Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)
1990-10-10 / 236. szám
Mi van (mi lehetne?) a cső másik végén Ka íbi a távfűtési számla. Tisztázni kell az árarányokat és az érdekeltségi viszonyokat # Több mint nyolcszáz millió forint értékben vásárol fel cukorrépát a Szerencsi Cukorgyár az idén. A kampány már megkezdődött, de az ehhez szükséges hitelt még nem sikerült megszerezniük. Képeinken: mossák a répát, készül a kockacukor. (Kerényi László felvételei) A cukorárus nem szégyellős Sokan fognak a szívükhöz, pontosabban a pénztárcájukhoz kapni, amikor benyújtják nekik az első teljes havi távfűtés- és melegvízszámlát. Pedig a mostani megemelt ár nem a végső: az állami támogatás további leépítésére, és ezzel együtt áremelkedésre lehet számítani a jövőben. Most már nagyon nem mindegy, hogy valaki mennyi hőenergiát használ fel lakása fűtéséhez — persze mindez csak akkor lenne érdekes, ha ezt a felhasználást mérni lehetne lakásonként, s ez után fizetnénk a számlát. Csütörtökön Miskolcon tanácskozást rendeznek, amelyen éppen erről lesz szó, megcsillantva annak reményét. hogy a távfűtéses lakásokban élőknek is módjuk lehet a jövőben a saját zsebükre takarékoskodni. Nemrégiben arról kérdeztük Torma Ivánt, a Bor- sodtávhö igazgatóhelyettesét. ami a cső másik végén található. Azaz arról faggattuk: a jelenlegi egyre bizonytalanabb s drágább földgáz- vagy olaj-felhasználásnál milyen jobb megoldás jöhet szóba Magyar- országon. Miskolcon. Aki járatos ebben a szakmában, jól tudja, hogy számos korszerű műszaki megoldás létezik világszerte a hőenergia előállítására, köztük olyanok is, amelyek energiatakarékosak, és kevés drága földgázt, kőolajat igényelnek. Vajon ezek közül bármelyik is beilleszthető-e a hazai viszonyok közé? Torma Iván: — Ezt a kérdést nem csak műszaki vagy tudományos oidalról keil megközelíteni, hanem onnan, hogy milyen gazdasági környezetben kell megvalósítani mondjuk egy fűtőmüvet. Nálunk ugyanis az energiatermelésben az árak manipuláltak, nem tükrözik a valódi értékviszonyokat. Ennek az az oka, hogy nem piaci alapon szerveződött ez az iparág, így az érintett vállalatok egymás közötti kapcsolatában, illetve a logyasztókkal való viszonyában rengeteg a torzulás. Csak egy példát a sok közül: nem tudjuk érvényesíteni a távfűtési díjban azt. hogy egyúttal villamos energiát is előállít valamelyik energiatermelő egységünk. De a Dimag Rt.- től vásárolt hulladékhő sem olcsó, mint azt gondolnánk, hiszen földgázárat fizetünk érte. Szerintem ahhoz, hogy korszerű, energiatakaiékos műszaki megoldások honosodjanak meg nálunk, rendbe kell tenni az árarányokat, tisztázni keli az érdekeltségi viszonyokat. — Mégis, mi látszik a | legkézenfekvőbb megoldásnak Magyarország számára? Hiszen mostanság úgy tűnik, hogy jó lenne minél hamarabb lazítani az olajtól, a földgáztól való függőségünket. — Voltam egy dán—magyar szakmái; konzultáción, ahol arról hallottunk,, hogy Dániában sikerült leszorítani a kőolajfogyasztást, ugyanis mezőgazdasági hulladékot ■ használnak fel energiatermelésre. Van például szalmaerőművük is. Mezőgazdasági hulladék pedig nálunk is. van bőven. Hozzá kell tennem azonban. ehhez első lépésben olcsóbbá kellene 'enni az elektromos energiát. — Miskolcon milyen megoldás jöhet szóba a jövőben Ön szerint, ami olcsóbbá tenné a távfűtést? — Közös energiarendszeri kellene kialakítani a Dimag Rt. és a üig'ép üzemeivel, Mondjon le az országgyűlési képviselői mandátumáról Horváth Aladár, a Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti frakciójának tagja! Erre szólította fel a Phralipe (Testvériség) Független Cigány Szervezet egyik vezetőjeként is ismert politikust a Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezete. Az MDF-esek közleményéből kiderül, hogy úgy értesültek róla: a cigányok és bőrfejűek összecsapása után Egerbe érkezett Horváth Aladár, és parlamenti tényfeltáró bizottság tagjának nevezte magát, holott jól tudta, hogy ilyen bizottságot a képviselőház nem küldött ki. A szegedi MDF-esek úgy fogalmaznak : országgyűlési képviselő részéről különösen elfogadhatatlan cselekedetnek tartják a hatóság félrevezetésének ilyen kísérletét. Mivel Horváth Aladár miskolci származású honatya, ezért úgy gondoltuk, lapunk olvasóit is méltán érdekelheti, miként vélekedik a képviselő úr a szegedi Demokrata Fórum közleményében foglaltakról. A fővárosban tartózkodó Horváth Aladárral telefonon sikerült szót egy egységként kezelve az egészet. Olyan turbinaegységeket lehetne beállítani, amelyek nemcsak hőt fejlesztenének hanem emellett villamos energiát is termelnének. Az NSZK-ban a nagy iparvidékeken szintén egységes rendszerben alakítanak ki nagy távfűtőhálózatokat. (k-ó) váltanunk. A következő nyilatkozatot adta a Déli Hírlapnak: — Érthetetlennek tartom a szegedi MDF kezdeményezését. Nem értem, miért hallatja szavát olyan ügyben, amelyben — mint közleményéből is kiderül —, csak zavaros és pontatlan információkkal rendelkezik. Ami az agyoncsócsált tényeket illeti: egy nyolctagú csoport igyekezett Egerben tájékozódni. (Közülük négyen országgyűlési képviselők voltunk, velünk jött az egyik párt kisebbségi szakértője, a Phralipe két tagja és a Wallenberg Egyesület képviselője.) E csoport tagjai együtt keresték fel a rendőrséget, a városi televíziót, s együtt beszéltünk az ügy egyik sértettjével is. Mint Csapody Miklósnak, a csoport MDF-es tagjának tévéhíradóbeli nyilatkozatából is egyértelműen kiderült: a tájékozódás során sehol sem neveztük magunkat semmiféle bizottságnak. A tényfeltáró bizottság kifejezés — a rövidség kedvéért — a Lukács Tamásnak küldött táviratban szerepelt csupán. Ezt a táviratot azért küldtem, mert szerettük volna, hogy Negyvenhat forintért is kapható már cukor néhány üzletben!... Korántsem reklámozni kívánjuk ezeket a boltokat, ellenkezőleg! Főleg azok után, hogy a nagykereskedelemnél, a Mátra Fü- szertnél érdeklődve, azt kellett hallanunk, hogy ők javasolt fogyasztói árként a következőket adják meg a boltok számára: kristálycukor (50 kilós) 34 forint/kilo- gramm, egykilós csomagolás: 36,60. Mind a szerencsi, mind a sarkadi cukorra ezek az adatok vonatkoznak, csupán a kábái kilós csomagolás 40,80 a gyár áremelése következtében. Egyes esetekegy kereszténydemokrata parlamenti képviselő is legyen a csoportunkban, ő azonban akkor nem tartózkodott Egerben. A táviratot is csak késve kapta meg, s így nem tudott velünk tartani. E táviratot azok közül, akiktől információt kértünk, senki sem látta! így az a velünk szemben tanúsított magatartásukat sem befolyásolhatta. — Ami az ügy érdemi részét illeti: én a Phralipe és az SZDSZ közötti megállapodás alapján lettem ország- gyűlési képviselő. Feladatom a cigányok érdekeinek védelme. Az egri események óta hasonló cigányellenes atrocitások voltak Kalocsán és Miskolcon is. Ezeket talán meg lehetett volna előzni, ha a rendőrség Egerben erélyesebben lép fel a cigányok védelmében. Én ezt tekintem az ügy legfontosabb tanulságának. Sajnálatosnak tartom ugyanakkor, hogy a szegedi MDF ezt a tragikus és az ország legújabbkon történelmében példa nélkül álló esetet arra kívánja felhasználni, hogy a magyar történelem első két cigány országgyűlési képviselője közül az egyiket megpróbálja eltávolítani a parlamentből. A fentiek értelmében közlöm: nem fogok lemondani a mandátumomról. (bujdos) ben csaknem tízforintos árkülönbözetről van szó. Ez az, ami számunkra, a vásárlók számára szó szerint megemészthetetlen. Mint Nagy Zoltántól, a Mátra Füszért igazgatóhelyettesétől megtudtuk, ők nem tudják már befolyásolni a piacot, minden szabadáras, minden üzlet annyiért adja a beszerzett termékét, adott esetben a cukrot, amennyiért gondolja. Amennyiért nem szégyelli — tehetjük hozzá. Vitatkozik a polg ár Vajon mennyire szentírás egy terv? Hol van az a határvonal, amelyen egyensúlyozva megtartható az az egészséges arány, ami lehetővé teszi a polgárok számára, hogy beleszóljanak a város fejlesztésébe, mégis érvényesülhet a szakmai hozzáértés, a tervezők tudása is? Mostanság gyakorta felteszik maguknak ezt a kérdést a városfejlesztéssel foglaiKozók, ugyanis durvul azon viták hangneme, amelyekben egy-egy városépítészeti döntés miatt harcolnak egymással különféle ellenérdekelt felek. Hivatkozhatunk itt a bulgárföldi garázsügyre, ahol az önbíráskodásig fajult a vita, de amikor a Hungária-székház terveit hozták nyilvánosságra, akkor is belefojtották a szót az építészekbe. Könnyű lenne most minderre csak azt mondani: az új onkormanyzat megalakulásával mindez rendeződik, hiszen eltűnik az a bizalmatlanság, amely a tanácsrendszert övezte a városban. Magyarán: hitele lesz a döntéseknek, az érveknek. Való igaz, hogy egy szabadon választott önkormányzat legnagyobb lehetősége az a bizalom, amit választóitól kap. De aligha valószínű, hogy hamarosan ne kelljen szembenéznie a város különböző pontjain konfliktusokkal, és ezek közül is a lakókörnyezetet érintő ügyek kezelése a legnehezebb. Mégpedig azért, mert ez az a terület a város életében, ahol a polgárok úgy érzik: a legtöbbet „nyelték” eddig. Kevés miskolci akad, aki elégedett lenne a hellyel, ahol lakik, nem is beszélve a város egészéről. Azt többen belátják, hogy nagy megszorítások — áremelés, romló életkörülmények — most aligha kerülhetők el, de hogy egy házat, utat, garázsteiepet épp oda és épp úgy kellene felépíteni, azt nem egykönnyen fogadják el. A városlakók többségének a rendezési terv egy darab papír, és azt mondják: nem a papír a fontos, hanem az, hogy a változások a közvetlenül ott élők érdekeit is szolgálják. Sokan mondják, hogy végül is minden ügyben köthető alku. Csak éppen annak kell a kiindulópontnak lenni, hogy mindkét fél érdeke egyformán fontos, lényeges. Ez kétségtelenül bonyolítja a városrendezést, hiszen egy újabb tényező lép be, amely húzza-halasztja az ügyeket. Mostanában egyre gyakrabban halljuk, hogy a tőke nem vár: ha valaki be akar fektetni, gyorsan kíván lépni. Mégsem lehet felmentés e néha nem rövid egyezkedési procedúra kikerülésére a töke türelmetlensége, hiszen az elmúlt évtizedek várospolitikai gyakorlatának talán egyik legfontosabb tanulsága: a többség érdekére való hivatkozás nem lehet elegendő érv a kisebbség jogainak lesöprésére. Várospolitika* viták tehát lesznek, mégpedig bőséggel, és egy új önkormányzatot nemcsak az minősít majd, hogyan bírja a város költségvetését a felszínen tartani, hanem az is: miként képes ezen vitákat európai módon, és haszonnal rendezni. Ha olyan képviselők ülnek majd az önkormányzati testületben, akik valóban bírják a polgárok bizalmát, akkor ez könnyebben megy. Ehhez persze előbb kellene menni szavazni... (kiss) Iparunk tükre A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 236. SZÁM I ÁRU: 4.20 1990. OKTÓBER 10., SZERDA FÖHIHT A szegedi MDF távozásra szólította fel Horváth Aladár nem mond le Ruhagyűjtés az idősek számára hogy ez a fajta rendszer, amely mezőgazdasági hulladékra alapul, nem nagy erőművek építésével, hanem kis egységekben valósítható meg hatékonyan. A svédeknél elterjedtek a különféle hőszivatt.yús megoldások, mert ehhez ott van olcsó vízienergia. Magyarországon Ruhagyűjtési akciót szervez a miskolci Családi Intézet október 14-ig, a Rendezvények Házában. A be- érkezétt ruhákat október 16. és 17. között, 9—18 óráig árusítják majd ugyanitt, s a bevétel összegét az idősek napközi otthonának a megsegítésére ajánlják fel. * A Horváth Aladár által említett miskolci esettel kapcsolatban tegnap délelőtt tájékozódtak a városi rendőrkapitányságon a Phralipe helyi vezetői. Erről lapunk 2. oldalán közlünk beszámolót. A Központi Statisztikai Hi- [ vatal adatai szerint január— ' augusztusban az ipari termelés — az 50 főnél többet foglalkoztató gazdálkodók körében — 10 százalékkal kevesebb volt, mint tavaly ugyanezen időszakban. A termelés visszaesése a nagyvál lalati körben következett be: | nyolc hónap alatt a 300 főnél többet foglalkoztató vál- * ialatok termelése 12,1 százalékkal csökkent, míg az 50— 300 fős szervezeteké 20,5 százalékkal emelkedett. Az 50 főnél kisebb gazdálkodók körében a termelés erőteljes növekedésére utal, hogy az ipari kisszervezetek száma, amely 1989. végén 1913 volt, ez év közepén meghaladta a 3500-at.
