Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)

1990-10-29 / 250. szám

Világbanki pénzből átképzési központ épül Erenyőben (I.) Remény 3 iitaéifek? Mpröbpn új vállalkozás — mondja a főigazgató Egy kísértetház Erényei­ben: a hajdani !VIIK-köz- pont, fenn a domboldalban, ahol most a többszintes iro­daépületben a teljesen ki­halt folyosókon csak az író­gépkopogás és néhány fel­irat igazit útba. Itt műkö­dik ugyanis az Észak-ma­gyarországi Regionális Mun­kaerő-fejlesztési és Átképzé­si Központ, azaz pontosab­ban. annak a csírája, egy maroknyi ember. Amikor a munkanélküliség réme las­san minden korosztályt és szakmát fenyeget, sokan va­lami „na végre!” felkiáltás­sal üdvözölték azt a hírt: ezt a központot elsőként Magyarországon, világbanki pénzből itt, Miskolcon hoz­zák létre. A hír szárnyra kapott jó egy éve, de azóta nagy a csönd. Vajon mi ez az in­tézmény? Ígéret csupán, vagy ígéretes kezdet? Gyógy­szer a munkanélküliség el­len. vagy csak fájdalomcsil­lapító? Ennek próbáltunk utánajárni, hátha reményt tudunk nyújtani mindazok­nak, akik az utcára kerül­tek, vagy kerülnek... Tavaly nyújtott arra lehe­tőségei a Világban«, hogy átképzőkezpont létesülhessen Magyarországon. Eldőlt az is, hogy az első mintaköz- pont itt épüljön fel Észak- Magyarországon. Az alapító okirat 1990. február elsejé­re datálódott. Ahhoz, hogy ez a központ létrejöjjön, a megyei és a városi tanácsok is adtak egyharmadnyi pénzt, s ez az üzemeltetés költsé­geire is vonatkozik majd. Eszak-Magyarországon há­rom egységből áll össze az átképzőközpont: Miskolc, Űzd, Nyíregyháza. Amikór dr. szabó Endre főigazgatót faggattuk arról, hogy miként iehetne tömören jellemezni, mit is csinál ez a központ, akkor azt mondta: többről van szó, mint a munka nél­kül maradók átképzéséről, hiszen a központ foglalkoz­ni kíván többek között az oktatás- számos rétegével és munkahelyteremtéssel is. Minket természetesen az a kérdés izgatott talár, a leg­jobban, hogy hol tart ma az átképzöközpont létrehozása, mikortól képes valójában munkanélkülieken segíteni, javiiva az elhelyezkedési esélyeiket. Dr. Szabó Endre főigazgató: — Készen állnak az épü- let-átalakitasi tervek. Mint ismeretes, Miskolcon, Ere­nyőben a MIK Vállalat te­lephelyének egy részét meg­vásárolva rendezkedünk be. Lezajlott egy nemzetközi pályázat, amely arra vonat­kozott, „ii. kszr.ek azok, akik kialakítják a központ programjait, at adatát, mű­ködési szisztémáját. Az írek nyertek, s szakértőik tavasz­tól itt is vannak, minden szakértelmüket munkába ál­lítva, a tananyagok kidolgo­zásától epüietek átalakítá­sáig. Jövő év szeptemberéig kell elvégeznünk a központ létrehozásának munkáját. Ez persze hosszú időnek tűnhet, hiszen már most is túl sokan vannak az utcán, óriási szükség lenne a köz­pont munkájára. De a fő­igazgató arról győzött meg minket, hogy egy teljesen új, Magyarországon merőben szokatlan vállalkozást kell tető alá hozniuk. A napok­ban keresnek például olyan instruktorokat, akiknek elő­ször külföldön kell tanulni­uk. hogy azután itthon ad­hassák tovább a tudást. — Nem oktatási intézmény lesz a szó hagyományos ér­telmében a központ — mondta dr. Szabó Endre —, hanem egy szolgáltatócent­rum, amely a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt nyitva áll. Itt senki nem fogja azt érezni, hogy felnőtt fejjel iskolapadba ül­tetik. Egy abszolút rugalmas oktatási rendszer valósul meg, amely képes arra, hogy egyik hónapról a másikra teljesen új szakmák képzését indítsa el. Ráadásul mindez olyan működési elveken nyugszik, amely lehetetlen­né teszi, hogy feleslegesen az utcára képezzük az embe­reket, pazarolva az oktatás­ra fordított milliókat. Mindezt hallva, némileg tamáskodtunk, hiszen eddig ném sok olyasmi történt a munkanélküliség elleni küz­delem jegyében, ami vala­miféle sikerrel kecsegtetne. Megkértük a főigazgatót, mondja cl nekünk, hogy is működik majd ez a központ, kiket, hogyan és mire akar­nak átképezni. Ezzel foglal­kozunk majd cikkünk má­sodik részében. (Folytatjuk) jjc Az utcáról is látható, milyen higiénikus, korszerű környezetben sütik a pékek szá­munkra a francia kenyeret, s társait. (Ketényi felv.) A MISKOLCIAK NAPILAPJA lüzifa, felfűrészelve Kapós a lyukói kocka darabos XXII. ÉVFOLYAM, 250. SZÁM 1990. OKTOBER 29., HÉTFŐ A!m. 4.20 PORtWT (Szín)házi muzsika (Szín)házi muzsikára in­vitálja a zenekedvelőket, a Miskolci Nemzeti Színház Zenekara. A kamarakoncert hétfőn este lesz a nézőtéri társalgóban. Vezényel Gil- lay András, zongorán köz­reműködik Regős Zsolt. A 6 órakor kezdődő hangver­senyen Mozárt-művek sze­repelnek. Belépődíj nincs, viszont a fiatal zenészek ösztöndíj-alapjára szánt hozzájárulásokat köszönet­tel elfogadnak. A nádasréli Tiizép-telepen szerdán reggel még 3500 tonna lyukói kocka darabos szén volt, 10 órára már csak 1500 tonna maradt. Néhány óra alatt több mint kétezer tonnát vásároltak meg a közkedvelt szénfajtá- bóí — mondta kérdésünkre Himmer Imre, a telep ve­zetője. Bár Lyukóbánya folyamatosan szállítja a ter- meivényét, annyit azonban nem, hogy rövid idő alatt el ne fogyna. A Borsodi Szénbányák idei 3,7 millió tonnás termelési programjából 1 370 ÜG0 tonna lakossági szén szállítására kötött szerződést a Dunától keletre levő tíz megyében Uj munkajogi törvéuyjava§lat: csők ejzy év múlva Bérreform, egyenlő béralku A privatizáció határozza meg a helyzetet A megyei szakszervezetek szövetsége a múlt héten nem tudta befejezni kétna­posra meghirdetett konfe­renciáját: a második napi programot későbbi időpont­ra kellett halasztani, mivel a budapesti előadók a taxi­sok demonstrációja miatt nem tudtak Miskolcra utaz­ni, mert ki sem jutottak a fővárosból. Ez a hirtelen kirobbant esemény példázta a legerő­teljesebben, hogy milyen helyzetet teremthet az az ér­dekvédelmi harc, amelyről a konferencia első napján a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Szövetségének elnöke, dr. Nagy Sándor beszélt a rendezvény mintegy 350 résztvevője előtt. A MSZOSZ elnöke előadásában ugyanis figyelemreméltóan hangsú­lyozta: olyan körülmények között kell felkészülni a szakszervezeti érdekképvise­letre, amelyek életünk min­dennapjait egyre jobban ne­hezítik. Az ország adósság- szolgálata magas, a gazdasá­gi szerkezetváltás a foglal­koztatási struktúrát sem kí­méli, rohamosan nő az inflá­ció, amelynek hivatalos ará­nyánál — 30 százaléknál — is nagyobb arányban növek­szenek a megélhetési költ­ségek, munkahelyek kerül­nek veszélybe, s a reálkere­set csökkenése nagy tömege­ket érint. S a helyzetet — munkál­tató és munkavállaló között — a privatizáció határozza meg. Miután pedig januártól megszűnik a központi bér- szabályozás, az ígért bérre­form béralkuként valósul meg, elengedhetetlen tehát, hogy erős szakszervezet véd­je a régiókban a munka- vállalók érdekét, képviselje jogaikat, egyeztesse az ér­dekellentéteket. Mindez várhatóan nem megy majd simán, s nem csak azért, mert meg kell tanulni az érdekvédelmi harcot is. Súlyosbítja a gon­dokat, hogy késnek azok a törvények, amelyek alapján jogi garanciák segíthetnék a szakszervezeti munkát. Nin­csen még foglalkoztatási tör­vény, s bár évtizede ígérik, az új munkajogi törvényja­vaslat is csak egy év múlva 1991 végén kerül talán a Parlament elé. Ez utóbbiról Lörincz György közigazgatá­si államtitkár, a Munkaügyi Minisztérium képviselője adott tájékoztatót. Magyarán szólva tehát: a privatizálás teremtette vadonatúj körül­mények között a régi mun­kajogi szabályok elavult paragrafusaival kell majd megbirkózni a munkaválla­lók érdekeinek érvényesülé­séért. A szakszervezeteknél is ki kell alakítani az ú.i struktú­rát, eldönteni, hogy milyen felállásban, milyen szerke­zeti . formában lehet a ieg- ütőképesebben működtetni a munkavállalók világszerte nagy tradícióval rendelkező érdekképviseletét. A MSZOSZ elnöke szerint mindenekelőtt rendezni kell saját soraikat is. Még annak az árán is, hogy vállalják: netán har­madára csökken a tagság létszáma. Kevesebben, de valódi erővel számolva néz­hetnének szembe a rájuk váró feladattal a munkahe­lyeken éppúgy, mint a régi­ókban, s az egész országban. Mert amit tőlük joggal el­várnak, az új rendszerben a munkavállalók, azt csakis a hozzáértő, a konfliktus­helyzetekben is helytálló szakszervezeti képviselők lesznek képesek teljesíteni. (r) levő Tüzép-vállalatokkal, áfészekkel és magánkereske­dőkkel. Több, mint 100 te­lepre jutott el a Borsodi Szénbányák íermelvénye — tájékoztatott Feldbauer Ká­roly, a vállalat szénértékesí­tési osztályának vezetője. Bár a vállalat ellátási köte­lezettsége már régen meg­szűnt, az árbevétel szem­pontjából nem közömbös, képesek-e az idén a szerző­dött mennyiséget realizálni. Legtöbb lakossági szenet, 619 ezer tonnát az Eszak- magy írországi Tüzépnek szállítanak, amelynek Eger­ben is van leányvállalata. Oktober végén a vállalat idő­arányosan 130 ezer tonnával kevesebbet szállított a szer­ződésben vállalt mennyiség­hez képest. A legtöbbel az Észak-magyarországi Tüzép­nek tartozik. Mint az osztályvezető el­mondotta, az első negyedév­ben a szerződésben foglal­takon felül is szállított a vállalat a megrendelőinek. A második és harmadik ne­gyedévben a termelőüzemek­ben, elsősorban Putnokon bekövetkezett geológiai és egyéb okok miatt gyűlt ösz- sze tartozásuk tetemes ré­sze. Erre az időszakra esik az augusztus i-jén bekövet­kezett fogyasztói áremelés miatti ugrásszerűen megnö­vekvő kereslet és vásárlás. A negyedik negyedévben megkísérli szállítási elmara­dásának pótlását a vmlalai. A Miskolci Banyaüzem vár­hatóan teljesíti éves terme­lési programját. Ennek meg­felelően, Lyukóból folyama­tosan, éjjel-nappal viszik a szenet a Tüzép-telepekre, így a miskolci Nádasrétre is. A telepen egyébként meg­felelő készletekkel rendelkez­nek. A vezető szerint 5000 tonna lyukói szenet is el tudnának adni naponta, ha kapnának. Dorogi és várpa­lotai brikett is van bőven, és kaphatók a jugoszláv és csehszlovák importból szár­mazó feketeszenek is. A Bor­sodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság helyben fűrészeli fel a tűzifának valót. Lltnuratíl a premier (oravec) la nyit a francia pékség Hiába várakoztak az ínyencségekre vágyók pén­teken délelőtt a Bajcsy-Zsi- linszky úti. egykori halszak- üzlet ajtaja előtt, a francia pékség nem nyitott ki. Üres pultok mögött álltak az el­adók, s a minipékségben sem sürögtek a pékek. Ez esetben nem a taxisok sztrájkja szólt közbe, hanem hétköznapi egyszerűséggel, elromlott az a korszerű da­gasztógép, mely az összes, itt vásárolható termék alapanyagait összegyúrja. Minden itt készül majd, s az üzletet éppen azért képez­ték ki a nagyközönség szá­mára is látható módon, hogy mindenki meggyőződhessen arról, hogyan, milyen körül­mények között készül a ke­nyér. Az NSZK gyártmányú kemencék az európai csúcs- színvonalat képviselik. Ener­giatakarékosak, nem igényel­nek nagy helyet, gyorsabban sül bennük a termék, s szemmel tartható, mikorra éri el a kívánt színt. De nemcsak ettől különleges ez a pékség. Bár nem sikerült pontosan megtudnunk, hogy milyen alapanyagokat hasz­nálnak, az bizonyos, hogy a megszokottnál ízletesebb, kü­lönlegesebb az itt sütött pék­áru. Garantált a frissesség is, hiszen az egy-két napos elő- síités itt ismeretlen fogalom lesz. Az üzlet raktára sem felel meg nagvobb tételek tárolására, az alapanyagokat is naponta rendelik és kap­ják az itt dolgozók. Két pék, két. segédmunkás és két el­adó igyekszik maid kielégí­teni a vásárlók igényét. A Gála Kereskedelmi Vállalat, a Halért, valamint magán- személyek alapították a kft., s gazdasági számításaik sze­rint nem választottak rossz befektetési formát. A ba- aette, hosszú, francia kenyér­ből 1200. a szuper bécs’ből 670, a croissantból 6—700, a vidéki és rozsos cipóból két­száz kel el majd várhatóan naponta. A hagyományos kifliket, zsemléket nem ér­demes majd itt keresni, el­lenben kapható lesz a pári­zsi bukta. A pékségben gondoltak ar­ra is, hogy néhány általános élelmiszerrel bővítsék a vá­lasztékot. S, bár a pén­teki megnyitó elmaradt, ma dél« tői már valóban meg­győződhetünk az elmondot­takról. N. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom