Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)
1990-11-06 / 257. szám
60, 40, 19 esztendeje Miskolciól írták, irtuk Képzőművészet és könyvtár REGGELI HÍRLAP, 1930. NOVEMBER 1. Egy országos nevű kitűnő miskolci festőművész képKiáiiitása nyílik meg szombaton délelőtt 11 órakor a zenepalota földszinti utcai helyiségében. A kiállító festőművész Szontágh Tibor. Felesleges bemutatnunk a közönségnek ezt a halk szavú, ízig-vérig művészt, akinek Miskolcon kiállított munkáira a közönség mindig erősen felfigyelt es azoknak művészi hatásaira érzékenyen reagál. Szontágh Tibor most súlyos betegen fekszik lakásán. Kiállításának megnyitásán sem vehet részt, helyette azonban bőségesen beszélne* képei. Helyette és érte. Mert arról van szó, hegy a nagybeteg festőművészt a miskolci közönségnek nem szabad elhagyni élete nehéz óráiban. Sohasem tartozott a törtetők közé. Sohasem kért semmit, mindig félreállott, mindenkor szerény volt és nem érdekelte semmi más, mint az igazi, a nagy és a mélységes értelmű művészet. Ez a hihetetlen és rajongásig felfokozott művészetszeretet jelentkezik a képein, amelyeknek mindegyike titokzatos erővel köti a vászonra az illanó és profán ember számára szinte meg sem fogható hangulatvariációt, amelynek képei olyan színes kifejezői. A kis kiállítás, amelyet a Lévay József Egyesület képzőművészeti szakosztálya és annak egy-két lelkes művésztagja rendezett páratlan kartársi szeretettel és megható figyelemmel, a zeneiskola egyik földszinti helyiségében foglal helyet, amely úgy, ahogy van. nagyon ízléses keretet nyújt az egyébként is intim hangulatú kiállításnak. Szontágh Tibor képei kivétel nélkül nagyszerű átgondolt, vágj’ helyesebben szólva átérzett mesteri munkák. A képanyag fele akvarell, a másik fele olaj- festmény. Nem tudjuk, hogy melyiket szeressük jobban, mert mindkét technika annyira finommá fejlődött Szontágh Tibor ecsetjén keresztül kivetődő érzéshullámokat érezzük felénk sugározni. Az akvarelilje erőteljes és bámulatosan szép színhatásokat és merész kontrasztokat tud kifejezni. Az olajtechnikája pedig amellett, hogy egy pillanatra sem hamisítja meg az olaj természetét, ellágvult témáinak hangulata szerint és a puha színek védtelen regiszterével hat reánk. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG. 1950. NOVEMBER 5. Miskolc képzőművészeti élete, amely a felszabadulás után bizonyos lendületet vett, több mint két esztendő óta visszahanyatiott. A visszahanyatlás oka elsősorban abban keresendő, hogy a Borsod-Miskolci Képzőművészek Szabadszervezete nem tudta a képzőművészeket összefogni és a művészet új céljai felé irányítani. A szervezet vezetése teljesen elbürokrati- zálódotí, hiányzott belőle minden kezdeményező készség. Másrészt azonban maguk a miskolci képzőművészek is csak tapogatózva keresték a szocialista-realizmus útjait és bizonytalanul állottak a szocializmus építésének új problémái előtt. Az a néhány kiállítás, amelyet az utóbbi években Miskolcon láthattunk, inkább a fiatal munkásművészek kísérletezése, szárny- próbálgatása volt s ezek az új tehetségek sem kaptak megfelelő iránymutatást, támogatást az észrevétlenül kimúlt Szabadszervezet tehetetlensége fólytán. Meg kell állapítani, hogy művészeink ennek ellenére dolgoztak és az elmúlt esztendők alatt sok új, értékes mű született meg, de hiányzott az a szerv, amely munkájukat összefogta és napfényre hozta volna. Annál értékesebb az a kezdeményezés, amely a mjákolci képzőművészéti élet fellendítésére a Borsod- Miskolci Múzeum vezetője, Vaiga László elvtárs részéről indult ki. Varga elvtárs a Megyei Tanács népművelési osztályával karöltve odahatott, hogy a miskolci képzőművészek kiállítást rendezzenek a múzeumban. A képzőművészek 111 kéDet, illetve szobrot küldték bé a kiállításra. A beküldött művek elbírálására az elmúlt héten Szentgyörgyi Kornél a Képzőművészek Szövetsége Fenyő Endre a Képzőművészeti Dolgozók Szabadszervezete és Zádor Anna a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja képviselőjéből álló háromtagú bizottság érkezett Miskolcra. A bizottság kiválasztotta a 111 műtárgy közül a kiállításra legérdemesebb 50 egynéhány művet, majd összehívta a kiállító művészeket és velük együtt beszélte meg, melyik művét miért nem tartják kiállításra érettnek, egyben pedig közösen tárgyalták a kiállításra javasolt művek értékeit és hiányosságait is. DÉLI HÍRLAP, 1971. NOVEMBER 3. Átadásra kész a Szentpéleri kapui városrész új kulturális létesítménye, a József Attila Klubkönyvtár. Sok ezer kötetes könyv- és a minden igényt kielégítő bél- és külföldi folyóirat-állománya várja nemcsak a városrész, de az egész város lakóit. A hatalmas olvasóterem kiegészítői, az aisó szintén lévő klub-, szakköri helyiségek és a kiállítóterem nemcsak a könyvtárhoz kapcsolódóan újak, de új tanulási és szórakozási lehetőséget is biztosítanak a közönségnek. A könyvtárát november 5-én, pénteken délután 4 órakór Bárczi Béla, Miskolc Megyei Város Tanácsának elnöke adja át. Ugyancsak ekkor lesz Reich Károly Kossuth-díjas grafikus művész kiállításának megnyitója is. A tárlatot Feledy Gyula, Munkácsy-díjas ajánlja az érdeklődők figyelmébe. Szombaton alakul meg Iskolapártoló egyesület a Kossuthban A miskolci Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tantestülete, tanulóifjúsága és szülői munka- közössége Iskolapártoló Egyesületet alapít azzal a szándékkal, hogy feltárja és feldolgozza az előd-intézmények történetét, ápolja hagyományaikat, elősegítse a jelenlegi tanulóifjúság erkölcsi, szellemi nevelését, a tanulás, tudás megbecsülését. Ezért soraiba várja az Evangélikus Tanítóképző, a Kossuth Óvónőképző volt növendékeit, a Kossuth Gimnázium és Óvónői Szak- középiskolában érettségizett és jelenlegi diákjait, szülőket és mindazokat, akik készek segíteni gyerekeink nevelését. Az alakuló ülés november ÍO-én, szombaton délelőtt fél tizenegykor lesz az iskolában (Miskolc, Day ka Gábor „Ennek politikai és tudományos oka van” II miniszter a bölcsészei, az EBvelEininé válásról Alapítvány Amerikában Pénteki számunkban jelent meg a miskolci bölcsészeknek — pontosabban: a Miskolci Bölcsész Egyesület tanárainak — Andrásfalvy Bertalan művelődési és közoktatási miniszterhez írott levele. Nem sokkal azután, hogy olvasóink megismerkedhettek a levél tartalmával, a miniszter úr is elolvashatta, hogy mit kérnek tőle a bölcsészek, miként képzelik el az egyetemmé válást, A levelet dr. Gyárfás Ágnes, az egyesület elnöke adta át a miniszternek. A Miskolci Bölcsészet tizenhat tanszékének nyolcvan tanára írta alá a levelet, amelyet figyelmesen elolvasott a miniszter, hogy azután kérdéseket intézzen dr. Gyárfás Ágneshez. Például azt, hogy kolci Egyetem között?”. A válasz: „Nincs.” (A kérdés a levélnek arra a bekezdésére vonatkozik, amelyben így fogalmaznak a tanárok: „Azt is tudjuk, hogy a minisztérium már most szeretné megteremteni Miskolcon a több karú egyetemet, melyben a bölcsészeinek is helyet szán. Meggyőződésünk, hogy ennek megvalósítása a különböző szervezettségű és gazdasági alapon álló felsőoktatási intézmények ekvivalens partnerviszonyából bontakozhat ki, akkor, amikor a szubjektív és objektív feltételek világosan tükrözik a nézet- azonosságot . ..” A következő kérdés: „Mi az oka, hogy nincs meg ez Vagyis: a Miskolci Egyetem korábban nem mutatott hajlandóságot arra, hogy karává kívánja „fogadni” a bölcsészeket, mégpedig azért, mert... Ennek politikai és tudományos oka volt — így a bölcsészek. Egyébként most sem mutat hajlandóságot — mondja dr. Gyárfás Ágnes —, a tanévkezdéskor a rektor azt mondta a bölcsészhallgatók képviselőinek, hogy a 930 bölcsészből a 120 nyelvszakost tudná átvenni. Szóval: a házasság most nem megoldás, nem kivitelezhető. Nem is akarja egyik fél sem. Ami nem jelenti azt — szintén Gyárfás Ágnest idézve —. hogy a tudományokon keresztül ne épülhetne híd a két intézmény között. u. 4. sz.). Az érdeklődőket szeretettel várják a szervezők. „Nincs meg az ekvivalens partneri viszony a Miskolci Bölcsész Egyesület és a Misa viszony?” A válasz: „Ennek politikai és tudományos oka van.” Kiváló színész és rendező „Fekete herceg” a Dzsugasvili-vérből Ha bármely más családban születik, aligha fordulna személye felé ilyen megkülönböztetett figyelem. Lehet, hogy már régen valamelyik színház főrendezője volna? De mi köze az elődöknek az ö munkájához? Csak annyi, hogy Alekszandr Burdonszkij nagyapját Joszif Dzsugasvilink (Sztálinnak) hívták. Neve nem egyezik a nagyapjáéval, ám származása rajta hagyta bé. lyegét egész életén. Különösen azután, hogy egyik ren. dezése során világosan felfedte: köze van Sztálinhoz. Gyakorlatilag soha nem látta Sztálint, s egyetlen érzése van vele kapcsolatban. A félelem. Mesélik, hogy amikor Burdonszkij 1966-ban a színház- művészeti főiskolára felvételizett, már suttogtak ezt-azt a családi kapcsolatról az intézet folyosóin. A jövendő rendezők évfolyamát ekkor Marija Knebelj felvételiztet- te, aki jószívűségéről volt közismert, de azt megjósolni, hogy miként reagál majd, ha eléje kerül Sztálin unokája, meglehetősen nehéz lett volna. Marija Knebelj sokat szenvedett a sztálini években. Egy később megjelent könyvében Knebelj azt írta, hogy amikor meglátta a sovány termetű, egy borzas veréb nyugtalanságával nézegető fiút, egyszerűen elfelejtette, hogy előtte a zsarnok unokája áll. Megesett rajta a szíve. Aztán jó ideig tűrnie kellett, hogy időnként összesúgnak a háta mögött: „Az ott Sztálin unokája!” De hát minden szenzáció elmúlik egyszer. Nemsokára mái úgy kezdte* róla beszélni, mint Knebelj osztályának egyik legtehetségesebb hallgatójáról. Volt aki milliomosnak vélte. Volt egy khakiszin grúz ruhadarabja meg egy pulóvere, de olyan elegánsan tudta hordani, hogy az egész évfolyam legdivatosabban öltözködő hallgatójának látszott. Még Alain Delonnak kább hasonlított Gérard Phi- lippre. A megtisztelő névadásban mindenesetre volt annyi igazság, hogy néhány generáció múltán is kiütközött megjelenésében a francia eredet. Charles Bourdon- net még a napóleoni francia seregekkel jött Oroszországba, tőle származik Burdonszkij anyai ágon. Burdonszkij családja mindig jó barátságban volt a színházi emberekkel. Dédapja, Szergej Allilujev gyakran meghívta magához egy kis vendégeskedésre a Malij Tyeatr művészeit. Nénikéje, Kira Allilujeva egy idő után szintén játszott a Majijban. Apja, Vaszilij Sztálin — loszif Sztálin fia — és Galina Alekszandrovna , Bur- donszkaja, az édesanyja, szintén közeli ismeretségben voltak a kor sok neves személyiségével. Ám mindezek a széles körű ismeretségek nem számítottak, amikor a főiskola elvégzése után Burdonszkij szeretett volna elhelyezkedni. Már két éve volt dologtalanul, amikor kritikusra fordult a helyzet. Marija Knebelj segített rajta. Meghív :.a társrendezőnek maga mellé a Szovjet Hadsereg Központi Színházába. Igv Burdonszkij első rendezésére Moszkvában került sor. A darab címe: Az, aki a pofonokat kapja. A rendezésért járó honoráriumot Knebelj nevére írták ki, ő pedig, természetesen, megosztotta vele a pénzt. A rendezést követően felvették a színházba státusz- szál. Máig is ennek a tagja. Aki az arcába néz, keresi a hasonlóságot a nagyapjával. Nemegyszer hívták már filmesek, hogy játssza el a nagyapját, Sztálint. Néha azonnal, máskor megfontoltabban, de eddig mindig elutasította. Hozzá kell tenni, hoggy igazán tehetséges nem is a külseje, hanem valóban meglevő tehetsége volt a meghívás oka. Meglehet, éppen azért, mert éppen elég sötét árnyalat van múltjában, Burdonszkij a vidámság felé fordult. A Broadway rejtélyei című rendezése 1989-ben valódi kasszasikert hozott. Mostanában, a Tverszka- ján levő lakásban a családi albumot lapozgatva, az újságírók felteszik a kérdést: No, és mi van a színésznő- anyukával ? Filmszínésznő volt...?! Egv Sztálinról Nyugaton megjelent könyv is megerősíti, hogy Vaszilij egyik felesége színésznő volt. A közhiedelem szerint rendkívüli szépség, végzetes filmdémon. végzet asszonya, valójában pedig jólelkű, egyszerű és nagyon vidám nő. Nagyon sok férfi volt szerelmes belé, így Vaszilij Sztálin is, aki függetlenül az ezt követő házasságkötéseitől, élete végéig ápolta ezt a kapcsolatot, ezt az érzést. A gyerekek már félig felnőttként kerültek vissza hozzá, s a színésznőnek az a nagy feladata jutott, hogy újratanulja az édesanya szerepkörét. A legjobb utat választotta — a barátja lett gyermekeinek. Burdonszkij édesanyja nemrég hunyt el. Nehéz betegségben szenvedett az utolsó évek folyamán. A házból sem tudott kimenni, mégis ott volt neki vigasztalásul a fiát körülvevő színészvilág, amely az ő világa is lett. Nagyon büszke volt rá, hogy a fia méltó életet él, és jó rendező lett belőle. „Hogyan tudnák átvenni az ösztöndíjak fizetésének terhét az államtól?” —kérdezte Andrásfalvy Bertalan. „A magyar ösztöndíjrendszer nem jó, nem szabad átvenni” — válaszolta dr. Gyárfás Ágnes. „Polgári stílusú alapítványokkal támogatná az egyesületből egyetemmé váló intézmény a hallgatókat.” A levélen kívül más dokumentumokat is vitt magával az elnökasszony. Közöttük a tanárok szándéknyilatkozatát arról, hogy 14 tanszékvezető és 66 oktató hajlandó főállásban dolgozni a leendő egyetemen. És megismerhette a miniszter az amerikai Lion Royal Construktion cégnek a Bölcsész Egyesület javára tett alapítványát, amelyhez húsz tőkéstől gyűjtötte — és továbbiaktól gyűjti — a dollártízezreket a Kaliforniában élő Makk László (a fenti cég menedzsere). Már tárgyalt is a cég a Dimag Rt.-vel és a Gazdasági Kamarával, hogy a befolyt ősz- szeget nálunk, Miskolcon fektethesse be, forgassa meg, az egyetem hasznára. Kaliforniában Antall József is találkozott a Lion Royal Construction képviselőivel.) Miskolcon járt a múlt héten a szintén amerikai Chapmen College nevű, a Böl- csészethez hasonló nagyságú egyetem vice presidentje, és a látottak alapján együttműködést ígért a mieinknek. Miközben dr. Gyárfás Ágnes Andrásfalvi miniszter úrral tárgyalt, Molnár Imre (költő-műfordító, a Tinódi Kiadó tulajdonosa, a Bölcsészet oktatója) Bakos István, felsőoktatási főosztály- vezetővel és Hári Mihály jogásszal, akikhez később Timkó István kabinetfőnök csatlakozott. Egy óra hosszat tartott a megbeszélés. Amelj’nek végén a miniszter a következőket mondta (nem szó szerint idézzük): A Bölcsészet nagyon jó helyen van — mármint a volt pártszókház- ban —, az épület kezelői joga maradjon az önkormányzaté, és az eszmei bérleti díj fejében adja át hasznosításra a bölcsészeknek. A Miskolci Bölcsész Egj’etemet meg kell valósítani. Önálló formában, és minél előbb. Adják be a pályázatot, amelynek jóindulatú elbírálására számíthatnak. is nevezték, pedig hát inrendezők véleménye szerint T. M. (szabados)
