Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)

1990-11-14 / 264. szám

Kétezer példányt Kárpátaljáuak r Építészeti emlékek A Phralipe segítségével Felkészülhetnek az iskolára A Nevelési Tanácsadó a cigánsuyerekekért Egyedülálló kiadvánnyal je­lent meg a könyvpiacon a Tá- jak-KorOK-Múzeumok Egyesü­let Könyvtára. Kárpátalja mű­emlékei című kötetük első Íz­ben nyújt részletekbe menő át­tekintést e vidék meglepően gazdag, de mindmáig alig is­mert építészeti emlékeiről. Hatvanhét település, 101 mű­emlékét ismerteti. — A történelmi emlékek .közül elsőként tíz várról ol­vashatunk, melyek esemé­nyekben gazdag műit utón — Munkács és Ungvár ki­vételével — rommá lettex Viszonylag szerencsésebb sorsra jutott az a negyven- egynéhány középkor: kő­templom. melyek túlnyomó i'észe ma is áll. betöltve eredeti rendeltetését. Mos­tohább sorsuk lett a nemesi udvarházaknak. várkasté­lyoknak; napjainkra mind­össze hé' maradt fenn be­lőlük. Időrendben haladva, Kárpátalja XVII—XVIII. századra keltezhető falusi orthodox fatemplomait vet­ték számba a szerkesztők, közülük huszonöt szerepel a kötetben. A legutóbbi év­századok középületéi, temo- lomai közül csak a törté­netileg is jelentékenyebbek­kel foglalkozik a könyv, a nyolc-tíz műemlék a ba­rokktól a szecesszióig terje­dő időszakot öleli fel. Igen gazdag az illusztrá­ciós anyag. Felerészben újadban készült fényképfel­vételek szemléltetik a mű­emlékek ihai állapotát. Az elsősorban magyarországi közgyűjteményekben talál­ható alaprajzok, műszaki felmérések, metszetek és művészi ábrázolások közzé­tétele újdonság. A tájéko­zódást, az útitervek készí­tését áttekintő, hegy és víz­rajzot is ábrázoló, 1:300 000- es léptékű térkép is segíti, melyhez hasonló jellegű Ma­gyarországon 1942 óta nem jelent meg. Részlettérképek, Ungvár, Munkács, Bereg­szász, Nagyszőlős és Huszt belterületéről készült színes városalaprajzok nyújtanak további információkat az ér­deklődőknek. A kötet iroda­lomjegyzéke több száz, fő­leg magyar nyelven ée job­bára az első világháború végéig megjelent tanulmány, könyv címleírását is közli. A Tájak-Korok-Múzeu- mok Egyesület célja nem­iScvenincs színház i! BÉzem Jankó a Mm Több alkalommal közöl­tük lapunkban a Prológus Színházi Alapítvány felhí­vását, pályázati szelvényét, amelyek közül sok jutott vissza a megadott címre, hogy értékeljék a gyerekek javaslatait. Névadásra kérte ugyanis az alapítvány azo­kat, akikhez' szólni kíván előadásaival. A premieren megtudni, melyik ötlet nyerte el a játszók tetszé­sét, ki kapja az 5 ezer fo­rint jutalmat a gyerekek közül. A premier pedig itt van: szombaton délelőtt li­kőr lesz az első előadás. A 'Babszem Jankót mutatja be a társulat/ amelynek veze­tője Csabai János. A to­vábbi novemberi előadások időpontjai: 17-én 3-tól, ‘ 18- án délelőtt 11-től és dél­után 3-tól, 23-án délután fél 4-től, 24-én délelőtt Ili­től és délután fél 2-től. csak a könyv magyarorszá­gi megismertetése; a kárpát­aljaiak számára is szeretnék hozzáférhetővé tenni a kiadványt. Ezért Kárpátalja könyvtárainak, iskoláinak, kulturális és művelődési kö­zösségeinek kétezer példányt kívánnak ajándékozni a kö­zeljövőben. Ehhez 780 ezer forintnak kellene összegyűl­nie a Tájak-Korök-Múzeu- mok Egyesület címére: 1087, Budapest, XVIII. kerület, Tényleges katonai szolgá­latomat. 1939—1941-ig a Miskolci VII. Híradó zászló­aljnál teljesítettem, ahol a kiképzésem után alosztály- irnoki teendőket láttam el. Leszerelésem után rövidesen újra behívtak postai szak- szolgálatra, és mint posta­műszaki dolgozó, a buda­pesti 101. Sz. Hiradóezred egyik állandó vezetékes szá­zadánál szakaszvezetői ranggal. szakaszparancsno­ki beosztást kaptam. A 101/1. Sz. Híradó zász­lóalj a Kárpátok vonulatá­nak nyugati térségében volt hivatva biztosítani az állan­dó vezetékes híradószolgála­tot. Főbb települési helye­ink Ungvár, Munkács,- Po­Könyves Kálmán krt. 40. szóm alá. A kezdeménye­zéshez csatlakozott a B.-A.-Z. Megyei Múzeumok Baráti Köre, a Szemere Bertalan Közművelődési Egyesület, a Holnap című folyóirat, a Ti- száninneni Református Egy­házkerület. A további segít­ségnyújtók a csekk hátolda­lára írják rá: Támogatás roskő, Nagyszőlős, Pere- csény, Turjabisztra stb. vol­tak. Vezetésem alatt 1944. Ok­tóber 28-án Ungváron ért bennünket a szovjet csapa­tok rajtaütésszerű támadá­sa, melyet páncélosok beve­tésével hajtottak végre. Ha­talmas zűrzavar keletkezett a városban lévő honvédsé­gi alakulatok között. Civil lakosság nemigen mutatko­zott. A szovjet csapatok már a külvárosban lehettek, amikor távbeszélőn azt az utasítást kaptam a magyar városparancsnoktól. (nevé­re már nem emlékszem) A város iskolaigazgatóinak tartott tanévkezdö értekezleten (is) elhangzott, hogy még min­dig gyakori a bukás az álta­lános iskolák első osztályai­ban. Fontos a „még mindig" kitétel, mert egyebek között ép­pen arra hivatott a Nevelési Tanácsadó Intézet, hogy ki­szűrje a nem iskolaéretteket. Az intézet igazgatója: Szanyi Maria. Arról kérdeztük: miért nem sikerül ez? — Szeptemberben utána­jártunk annak, hogy kik azok a gyerekek, akik má­sodszor kezdik az első osz­tályt. Kiderült, hogy nagy részük olyan cigány kisfiú és kislány, akik elkerülték a „szűrőket”.- Vagyis Önöket és ... — ... és az óvodát. Ügy gondolom, nemcsak gondo­lom, ez a tapasztalat, hogy mi, vagyis a Nevelési Ta­nácsadó mar nemigen tu­dunk velük mit kezdeni. És sajnos az iskolák sem. A gyerekek túlkorossá lesznek, nem lehet őket felzárkóztat­ni, számos problémát okoz­nak.- Jövőre is lesz szeptem­ber. — Éppen ennek tudatá­ban tervezzük, szervezzük a három-négyéves korú ci­gánygyerekek „begyűjtését”. Vagyis azt, hogy eljussanak hozzánk, foglalkozhassunk velük, felkészíthessük őket az iskolára. Háromszáz négy­öt-hatéves olyan gyerekről tudnak a védőnők, akik nem járnak óvodába. A gyerekek közül 18-nak már nem is óvodába, hanem iskolába kellene járnia, több mint „hogy személyes jelenlétem­ben robbantassam jel Ung­vár postai távbeszélő főköz­pontot úgy, hogy az belát­hatatlan ideig üzemképte­lenné váljon". Ez a kapott parancs indí­totta el személyes kálváriá­mat! A várospk. két, előttem ismeretlen műszaki katonát rendelt mellém megfelelő robbanóanyagokkal, így a riadókészültségben lévő sza­kaszomat hátrahagyva sze­mélygépkocsimmal a főpos­tára hajtattam. Nagy meglepetésemre ta­lálkoztam Tuza Árpáddal, az ottani posta műszaki ve­zetőjével. akit Miskolcról személyesen ismertem. Ö nem ismert engem, mivel én csak távírdám unkáskéní dolgoztam Miskolcon. Kö­zöltem vela jövetelem cél­ját. Időközben megjelent Scliablik Gusztáv főgépész, akinek elmondta, miiyen parancsot kaptam. Tuza Ár­pád perceken belül elhagy­ta az épületet. Schablikot nem ismertem. Vele Miskol­con. a felszabadulás utáni időben találkoztam újra. Tanakodásra nem volt idő, ezért közöltem vele, hogy a kapott parancsöt nem szándékszom végrehaj­tani. de a központot ideig­lenesen látszólag üzemkép­telenné kell tenni. Ezt az áramszolgáltatási főbiztosí- tékok eltávolításával Schab- lik végre is hajtotta. A parancstól eltérő szán­dékomat hallva a két mű­szaki katona az időközben körülöttünk gyülekező civi­lek társaságába vegyült, százan vannak azok, akik szeptemberben lesznek isko­lakötelesek, a többiek kiseb­bek.- Hogyan lehet ezeket a gyerekeket bevinni az Önök intézetébe? — Ez az, amit egymagunk nem tudunk megoldani. Se­gítséget kértünk, ígéretet kaptunk a Phralipe miskol­ci szervezetétől, hogy támo­gatnak minket ebben a nem A múlt századi „Szendrei", majd pedig az 1929-ben meg­jelent Halmai-Leszih-féle mo­nográfia óta Miskolcról nem je­lent meg az újabb kutatáso­kat is ismertető, összefoglaló leírás. Ezt a hiányt pótlandó vállalták a miskolci Herman Ottó Múzeum muzeológusai, hogy külső erők bevonásával összegyűjtik az idevonatkozó anyagot, s azt három kötetre tervezett kiadványban jelentetik meg. Az eddig végzett munka összegzésének is tekinthető az a kétnapos tanácskozás, amelyet november 13-én és 18-án tartanak Mályiban. A megbeszélésen a monográfia anélkül, hogy eltűnési szán­dékukat velem közölték volna. Az áramellátás megszűné­se zavart okozott a posta egész épületében. Pillanatok alatt köztudott lett, hogy az épületen belül tartózkodó három magyar katona az oka mindennek. Körülöt­tünk fenyegető tömeg gyü­lekezett, akik inkább ukrán nyelven zúdították felénk vésztjosló megjegyzéseiket. Annak ellenére, hogy a két műszaki katonánál géppisz­toly volt, semmi . esélyünk sem lett volna ép bőrrel el­hagyni az épületet Ekkor drámai, nem várt fordulat következett be. A főgépész közölte a jelenlé­vőkkel. hogy milyen formá­ban történt az áramtalaní- tás, és hogy rövidesen hely­reáll az áramszolgáltatás. Beszéde közben az én két katonám vetkőzni kezdett. Málhájukat, fegyvereiket át­adták a civileknek, és el­tűntek az épület alagsorá­ban. Nevükre nem emlékszem, sorsuk örök rejtély marad számomra. Lehet, ha én is hasonlóan cselekszem, elke­rülhettem volna a négyéves hadifogságot, de a gondja­imra bízott híradós szakasz abban a fenyegető helyzet­ben türelmetlenül várta visszaérkezésemet. (Folytatjuk) Lévai Kálmán kis munkában. A városi ön- kormányzat 50 ezer forint­tal dotálja ezt a tervünket, amelynek valóra válásához — szerintünk — már csak egyvalami szükséges: a Phra­lipe konkrét segítsége. Mi készen állunk, pontosan tudjuk, hogy mit akarunk, és hisszük, hogy a heti 2X5 órára tervezett foglalkozá­sokkal elérjük célunkat a gyerekeknél. (szabados) egyes fejezetírói számolnak be eddig végzett munkájuk­ról. Csaknem 20 előadás hangzik el, melyek során Wolj Mária például régé­szeti leletek alapján ismer­teti a város 13—15. század­beli társadalmát, míg Gyu­lai Éva a hajdan híres miskolci szőlőművelés 16— 17. századi állapotáról szól. A nemesség városbeli sze­repéről Veres László, míg a miskolci polgárok lakáskul­túrájáról a 17—18. századi összeírások alapján Fügedi Márta beszél. Híres és fon­tos kereskedőváros volt Miskolc. Az erre vonatkozó adatokat Dobrossy István, míg a másik ismert iparos­kereskedő településre, To­kajra vonatkozó adatokat Bencsik János ismerteti. A város kulturális életével kapcsolatban Kilián István a 18. századi miskolci szín­házról, a közönségről, e korszak művészeti életéről pedig Kárpáti László beszél. E rövid áttekintés Is sej­teti, hogy a vállalkozás szé­les körű adatgyűjtésre épül, és a város életét sokoldalú­an mutatja be. Bíborszél­koncert A GMK-ból Bíborszéllé átvedleit miskolci rockzene­kar szép sikerrel mutatko­zott be a Bikini előtt no­vember 4-én, a Rónaiban. Ez volt a zenekar miskolci premierje, az új névvel, az új stílusban. (A Szovjet­unióban viszont már ezt megelőzően felléptek.) A Bíborszél önálló mis­kolci bemutatkozása októ­ber 29-én lett volna, ám akkor elmaradt a koncert a Vasasban. Ez volt az a bi­zonyos hétfő, a „taxishét­vége” utáni első nap. A műsor természetesen nem a miskolci fiúk miatt maradt el. Az ŐRI — amely a hangtechnikát biztosította (volna) — és a Magyar Rádió — amely felvételt szándé­kozott készíteni — mondta le, még az előző nap, ami­kor bizonytalan volt a hely­zet. Most pótolják a koncer­tet. A körülmények válto­zatlanok: ORI-cáj,, a Rock­mobil című rádióműsor fel­vételt készít (december 7- én kerül adásba), a hely­szín a Vasas Művelődési és Oktatási Központ. A Bíbor- szél-koncert 26-án lesz, este 6 órakor. Kárpátaljának. N. Zs. Négy év szovjet földön, a halál árnyékában 1. A pwancsmegf tagad (Egy volt hadifogoly visszaemlékezései) Tisztelt Olvasó! Ebből a visszaemlékezésből megismerheti egy a II. világ­háború során szovjet hadifogságba esett (került) híradós szakaszvezető átélt viszontagságait. Hogy miért került sor a négyéves események megírására, könnyű a magyarázat. Számomra, egy akkor 24 éves fiatal­embernek, drámainak tűntek az események, és kitörölhetet­len emlékeket hagytak egész életemre. El is határoztam még fogságom ideje alatt, hogy ha haza sikerül jönnöm, akkor meg fogom írni életem e szakaszát. Ezt az ígéretemet sikerült most, 40 év múlva a sors kegyel­méből valóra váltani. Tekintettel arra, hogy az ott eltöltött 4 év alatt semmiféle feljegyzési készíteni nem volt lehetséges, így csupán emlé­keimre hagyatkozom. Hogy ennek a visszaemlékezésnek rögzítésére mégis sor kerülhetett, a végzet felettem történt döntése adott lehető­séget. mivel 70. évemben erre még szellemi és fizikai lehe­tőségeim adottak. Az írás több helyen inkább a fantázia szüleményének tűnhet, mintsem megtörtént valóságnak. Pedig az. Jó szó­rakozást ezért olvasás közben nem ígérek, mert e téma­körben ez ismeretlen fogalom. A szerző Beszámoló az eddig elvégzettekről írják a Miskolc- monográfiát

Next

/
Oldalképek
Tartalom