Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)

1990-10-24 / 246. szám

Gépekért szöget adnak Svédek árulj áh on Nemrég részletesen Foglal­koztunk a miskolci egyete­misták szociális helyzetével, majd beszámoltunk az or­szágos tüntetés helyi esemé­nyeiről is. Akkor úgy tűm. hogy a hallgatók jogosan kívánnak emberibb körül­ményeket, és ezt az igényü­ket sokan támogatják az ok­tatási intézményen kívül is. Nemrégiben azonban, ponto­san október 6-án megjelent egy . kiváló összefoglalás a Heti Világgazdaságban v. felsőoktatás és diáksága gaz­dasági problémáiról. S e cikk elgondolkodtatott. .Állításait két táblázattal támasztotta alá. Az egyik az egyetemek és főiskolák hallgatóira jutó egy évi ke­retösszeget tartalmazta, a másik a diákokra jutó pénz­összeget (Ft/hó), több kate­góriára lebontva. E két ki­mutatás szerint a Miskolci Egyetem a többi intézmény­hez- viszonyítva előkelő he­lyet foglal el, mert ezen összegek magasabbak az or­szágos átlagnál. • ÉBEREN ŐRKÖDHETNEK Hornyák Mihály, a Mis­kolci Egyetem tanulmányi osztályáról: — A HVG adatai relatíve igazak lehetnek, bár azt hi­szem,- azok naptári évre vo­natkoznak, és nem tanévre, s persze nem ismerem a ki­számítás módját sem; így igen nehéz eldönteni, hogy mennyire valósak a közölt számok. Sajnos á tájékozta­tás a minisztériumtól eddig sem volt kielégítő, és most sein az. Korábban sem tud­tuk, hogy egy-egy felsőok­tatási intézmény milyen okok miatt kap(ott)- maga­sabb összeget évi gazdálko­dásához, és ma sem tud­juk. Most pedig ezzel az új rendszerrel az egye­temeket patthelyzet elé állítják. Az intézmény, mi­után megkapta az évi keret­összeget, érdemi változtatá­sokat nem tud kiharcolni. Az elos-ztás belső ügy, ami­vel a minisztérium már nem foglalkozik. De szerencsére ez eddig is jól működött. — Az országban több egyetemen példaértékűnek tartják a Miskolcon műkö­dő elosztási rendszert. Eny- nyire demokratikus lenne? — Igen, azt hiszem ezen a területen mindent megte­szünk a hallgatóság érdeké­inek védelmében. Évek óta azonos módon születik meg az ösztöndíjszabályzat, a leg­tel iesebb nyilvánossággal. Szakmailag felkészült, hozzáértő emberek készítik el a tervezetet, amelyet el­juttatnak a karokhoz, és a diákjóléti bizottsághoz véle­ményezésre. Egyúttal kifüg­gesztik a tanulmányi osztály hirdetőtáblájára is. Így min­denki kiegészítheti javasla­taival, vagy kritizálhatja is. Ezután újra a szakértőkhöz kerül. Természetesen a vál­toztatásoknak is összhang­ban kell lenniük a renciele- tek és szabályok sokaságá­val. Véleményez a rektori testület és az Egyetemi Ta­nács is. A diákösztöndíj-bi- zou'ág pedig éberen őrköd­het a hallgatóság jogai fö­lött, mégpedig úgy, hogy 7 tagja közül 5 egyetemista, • ELŐLEG A HALLGATÓNAK — Ügy tudom, hogy a hallgatók m.ár kaptak az idén valamilyen juttatást. Hogyan lehetséges ez? A diákösztöndíj-bizottság csak novemberben tartja első ülé­sét. — Valóban. Az hallgató­ság október 15-i létszámát veszik alapul a központi ösz- szegek kiszámításához .Azon­ban a diákok nem marad­hatnak segítség nélkül. Így minden tanulmányi év első két hónapjában előlegeke: folyósítunk a hallgatóság­nak, amelynek összegét ko­rábbi kifizetések alapján ha­tározzuk meg. De minden eseiben úgy, hogy később a tanulónak ne kelljen vissza­fizetnie belőle. Mang Béla a Miskolci Egyetem titkára kiegészítet­te az elmondottakat: — A Miskolci Egyetem a költségvetéséből is igyeke­zett segíteni a diákokon. Sajnos, manapság majd mindenütt, ahol gazdálkod­nak, kénytelenek „kiügyes­kedni” a pénzt. Ez alól az egyetemek sem te­kinthetők kivételnek. Így' volt nálunk ez a múlt év­ben, és minden valószínűség szerint így lesz majd az idén is. Tavaly ez körülbelül két­millió pluszt jelentett a di­ákok juttatásaihoz. Emiatt látszik az arány kicsit ked­vezőbbnek. — Az erdélyi hallgatók számára felújított kollégi­um jelentős kiadást jelen­tett az intézménynek ... — Nem maradhattak fe­dél nélkül az erdélyi ma­gyar hallgatók. De nem is ez az igazi pénzügyi teljesít­mény, hanem az ami majd ezután következik. A kor­mány ugyanis csak ígérete­ket tett arra. hogy támogat­ja az Erdélyből érkezetteket. S hogy mindezt miből? Pénzügyi átcsoportosítások­kal, a lehetőségeken, belüli lavírozással. De meddig le­het egy felsőoktatási intéz­ményt ilyen módon fenntar­tani? Vannak, akik úgy vé­lekednek, hogy az lenne a megoldás, ha szabad teret engednének a gazdasági tevé­kenységeknek. Így az egye­tem saját magát tudná fi­nanszírozni.. S intézményen belül maradnának a jó szakemberek, akik — félő — nemsokára szívesebben ke­resnek külföldi állásokat. Mások viszont folyosószéli információkra hivatkozva azt rebesgetik: a hazai egyete­mek egy része néhány hó­napon belül gazdaságilag működésképtelenné válhat. Winkler Bea be helyezése, a szakmavál­tással járó betanulás nem kis iramot diktált. De az volt a mottó a kényszerű szerke­zetváltás jegyében, hogy a 130—140 millió forintos be­ruházás annál gyorsabban térül meg, minél előbb dol­goznak a szöggyártó automa­ták. És minden remény meg­van rá, hogy hamar hozzák a hasznot, hiszen évente 140 150 millió forintot érő árut termelhetnek. A szerződés igen előnyös a magyar fél számára, hiszen az itt ké­szült szögeknek biztos piaca van. Az ötéves lízingfutam­idő alatt az üzem kétműsza- kas termelését a svéd keres­kedőház visszavásárolja, és a nyugati piacokon értéke­síti. Ha később a harmadik műszakos termelést is sike­rül beiktatni, • akkor a hazai piacra is jut a kiváló minő­ségű termékekből. A gépek ugyanis legalább 30-féIe, ki- sebb-nagyobb méretű szöget készítenek, megfejelik, ha a nagyobb felfekvés miatt ar­ra van igény, vagy gumialáté­tet pászítanak a szög feje (Kerényi László felvétele) alá, ami megvédi a szege- lendö anyagot. Egy festőbe­rendezés pedig ütésálló fes­tékkel is bevonja a szegeket, ha arra van igény. A gépek termelékenységét elég két adattal jellemezni. Egy mű­szakban másfél tonnányi szöget képesek gyártani, s a kezelésükre elegendő öt em­ber. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy hazai alap­anyagból történik a gyártás, s így a kohászati termékeink jó minőségű, értékesebb áruként jelennek meg a nyu­gati piacon. O. E. Cél nélkül senki nem tud dolgozni — mondja Petrenkó János Kockára telt vapoft, vátlaiati nyereségei — Szó sincs róla, hogy meg akarnám köpködni a kormány gazdaságpolitiká­ját. Nem is lenne tisztessé­ges, no meg nagyon jól bele tudom magam képzelni egy- egy miniszter bőrébe. Biz­tos. hogy nincs könnyű dol­guk. Lehet, hogy nem is ez a kormány fog majd meg­birkózni a gazdaság gond­jaival. A legutóbbi frakció­ülésen azt mondtam, hogy nekünk segíteni kell a kabi­netet, ha jó elképzelései vannak. Ez a feladatunk, hi­szen a nép érdekét kell szolgálnunk. De mégsem hallgathatok róla, hogy én egy olyan irománnyal, mint a kormány gazdasági prog­ramja, bizony nem álltam volna elő — mondja Petren­kó János, a Pekó Művek alapítója. A szocialista képviselő si­keres vállalkozónak számit. Hatszázhuszonnégy embert foglalkoztat, két és fél mil­liárd forint a bruttó terme­lési értéke a Pekó Művek­nek. — Mi a baja ezzel a programmal? — Hiányolom belőle a konkrétumokat. Ki kellene végre mondaniuk, hogy mi­lyen irányban induljunk el. Erről határozott elképzelé­sekkel kellene rendelkeznie a kormánynak. Anélkül, hogy ismernénk a céljaikat, még egy kis trafikot sem le­het sikerre vinni. Ez az or­szág pedig tulajdonképpen nem más, mint egy nagy trafik. — Ön mit tenne a kor­mány helyében? — Először is meg kell végre nézni a vállalatok adósságát. Ki kinek és mennyivel tartozik. Van-e fedezete rá, hogy kiegyenlít­se a számlát? Amelyiknek nincs, azt fel kell számolni. Ha öt-tíz évig nem tudtak talpra állni, majd pont most fognak? Nem szabad meg­hosszabbítani a szenvedésü­ket, különben az ország megy bele tönkre. Azután az adótörvényt is azonnal meg kell változtatni. A jelenlegi adórendszer visszatartja a termelést, ehelyett olyanra lenne szükségünk, amelyik a még több termelésre ser­kent. Engedni kellene, hogy meggazdagodjanak a cégek. Rövidlátó az a politika, amelyik ma akar mindent kipréselni belőlünk. Angliá­ban is akkor törölték el az adót, amikor a legnagyobb volt a baj, fel is lendült a gazdaság. De az adónál is nagyobb és elviselhetetle­nebb teher a társadalombiz­tosítás. Ebben a formában haladéktalanul meg kell szüntetni. Célszerű volna meghatározni a társadalom- biztosítási összegek minimu­mát és maximumát. Aki a nyugdíj közelében van, az­után a magasabb összeget fizetnénk, mert az lenne a cél, hogy magasabb nyugdí­jat kapjon. A fiatalokért pedig kevesebbet kéne befi­zetni, több maradna bérre, máris többet kereshetnének. Én a Némeíh-kormány he­lyében megléptem volna az adótörvényt és a társada­lombiztosítási intézkedése­ket is. Higgye el, akkor ma nem 33-an, de sokkal töb­ben ülnénk a parlamentben, a szocialista frakcióban. — Vállalkozóként ho­gyan ítéli meg a privati­zációs elképzeléseket? — Nincs is felmérve, hogy mit akarnak az ipari üze­mek közül privatizálni. Van­nak már vagy 20 éve vege­táló cégek. Én ezeket akár ingyen is odaadnám annak, aki vállalkozni akar, majd néhány év múlva megfizet­né az árát. Há magánkézbe adnák, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól működné­nek. S hozni kellene végre egy olyan rendelkezést is, hogy a vállalatok vezetőit a teljes vagyonukkal — a la­kásukkal, a kocsijukkal, a házukkal, a nyaralójukkal — feleljenek a cégük nyeresé­gességéért. Meglátná, más­képp menne itt minden. Ha volna egy ilyen határozat, mindjárt eldőlne, alkalma­sak-e a jelenlegi vezetők, vagy sem. Lehet, hogy az ötödik sorból ilyen feltételek mellett is jelentkeznének emberek, de az elsőből nem nagyon... A magánvállalko­zóknál ez természetes, mind­nyájan a saját vagyonúnkat kockáztatjuk. A kormány azt sem mérte fel, hogy mit veszít a rubelelszámolás azonnali beindításával. Én erre egy hároméves tervet dolgoztam volna ki. Akik eddig bartel-üzleteket foly­tattak, nem készülhettek fel az átállásra, hontalanok let­tek: se Keleten, se itthon, se Nyugaton nem lesz piacuk. A kormány helyében egyéb­ként most arra ösztönözném a sok kis céget, hogy a szov­jet piacon vegyes vállala­tokat hozzanak létre. Ott nagyobb üzleti lehetőségek vannak. Onnan bejuthat­nánk a nyugati piacra is, ahol most nem mi kellünk, mert nem vagyunk verseny- képesek, de magunktól alig­ha törhetünk be. — Furcsa, amit mond. Hiszen a magyar Pekó termékeinek a 37 százalé­ka szintén nyugati piacon talál gazdára. — Azért mondom, mert látom, hogy mi van. Mi ma­gunk is készülünk Keletre, megvan az ezzel kapcsolatos taktikánk. Amiket elsorol­tam, ezekkel az intézkedé­sekkel visszaadhatnánk a? emberek hitét. Magyarorszá­gon ez volna a leggyorsab­ban megtérülő befektetés. Ha ezt nem tudja elérni a kormány, akkor megbukott. Ezek az emberek szeretnek és akarnak is dolgozni, de cél nélkül ez senkitől sem várható el. Ismétlem: eze­ket a célokat hiányolom a kormányprogramból. (bujdos) A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 246. SZÁM 1990. OKTÓBER 24., SZERDA ARM; 4.20 FORINT Az avatáson Simon Béla, a Komplex Kft. ügyvezető igazgatója ezért a nyugati tempóért elismerését fejezte ki Bert Brodinnak, az ASI jelenlevő igazgatójának. De felvették a helybeliek is az új fordulatszámot, hiszen az átalakítás saját vállalkozás­ban történt, a gépek üzem­el miskolciak kiii^yeskedik Felhők a felsőoktatás fölött A svéd kereskedőháznak biztos piaca van a Komplex Kft. által gyártott, szögekre Az idén februárDan kezd­te meg tárgyalásait a Komn- lex Kft. vezérkara a svéd Arlanda Steel International céggel, egy automata szög­gyártó gépsor lízingeléséről. Elkészült a 17 oldalas, ex­1 portfejlesztő hitelre szóló pályázat, amelyre júliusban kapták meg az igenlő vá­laszt. Most. október közepén pedig a Dimag Rt. területén egy villamosműhely helyén már dolgoznak a több egy­ségből álló, csúcstechnikát képviselő gépek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom