Déli Hírlap, 1990. október (22. évfolyam, 228-252. szám)
1990-10-20 / 245. szám
XXII. ÉVFOLYAM, 245. SZÁM 1*90. OKTÓBER 20., SZOMBAT #1 EV fi : 4.20 FORINT £ Mindenki avasinak hívná, csak hivatalosan lenne Szabó Lőrinc ... — ezt egy diák írta, amikor ötszáz társával együtt ai- ról kellett nyilatkoznia, hogyan hívják majd gimnáziumát, ami fenn épült az Avas tetején. Nos, a gimnázium neve végül hivatalosan is Avasi Gimnázium lett. Az ügy pikantériája azonban, hogy ott áll, pontosabban ott ül Szabó Lőrinc szobra az iskola előtt, és nyilatkozatok tucatját tudnánk előásni a közelmúltból, amelyek arról szólnak: ezt a gimnáziumot Szabó Lő- rincről kívánják elnevezni. E gondolat következményeként került ide a szobor is Most sokan valamiféle politikai hátsó szándékokat is gyanítanak az új névválasztás mögött. A diákok az Avas név mellett döntöttek Itt ül a szobor, és biztos nem érzi jói A köztársaság eiső éve Politikus tettek, személyes sikerek — Szó sincs semmiféle hátsó szándékról — mondta Takács Márta, az Avasi Gimnázium igazgatónője. — Egyszerűen az történt, hogy feltettük a kérdést a diákjainknak és a szülőknek; mi legyen az iskola neve, és ők az avasi mellett döntöttek! Meglehetősen nehéz választás volt ez, mert a diákok is átérezték: az iskola és a város erkölcsileg azért elkötelezte magát Szabó Lőrinc mellett. Az igazgatónő szavai igazolásaként sorra mutatja a diákok kis dolgozatait, amelyeket névügy-, ben írtak. Néhány vélemény, rangsorolás nélkül. Akik idejártak, az iskolát avasi gimnáziumként ismerték meg, szivünkhöz nőtt, van mondanivalója. így ez a név a miénk! Mindenki csak így ismeri, hogy avasi az utcán is... A szobor megnehezíti a választást, de vállaljuk! Így van beírva a személyimbe is ... De azt is leírták a gyerekek, hogy: nem szabad elfelejtenünk a Szabó Lőrinc nevet sem. Legyen egy alapítvány, viselje az a nevét! Az igazgatónő azzal érvelt; a gyerekek érzik, nem dobhatják el Szabó Lőrinc nevét, de hozzájuk nőtt az Avas név is. Az Avas ráadásul szimbólum Miskolcon. Sajnos, olyan szimbólum, amihez róssz fogalmak is kapcsolódnak: zsúfolt lakótelep. rossz közbiztonság, csúnya környezet. Az iskola erősíteni kívánja a lokálpatriotizmust a névválasztással, rangosabbá tenni az Avas nevet — hallottuk. Lő- rinczé Lajos professzor, a nyelvész is pártolta a választást, mondván, hogy sajnálatosan kevés a földrajzi nevet viselő iskola. Végül is Szabó Lőrinc nevét az önképzőkör viseli majd, valamint egy országos itíegennyelvi szavaló- és fordítóverseny. Ez a megoldás Szabó Lőrinc fiát, Lócit is megnyerte az ügynek. Ami pedig az avasi nevet illeti: ezt nemcsak viselni szeretné az iskola, hanem a diákok foglalkozni akarnak az Avas múltjával, jelenével. Szeretik ezt a hegyet — pedig eddig nem volt hozzájuk túl szívélyes, hiszen a tornaterem majdnem leszánkázott a völgybe... * Az igazgatónő diplomatikusan fogalmazott, talán nem kívánt élni azzal az olcsó eszközzel, hogy a pártállam ostorozásával indokolja a név- választás irányváltását. De azt azért el kell mondanunk: akkor egyáltalán nem a diákokon és a tanárokon múlott, mi lesz egy iskola neve. A helyi hatalom támogatta, időnként sugallta a főhatóság engedélyezte a név- választást, hosszas procedura után. Ez volt az avasiak szerencséje is, mert miközben a névügy nem haladt, megbukott a rendszer. Most persze ott ül Szabó Lőrinc szobra az iskola előtt és az egyik diák szerint; „biztos nem érzi jól magát ebben a betonrengetegben”. A diákok azért is szeretnének tenni, hogy legalább az élők ne érezhessenek így ... (kiss) Pár perc alatt otthon is ropogósra lehet sütni a Miskolci Sütőipari Vállalat újabb konyhakész péksüteményeit. Igaz, az üzletekben ma még csak kevés helyen találkozhatunk ezekkel a termékekkel, mert tárolásukhoz mélyhűtőkre van szükség. Bár öt nap szavatossági határidővel enélkül is forgalomba hozható, tehát az üzletvezetőkön is múlik, hogy rendelnek-e az újfajta péksüteményekből. (Cikkünk a 3. oldalon.) (Kerényi László felvétele) Október 23. nemcsak az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulója, de a Magyar Köztársaság kikiáltásáé is. A Magyar Köztársaságot 1989. október 23- án kiáltotta ki az Országház erkélyéről Szűrös Mátyás. Azóta eltelt egy év. Eseményekben nem volt hiány. Mindenki másként élte meg ezt az esztendőt. A Déli Hírlap arra kért néhány, most megválasztott városatyát, hogy mondja el, ő mit tartott a legfontosabbnak ebben az egy évben, hozott-e változást, s ha igen, milyet hozott az életében ez a 365 nap. Mivel képviselői minőségükben először nyilatkoznak, arra is megkértük őket, hogy röviden mutassák be magukat. Kelemen István (a Kereszténydemokrata Néppárt listájáról szerzett mandátumot): — Negyvenkét éves vagyok. Végzettségem szerint okleveles építészmérnök és városrendezési szakmérnök. Befejeztem a műemlékvédelmi szakmérnöki tanulmányaimat is. Korábban hét évig Miskolc város főépítésze voltam. Számomra az új éiet bő egy esztendeje kezdődött, amikor lemondtam a főépítészségről. Sok mindennel nem értettem egyet, ez késztetett a döntésre, hogy megváljak a hivatalomtól. Szerettem volna megváltoztatni a főépítészi munkát. Az volt az elképzelésem, hogy a városi igényekhez minden eddiginél jobban hozzáigazítsuk a városrendezési tervezést. Arról van szó, hogy a jelenlegi szisztémában a rendezési tervek készítésekor nem ismerhetők előre a lakosság igényei. Hogy ez ne így legyen, s valóban az embereket szolgálja a munkánk, ehhez változtatni kellene a tanács szervezetén is. Ez elindult, de sajnos, nagyon döcögősen halad a dolog. Amikor otthagytam a tanácsot, valóban új élet kezdődött a számomra. Az Interplán nevű, osztrák—magyar kft.-nél helyezkedtem el, mint tervező. örömmel jöttem ide, mert itt olyan szakemberekkel dolgozhatom, mint amilyen mondjuk Bodonyi Csaba. Az ő segítségével zökkenhettem vissza a tervező- munkába. Ügy érzem, igazi műhelyként működünk vele, s Viszlai Józseffel, aki szintén ismert tervező. Ez alatt az egy év alatt több kisebb- nagyobb tervet készítettünk, s a kft.-nknek sikerült nevet szereznie a szakmában. Számomra a legnagyobb kihívást az a megbízás jelentette amelyik idén várhatóan már tető alá is kerül. Űj- győrben, a Győri kapuban épül egy 800 négyzetméternyi kereskedelmi létesítmény, amelyikben helyet kap majd egy bajor söröző, a Swin—Csepel magyar—amerikai Kft. kerékpárboltja, egy szauna és egy kondicionálóterem. Az épület küllemében ötvözi a bajor építészeti hagyományokat a diósgyőriekkel. Alulra klinker- burkolatot terveztem, az emeleti részen „fachwerk” díszíti majd a házat. Ha úgy tetszik tehát, nekem szakmai sikereket hozott a Magyar Köztársaság első éve. S hogy most elindultam a választáson? Én a szervezett politizálástól mindig igyekeztem távol tartani magamat. Semmilyen pártnak nem voltam sohasem a tagja. Kaolikus családban nőttem fel, keresztényi szellemben neveltek. Talán ezért sem áll tőlem távol a KDNP programja, az a humánus, emberközpontú politika, amelyet ők képviselnek. Én magam is mindig arra törekedtem, hogy a szakértelmemmel, a szakmai munkámmal szolgáljam a várost, az itt élőket. Most képviselőként Is ugyanezt kívánom tenni. Célom, hogy az értékeket megőrző belvárosi rehabaliiációra támaszkodva fejlődjön a város. Az igényesebb települési környezettel. visszaadhatjuk az emberek méltóságát, a polgárok végre jól érezhetik majd magukat Miskolcon. Zambó Péter (a Magyar Demokrata Porum listájának éléről került a miskolci önkormányzati képviselőtestületbe): — 1950-ben születtem. Kilenc év múlva költözött a családunk Miskolcra. A Földes Ferenc Gimnáziumba jártam, majd a Nehézipari Műszaki Egyetem olajbányász szakán végeztem. Nyolc évig dolgoztam Al- gvőn, termelésirányítóként. 1982 végétől lakom újból a megyeszékhelyen. Munkahelyem a Borsodi Szénbányák Vállalat. Időközben bánya- művelő mérnöki diplomát is szereztem. 1975 végén nősültem, feleségem miskolci. Két gyermekünk van, az egyik 1Ö, a másik 13 éves. Ami az elmúlt egy évet illeti, igen fontosnak tartom mindazt, ami a politikai egyeztető tárgyalások dokumentumainak aláírása óta történt ebben az országban. Úgy érzem, megteremtődött az az alap, amelyen felépülhet az új magyar társadalom. Sok idő telik majd el addig, amíg ennek kézzelfogható jelei lesznek. Az én szerény optimizmusomat az táplálja, hogy úgy gondolom, mire a gyermekeim felnőnek, beérnek ezek a változások. Abban reménykedem, hogyha öt-tíz év múlva visszatekintünk erre az évre. megállapíthatjuk, megtörténtek az első lépések, amelyek eredményeként még az ezredforduló előtt Európa szerves része, lehet Magyarország. Persze azért bizonyos változásokat máris tapasztalunk. Mintha megszűnt volna az a skizofrén állapot, amelyben az emberek többsége az elmúlt évtizedekben élt. Arra gondolok, hogy mást: kellett mondani a munkahelyen, mint otthon. Azért ilyet most már mintha nem tapasztalnánk. Vagy hadd mondjam el egy személyes élményemet: a mostani választási kampányban saját szórólapjaimmal jártam a házakat, Bizony megesett, hogy a kerten át kiabálva szidták nekem az emberek a kormányt. Azért korábban szerintem nem tették volna ezt. S az jó jel, hogy most már ezt is szabad, s hogy ezt az emberek is tudják, van hozzá bátorságuk. Ami a személyes sorsomat illeti: indultam a választáson. Megválasztottak. S hogy mit tudok ígérni ? Ugyanazt mondhatom, amit valamennyi párt: az ember legjobb képességei alapján próbálja szolgálni a közjót. A választási eredmé- nvektők függetlenül egyébként nincsenek illúzióim az 59 tagú képviselőtestülettel kapcsolatban. Ügy látom, ez csak akkor fog jól működni, ha a szakbizottságok szintjén mozgósítani tudja maid a város erőit, azokat, akik a szakképzettségük alapján tudnak és akarnak is tenni Miskolcért. Életbevágóan fontos, hogy megnyerjük a városért tenni tudókat, hiszen a szakértelemnek és a cselekvő szándéknak végre a felszínre kell kerülnie, ez az önkormányzás lényege. Karvajszky István (a Szabad Demokraták Szövetségének helyi listavezetőjeként megválasztott képviselő): — 1928-ban születtem, egész életemet Miskolcon éltem le. Kivéve azt az öt esztendőt, amelyet a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen töltöttem. 1950-ben ' kaptam mérnöki diplomát, mai szóhasználattal statikusnak neveznénk ezt a képzettséget. Feleségem szakmabeli, építésztechnikus, belsőépítészetben dolgozik. Két gyermekem van. Az ÉÁEV- nél, vagy ahogy akkoriban hívták, a Borsod Megyei Mélyépítő Trösztnél kezdtem a szakmát. Végigjártam a ranglétrát. Hét igazgatót éltem meg, mindvégig második ember voltam a cégnél. Főmérnöki beosztásban dolgoztam ’59-től, lényegében menedzseltem a vállalatot. Az ÉÁÉV — talán, nem szerénytelenség: az én munkámnak is köszönhetően — az ország egyik legjobb vállalatának számított. Amikor elmentem nyugdíjba, iáttam, nem lesz elég ez a pénz a család megélhetéséhez. Ráadásul nyughatatlan fajta vagyok, ezért létrehoztam az Inter- plan osztrák—magyar kft ,-t, amely magas- és mélyépítészeti tervezést vállal. Harmincán dolgoznak itt, többségében diplomások. S hogy csöppentem a politikába? Mindig másodosztályú állampolgárnak éreztem magam, hiába volt magas a fizetésem. A pártba nem léptem be — most sem vagyok tagja semmilyen pártnak—, s ezért éreztették is velem, hogy csak egy „vacak” kispolgár vagyok. Már az előző kormány működésének vége felé is úgy éreztem, megszűnt ez a fajta másod- osztályú állampolgárságom. Tavasszal az SZDSZ győzelmét vártam, s így az eredményeket ismerve nem örültem igazán. Tartottam tőle, hogy konzervatív irányzat köszönthet ránk. Ahogy telt az idő, egyre inkább igazolódni látszottak aggodalmaim. Olyan érzések kerítettek hatalmukba, amelyeket gyermekfejjel a Horthy-rend- szerben éltem át. Úgy tűnik, kívülről visszaszerveztük magunk köré a Kis-An- tantot. Láttam, hogy idebent is romlanak a körülményeink. Ezt azon is lemérhettem, hogy egyre többen jöttek ide állásért, s hogy Miskolc a nyomor felé süllyed. Háromszor láttam kivonulni a gyárat, s mindannyiszor tragédia lett a dolog vége. így tehát én, aki sosem politizáltam, amikor megkeresett az SZDSZ, hogy egy magamfajta menedzserre lenne szükségük, hosszas tűnődés után, és a családom rosszallása ellenére mégis elvállaltam. Megválasztottak, Ami a jövőnket illeti, nagyon drámainak tartom a gazdasági helyzetünket. Tartok tőle, hogy az év vége előtt súlyos helyzet állhat be. Nem tudok igazán örülni, amiért most az önkormányzatok nyakába varrják a felelősséget. A hírek szerint sorra alakulnak majd a hivatalok, holott korábban arról volt szó, a köztársasági megbízottak csak nagyon szűk apparátussal dolgoznak majd. Félő, hogy az önkormányzatokat ugyanúgy akarja ezután is irányítani a kormány, mint eddig tette, csak éppen pénzt nem ad majd hozzá. A hiányzó összeget helyi adókból kell előteremteni. Ha elkezdődik a helyi adók kivetése, köny- nyű kiszámítani, hogy az önkormányzatra , haragszik majd a nép. Lesz dolguk a menedzsereknek. (bujdos) Lobogózzuk (el az épületeket! Felhívjuk Miskolc város lakosságát, továbbá az üzemek, intézmények vezetőit, hogy nemzeti ünnepünk, október 23-a tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódisz október 21-24, között köszöntse az ünnepet. Miskolc városháza titkársága
