELYEGGYUJTES A Magyar Posta Vállalat november 23-án „60 éves a Bélyegmúzeum” elneve léssel, egy címletű, 5 Ft névértékű bélyeget hozott forgalomba. A bélyeg Kass János grafikusművész terve alapján többszínű ofszetnyomással az Állami Nyomdában készült. A bélyeg 1 033 300 fogazott és 4000 fogazatlan példányban, 50 bélyeget tartalmazó ívekben került kibocsátásra. A nemzeti színű motívumokkal stilizált galambot keretben ábrázoló bélyegkép fölött „60 éves a megújult Bélyegmúzeum” olvasható. A nemzeti színű keretben a stilizált galamb, csőrében levélborítékkai látható. 14. Női Sakkolimpia, Novi-Sad” feliratú bélyegzéssel fogja ellátni az ott feladott posta küldeményeket. Űj bélyeg megjelenése kapcsán december 7-én a budapesti 4. sz. postahivatal fogja használni a „Kellemes Ünnepeket!” elnevezésű bélyegzőt. R. L. halálbiztosan lő célba, kiválóan éneke!, és még ezer pozitív tulajdonsága van. Az idősebb generáció viszont pont ezek miatt nem fogja szívébe zárni a filmet, ha egyáltalán elmennek a moziba, őket fel fogja háborítani a rengeteg káromkodás, a nyomdafestéket még ma sem tűrő kifejezések állandó használata, a ricsajnak nevezett zene, egyáltalán minden. De azt hiszem, nem is rájuk számítanak az alkotók. Ez igazán a fiatalok filmje, hiszen a rock and rollt sem az idősebb korosztály ropja és hallgatja szívesen. Érdemes felsorolni, hogy valamilyen formában milyen világsztárok jelennek meg a vásznon: Vince Neil, a Motley Criie énekese, Ton Lock, Billy Idol, a Guns n Roses, a női főszerepet alakító Priscilla Presley és még sokan" má^ok. A közreműködők névsora, a sztori jellege nem hagy kétséget afelől, hogy az alkotók nem a világ legégetőbb problémáira keresik a választ. Egyszerűen csak nevettetni, szórakoztatni akarnak. Végignézve. Ford Fairlane kalandjait, azt kell mondanom, sikerült. Horváth Szabolcs Beszélgetésünk idején is, mint egyébkor, csak úgy árad belőle a humor, a jókedv, az életvidámság és az önirónia . .. — Pedig higgye el, semmi okom rá. 1986 óta egy csúnya baleset következményeképp az egyik karomat alig bírom emelni, bottal járok, egyedül élek, nehezemre esik a mozgás. Ennek következtében egy kicsit meghíztam. Ez nem újdonság, hiszen annak idején a színházban, a kollégák között, mindig beszédtéma voltam: „Nézd, a Nádassy Anci mennyit eszik suttyomban, nézd az Anci már megint eszik. Most, hogy egyedül vagyok, senki nem figyel, és még mindig jólesik minden falat. Csak egyet sajnálok, hogy nincs kártyapartnerem, pedig imádok kanasztázni. — A művésznő eredeti neve Nagy Anci volt... — Először is ne művész- nőzzön, mert nem szeretem. Másodsorban ez igaz. Valóban Nagy Ancinak születtem, „keresztapám” a népszerű operettszerző, Fényes Szabolcs volt, annak idején a Fővárosi Operettszínház igazgatója. De nézze az akkori újságokat: „Békeffy István, Lestván Sándor és Fényes Szabolcs romantikus operettjének egyik főszerepére Nagy Ancit szerződtették, a Pécsi Nemzeti Színház ismert tagját. Az Operettszínház agytrösztjének nem tetszett azonban a név, és ezért elnevezték Nádassy Annának ..Az aranyos, csupaszív Sárdy János Pécsett vendégszerepeit a Luxemburg grófja című operettben, amelyben együtt játszottunk, ő hívta fel rám Fényes Szabolcs figyelmét. Ezután minden álomszerűén következett. Próbát énekeltem az Operettszínházban és leszerződtettek.- És a pályakezdet? — Mindig táncosnő szerettem volna lenni. Sovány voltam és karcsú. Csak úgy könnyedén forgattak, pörgettek a táncospartnerek. Most ehhez két erőművész is kevés lenne... De komolyra fordítva a szót, mindent elkövettem, hogy ne legyek színésznő, nem tanultam, nem készültem fel az órákra, azt akartam, hogy rúgjanak ki a Színiakadé- miárói. Mégis maradtam, és életem legszebb három évét töltöttem ott. Tanáraim közül szeretettel emlékezem Lehotay Árpádra, Makay Margitra, Nagy Adorjánra, Abonyi Gézára ... Gerevich- hez még vívni is jártunk, vagyis a vívást is tanultuk. No és kitüntetésnek számított, ha egy színinövendék statisztálhatott a Nemzeti Színházban. Erről jut eszembe, egyszer, nagyon félve, óvatosan, szinte szent áhítattal kopogtattam be Bajor Gizi öltözőjébe, megkértem, engedje meg, nézhessem, hogyan sminkeli ki magát mindig a szerephez illően, csodálatosan. Kedvesen maga mellé ültetett, és rámnézve csak annyit mondott: jegyezd meg, kislányom, babaarcból nem lehet térképet csinálni . .. Óriási művész volt, és segítőkész. Az emlékeket nem szeretem — mondja —, és csak úgy ömlik belőle ja színház- történet ... — A Színiakadémia elvégzése után, 1943-ban Pécsre kerültem, első férjemmel, Négy év szovjet földön, a hálái árnyékában 16. Sző ke v ények, öngyilkosok (igy volt hadifogoly visszaemlékezései) + Az Észak-magyarországi régióban három bélyegbemutatóban is gyönyörködhetnek az érnek- lődők. December 14-ig a miskolci Műszaki Egyetem régi főépületének kis aulájában áll a nagyközönség rendelkezésére a Bányászat bélyegeken, képes'a- pokon című kiállítás, mellyel a rendezők arról kívánnak megemlékezni, hogy 125 éve adták ki az első magyar nyelvű bányászati szakkönyvet. Az eseményre utaló bélyegzőt november 24-én alkalmazta a Miskolc 15. Sz. Postahivatal, a helyszínen működő alkalmi hivatalban. A Miskolc Kazinczy Bélyeggyűjtő Kör által rendezett fest- mény-bélyegbemutató átszervezés miatt rövidesen bezárul. A kiállítási anyagot ezúttal is a kör tagja: dr. Kisvárkonyi Arnold bocsátotta rendelkezésre. A tárlat egyébként szombat, vasárnap és ünnepnap kivételével, naponta 8—15 óra között, illetve csütörtöki napokon 17 óráig tart nyitva a MABÉOSZ Észak-magyarországi Területi Iroda, Miskolc, Széchenyi u. 8.2. sz. I. emeleti kiállítótermében. A látogatás díjtalan! Az Alberitelep, Hunyadi Bélyeggyűjtő Kör december 15—21. között bélyegbemutató megrendezésével is megünnepli a fennállásának 25. évfordulóját. A megnyitó napján alkalmi postahivatal is fog működni, mely az eseményre utaló bélyegzéssel fogja ellátni az ott feladott postai küldeményeket. ★ A „30 éves a MÁV Törekvés Táncegyüttes” elnevezésű bélyegzőt december 7-én fogja használni a budapesti 8. sz. postahivatal. A keceli postahivatalban december 8—9-én lehet megszerezni a „IV. Nemzetközi Virágkiállítás és Virágkötészeti Verseny” feliratú bélyegzést. December 4-én a budapesti 8. sz. postahivatal a „29. Férfi és A börzepiac természetesen ebben a lágerben is elmaradhatatlan volt. Itt is többen voltak olyanok, akik rendületlenül hittek abban, hogy leromlott fizikai állapotban hamarabb hazakerülnek. Ezért kenyérfejadagjukat, élelmüket dohányra cserélték, erőnlétüket ezzel tudatosan gyengítették. Ezek az emberek általában okások (lágermunkások) voltak. Egyszer magam is szemtanúja voltam, amikor az egyik sorstárs feketére égetett húsdarabot kínált eladásra. Eddigi fogságunk alatt nem is láttunk húst, nemhogy ettünk volna. Körülvettük a boldog tulajdonost, és kérdésekkel árasztottuk el a hús származásáról. Váltig hangoztatta, hogy kóbor macskát fogtak a láger területén. Ez máskor is előfordult, hogy kutya, vagy macska került vesztére a láger térségébe. Ebben az esetben nemigen volt esélyük a menekülésre. Megették őket. Az égett husradab is gazdára talált. A legközelebbi hullaszállításkor derült fény arra, valójában honnan származott. Az egyik hullának a farából hiányzott egy rész. A rémtett felháborított mindenkit. Az elkövetőt kiközösítette szobai kollektívája úgyannyira, hogy kénytelen volt az éjszakát a salakdombon tölteni. Nem sok választási lehetősége volt. Őrületében a drótkerítésre mászva öngyilkos lett. Egy másik tragikus eset, egy erdélyi származású fiúé, aki lágertolmács volt, és a magyaron kívül oroszul és németül is kifogástalanul beszélt. Az egyik napon megszökött. Ez azért is figyelemre méltó, mert a tol- mácsság a legmagasabb hadifogoly-rangot jelentette. Semmiféle fizikai munkát nem kellett végeznie, a lágeren belül szabad mozgási lehetősége volt. Étkezésben és ruházkodásban kiváltságokat élvezett, sorsa a miénkhez képest főúrinak számított — mégis megszökött! Több, mint két hétig bujkálva eljutott a Kárpátokig, ahol elfogták, és visszaszállították a lágerbe. Felismer- hetetlenségig lefogyva állították a felsorakozott foglyok elé, azzal az intelemmel, hogy senki ne próbált kozzon szökéssel. Első fokon naponta egyszeri étkezésre, fűtetlen fogdába való elhelyezőre ítélték. Figyelembe véve akkori fizikai állapotát, ez egyenlő volt a halálos ítélettel. Másodfokra nem kerülhetett sor, mert néhány nap múlva cellájában ereit felvágva feladta a küzdelmet. Mélységes együttérzés nyilvánult meg iránta visz- szakerülésekor, nem kevésbé elhunyta alkalmával. Nem volt több, mint 25 éves. A szökések sikere ezrelékekben mérhető. Bár ismertek egy borsodi sorstársat, T. J.-t, aki egy sokkal közelebbi másik lágerből szökve tért haza és tudomásom szerint ma is él. Tudva azt, hogy a háborúnak vége, némi kis reményünk volt, hogy nemzetközi jog alapján érdemben foglalkozni fognak velünk. Legalább annyira, hogy életjelt j adhassunk magunkról és viszontválaszt kaphassunk szeretteinkről. Ekkor már 1946-ot mutatott a naptár, és rólunk két éve semmit ! sem tudtak az otthoniak. Végre megértük, hogy munkaszázadonként néhány jól dolgozó hadifogoly levelezőlapot kapott. Közöttük voltam én is. 1946. december végén először adtam életjelt magamról. Az első válaszlevelek megérkezése pirosbetűs ünnepnél is többet jelentett számunkra, még akkor is, ha nem voltunk a címzettek között, mert reményt, éltető erőt adott a további várakozásra. Még ma is jól emlékszem arra, hogy az első feladott írásomra 74 nap múlva, 1947. márciusában kaptam választ, a levelezőlapra rá volt ragasztva édesapám fényképe is. A négy év alatt három alkalommal kaptam lehetőséget írásra. Mint a halálraítéltnek a kegyelem, olyan lelkierőt adott a hazulról kapott levelezőlap. Jobban mertem már hinni abban, hogy az ítélet nélküli elítélt részére a szabadulás napja is bekövetkezhet. Ha akkor tudtam i volna — jobb is, hogy nem tudtam, —, hogy arra a nap- : ra még két évet várni ' kell... ! (Folytatjuk) Lévai Kálmán- Volt-e bukása? — Szerepekben nem, de a színpadon igen. Két emlékezetes bukás. A Denevérben Rosalindát játszottam, a be- lépőmhöz vagy húsz lépcsőn kellett lejönnöm, és akkor a cipőm sarka beleakadt az egyik lépcsőfokba. Hason- csúszva érkeztem, a krinoli- nos szoknyám és a díszmagyar a nyakamba gabalyod- va, a kollégák és a közönség a hasát fogta a röhögéstől, én azt hittem, menten elsüllyed alattam a színpad. A második esetben Szirtes Ádámmal játszottam a Két úr szolgájában, a színpadi kerítésen kellett volna átugranom, lábam megint beakadt, hasra vágódtam, kis kosaramból szerteszét gurultak a kasírozott gyümölcsök, Adám majd megfulladt a nevetéstől, amint szedegette a gyümölcsöket, én meg alig vártam, hogy négykézláb kimásszak a színpadról.- A jókedve, úgy látom, maradt. 1979-től nyugdíjas. Hogy telnek napjai? — Bottal, bizakodással és szeretetben ... Amíg emlékeznek rám, tele lesz a szívem boldogsággal. Bíró István
