Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)

1990-11-14 / 264. szám

A MISKOLCIAK NAPILAPJA A Kcrckhcnyi rakodón árusítják „Szemlézik” a karácsonyfákat Mint a korábbi években, az idén is a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gondoskodik többek között a város lakosságának kará­csonyfával történő ellátásá­ról. A beszerzés megkön.v- nyítésére a jól bevált gya­korlat szerint közvetlenül is árusítanak majd a családi otthonok részére az ünnepek hagyományos kellékéből. Mégpedig a lillafüredi Ke­rekhegyi rakodón lehet majd vásárolni, a hónap végétől. Mint Kelemen Zoltán osz­tályvezetőtől megtudtuk, a karácsonyfát például a Bükkben is meglévő kará­csonyfa-telepekről, Illetve a fenyvesekben végzett erdő- felújítások során termelik ki. Miskolcon és Borsodban Mintegy 50 ezer folyómé­tert vásárolhat meg az er­dőgazdasági karácsonyfákból a lakosság. Az egyes keres­kedelmi egységekkel az üz­letkötés már folyamatban van. Az eddigi tapasztalat, hogy például az áfész is bi­zonyos fokú tartózkodást, óvatosságot tanúsít a rende­léseknél. A sokéves tapasztalat és az erdő állománya alapján na­gyobb mennyiségben a ha­gyományos lucfenyőt hozzák forgalomba. Ám az ízlések változásával lépést tartva, a drágább fajtákból, mint pél­dául az „illatos” douglas. valamint a központi fűtésű lakások száraz levegőjét is jól tűrő jegenye- és erdei fenyőből, nemkülönben pe­dig a különlegességnek szá­mító ezüstfenyőből is árusí­tanak. A karácsonyfák ki­vágását a hónap utolsó nap­jaiban kezdik meg. A tankönyv régen nem mindenható lskoiai jövőkép az iskolából if Már áll a Centrum karácsonyfája, közeleg az ünnep. A vevőt figyelmeztető és csalogató óriásfenyő hozzá tartozik a november-decemberi városképhez és a vásárló ajándéko­zó lelkiiletéhez is. Természetes, hogy az átépítés nem aka­dályozhatta -a fa felállítását. (Herényi TmszIó felvétele) Húsz éve még csak, hogy ha másért nem, azért bizto­san rászóltak a végzős tanár­jelöltre, ha eltért a tankönyv­től, és öt-hat éve hozzávető­leg, hegy felnőttnek tekintve □ tanártársadalmat, már nem dörren rájuk a szakfelügyelő, ha legjobb belátásuk szerint akarják a szükséges tudást megadni. Két szlogen volt a „Tankönyvet tanítunkI" és „A tanári szabadság jegyében ta­nítunk", gyakorlásuk során pe­dagógiai korszakok jöttek és atúltak el. Amikor ezekben a napok­ban Kovács Mariannával, a Herman Ottó Gimnázium igazgatójával az iskola jele­néről és nyilvánvalóan be­következő változásáról be­szélgetünk, kiderül: az utób­bi, , a tanári szabadság időt­állónak bizonyul. Már a tan­évkezdés előtt szó volt ugyanis róla. hogy új tan­könyvek jönnek, majd az idő rövidsége miatt nem ké­szültek el. — A tananyag minden is­kolatípusban az időrendet követi, a szemléletváltozás a középiskolában direkt mó­don a negyedik osztályban megtanítandókat. és itt is a történelmet és társadalmi is­mereteket érinti — mondj? az igazgatónő. — Ezeket a ( tankönyveket kivonták, újak készültek helyettük. A Köz- nevélésben olvasható szep­temberi tanévnyitó tájékoz­tató. adta meg ehhez, az év­hez a további tudnivalót is. de semmi olyan változás nincs, amely az iskola nyu­godt munkáját megbolygat­ná. Rádióból, televízióból, a szaksajtóból, máshonnan egyébként nemcsak a tan­testületek tudhatják, hogy tartalmában, struktúrájában változik a következő évek­ben az iskolarendszer, de ez a kidolgozás, a kísérlet stádiumában van. és aki is­meri a szakmát hosszú és reménye szerint zökkenő- mentes folyamatra számít. A Dán Királyság rendkí­vüli és meghatalmazott nagykövete és felesége no­vember 16-án, pénteken dél­előtt Miskolcra látogat — tájékoztatták szerkesztősé­- Nem hiányoznak tehát tankönyvek? — A tankönyv már régen nem mindenható, nem misz­tifikált szentírás, hanem támpont. Számos segédlet jelenik meg egyébként, vagy segédkönyv és nemcsak olyanra gondolok, mint Glatz Ferenc könyve történelem­ből, hanem például a His­tóriára, de a Magyarország­ra és a többi igényes, en­nek a korosztálynak is jól használható folyóiratra. Ugyanígy a televízió videóra rögzíthető ismeretterjesztő műsoraira, a nyelvtanulás­ban pedig a legtermészete­sebb eszköznek számítanak ma már a műholdas adá­sok. Az iskola, a tanárok maguk természetesen min­den. úgynevezett segédletet megvesznek, a diákok pedig sokkal tájékozottabbak; a kö­rülöttük levő világra, sokkal fogékonyabbak, mint hin­nénk. Az iskolának mára legalább olyan fontos dolga, hogy a gyerekre zúduló is­meretekben rendet teremt­sen, mint az. hogy űj isme­reteket adjon.- Nem bizonytalanba el a tanárokat, hogy nincsenek központi direktívák arról: mit tanítsunk, de főként mert volt ilyen is - hogyan? — A sajá^ iskolámról tu­dok beszélni, és a válasz egyél telműen az, hogy nem bizonytalanítja el. Ellenke­zőleg. Felszabadítja az em­bert, ha nem kérik rigoró­zusan számon. Azt hiszem, a Merman jó helyzetben van, mert a tantestület ösz- szeszokott, felkészült csapat. A tantervek egyébként ér­vényben' vannak, a szakma kézben tartása pedig évek óta a szaktárgyi munkakö­zösségek feladata. A tanárok megállapodtak, hogy mit ta­nítanak, minek adnak hang­súlyt a ma már nem köte­lező fakultációs oktatás so­rán pedig a nagydiákok vé­günket a polgármesteri hi­vatalban. Elmondották, hogy Öle Nyikolaj Koch úr és hitvese, Eva Koch felkeresi a város polgármesterét. Cso­da Tamást. leményét is kikérik: miről akarnak többet tudni. A fa­kultáción egyébként sosem volt tansönyv, és ha már visszatértem, még egy szót erről: az iskolában, például a nyelvtanításban évek óta sokféle könyv van, most kaptunk épper. francia nyelvkönyveket kipróbálás­ra; a soktankonyvűség má­ra természetes. A tanári sza­badság pedig nem azt je­lenti, hogy elszabadulnak a dolgok: a fogalom mögött az egyes ember tudása és kol­lektív bölcsesség van. — Hogy látják a kapun be­lül, milyen iskolai változáso­kat érlel a közeli és távo­labbi jövő? — Országos vita kezdődött még a tavasszal az úgyne­vezett nemzeti alaptanterv- ről, a kidolgozása biztos, hogy nem holnapra várha­tó. Hasonlóan hosszú folya­mat az iskola strukturális változása, amelyhez ma még elsősorban a fővárosban folynak' kísérletek. Négy, nyolc, hat, hat plusz két osztályos iegyen-e. a középis­kola, ezen belül hogyan sza- kosodjon, és így tovább. Na­gyon sokszínű ma a közok­tatás képe. és nem lenne jó merev rendet vágni benne, de úgy látom, nincs is ilyen szándék. A megmérettetés­hez szükséges egy egységes követelményrendszer, az úgynevezett országos vizsga- rendszer. amelyet szintén most, párhuzamosan dolgoz­nak ki. Talán magasabb, de mindenképpen árnyaltabb követelményeket jelent ez, és sok mindentől függ. Meg­határozza az egyetemei-;, fő iskolák felvételi rendje (íei- vételizter.nek -e egyáltalán, mennyire építenek a közép­iskolára, hogyan felvételiz- tetnek), a kéttannyelvűtói. a magániskolákon át mondjuk a nyolcosztályos gimnáziu­mig a strukturális változás. Ezt a tanévet érintő, alap­vető változásról egyelőre nem tudunk.- Milyen iskolát szeretne a gyakorló pedagógus? — Három évtizedes tanári múlttal, egy nagy iskola ve­zetőjeként is csak a magam nevében beszélhetek, a leg­nagyobb gondom, hogy eb­ben a gyökeres gazdasági, társadalmi változásban fel tudja-e venni az iskola az azonos fordulatszámot. Hogy olyan fiatalok kerüljenek ki innen akár már jövőre is, akik be tudnak kapcsolód­ni, ha továbbtanulnak, ha nem, a mindennapokba. A gimnázium esetében ez az én véleményem szerint ma­gas fokú alapképzettséget, és tárgyalási, társalgási szinten legalább két nyelv ismeretét kell hogy jelentse. Hogy ez milyen, nyolc- vagy hatosz­tályos, vagy másféle szer­kezetben történik,’ szemlélet kérdése. Megnyugtat, hogy ebben a nagy mozgásban a tantestület nyugodt bizalom­mal végzi a dolgát. M— A csanyiki szanatórium­ban. amely a későbbiekben légzószervi betegeket is fo­gad majd. a megyei tüdő- szakkórház elsőként a pszi­choterápiás osztályt rendezte be. Az október elején meg­rendezett ünnepélyes meg­nyitó alkalmával már 76 ágy állt rendelkezésre a lel- kíöetegek és pszichoszomati­kus betegségekben szenvedők számára. Ezen túl néhány, úgynevezett bejáró pácienst is fogadnak, ahogyan azt dr. Vas Józseftől, az osztály ve­zető főorvosától megtudtuk. Rengeteg a beteg, ezért még a miskolci lakosokat is felveszik az egyébként me­gyei rendel tetésű intézetbe. A cél az. hogy az otthoni hétköznapi problémákból, a gondokkal és energiákkal terhelő környezetből kiemel­ve, hat héten keresztül úgy törődjenek az ideutaltak- kal, hogy távoztukkor, ha nem is teljesen gyógyultan, de megerősödve, s önma­gukban bízva hagyják el a szakorvosokkal és therapeu- tálckal, valamint pszicholó­gussal rendelkező gyógyhe­lyet. A szanatórium speciális feladatokat ellátó intéz­mény. Az itt dolgozóknak éppen ezért újszerű szemlé­lettel kellett munkához lát­ni ahhoz, hogy a lelkileg sérült betegeket oly módon segítsék, amely nemcsak a tüneteket kezeli, hanem a betegséghez vezető okok megismerését is szolgálja. A rövid tapasztalat is azt mutatja, hogy a 30-^40 éves és a középkorú páciensek betegségének okát általában az életsorsukban találják meg. A betegek az adott szituációkban képtelenek az újabb feltételekhez alkal­mazkodni, s ez lelkierejüket kimeríti. Kívülrőt bevitt gyógyszerrel ezen segíteni kevés. Meg kell tanítani, te­hát őket arra, hogy miként tárhatják fel saját erejük tartalékait. Megmutatni, hogy a beteg önmaga is tud ten­ni saját lelkibékéje rendbe­tételéért. s nem feltétlenül szükséges a kívülről jövő megoldás. ■ ■ A szanatórium szakembe­rei mindenekelőtt feltettéka kérdést önmaguknak: mi az, ami gyógyít az intézet kö­rülményei között? Maga a terápiás módszer, vagy az a jellegzetes, lélektani miliő, amelyet az orvosok az ápo­lószemélyzet és a betegek közössége teremt. Igyekeznek olyan légkört biztosítani te­hát. amelyben a viselkedés­zavar átértelmeződik. Ez ön­bizalmat ad. a beteg képes elfogadni önmagát, s mi­után a szanatóriumban in­tenzíven foglalkoznak belső problémáival, a szakmai se­gítséggel fel is dolgozhatja azokat. A gyógyításon kívül a sza­natórium orvosai vállalko­zásban is részt vesznek. Nem is egyféle vállalkozást in­dították el az osztály meg­alakulása óta eltelt rövid idő alatt. Egyebek között az Orvostovábbképző Egyetem megbízásából hároméves pszichotherapeuta képzési ciklust vezetnek egészség- ügyi dolgozók, jogászok, pe­dagógusok, papok, szociális munkások és a nevelési ta­nácsadó dolgozói részére. Je­lenleg harminc szakembert képeznek ily módon. Másik vállalkozásuk, hogy alkalmassá tegyék a szana­tóriumot hazai és nemzet­közi szakkonferenciák ren­dezésére. Ez iránt nemcsak itthon, de külföldön is nagv már az érdeklődés. Terveik között szerepel, hogy felve­szik a kapcsolatot különbö­ző vállalatokkal és intéz­ményekkel, amelyekben szű­rővizsgálatokkal állapítják meg: kik azok, akiket sze­mélyiségtípusa infarktusra hajlamosít. Számukra komp­lex megelőzési programot ■ajánlanak. Hasonlóan olda­nák meg a menedzserbeteg­ségek prevencióját is. A me­nedzserek számára olyan tanfolyamot kívánnak ren­dezni. amely segít számuk­ra a feszítő problémák utá­ni felfrissülést megtalálni és egy speciális tréninggel, se­gíti a szociális képesség fej­lesztését. _ A betegségek gyógyításán túl tehát nagyszabású elkép­zelések és tervek gazdagít­ják már most is a szanató­riumot. amelyek legkivált a betegségek megelőzését, s a lelki sérültekkel foglalkozó szakmákban a lélekgvógyá- szatra való készség fejlesz­tését szolgálják. (r) A dán nagykövet Miskolcon XXII. ÉVFOLYAM, 264. SZÁM I fi 15 A : 5.20 1990. NOV. 14., SZERDA | FORINT Vállalkozó orvosok Itlekgyígyászok a csasyili mUrnlw A betegségek oka az életsors

Next

/
Oldalképek
Tartalom