Déli Hírlap, 1990. november (22. évfolyam, 253-278. szám)
1990-11-22 / 271. szám
XXII. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM fi Hl Ct - 5.20 1990. NOV. 22., CSÜTÖRTÖK £já 0 SIS T A MISKOLCIAK NAPILAPJA Iskolaigazgatóknak a vá tojásoktól • Az oktatás aktuális kérdései címmel az iskolarendszer várható tartalmi és strukturális változásairól tartott előadást tegnap a város és a ■ megye Iskolaigazgatóinak Spengler Györgyné, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője. Az iskolák az önkormányzatokhoz tartoznak, az intézmény- vezetők itt találkoztak Halász Józsefné miskolci alpolgármesterrel, az ágazat városi irányítójával. Az elhangzottakra visszatérünk. . IBI -1 A fiatal muzsikus választhat 3^ A gyerekek leírhatatlan örömmel vették birtokba a Sütő utcai óvoda és a Szputnyik utcai részlcgóvoda új. fából faragott játékait. (Bujdos Tibor felvételei) Katedra vagy pódium? Már működik Konzervatóriuma a Zeneakadémiának Egymilliót érő játszótér Délelőtt lit éra tájban csak némi nehézség árán lehet utat találni a Zenepalota második emeletén az árakezdés- re gyülekező főiskolások között az igazgatói irodáig. A folyosók széle-hossza a régi, és régi a hallgatók otthonosan szabad mozgása is a gyakorló- és előadótermek között. Sok minden változott, vagy változóban van pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Miskolci Tagozatán. Nemes Ferenc igazgató átmeneti időszaknak nevezi az elmúlt és a következő éveket. — Sok egymást követő nemzedék végzett nálunk háhomévfes főiskolai képzés keretében, amely kényelmetlen volt az intézménynek, és szokatlan a felsőoktatásban. Minden főiskola négyéves, három évre összeszorítva a tananyag zsúfolt. Nyolc, tíz éve folyik a küzdelem a négyéves oktatási formáért, kétéves az a minisztériumi döntés, amely kilátásba helyezte a felsőoktatás strukturális változását, és amelynek eredményeképpen nálunk is megindult a mozgás. A következő tanévtől minden elsőst négy évre veszünk- már fel és ez a forma ettől kezdve automatikussá válik. A mostani átmeneti állapot, az önként jelentkezők közül két harmad-, nyolc másod- és hat elsőéves végez majd ebben a formában. Szintén új az úgynevezett három plusz kétéves képzés, amely egyetemi diplomát ad. Négy művészA négy és fél éves nappali, illetve az ötéves levelezőtagozatos jogász-hallgatoK utolsó ' „megméretésére"’, az államvizsgára kerül sor ezekben a hetekben. A Miskolci Egyetem jogi karán megkezdődtek az államvizsgák. Február 2-án fejeződnek be. Akik sikeresen vették ezt az utolsó akadályt, azokat február végén avatják doktorrá. A Miskolci Egyetem jogi karán első alkalommal 1986tanárunknak van az egyetemi oktatáshoz jogosítványa, de az Akadémián felvételiznek, és ott is vizsgáznak ma még a hallgatók. Tavaly két ilyen végzősünk volt, most négyen vannak.- Mintha komplikált lenne ez egy kicsit. A felvételire jelentkező fiatalok átlátják? Tudják, hogy mennyi tanulásért milyen végbizonyítványt kapnak? — Főiskolai, vagy egyetemi diploma a végeredmény, amely lehet nagyon fontos, bár a muzsikuspálya nem „papírcentrikus”: ha a meghallgatáson megfelel, játszhat zenekarban, ha nem felel meg, nem fog játszani. De egyelőre valóban túlságosan mobil ez, és további mozgás várható. Ha jövőre kötelezően beáll a négyéves képzési forma, vele olyan tanterv lép életbe, amely harmadévtől szétválik. Képezünk zenetanárokat és kamaraművészeket, tehát képezünk pódiumra muzsikusokat. Hogy kiből lesz szólista, önállóan koncer tező előadóművész, az mar egyéni képesség, kiugró tehetség kérdése.- További mozgást is említett ... — Győrben. Pécsett. Szegeden, Debrecenben. Miskolcon és Budapesten működik, hat tagozata van a Zene- akadémiának. Szegeden és Debrecenben ezeket az intézban kaptax diplomát az első végzősök. Az idei már az ötödik államvizsga, amikor is a nappali és a levelező tagozaton végzettek állnak a vizsgabizottság elé. Az elkövetkező hetekben mintegy 200 hallgató ad számot tudásáról. Akik most nem tudtak megjelenni, vagy vizsgájuk nem sikerült, azok a tanév végén tehetnék vizsgát, s kapnak majd diplomát. ményeket mára a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Konzervatóriumának hívják, és szervezetileg a minisztériumhoz tartoznak. De nem ez, hanem a tartalmi változás a lényeges, hogy egy helyen tanítják a tízéves gyereket és a huszonkét-huszon- három éves főiskolást, egyetemistát. Ez a muzsikuskép- zósi forma az ideális, hiszen a zenetanulás nagj'on egyénre szabott. Tíz-tizennégy év alatt hibátlanul fel lehet építeni a munkát, és igazán zenei jellegű légkört lehet teremteni az épületben. Szerkezetében hasonlít ez mondjuk s nyolcosztályos gimnáziumhoz, és sok mindentől függ. Mindenekelőtt a szakközépiskola és a főiskola közötti konszenzust feltételezi.- Hcny hallgatójuk van jelenleg, és honnan jönnek? — Hála Istennek, megszűntek a felvételi körzethatárok, a 78 hallgató között még szombathelyi is van. Tanárt választott magának. aki ide jelentkezik, és nyilván nem bánja meg. Nekünk nagy baj a beiskolázásnál. hogy a főiskolának változatlanul nincs kollégiuma, megérthető okokból 30- ról 15-re szorították le az Egyetemvárosban biztosított férőhelyek számát, és az ottani öt-hatágyas szobák nem is alkalmasak. Itt az épületben is szűkösek a körülmények. az előadások nyolcvan százalékban kihasználják a tantermeket. Kénytelenek a gyerekek a folyosótól — már bocsánat — a WC-ig mindenhol gyakorolni.- Sok évtizedes gond, hogy kicsi a ház, és kemény, intézmények közötti vitákra is okot adott régebben... — A viták megoldódtak, de a ház nem lett nagyobb. Változatlan a zsúfoltság, és változatlan az az elképzelésünk is, hogy az épület nyugati tűzfala mögött lévő telek hozzáépítésre ideális hely lenne. Bemutatkozó látogatást kértem a polgár- mester úrtól, a ZeneakadéAHamvizsqáznak a jogászok mia rektorhelyettesének társaságában valóban be szeretném mutatni örömeinket és gondjainkat. A Miskolci Szimfonikus Zenekar hatvan- hetven százalékát a főiskola adta, adja, ott vannak a gyerekek a zeneiskolákban, amatőr és profi kórusokban, a színházban, saját, negyventagú zenekarunkat külföldi turnékra kötik le, csak a köztudatban nem vagyunk ott eléggé. A jelenlétünk erősödhet az önálló megnyilvánulásokhoz adott segítségtől, és a megtisztelő figyelemtől. M— A talajjal is megbirkóztak a Sütő utcai szülök Talán sohasem lett volna ilyen szép játszóterük a Sütő utcai óvodásoknak, ha az intézmény vezetője történetesen nem a József Attila Tudományegyetemen tanul. Az egyik szegedi évfolyamtársáról ugyanis kiderült, hogy fafaragó művész, s alaposan ért a gyermekek lelkivilágához. Ez persze nem csoda, hiszen az amúgy Gyulán élő Kovács Géza fából faragja a játékokat a kicsik számára. — Mi lenne, ha mi is rendelnénk ezekből a játéNem tön. csak mira Nem kötelező, csak muszáj — sokakban ilyen emlék is maradt a társadalmi munkáról. Hiszen nem is olyan régen volt az az időszak, amikor nem volt éppen jó pont, ha valaki kimaradt a munkahelyi, iskolai akciókból. A legszomurúbb az, hogy ezek a rosszízű kényszerszervezések beárnyékolták azokat a kezdeményezéseket is, amelyek valóban őszinte szívvel, jóakarattal, a szülőhely szeretetétől vezérelve születtek. Mert az tagadhatatlan, hogy az elmúlt évtizedekben sokan és sokat tettek a varosért valóban önként, s az ő munkájuk értékét utólag nincs joga senkinek kétségbe vonni. De mi lesz a jövőben a társadalmi munkával? Hajdani, mesterségesen is fennen ragyoghatott nimbuszának vége, az emberek komorak és hajszoltak, kevés a szabadidő, nyomasztó a gazdasági helyzet, és nein segít most már a vállalati szocialista kapcsolat sem, hiszen minden fillért megnéznek a cégeknél, nincs úgynevezett „ingyen munka, ingyen anyag”. Mi marad ezek után? Az a nem túl szívderítő, de elkendőzheteticn valóság, hogy a városnak talán soha nem volt annyira szüksége a polgárok segítségére, önkéntes áldozatvállalására, mint a jövőben. Az önkormányzat, ha ügyesen gazdálkodik, akkor is pénzszűkében lesz, olyannyira, hogy a városi intézmények működőképességének fenntartása is komoly gondokat okozhat. Arról már nem is beszélve, mi juthat majd parkra, padokra, sétányokra, egy kis szépségre, ami elviselhetőbbé teszi városi életünket. Kedves miskolciak! A jövőben alighanem sokan fogunk óvodakerítést festeni, iskolaudvart rendezni, parkot gereblyézni, ha azt akarjuk, hogy ne kelljen sorozatban lemondani számos dologról, ami eddig hozzátartozott normális életünkhöz. Nem valószínű, hogy zászlós-lobogós, mutatós vállalkozásokra lenne szükségünk. Ha úgy tetszik, a jó gazda feladatainak egy részét kell majd felvállalnunk, csak a porta határa a várostáblánál lesz. Eehet, hogy ez nem valami örömteli feladat, de aligha tehetünk mást, ha komolyan vesszük, hogy ami itt van, az most már a miénk. Nem kötelező, de muszáj — ez a megállapítás most igaz valójában ám régi értelmének minden sanda és rosszízű zöngéje nélkül. (k-ó) kokból? — kérdezte a Sütő utcai óvoda vezetője, Bunász Istvánná a kollégáitól. Mindenkinek tetszett az ötl^t, s kiválasztották a kínálatból azt a húsz darabot, aminek a gyerekek szerintük a leginkább örülnének. A dolognak csupán annyi szépséghibája volt, hogy pénzzel alig rendelkeztek a tervükhöz. Pontosabban nagyjából 150 ezer forintot tudtak erre szánni. De így is nekivágtak. Szinte jelképes összegért dolgozott a fafaragó művész, de így sem jutottak volna sokra a szülők segítsége nélkül — emlékszik vissza a néhány hónappal ezelőtti eseményekre az óvoda vezetője. A munkát idén júliusban kezdték szervezni, s október elejére mér készen állt a játszótér a Sütő utcai óvodában és annak Szputnyik utcai részlegóvodájában. A szülők igen sok szombatjukat, vasárnapjukat áldozták fel ezért, s hét közben is vettek ki szabadságot. Cseppet sem volt könnyű a dolguk. Először is el kellett tüntetniük a régi, udvari játékokat, hogy helyet csináljanak az újabbaknak. Azután a talajjal birkóztak: az alapokat ásták ki. Ami azért sem volt itt túlságosan egyszerű, mert a töltött talajban gyakran kop- pant beton- és kődarabokon az ásó. Segítettek vállalatok is, s apránként elkészült a nagyjából egymillió forintot érő játszótér. Leírni sem lehet azt az örömet, amivel a gyerekek a birtokukba vették — mesélik az óvodában, ahol ritka elismerő szavakkal szólnak a fafaragó munkájáról is. Szívesen játszanak az óvodások a rönkvárban. a lengő lovaskocsiban, az őrtoronyban, de a favorit kétségkívül a lengő kos. B. A.
