Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)

1990-11-21 / 270. szám

A Budapest Sportcsarnokban Ten Years After Szétválás után r Eva-Neoton Jön az Édentöl keletre Csodák csodája, az ötödik meghirdetett időpontra sike­rüli Budapestre jönnie a TY.4-nek. A tavasz óta hú­zódó előadás először egy ír turné. majd egy hosszúra nyúlt filmfelvétel miatt ma­radt cl. Alvin Lee két ízben kon­certezett már Magyarorszá­gon (egyszer Miskolcon is) a nyolcvanas évek idején, de akkor trióban lépett föl. Most az eredeti 1967—74-ig működő társaságot látta ven­dégül a Budapest Sportcsar­nok. Ez a formáció az 1969- es woodstocki háromnapos fesztivál egyik sztárzeneka: a volt. Ha nem is tíz év múl­va — mint azt nevük jelen­ti—, de a feloszlásukat kö­vető tizenötödik évben (ta­vak/) Alvin Lee ismét össze- verbuválta társait: Leo La- yons basszusgitárost, Kick Lee dobost és Chick Chur­chill orgonistát. About cím­mel egv új album is napvi­lágot látott az összejövetel bizonyítékaként. A bemeiegítőbanda a Pál utcai Fiúk voltak, sejtelmem sincs, milyen megfontolásból kerültek ide. hisz’ semmi kö­zük nem volt a rhythm and blues zenéhez. A TYA két — magyar fü­lek számára ismertlen — új szerzeménnyel kezdte műso­rát, majd You Give Me lea­ving és Good Morving Little Schoolgirl címmel két örök­zöldjük csendült föl, a kö­zönség nagy örömére. Már a jellegzetes kezdéskor (Alvin a mikroíonáll vány on húzgál- ta gitárja húrjait) „elszaba­dult a pokol”, a fő motívu­mok hallatán még tovább fokozódott a hangulat. Nem­hiába voltak ők az egyik legjobb koncertbanda annak A Várszínház történetéből A Várszínház Budapest legrégibb, ma is meglévő, műemlékként nyilvántartott színházépülete. Története a 13: századba nyúlik vissza. Ferences templomnak épült 1270 táján. Később raktár, lakóépület lett. 1787-ben II. József rendeletére színházzá alakították át. Először né­met színészék kaptak benne otthont. A Várszínházhoz fű­ződik a magyar színjátszás nevezetes dátuma: Kelemen László első magyar társula­ta itt tartotta nyitó előadá­sát 1790. október 25-én. A színházban felváltva játszot­tak németek és magyarok. 1880. fnájuus 7-én Beethoven is itt koncertezett. Évekig tartó restaurálás és átépítés után 1978-ban nyílt meg új­ra színházként. TRIA\ MISKOLC, Régiposta j. 8. ♦ számítástechnikai, ♦ ügyvitel-technikai, ♦ elektronikai Szuper! idején [’67—’74-ig harminc (!) turnén vettek részt.] Chick Churchill sajnos nem orgo­nával és elektromos zongo­rával, hanem két szintetizá­torral állt a színpadra, ami némileg akadályozta az ere­deti hangzás létrejöttét. Al­vin még mindig a „nagy vö­rös Gibson”-ját használja, hangja és harmonikajátéka még most is a régi volt. A woodstocki fesztivál után kapta „a nyugat leggyorsabb kezű gitárosa ’ megtisztelő címet, napjainkban már akadnak tőle gyorsabbak, jobbak, de tagadhatatlan, hogy ő a blues és rock n’ roll gitározás egyik legna­gyobb egyénisége. Rick Lee a Hoobit-ban bizonyította dobszólójával, hogy még most is bírja a többperces, kíméletlen igény- bevételt. Chuck Berrv John­ny B. Goode-jának egy rövi­dített változata szórakoztatta az „ősi” zene kedvelőit, majd Lee mester klasszikus gitár- riffekből összeállított antoló­giája következett (Cream, Deep Purple stb.) gitárisko- lával — kizárólag haladók­nak — összekötve. Először két kézzel bűvészkedett a Gibson nyakán, majd penge­tőjét dobverőre cserélte és azzal ütögette a húrokat. Az előadás repertoárja nagyrészt az 1973-as Recor­ded Live című koncertal­bum dalaiból állt össze November 1-jén Berlinben rendezték meg az idei euró­pai tánctanar-kongresszust. Európa tánciskolái, szórako­zóhelyéi, a fiatalok és az idősebbek, a táncolni szerető nagyközönség új latin tánc- divatnak hódol. 1991 karne­váli és farsangi táncdivatja a lambada, a soca új testvé­re, a zouk machine. Az új latin ritmusú, de dzsesszelemekkel bővített partitáncot — mely megőriz­te eredeti varázsát és erotiká­Igen szigorú őrizettel kisér­tek bennünket a közeli vasút­állomásra, ahol egy hosszú teherszerelvény állt, nyitott va­gonajtókkal. Megrázó jelenetek zajlottak le menetelés közben, mert a városban, az út mind­két oldalán hozzátartozóikat kereső civilek sokasága kisért minket az állomásig. Többen fe is ismerték egymást, feleség a férjét, gyermek az édesapját. Nehezen tudták távol tartani a tömeget az örök, mert az ott levők mindegyike keresett va­lakit. A sorból innen is, onnan is hallható volt, hogy ne jöjje­nek közelebb, mert.. ! Sóvár- gó, tehetetlen irigységgel, talán itt éreztem először — látva a szabad járókelőket -, mit jelent az, hogy „SZABAD­SÁG”. A civilek élelmet, ruha­neműt dobáltak nekünk, válo­gatás nélkül, önzetlenül. Teljesen üres vagonokba kerültünk, ahol se szalma, se egyéb berendezés nem volt. Egy-egy vagonba 40 embert zsúfoltak össze, feltehetően azzal a szándékkal, hogy igy melegebben tartsuk a fűtet- len vagont. Mi, nyékládházi- ak, szerencsére jól helyez­kedve, egy vagonba kerülhet­tünk. Indulás előtt megkaptuk ellátmányunkat, ami egy vö­dör vízből és' sós cihákból állt. Ezt egy háromtagú „bi­(nagyszerűen szerkesztett anyag). Előadták a Lassú Bluest (Slow Blues), a Help Me-t és zárószámként ter­mészetesen a 1’ m Going Home-ot. Alvin véget nem érő improvizációi még ma is élvezetesek, nem lehet meg­unni a sokszor tíz percnél is hosszabbra nyúlt kompozí­ciókat, bár néha érezhetően rutinból játszottak. Leo Ly­ons ugyanúgy „bólogat” já­ték közben, mint régen (saj­nos. eddig csak filmen lát­tam), Lee mellett ő nyújtot­ta a legjobb teljesítményt ötletes basszus játékával és színpadi mozgásával. Egyedül Churchill úrral nem tudtam megbékélni, aki inkább sétálgatott, integetett a színpad sarkából, ahelvett, hogv igazából „beindult” vol­na. Hiányoztak zongoraszólói és orgonakíséretei, a keve­rőtechnikus sem akart neki kedvezni, mikor játszott, ak­kor is alig lehetett hallani. Az I’m Going Home után leslattyogtak a pódiumról, bár a közönség ovációjából érezhették, hogy ennyivel nem ússzák meg. Visszatérés a Choo Choo Mama-ved, majd még két újabb rock n’roll, aztán felkapcsolták a sportcsarnok lámpáit és in­dulhattunk ki a novemberi hidegbe. Hímer Bertalan val fűszerezett karakterét is — ezen a kongresszuson mu­tatták be a nemzetközi szak­embereknek. A koreográfust egy új latin zenei irányzat- inspirálta. (Maidon, Zouk Machine — Ariola), előbbi testvéreinél jóval játéko­sabb, és koreográfia-igénye- sebb táncának megtervezésé­re. A nemzetközi tévé- és rádióadók is latin stílusú ze­nével készítik elő 1991 kar­neváli szezonját. zottság” igyekezett igazságo­san szétosztani. A reggelig veszteglő szerelvény sötét vangonjaiban lassan elült a zaj. Hajnaltájt elindult ve­lünk a szerelvény, mire min­denki felébredt, ha ugyan egyáltalán aludt, és nem sa­ját, vagy családja sorsa foglalkoztatta. ■ ■ Már jól elhagyhattuk Deb­recent, amikor valaki el- csukló hangon elkezdte éne­kelni nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, amelyet rövide­sen mindannyian sírva éne­keltünk. Meleg borzongás futkosott rajtam végig-hosszig. Ezt szabad volt, ezt megenged­hettük magunknak a bezárt marhavagon titokzatos rej­telmeiben. Mi mást tehet­tünk tehetetlen, kiszolgálta­tott helyzetünkben, mint megpróbáltunk hinni abban, hogy a sors vagy az Isten kegyelméből valamikor visz- sza is hozhat bennünket egy vonat. Volt, aki zokogott, volt, aki szepegett, de abban biz­tos vagyok, hogy a világ legszebb Himnuszát ilyen szívből, igazul soha senki nem énekelhettet. „Isten áldd meg a ma­gyart ... Ebben a nőnapban zajlik az Éva-Neoíon országos le­mezbemutató-turnéja. A — várhatóan — huszonnégy sportcsarnokot megtöltő pro­dukció nem okoz csalódást az együttes híveinek: költ­séges színpadképével mást nyújt mint amit a hazai zenekaroktól megszoktunk. • „NEM ÉLEK FELHŐTLENÜL” A drága díszletezés ko­rábban nem volt a zenekar jellemzője. Ezt meg is mon­dom Cscpregi Évának. — Igen, mindig a puritán színpadkép hívei voltunk. A különleges ötletek a látvány egy pillanatra talán adhat­nak valami pluszt, de he­lyettesíteni nem tudják a zenét. Régebben féltünk at­tól. hogy a figyelem efelé irányul, nem pedig a szín­padi munkára, most azon­ban kivételt tettünk: drá­gább a világítás és szebb a díszlet. — Csak a külsőségek vál­toztak? — Többet próbáltunk, mint ezelőtt bármikor. A koncerten a szokásos húsz helyett huszonöt számot ját­szunk. — Ez az év sok nem várt fordulatot hozott. Mindez mennyire változtatott meg? — Nem szerettem nyü­zsögni, nem szerettem tár­gyalni, s most jócskán kive­szem a részein ezekből. A turné épphogy elkezdődött, s máris sok tapasztalatunk van. Bizonyos dolgokat a következő turnén másképp fogunk csinálni. — Például? — Például nem lesz eny- nyi plakátunk, mert a pla­kátok elvesztették jelentősé­güket. Az emberek nem tudnak rájuk úgy odafigyel­ni, mint néhány éve. A pia­ikát szerepét szórólapokkal fogjuk pótolni, s jobban oda kell figyelni a helyi médi­ákra is. — Nem válaszoltál a kér­désre. Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt”. A szomszédos vagonból templomi éneket hallottunk énekelni hasonló áhítattal. Vagonunk minden egyes kattanása azt jelentette szá­munkra, hogy mind távolabb kerültünk hazánktól, csalá­dunktól, és mind közelebb, az elképzelhetetlen jövőnk felé. Legjobb emlékezeten: szerint így utaztunk Nagy­várad, Arad, Temesvár érin­tésével a romániai Fogsámi- ba, ahol nagy gyűjtőláger működött. A hideg, sötét éj­szakában németek, magya­rok, románok, bolgárok, ju- goszlávok, közkatonák és tisztek sokezres tömegébe vegyültünk. Szókincsemet túl kevésnek tartom arra, hogy hűen visz- szaadhassam azokat az ér­zéseket — amikor a nagy kö­zös karámba tereltek ben­nünket —, amelyeket kiszol­gáltatott helyzetemben átél­tem. A bábeli zűrzavar itt enyhe kifejezésnek számított, mert a drótkerítésen belül semmiféle jog vagy szerve­zett rend nem uralkodott. A sötét és hideg fabara- kokban próbáltunk magunk­nak helyet keresni — termé­— Hogy mennyire változ­tam meg? Keserűbb lettem, nem élek felhőtlenül. Erdős Péter halálakor úg.y gondol­tam. abbahagyom, nem tu­dok nélkü'e boldogulni. Ám ennél azért )obban szeretem a pályámat és Péter miatt se tehettem meg. hogy egy­szerűen feladjam. Nem va­gyok egy kemény ember, valamennyire mégis muszáj volt megkeményednem. Olyan szervezési dolgokkal foglalkozom, mint még so­ha. Ez kihívás számomra. — Nem inkább teher? — Igen, sajnos teher. Mi burokban éltünk, hiszen Pé­ter személyében volt egy igazi menedzserünk, aki sa­ját vállán vitte az összes feladatot, Mindenkiben meglátta a lehetőséget. Tud­ta. kiben mit kell felerősí­teni, min kell változtatni. • ÚJ LEMEZ KARÁCSONYRA — Utolsó lemezeitek meg­lehetősen egyenetlenek, a dalok között nagy minőségi különbség van. Hová tűnt a korábbi megszerkesztett­ség? szetesen csoportosan —, tel­jesen reménytelenül. Olyan fanatikus nemzetiségi cso­portosulásokkal találkoz­tunk, ahol semmiféle esé­lyünk sem volt meghúzódá- sunkra. így az egyik barakk folyosóján töltöttük az éjsza­kát. A kétnapos ott-tartóz- kodás újabb „lecke” volt, úgy gondolom, mindannyi­unk számára. A nemzeti so­vinizmus, az egoizmus, ha valahol, itt fékezhetetlemül dühöngött. Csak példaképpen: akin jó állapotú lábbeli vagy ruha­nemű volt. könnyűszerrel le­vetkőztették, és örülhetett, ha kapott valami ror.gyot a helyébe. Ebben a vandaliz­musban a magukat otthon érző románok jártak az élen, akik attól sem riadtak vissza, hogy az esetleg ellenállót helyben is hagyják. Látva az ott uralkodó állapotot, min­denki igyekezett ismerősei körében maradni, mivel sze­mélyes biztonságunk is ve­szélybe kerülhetett. Itteni élelmezésünk viszonylag el­fogadható volt, mert napon­ta két ízben valami meleg ételhez lehetett jutni, ha edényfélét is tudtunk szerez­ni. (Folytatjuk) Lévai Kálmán — Érdekes, tavaly ősszel, mikor Japánban jártam, egy újságíró ugyanezt kifogásol­ta. A Kérdéshez nem tudok hozzászólni, mert nekem minden szám nagyon ked­ves. A megítélés a kritiku­sok dolga nem a miénk. — A nyugati divatzene­karok évröl-évre módosíta­nak kinézetükön valamit. Ezzel szemben a te külsőd a Yamaha-győzelem óta nem változott. Nem érzed szükségét n frissítésnek? — Kétféle út létezik: van, aki mindig kész a merész változtatásra, mint például Madonna. aki bármilyen imágóval hiteles, s van aki ugyanazt nyújtja hosszú éveken át. Én meglehetősen konzervatív típus vagyok, de egyébként sincs módunk rá, hogy folyton jelen le­gyünk a tévében és fél­évente igen erős reklámmal tudatosítsuk az emberekben külsőnk legújabb változá­sát. Egyrészt a nevünk len­ne unalomig csépelt, más­részt rengeteg pénzt emész­tene fel az erőltetett rek­lám. — Ami egy tízmilliós or­szágban nem biztos, hogy megtérül. — Pontosan. így hát nincs más választásom, megpró­bálok ugyanolyan maradni. Bár öltözködésben mindig újítunk, s most a hajam is hosszabb lett. — Tervek a turné után? — Karácsonyra jelenik meg Édentöl keletre című új lemezünk. Lesznek rajta duettek, sokkal nagyobb szerepet kap a vo'kál, s a nyári lemezzel ellentétben szólót fog énekelni minden­ki. — A lányok is? — Igen, ők is. A Kalapot fel! dalait azért énekeltem egyedül, mert évek óta szo­kásunk a nyári szólólemez, csak idén a névváltoztatás miatt ez másként sikerült. • AZ ÖLTÖZŐ: TABU Féltűnő, hogy a jegyellen- őrzés. a lezárások mennyire szigorúak. A zenészek nyu­galmáért Molnár Csaba tur­némenedzser a felelős. — Külföldön sehol nem lehetséges, hogy a rajongók bejussanak az öltözőbe is. A zenekar kiteszi a lelkét, száztizenöt perces, igen ke­mény műsort ad, s utána a művész fáradtan ül az öl­tözőben. Semmi kedve ah­hoz. hogy mosolyogjon Jo­likára, aki épp most lett ti­zenegy éves, és ezt minden­áron tudatni is akarja vele. A sztár öltözője tabu! — Ennél az öltözőnél ta­valy még nagy tömeg vára­kozott ; . . — Egyes rajongók visel­kedése hátrányára van az előadásnak és ezt nem en­gedhetem meg. Ez a Neoton már nem az a Neoton. Be­fektettünk egymilliót, a színnadkép. a világítás eu- róoai színvonalú, a produk­ció embertelen keménv munka. Ilyen nagy turnét senki sem csinálna ma Ma­gyarországon. — Az Éva-Neotonon kívül te sem vállalnád mással? — Nem senkivel. (Persze, helyeslek gyorsan, hiszen ki csinál még telt házat egy sportcsarnokban? A sikerért meg is dolgoz­nak: gondosan megkompo­nált mozgással, helyenként rafinált kiszámítottsággal peregnek a slágerek. Ha el­fogadjuk. hogy ez a show- business. akkor nincs helye az értékek feletti vitának. Inkább örüljünk, hogy van, aki elindult a profizmus felé.) Kocsis Attila Négy év szovjet földön, a halál árnyékában 7. Himnusz a vagonban (Egy volt hadifogoly visszaemlékezései) Az új tánc

Next

/
Oldalképek
Tartalom