Déli Hírlap, 1990. december (22. évfolyam, 279-300. szám)
1990-12-27 / 298. szám
DH SPORT if, DH SPORT \ DH SPORT ^ * Jól motorozott a szegedi Hell (jobbra), aki végül tizenöt pontot szedett össze a négy futamban. (Szabó István felvételei) Jégmotor, Karácsony Kupa Nagy Róberté lett a trófea Adorjánt Debrecenben is kizárták Véget ért szombaton jég- motórospk négyfordulós Karácsony Kupája. Az utolsó, mindent eldöntő versenyt Debrecenben rendezték meg. A rajthoz álló): közül hiányzott Újhelyi Sándor, a Borsodi' Építők Volán -.SC. versenyzője. Ö a miskolci forduló döntőjében sérült meg, és emiatt nem ülhetett motorra. Helyét klubtársa, Osváth vette át, ám mivel először lépett a jégre, csupán egyetlen pontot szedett össze. A többiek viszont „nem ’hiáhtbirfák a fináléból.' Maftbausé lett az Aranvlabda A France Football arany- labda-szavazás győztese Lothar Matthäus, a világbajnokságot nyert volt NSZK válogatottjának játékosa lett. A labdarúgó a/. Internazio- nale 1 színeiben kergeti jelenleg a labdát. A második helyen az olasz Schillaci (Juventus) végzett. A harmadik a német Andreas Breh- me (Internazionale), a negyedik pedig az angol Paul Gascoigne (Tottenham) lett. Szükséges-e a szabálymódosítás? o ItMk napireoden A Nemzeti Sport beszámolójából ismerhettük meg, hogy a közelmúltban tartotta kongresszusát az Európai Triatlon Unió (ETU). A tanácskozáson a magyar szövetséget Maracskó Tibor elnök és dr. Sípos Andrea elnökségi tag képviselte. Elsősorban szakmai ügyekről folyt a vita. közéjük sorolható az úgynevezett bolyozás tilalmának feloldása. Az egyre népszerűsödő sportág kedvelői és művelői nem most először hallják a bolyozás szakkifejezést. Az első nagy létszámú verseny megrendezése óta folyamatosan napirenden van a probléma, ám megoldást eddig még nem sikerült találni rá. Mint ismeretes, a triatlon második száma a kerékpározás. A szabály szerint, ennek teljesítése közben nem szabad csoportokba összeállni. meg kell tartani a tíz- méteres követési távolságot. Sajnos azonban ennek betartását nem tudják a legtöbb versenyen garantálni a rendezők. Sokan kihasználják, . hogy bolyban sokkal könnyebb kerékpározni, a tömeg felfogja az ellenszelet. Különböző megoldási javaslatok születtek a megbeszélésen. Alapvetően elutasították a bolyozási tilalom feloldását, mert így elvesztené a sportág az egyéni jellegét. A többi javaslat sem volt igazán mélyreható. Az egyik szerint úgy lehetne segíteni, ha egyenként indítanák a versenyzőket. Ám így elvesztené izgalmait a megmérettetés, hiszen menet közben nem lehetne felmérni a pillanatnyi helyezési sorrendekét. Van aki a számok sorrendjét cserélné fel. Jelenleg úszás, kerékpározás, futás sorrendben követik egymást az akadályok. Ha a kerékpározást tennék zárószámnak, sokak szerint megnőne a fontossága ezzel, hiszen mindenki teljes erejéből hajtana. A tervek szerint jövőre mindkét ötletet kipróbálják versenyeken is. Kropkó Péter, az első számú magyar triatlonista szerint meddőnek bizonyulnak ezek a próbálkozások, mert ■ alapvetően megváltoztatnák a sportágat, hátrányára. Veszítene sportértékéből, izgal- masságából. Talán az a döntés segíthet, amelyet a kongresszus hozott, hogy korlátozzák a jövő évi versenyek résztvevőinek számát. Ott volt a legnagyobb esélyesnek tartott Adorján Zoltán, aki hazai pályán és hazai közönség eiőtr próbálta kiköszörülni a népkerti csorbát. (Aliik ott voltak azon a versenyen, láthatták: Adorján Jalátt szerepeit, és .csak-a ftísdontőbe sikerült beveteftedtrie magát.) A tőle mindössze egy ponttal lemaradt Nagy Róbert, valamint a kitűnően motorozó csehszlovák motorosok is rajthoz álltak. Izgalmas futamokat hozott már a selejtező is. A versenyzők nagy akarattal vetették magukat a küzdelembe. Mindent megtettek a jó helyezésért. És megszületett az újabb meglepetés... Adorjánt egy futamból kizárták, veszélyes motorozás miatt. Ezzel úsztak a pontok, és a számlálásnál kiderült, a döntőbe jutás is. A nemzetközi és a hazai sa- lakmotorozók legjobbja ezzel a teljesítményével csöppet sem lehetett elégedett. Adorján a kisdöntőbe került a csehszlovák Kasper és Schneiderwind, valamint a debreceni Bódi társaságában. A döntőt Nagy Róbert, Hell és két csehszlovák, Holub és Vandirek vívta. A hatkörös viadalt végül Nagy nyerte meg. A debreceni utolsó forduló alapján összesítésben a legtöbb pontot és a trófeát Nagy (26) szerezte meg, és csak a dobogó második foka jutott Adorjánnak (24). A harmadik helyre a csehszlovák Holub került, a negyedikre pedig a- szegedi Hell. Reméljük, nincs még vége a jégmotoros szezonnak. Az előzetes tervek szerint következik a Topán Kupa, a decemberi helyszíneken, azaz Debrecenben, Kazincbarcikán, Miskolcon, majd ismét Debrecenben. Megpróbálják a tehetetlent (1,) „Az NB I-hez nem elég csak a szorgalom!” Beszélgetés Berzsenyi Máriával, a Borsodi Bányász edzőjével Valahogy nem arra a képre számítoltam, amikor kimentem az egyetemi körcsarnokba, a Borsodi Bányász NB I-es női kézilabdacsapatának egyik, ünnepek előtti foglalkozására. Egy vidám hangulatú levezető edzés helyett a lányok a zsámolyok között a kitámadás-vissz3 zárást gyakorolták. Annyit dolgoztak lábra, mint a legkeményebb alapozás idején. Vették is a levegőt valamennyi testnyílásukon, s ha valaki nem teljes erőből csinálta a gyakorlatot, már csattant is az edző. Berzsenyi Mária hangja: „Tudom, hogy nem szereted, de én sem, ha a közönség a mérkőzésen lekiabál .. A másfélórás edzést követően még egy kis fejtágító következett, csak utána az újságíró. Igaz, nem sajnálta az edzőnő az idejét — közel másfélórásra sikeredett a beszélgetés. — Csak nem büntetés alatt vannak a lányok? — Nem. Igaz, hogy a Veszprém és a hazai, Budapesti Spartacus elleni teljesítményükért megbüntettem őket kétezer forintra, de aztán ezt el is engedjem. Végül is nem illő dolog karácsony előtt ennyi pénzt kivenni a zsebükből. Annál is inkább, mert pusztán akarati tényezőkkel nem lehet magyarázni a rossz eredményeket, Az az igazság, hogy a szezon végére már idegileg elfáradtunk. Edzenünk pedig azért kell teljes intenzitással, mert január 19-én már újabb bajnokit játszunk. — Mennyire elégedett a hét ponttal, s az őszi helyezéssel? — Sajnos, a bajnokság kezdetén is tudtuk, nekünk van a második leggyengébb játékosállományunk a mezőnyben. Ha egyáltalán osz- tályozóra kerülünk, számunkra már az is valami. Természetesen a realitástól függetlenül megkíséreljük a lehetetlent, azaz osztályozó nélkül bennmaradni. Nehéz lesz, mert bár az Olajbányász a maga egy pontjával biztos kiesőnek tekinthető, a Vasasnál jobb az „anyag”, mint a miénk, az Alföldi Porcelán pedig elvitt tőlünk egy pontot. Két betervezett pont nagyon hiányzik. Ezt megszerezhettük volna akár a Dunaferrtől, de a Spartacustól is, s akkor nem indulnánk ekkora hátránnyal. — Hol volt a bajnokság holtpontja? — Ügy érzem, az Építők elleni itthoni mérkőzésen. No, nem azért, mintha nyerési esélyünk lett volna, hanem mert már a hátralevő mérkőzésekre idegileg nem tudtuk összeszedni magúnSakk +: A kispad soha nem volt túlzottan kényelmes. Asztalhoz ült a sakkvilág- bajnoki párosmérkőzés két szovjet versenyzője. Kaszpa- rov döntetlent ért el Lyonban, így a hátralevő két mérkőzéstől függetlenül már világbajnok. Karpov volt a kihívó, ám nem sikerült elhódítania ellenfelétől a címet. Edzésen ... (Szabó István felvételei) kát, s akkor jött a már említett csúfos két mérkőzés. — Végül is mi „hiányzik” a lányokból? — Az igazi profi szemlélet. Nem értik, hogy már valahol nem csupán a játék öröméért kell helytállniuk. Nekik a pálya a munkahelyük, ezért fizetést és prémiumot kapnak, utóbbit természetesen csak akkor, ha nyer a csapat. A társaság egy részét állandóan noszogatnom, fegyelmeznem kell, a többiek pedig még rutin- talan fiatalok. Tudomásul kell venni azt is, hogy az NB I-hez nem elég csak a szorgalom. 1, — Csak a lányok a hibásak? — Sajnos, azt kell mondanom, hogy a körülmények sem első osztályúak. A szakosztályvezetés gyakorlatilag két emberből áll, Szolga Miklósból és belőlem. Mindennel nekünk kell foglalkoznunk, a játéko&szerzés- től kezdve az albérletig, a szponzorkereséstől az utaztatásig ... Ráadásul itt van ez a nyavalyás pénztelenség. Nem tudunk időben fizetni a játékosoknak, ez pedig a hangulat rovására megy. Minden hétre terveztem egy edzőmérkőzést, természetesen nem tudjuk megoldani, mert erre nincs „kilométerünk”, de még azt sem, hogy alkalofnadtán az eperjesieket meghívjuk, mert akkor vendégül is kellene látnunk őket... A budapestiekkel nem tudok mérkőzést lekötni. A fővárosból ugyan kj jön Miskolcra edzőmérkőzést játszani, mikor csak át kell menni egy másik utcába, s már rögtön van edzőpartner? Így nem csoda, ha a lányok arcról is alig ismerik az ellenfél játékosait! — Rengeteg biztos helyzet maradt ki. .. — Ez egyenes következménye az életkorukból fakadó szertelenségnek, a rutinhiánynak. Ugyanez vonatkozik a technikai hibákra is. Ha ezek a játékosok helyzetbe sem nagyon tudnának kerülni, azt mondanám magamnak: Mari, valamit nem jól csinálsz. A nehezét megoldják, a köny- nyebbet viszont elhibázzák. Persze, edzésen ezeket a dolgokat eleget gyakoroljuk. Az eredmény ott is hasonló, mint a mérkőzéseken. Büntetek fekvőtámasszal és szóval, de sajnos kész játékost egyik hétről a másikra még egyetlen edző sem tudott „csinálni”... (Folytatjuk) Fegyverneki Zoltán
