Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)

1990-12-06 / 283. szám

DH SPORT DH SPORT \ DH SPORT Nagy Ajines az őszi gólkirály Nyolcadik helyen fordul az MfSC kézi la Délibábot kerget-e a Df iK? (3,) Erősítésre szorul a kizéppliássi Három csoportos játékosranglista Ötvenszázalékos íel jesítményt Az MVSC NB I, B-ben sze­replő női kézilabdacsapata is befejezte az őszi szezont, bajnoki tabella nyolcadik he­lyére jogosítja őket a meg­szerzett nyolc bajnoki pont. Montovai Péter edzővel te­kintettük végig szereplésük fontosabb állomásait. — Elégedett vagy-e a csa­pat teljesítményével? — Igen. Tíz pontot tervez­tünk őszre, es tízet tavaszra, ősszel viszont egy mérkőzés­sel kevesebbet játszottunk. A fuvarozók blokádja miatt el­maradt a Debreceni Medicor elleni mérkőzésünk, amit ma­gunknak könyveltem el elő­zetesen. Ez a dolog számsze­rű része, viszont a csapat játékán, kiegyensúlyozottsá­gán még van bőven javítani való — Voltak „elúszott” mécs­esek? — A Jászberény sajnos idehaza ment el, a Csepel Autónál pedig idegenben vol­tak győzelmi esélyeink, de kikaptunk két góllal. Ha ket­tő közül valamelyiket meg­nyerjük, a tabella hatodik helyéről fordulunk a tavaszi idényben. Ez mutatja azt, hogy az első három együttes A* őszi szezon egyik leg­jobb kazincbarcikai labda­rúgója Ternován Ferenc volt, aki kilenc góljával — Csipkével megosztva — há­zi gólkirály lett. Méltán vívta ki a szurkolók és a szakemberek elismerését. — Már az adataidból is ki­derült, hogy Erdélyből szár­mazol. Hogyan kerültél Ka­zincbarcikára? — 1989 nyarán jöttem át három barátommal a ..zöld­határon” kúszva, mászva egv sötét éjszakán, úgy ti­zenegy felé. Miután bizto­sak voltunk benne, hogy Magyarországon vagyunk, je­lentkeztünk a határőröknél. Sajóbábor.yba kerül tem dol­gozni, és lehetőségem nyílt focizni, így rövidesen leiga­zolt a KVSE — két cserejá­tékost adtak értem. — Korábban vcH valami­lyen kapcsolatod a Barciká- val? — Többször játszottunk egvmás ellen, és ismertem a csapatot és a vezetőket. — Hogyan sikerült beil­leszkedned az új csapatba? — Feilődnüm kellett lab­dajátékban. és lobban oda­figyelnem a helyzetek ki­használására. Űgv érzem si­került beilleszkednem a csa­patba, amiben nagv segítsé­gemre voltak a játékosok és a vezetők. — Milyen hatással van rád a góllövés? — Amíg nem lőttem gólt addig ideges voltam, kap­kodtam. A góllövéstől meg­kivételével nagyon szoros a mezőny. — Mi jellemzi jelenleg a csapat játékát? — Egy letáinadásos stílust szerettem volna játszatni a lányokkal, s ez eleinte na­gyon nehezen ment. Véde­kezésben is van bőven javí­tanivalónk, hiszen átlagban mérkőzésenként tizenkilenc gólt kapunk, s ez sok. Túl gyakran játszottunk ember- hátrányban, s ez nem is annyira a fegyelmezetlenség­ből, hanem a lábmunka hiá­nyosságaiból adódik. Szélről nagyon kevés gólt dobtunk, s ez azt jelentette, hogy a középső emberekre arányta­lanul nagy teher nehezedett. — Kikkel vagy elégedett? — Elöljáróban azt szeret­ném mondani, hogy miután Cseri Gyöngyi a Bányászhoz igazolt, úgy tűnt, komoly át­lövő nélkül maradunk. Sze­rencsére, Nagy Ágnes befe­jezte Szegeden a tanulmá­nyait, s visszajött Miskolcra. Hamar beleilleszkedett a cs&patba, s eredményességé­re mi sem jellemző jobban, ő lett az őszi gólkirály, het­venegy góllal. Pataki végig megbízhatóan védett, a csa­pat gerincét alkotó játékosok nyugodtam, s megjött az ön­bizalmam a játékban. — A BVSC ellen negyed­óra alatt mesterhármast ér­tél el, amire sokan felkap­ták a fejüket... — Eddigi pályafutásom csúcspontja volt ez a mér­kőzés. Pedig nem akartam vállalni a játékot, mert fájt a lábam. Aztán a második félidőben három helyzetből hármat berúgtam. Eddig ez nem nagyon sikerült. TERNOVAN FERENC ADATAI Született: Érszékelyhíd. 1969. október 9. Első egyesülete: Nagyváradi Egyetértés Szerződése: Kazincbarcikai VSE, 1992. június 30. — Megkerestek mostaná­ban más kluboktól, hogy leigazoljanak? — Nem jelentkeztek még nálam ... Egyébként 1992 nyaráig köt a szerződésem a K. vSE-hez. — Kérlek, hasonlítsd ösz- sze a magyar és a román fo­cit. — Ott többet küzdenek, de technikailag alacsonyabb színvonalon. Itt inkább ész­szel játszanak. Nekem min-' a kettő egyformán tetszik. (csontos) vár az edző jó teljesítménye mellett már Kisgergely Csilla hasznos já­téka érdemel említést. — Tulajdonképpen mi a szakosztályvezetés elvárása a csapattal szemben? — Hogy ne legyenek ki­esési gondjaink. Ez nem is olyan kevés, hiszen a tizen­két együttes közül három esik ki. Igyekeztek a szűkös anyagiakhoz mérten a tárgyi feltételeket biztosítani, ami egyre nehezebb, hiszen az MKSZ kötelezővé tette NB I B-ben is a teremben való játékot, s ez természetesen többletköltségekkel jár. Sze­relésünk egyelőre még van, igaz, kicsit kopottas, de pél­dául cipővel már hadilábon állunk. — Gondolom, most szünet van a csapat számára. — Igen. öt hét pihenőt kaptak a lányok, hogy ki­pihenjék a bajnokság fára­dalmait. Január elején talál­kozunk újra, s megkezdjük az alapozást. Nem lesz túl sok időnk, mert március 16- án le kell játszanunk a Deb­recen elleni elmaradt talál­kozót. — Külföldi út, tornák? — Szakmailag indokolt lenne, hiszen a formába ho­záshoz szükség lenne minél több játékra. Sajnos, külföl­di kapcsolatunk, nincs — no meg pénzkérdés is—, s egye­lőre egyetlen teremtornáról sem hallottam, melyen in­dulni tudnánk. így nagyon nehéz megtervezni az átme­neti időszakot. Fegyvernek! Zoltán ezüstre futotta A fővárosban a Spartacus termében zajlott a hét vé­gén az országos női első osztályú csapatbajnokság. Tegnapi számunkban már beszámoltunk arról, hogy a Miskolci Vasutas SC lányai a házigazdák mögött, a Bp. Honvéd gárdáját megelőzve ezüstérmet szereztek. Markovics László edzőt kértük meg. hogy értékelje a versenyt: — Tulajdonképpen nyerni utaztunk Budapestre, ám a Spartacus igen erős csapat­tal állt ki. igy semmi esé­lyünk nem volt ellenük. Visszahívták régi cselgán- csosaikat, akik még igen jó erőben vannak, és techniká­jukból is csak keveset veszí­tettek. Mi fiatal csapattal érkeztünk a csapatbajnok­ságra. A nyolc súlycsoport­ból hatban junior korú ver­senyzőt indítottunk, s csak két soortoló volt felnőtt. A Honvéd ellen egyértelmű volt a fölényünk, és ez az ezüstéremhez volt elegendő. A csaDatból kiemelkedő teljesítményt három ver­senyző nyújtott. Az ötvenhat kilós Papp Orsolya, aki egyébként a felnő1 tek és a juniorok között egyaránt A DVTK ősszel tizenöt mérkőzésen harmincegy gólt lőtt. melyre csak tizennégy­szer bírtak válaszolni ellen­felei. A csapat gólaránya a legjobb a másodosztály Ke­leti csoportjában. Nyolc győ­zelmet, hat döntetlent arat­tak. Ezek az adatok mutatják, hogy a diósgyőriek támadó­sora és védelme állta a sa­rat. — Valóban. A csapatrészek közül ez a két sor volt a legjobb — folytatta Palicskó Tibor, vezető edző. A közép­pályán viszont gyengébben szerepeltek a játékosok. Igaz, nagy volt Irt a mozgás, a bajnokság közben is válto­zott az, hogy kik kerültek oda. Bém megsérült, aki pe­dig az elmúlt szezonban megbízható pontja volt a gárdának. Molnár leszerelése után jött az első csapathoz. Neki az átállás okozott ne­hézségeket. Vitelkit menet közben hoztuk vissza. Ala­csonyabb osztályban, az MVSC-ben játszott. Erőnléti problémákkal küszködött. Kevésszer bizonyított Katona és Leskó. Látható, hogy a középpályán volt a legtöbb gondom, és a legkevesebb lehetőségem, emiatt pedig a taktikát többször módosíta­nom kellett. Négy hátvédet szerepeltettem idegenben, hármat itthon, így egy védőt előrehozhattam. A rugalmas- : ságót nagyon fontosnak tar­tom. Ezt a Kaba elleni ta­lálkozón láthatták a szurko­lók. Itt folyamatossá vált a játék, nem akadt el a lab­da, azaz nem szakadtak szét a posztok. — Amit elmondott, abból következik: nem mindenki­vel elégedett maradéktala­nul ... listavezető, szépen akciózott. Ugyanez mondható el Ki­rály Anitáról, aki most a hatvanhat kilósok között lé­pett tatamira. Egyébként ő a hatvanegy kilogrammban versenyez. A harmadik jó teljesítményt nyújtó, a ne­hézsúlyú Virágh Mónika volt, ő az idén nagyon szé­pen szerepelt a különböző megmérettetéseken. A töb­biek nagyon halványan sze­repeltek. Többet vártam Vandróczki Szilviától (44) és-jé Görgei, még játékosként. Ma már a vezető edző segí­tője. — így van. A játékosokat egyébként három csoportra osztottam, teljesítményük alapján. A legjobbak közé Knotzot, Vargát, Tóth Györ­gyöt, Dancsot, Kisert, Váczit, és Molnárt soroltam. A má­sodik csoportban kaptak he­lyet a következők: Budai, Bém, Katona, Csiba, Laka­tos és Vitelki. Hagy tegyem hozzá: néhányan azért kerül­tek ide, mert sérülés, vagy más ok miatt kevesebb baj­noki találkozón szerepeltek. Nagy Mariannától (61) Saj­nos Tamási Györgyi mérkő­zés közben megsérült, így rá nem számíthatunk a dön­tőben sem. Hiányzott a csa­patból porcműtétje miau Kiss Anita. Reméljük hamar rendbejön és jövőre kima­gasló eredményeket ér el. Néhány napos szünet kö­vetkezik, majd elkezdjük a felkészülést a jövő évi ver' -ínyekre. SZ. B. A harmadik csoportban Ka­szás, Leskó, Hanyecz, Hú­szak, Szabó Zsolt nevét ír­tam fel. Ide került még No- váth, hiszen mindössze negy­venöt percet játszhatott. Is­mert, hogy Nyíregyházán megsérült és a szezon végére sem vált teljes értékűvé. A tehetséges Csizi is ebbe a csoportba került. Ö . korán megsérült. Kertész ugyan­csak ide sorolható, akiről azonban az a véleményem, hogy amikor játéklehetőség­hez jutott, igyekezett. Kiss Árpád, a tartalék kapus egy­szer sem. kényszerült a háló elé, ezért jutott a „harmadik osztályba”. — Két ukrán játékos ér­kezik január elején Diós­győrbe. ön látta őket edző- mérkőzésen. Mi a véleménye játékukról? — Már említettem, hogy kellene néhány játékosegyé­niség a DVTK-ba. Az ukrá­nok ilyeneknek ígérkeznek. Igaz, gyengébb csapat ellen mutatkoztak be, jól. A védő több poszton használható, univerzális. Jól képzett a csatár is. Remélem, hogy si­kerül végleg megszereznünk őket. Az előszerződést már megkötötte velük az egye­sület. Váradi Ottó. (Szabó István felvételei) — Még annyit hagy tegyek hozzá az elmondottakhoz: a DVTK sikerében a vezetők és segítőim is osztoznak. — Mindenki megtette azt, amit vártunk tőlük. Köszö­net jár a klub és a szakosz­tály vezetésének azért, hogy megteremtették a feltétele­ket a munkához. Ezek nélkül nem állhatnánk a tabella második helyén. Közvetlen segítőim Váradi Ottó és Gör­gei János, a szakmai mun­kában látták el lelkiismere­tesen feladatukat, de meg kell említenem még Mitter- pach Tibor, technikai veze­tő és Sikur György, gyúró nevét, valamint a szertároso­kat. Arra a kérdésre, hogy dé­libábot kerget-e a DVTK azzal, hogy az 1990—91-es bajnokság végén fel akar jut­ni az NB I-be, azt hiszem, megkaptuk a választ. Amennyiben a lehetőségek megmaradnak, van is esély erre. Talán, a jelenlegi gaz­dasági helyzetben sokáig ez az utolsó lehetőség. Persze, még hátravan a tavasz, amikor nehéz percek várnak a DVTK-ra. No és ott van­nak a riválisok, a Csepel SC és a BVSC. Ök is beleszól­nak még ebbe a csatába.., Sz. P. Mesterhármas tizenöt perc alatt Gólkirály a zöldhatáron Női cselgáncs-csapatbajnokság ^ A csapatbajnokságon második lett az MVSC

Next

/
Oldalképek
Tartalom