Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)

1990-11-17 / 267. szám

As ember szabadságra vágyik Kísértetek a Játékszínben Székelyföld történetéből 40. A bevonulás Mindenki az utcán volt. Hordták, folyton hordták és szórták a virágokat, az időseb­bek pedig örömkönnyeiket is törölgették, amikor a miskolci 13. gyalogezred II. zászlóalj alakulatai vonultak be Szé­kelyudvarhelyre 1940. szeptem­ber 12-én. Határtalan öröm és lelkesedés mindenfelé, mert felszabadult a Székelyföld 22 év után a kisebbségi sorsból a román uralom alól. A bevonu­lok századosa Bárczy János, így emlékezik könyvében: „Ha itt a Székelyföldön és 1940. szeptember 12-én Székelyud­varhelyen dicséret és köszönet illet meg valakit; az a székely nép lehet csupán, mely - da­colva minden nehézséggel -, megőrizte nemzeti értékéit, anyanyelve tisztaságát, sza­badság utáni vágyát, öntuda­tát." November közepéig marad­tak a Székelyföldön. Azután megalakult a 27. székely hon­véd gyalogezred II. zászlóal­ja és a 34. határvadász zász­lóalj. Behívókat vitt a posta az első székely újoncoknak. Én is kaptam egyet a fel­szabadult Kassa közelében levő komaróci iskolához: „Vonuljon be első tényleges katonai szolgálatra Székely­udvarhelyre 1940. december Vasárnap reggel a Magyar Pelevízió 1-es programjának corábbi kezdése miatt, a Miskolc Városi Televízió is it perccel hamarabb, 6 óra ■0 perckor kezdi egyórás műsorát. Ezúttal slágerté- nát dolgoztak fel a televí- iósok, többek között a természetgyógyászatról, nasszázsról, gyógynövények­éi, a szentléleki turistaház setleges szanatóriumi mű- :ödtetéséről lesz szó, de be­Diósgyőrben már útra kész volt a katonaládám. Decem­ber 5-én korán reggel indul­tam az ismeretlenség felé. Az első napon eljutottam Ko­lozsvárig, a második napon vonaton Besztercéig, tovább fapados, ponyvás teherautón Szászrégenig és onnan vona­ton Marosvásárhelyig. A har­madik napon 5 órakor in­dult az autóbuszom Maros- vásárhelyről a végcélom felé. Amerre haladunk már havas a táj, Korondon és Farkas­lakán székelykapukra lettem figyelmes. Délelőtt 10 óra körül érkeztünk Udvarhelyre. Hull a hó, feltűnően tiszta és éles a levegő. Már vártak bennünket és bekísértek a laktanyába. Életemnek új szakasza kezdődött. A szerte­ágazó katonai tudományok, a sok gyaloglás és a minden­napos terhelés, a stílus, a bá­násmód és általában a lakta­nyai élet, most adott igazán értelmet bennem a szólás­mondásnak, hogy nem em­ber az, aki nem volt katona. Ugyanakkor megismertem önmagam értékeit, a fizikai, a szellemi és tűrési képessé­gemet, több száz emberhez viszonyítva 4 és fél év alatt. Nótázástól volt hangos a vá­ros reggel és délben, amíg vonultunk. Közelebb kerültek hozzám a székelyek. Menet­gyakorlatok alkalmával a tá­volságot így becsülték: „ehejt.”, vagy „ahajt”, aztán fel az emelkedőn a „kakta- tón”. Vasárnap reggel egv- egy szakasz ment krumplit tisztítani. Ilyenkor azt mond­ták „esment mennyőnk pi­tyóka hántani”. Amikor ke­restek valamit és nem talál­ták, a válaszuk ez volt. hogy „nem kapom”. Társukat így hívták magukhoz: „Jessz te hozzám székely testvér.” A szép lányokat ezekkel a sza­vakkal értékelték: „Ügyes kicsi fehérnép ’. 1941. év ta­vaszán az ezrt-dünk területé­ről, tehát Sepsiszentgyörgy, Udvarhely és Marosvásár­helyről karpaszomáhyosok voltunk együtt az iskolán. Feltűnt, hogy szinte mind­nyájan az anyaországból va­lók vagyunk 2 székely kivé­telével. Mi ennek az oka? A válasz az volt, hogy Erdély­ben érettségi bizonyítványt csak azok tudtak elérni, akik jól megtanulták a román nyelvet. Sok fiú inkább vá­lasztotta az ipart, vagy a ke­reskedelmet. Felkeltette fi­gyelmemet a lakosság tartóz­kodó magatartása is. Ennek okát csak később értettem meg, amikor történelmüket kezdtem tanulmányozni. Bi­zalmatlanságuk, lassan oldó­dó melegszívűségük öröklött tulajdonság, mögötte évszá­zados megpróbáltatásuk rej­tőzik. Ez a tartózkodás azon­ban 1942-re feloldódott. Egv szép napon arra lettem fi­gyelmes a laktanyában, hogy erős zaj hallatszik a város­ból, de már negyedórája. Ki­mentem a főtérre és láttam, hogy zárt rendben civilek, férfiak és nők jönnek Szom­batfalva felől. A menetosz­lop vége nem is látszik. Min­den csapat élén táblát hoz­nak; Farkaslaka, Bog'árfalva, Korond, Ulke stb. Az első két sorban a falu zenészei, hegedűsök, klarinétosok, trombitások. Utánuk székely népviseletben a falu népe nemzetiszínű szalagokkal fel­pántlikázva; szalag lóg a he­gedűk nyakán, a klarinéco- kon, a kokárdák szalágrésze térdig ér, többnek a kucsmá­ja körül van tekerve, és a nőknek a haja maslira át­kötve. Érződik, hogy lelkese­dés hozza őket az „anya- szék” központjába közös ün­neplésre. Látásuk magával ragad, elszorul a torkom és könnyezek befelé, mert a lelkesedésnek, az ünneplés­nek ekkora magas fokával az anyaországban (Magyarorszá­gon) életem során még sehol és soha nem találkoztam. Énekel minden csapat, de ugyanazt a nótát, majd is­métlik újra meg újra „Ár­pád apánk ne féltsd ősi nemzeted! Nem vész az el, ha eddig el nem veszett. Tud szeretni a magyar szív iga­zán kit szeretne, ha téged nem, szép hazám.” (balázs) „A kísértés rengeteg ezen a világon” - mondja Ibsen az 1881-ben megjelent dráma kezdetén. S csakugyan, a Já­tékszín Halotti színpadán kí­sértetek elevenednek meg: a múlt tettei - mérgezve a je­lent - ismétlődnek. Az öt szereplő cselekedetei előre el­döntőitek, sorsuk nem másít­ható. Mi pedig tehetetlenül nézzük a történetet, Ibsen leg­sötétebb drámáját. A Kísértetek cselekménye — mint Ibsen esetében annyiszor — a múlt felszín­re kerülésén alapul. Helene Alving rokonai unszolására megy férjhez a köztisztelet­nek örvendő Alving kama­ráshoz. Férje a házasság el­lenére sem hagy fel kicsa­pongó életmódjával, ami korai halálához vezet. Az özvegy Alvingné sok év után szegénymenhelyet ké­szül átadni, aminek meg­nyitójára fia, Osvald is megérkezik Párizsból. A haladó eszméket hirdető fiatal festő meglepetten ta­pasztalja a nyomasztó egy­hangúságot, a zárkó ott északiak vakhitét. <3 Pá­rizsban a puszta létet is gyönyörűségnek tartja, s minden ecsetvonásából az életöröm árad. Alvingné rádöbben, hogy a társadalom hazug eszmé­nyeket kényszerített rá, s vélt kötelességeket teljesítve utasított el minden örömöt. Freud még nincs sehol, s Ibsen már az elfojtott vá­gyak mérgező, gyilkoló ha­tásából csinál drámát, fgy lesz a darab igazi hőse. a tragédia okozója és elszen­vedője Alvingné. Csorna Ju­dit mindvégig méltósággal alakítja a sokat megélt asszonyt. A tekintély csak a tragédia perceiben, a fegye­lem és a korlátok megszű­nésével lesz semmivé. Alvingné egykori titkos szerelme, Manders tisztele- tes. akinek tisztessége vol­taképpen ostobaságának eredménye. A pap szemé­ben eretnekség megkérdője­lezni a hagyományos polgá­ri értékrend és etika szabá­lyait, így az előítéletektől vezérelt tiszteletes az állam legfőbb támaszává válik. Ibsen kíméletlen pontosság­gal megrajzolt szánandó fi­guráját Benedek Gyula, a társulat új tagja alakítja, tarsolyában öt veszprémi év és néhány játékfilm ta­pasztaltával. A méltóság és alázat váltakoztatásávai ját­szadozik. Hol magabiztosan kioktat, hol szánalmas ér­vek mögé bújva rejtőzik az igazság elöl. Nem tudjuk egyértelműen megvetni, vagy sajnálni, ettől mindvé­gig megvéd Benedek Gyula leheletfinom öniróniája, s a rendező szöveghúzása. Nem tudni. Szász János (színhá­zunkban ez az első rend'- zése) milyen szempontok alapján hagyott ki szöveg­részeket, mindenesetre a ki­húzott mondatokkal sokkal egyértelműbb lenne Man­ders negatív szerepe. Elnagyoltan ábrázolja a pap és Alvingné viszonyát is, a kettőjükben egymás iránt élő. elfojtott vonzal­mat. Az érzés nem elhanya­golható, mert fia megérke­zéséig az özvegy titkolt sze­relme. a tiszteletes utasítá­sait követi. Megsínylette a szöveg egyszerűsítését Regina, a szobalány szerepe is. Regi­na Alving kamarás tör­vénytelen , gyereke., aki a fiatal festővel , szándékozik Párizsba utazni, hogy meg­valósítsa nagyratörő terveit. Az eredeti szöveg szerint Regina sokkal számítóbb, önzőbb, mint ahogy azt Balogh Csillától láthatjuk. Balogh Csilla nagy igyeke­zettel próbál igazodni a többiek játékához, az ered­mény, egyelőre felemás.: Nem szerencsés választás Galkó Bencével eljátszatni Regina apját. Engstrand szerepéhez nem igazán illik az 6 karaktere. Az öntuda­tos, részeges asztalos helyett Négy év szovjet földön, a halál árnyékában 4. Lökjük be az őrt a kútba! n ff (Egy volt hadifogoly visszaemlékezései) mutatkozik a Vasgyári Kór­ház új igazgatója is. A mű­sor fő témájához meghívott szakemberek fűznek még érdekes és hasznos megjegy­zéseket. Természetesen az adás ideje alatt kérdéseket Is tehetnek fel a vendégek­nek a 63-859-es teleíonszá- mon. 1RÍA\ MISKOLC, Régiposta u. 8. 0 Számítástechnikai, 9 ügyviteltechnikai, # elektronikai Nyitás: 19-én! Hazaérkezve az öttagú csa­ládunkat az udvaron lévő pincében találtuk, mert a repeszbomba-találatos laká­sunkban szovjet tisztek vol­tak elszállásolva. Ilyen körül­mények között igencsak ki­látástalannak tűnt az ottho­ni helyzetem, mivel korom- j nál fogva — 24 éves vol­tam — jól tudhatták az ot­tani tisztek, nogy valamilyen katonai szolgálatot teljesítet­tem valahol. Gyula bátyám hamarosan bizalmukba ke­rült, mert mint gépkocsizó gyalogos, frontszolgálatot tel­jesített, es valamit tudott oroszul. Másnap átmentem a ne­gyedik szomszédban lakó jö- vendőbelimékhez. Rövidesen jött egy orosz katonával Kisida János (tolmács) helyi lakos, és magukkal vittek a Samukáné-féle házba. Út­közben Kisida bácsit kérdez­tem, hogy hová visznek, és hogyan találtak rám. ö kö­zölte velem, hogy lakásun­kon kerestek, és Gyula bá­tyám mutatta meg nekik, hol tartózkodom. Édesbátyám nvomravezetése — mint ké­sőbb kiderült — igen ke­mény négyéves hadifogságot „eredményezett” számomra. Arra sem kaptam enge­délyt kísérőimtől, hogy élel­met és ruhaneműt vehessek magamhoz, mivel semmifé­le meleg ruhanemű sem volt rajtam. Egy orosz tiszthez vezettek, aki azt kérdezte tőlem, hogy milyen alaku­latnál szolgáltam. Innen egy másik szobába kísértek, ahol már több hozzám hasonló begyűjtött katona és helyi civil lakos volt. Többek kö­zött Berta István 55 éves < kisgazda, Mészáros Miklós, Kun László, Demők Lajos és mások. Itt jutott tudomásomra, hogy az akkori községházán Juhász Béla főjegyző szol­gáltatta ki a szovjet pa­rancsnokságnak azok névso­rát, akik abban az időben katonai szolgálatot teljesí­tettek. Sorsom elől hiába menekültem. Ismét kilátástalan helyzet­be kerültem, mert sem élel­mem, sem felső meleg öltö­zetem nem volt. Reményte­len helyzetemben odaálltam az utcára nyíló vasrácsos ablakhoz, hogy valakivel értesíteni tudjam szüléimét, helyzetemről. Ez sikerült is. mert Bényi Józsefnével üzenni tudtam, aki rövide­sen hozott is élelmet, és egy postai köpenyt számomra. Mint később kiderült, ígv „vettek fel” „AZ ÉLET IS­KOLÁJÁNAK NÉGYÉVES EGYETEM”-ére. ahol min­den nap igen kemény leckét adtak fel, és ahol minden nap felelni is kellett, nem lehetett az órákról távolma­radni! Aki pedig távolma­radt, az ÖRÖKRE kizárta magát az iskolából, az élők sorából. Elkeseredett gondolatok foglalkoztattak az alvás nél­kül eltöltött éjszakán, ahol emlékezetem szerint har- minoegynéiiányan lehettünk. Az átbeszélt éjszakán töb­ben bíztak abban, hogy meg­felelő igazoltatás után sza­badok leszünk. Én ebben nem hittem. Másnap reggel cellánk aj­taját kinyitották, és sorako- zót rendeltek el az udvaron. Szomorúan festett ez a sors által megviselt, éhes, rosz- szul öltözött társaság. No­vember 12-ét írtunk. Rövide­sen megjelent egy orosz tiszt, és közölte a tolmács útján, hogy igazoltatás cél­jából Mezőcsátra kell men­nünk, ahol „dokument”-et kapunk, és mindenki haza fog menni. Indulás előtt ci- bakot (szárított kenyér) kap­tunk, már aki egváltalán vett magához belőle. Én mindenesetre köpenyem zse­beit megraktam, gondolva minden eshetőségre. Hejőkeresztúr, Szalonta térségében szörnyű látvány­ban volt részünk. Kiégett harckocsik, temetetlen hul­lák bizonyították, hogy a megelőző napokban e tér­ségben a németek komoly ellenállást fejtettek ki. He- jőpapi határába "érve —kü­lönösen a látottak alapján — a társaság mindinkább el­vesztette a reményét az ígért dokumentum hihetőségében. Ez a tudat váltotta ki a sorsába belenyugodni nem akaró társaságból a szökés gondolatát,. amikor az út melletti legelőn levő gémes­kutat megláttuk. Mutogatva kértük az egy szál katonát, aki kísért bennünket, hogy engedjen a kúthoz vizet in­ni. Volt közöttünk egy hejő- papi illetőségű katona is (Miskolci Gyula), aki né- hányszáz méterre lévő laká­sát is mutatta, és indítvá­nyozta, ha szabadok aka­runk lenni, akkor lökjük be az őrt a kútba, amikor a vödörből iszik. Elképzelése nem valósult meg, mert az adott pillanat­ban többen megakadályoz­tuk. Kísérőnk mit sem sej­tett az egészből, nem tudta mire vélni azt a zsivajt, amit az eset utáni nézetel­térések váltottak ki a me­netelő társaságból. Így érkeztünk el a 21 km-re lévő Mezőcsátra, a beígért dokumentosztás szín­helyére, kimerültén, az esti szürkületben. (Folytatjuk) Lévai Kálmán egy fejlett ítélőképességű, helyenként talán túl intelli­gens korhelyt mutat fel. így — önhibáján kívül — időn­ként hiteltelen az egyéb­ként jól megformált szerep. * Utoljára hagytam a darab egyetlen áldozatának, Os- valdnak a szerepét, mert Kuna Károly alakítása messze a legkiválóbb. Szín­relépésének pillanatától fog­va tartja a nézőt, fölényes mesterségbeli tudása pedig lehetővé teszi, hogy kedve szerint játszadozzon a fiatal festő figurájával. Pimasz és illemtudó, zabolátlan és fe­gyelmezett, bízik önmagá­ban, miközben pokoli kéte­lyek gyötrik, megroppan betegsége súlya alatt, de gúnyt is űz belőle. Szem- villanásokkal képes a szín­pad hangulatát megváltoz­tatni. Nem tudom, mennyi munka áll Osvald megfor­málása mögött, de nyilván sok, mert hihetetlenül köny- nyed alakítást kapunk. Lec­két arról, mi a játék, Ibsen szövege Osvald megformá­lásához adja a legkevesebb támpontot, Kuna Károlv és a rendező mégis őt ábrá­zolják a legnagyobb erede­tiséggel. Osvald képviseli a haladó eszméket, s ezen keresztül a polgári liberalizmust. S, hogy a felvilágosult gondo­latok még a lelkész által se legyenek támadhatóak, a festő erkölcsei makulátla­nok. Csakhogy Osvald hiá­ba tiszta és szabad, nem tud semmilyen megtisztulást elindítani anyja életében. A változást mindvégig kísérte­tek akadályozzák. Előbb az „elavult és halott gondola­tok, ócska vakhitek”, vagy­is a haladást gátló, közép­kori erkölcsi normák kísér­tenék és velük a múlt ár­nyai is: a szülők tetteiért az utódok felelnek. Ibsen eszközzé teszi a XIX. szá­zad végén elterjedt átörök- lési elméletet: a szifiliszes apa. és egyáltalán az elkö­vetett kicsapongások hatá­rozzák meg Osvald sorsát: a nézők előtt válik agyalá- gyulttá. A Játékszín megrendítő előadását a közönség osztat­lan elismeréssel fogadja. Ibsen üzenete nem vesztette el érvényességét, hiszen az egyén szabadságvágya min­dig fontos marad. Most kü­lönösen az. Kocsis Attila Játékos lúdtalp-torna Lábboltozat-erősítő, tartás­javító tornát hirdet meg gye­rekeknek a Rónai Sándor Művelődési Központ. Alsó tagozatosok és nagycsoportos óvodások jelentkezését vár­ják a játékos lúdtalptornára. A foglalkozások keddenként lesznek, este 6-tól 7-ig. Ko­vács Judit gyógytornász irá­nyítja a gyakorlatokat. Je­lentkezni a Rónaiban, illetve a 42-408-as, 50-211-es és a 42-485-ös telefonszámon le­het. A Miskolci Nemzeti Színház FELVÉTELT HIRDET színpadi díszítő munkakör betöltésére. JELENTKEZNI: a szinpadmesternél lehet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom