Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)
1990-09-12 / 212. szám
INeiu zenéinek, oktatni szeretnének Gitár iskola, új felfogásban Két miskolci zenész — Andrasik Rémó és Spirkó Károly — sajátos felfogásban kezd hozzá a gitárokta- táshoz. Elképzeléseikről faggattam őket.- Tehát, miről von sió? A. R.: — Ejy olyan iskolát széretfiónl^ ahol a gitá- rözás mellett mást is meg léhát tanulni. Tulajdonképpen mi nem tanárok vagyunk, teljesen más viszony lesz köztünk és az oktatot- tak között, mint ami eddig megszokott volt a gitáriskolában. Amit mi az évek során megtanultunk, azt szeretnénk átadni a srácoknak. Én is jártam egy félévig tanárhoz, amikor elkezdtem gitározni, de olyan dolgok voltak a tananyagban, amiket nem lehet hasznosítani a mai modern zenében. Nyugaton van igazi rockiskoia. Joe Satriani megtanította Steve Vait úgy gitározni, hogy a világ egyik legjobb gitárosa lett. Ez teljesen másfajta oktatás, mint ami nálunk van. Aki vendéglátózik, annak megfelel ez is, mert ahhoz nincs többre szüksége. f - Van valami ez irányú végzettségetek? S. K.: — Ilyen bizonyítvány Magyarországon nem létezik, itt az a lényeg, hogy ha a kezedbe veszed a hangszert, mit tudsz produkálni. Éh Budapesten a dzsessztan- szakon tanultam, ami a Zeneművészeti Főiskolának az előkészítő tagozata, oda még helyhiány miatt nem sikerült bejutnom.- Hegy született az ötlet? A. R.: — Egészen egyszerűen, egvikőnknek sincs állása. Mivel mi nem is tudunk mást csinálni, csak gitározni, ezért úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk az oktatással. Mi nem szabunk meg semmit, hanem a tanuló igényeire építünk teljes mértékben. Ha valaki heavy metal-gitáros akar lenni, nem fogjuk nyúzni a dzsessz rock-os dolgokkal, és ugyanez fordítva. Elhozza a neki legjobban megfelelő zenei stílust kazettán, és mi azon a területen fogjuk őt fejleszteni. Előszói csinálunk egy meghallgatást, hogy fölmérjük, ki milyen stádiumban tart.- Hol lőhet jelentkezni? S. K.: — Határidő nincs, folyamatosan lehet jelentkezni az 72-759-es telefonon, a napokban fogjuk a plakátokat is kiragasztani. Van egy későbbi tervünk is, miszerint a gitár és basszusgitár mellett más hangszereken is lehet majd próbálkozni, ha sikerül olyan embereket találni, akikre rá lehet bízni a tanulókat.- Mikor kezdtetek gitározni, és mennyit gyakoroltok? A. R.: — Körülbelül kilenc éve kezdtem, mostanában hat órát foglalkozom a gitárommal naponta, de volt olyan időszak, mikor tizenegy óra volt a napi adagom. S. K.: — Időben nem mérőm, de amikor otthon vagyok, majdnem mindig hangszer van a kezemben. Há 1‘oméves koromban kezdődött a zeneszaretet, először klari- rfétóztam, hét-nyolc éve gitározom.- Csak kezdő zenészekkel foglalkoztok? A. R.: — Nem, bárki jöhet aki fejlődni szeretne. Persze, nem Tátrai Tibort várjuk ... Akinek már nem tudunk újat mutatni, annak szólunk, hogy eddig tartott a tudásunk. A mai rockzenében a gitárosoknak meghatározó szerepük van, nem elég,, ha csak jól játszanak ác A „tanár urak”: Spirkó Károly és Andrásik Remó a hangszeren. Hangszerelniük kell, dalokat írni, a különféle technikai berendezéseket kezelni tudni. Mi ezeket is oktatni fogjuk, semmit nem titkolunk el, amit mi megtanultunk, tapasztaltunk.- Mennyibe kerül nálatok egy órai oktatás? Nem hiszem, meg . fogunk S. K.: — hogy ebből gazdagodni. A. R.: — Nálunk a diák döntheti el, hogy mikor és milyen gyakran akar jönni, nincsenek oktatási napok, a számára optimális időpontban fogadjuk.- Beszéltetek a technikai berendezések kezeléséről, esetlég' stúdISórák is bekerülnek a „tantervbe1!? A. R.: — Ez jó ötlet, mi még nem is gondoltunk erre. Ha az ARTIS stúdióval meg tudunk egyezni, akkor mindenféleképpen hasznosak lennének az ilyen irányú ismeretek.- Most egyikőtök sem játszik zenekarban? A. R.: — Jelenleg nem, de a most induló Excelsior klubban (Rocky) lesz lehetőségünk a bemutatkozásra. Pontos időpontot még nem tudok mondani, de reméljük összejön és aki kíváncsi arra, hogy mi mit tudunk, az jöjjön el, hallgasson meg minket..., utána eldöntheti, hogy tud-e valami újat tanulni tőlünk. S. K.: — Csodákat persze senki ne várjon ettől az iskolától, mindenkinek magában kell keresnie a csodát; hisz minden azon múlik, hogy ki ínehnyit 'gyakorol, és milyen. ütemben . tud fejlődni. Hímer Bertalan 2000 gyerek hiányaik ' /• Zsúfolt és üres katedrák Ahány nyelr9 annyi (tanár)ember A rendszerváltás — a gazdasági életből kölcsönzött kifejezéssel élve — alaposan begyűrűzött az oktatásügybe is. A változások előremutatóak, hatásuk azonban most még nem igazán érzékelhető. Az oktatás egyelőre inkább úgy érzi magát, mint a kisdiák, aki új iskolatípusba kezd járni. A miskolci pedagógusok bizonytalanságát csak növelte az oktatásirányítás változásával egybeeső másik változás: az idei tanévben városunkban majdnem kétezer- gyerekkel kevesebb kezdi meg általános iskolai tanulmányait, illetve megy óvodába, mint tavaly. A demográfiai „apálynak” köszönhetően, kevesebb iskolai és óvodai csoportra van szükség az idei tanévben, így az 1989 90- es tanév végén 23 óvónő, 43 tanító és 20 tanár vált fölöslegessé. A nyár folyamán azonban — szerencsére — kiderült, a helyzet ennyire nem aggasztó: az intézményvezetők megfelelő szervezéssel, átcsoportosítással, belső áthelyezéssel. nyugdíjazással, úgy ahogy felül tudtak kerekedni a foglalkoztatási gondokon. Másrészről persze, az iskola- igazgatók — kihasználva a túlkínálatot — érvényesítették a minőségi szempontokat is a kiválasztásnál, s természetesen ennek a kiválasztásnak is megvannak a vesztesei. Leginkább hátrányos helyzetbe a tanítók, az orosz, a földrajz, a biológia és a rajz szakos tanárok kerültek, közülük kerültek ki azok is, akik nem tudtak elhelyezkedni. ; A pedagógusi pálya más vidékein azonban óriási a. kereslet: á nyugati nyelvszakos tanároknak nem gond az elhelyezkedés. A tavaly bevezetett nyelvválasztási lehetőség csak tovább fokozta a hiányt, az igények mindinkább a nyugati nyelvek iránt tolódtak el az iskolákban. Az is kedvezőtlenül hatott, hogy a nyelvszakos tanárok azért matematikát is tanultak annak idején, így számolni is tudnak: néhányan közülük az idén már vállalatoknál, vagy kft.-k tagjaiként hasznosítják tudásukat. A főiskolák és egyetemek természetesen nem tudnak ilyen tempóban alkalmazkodni az igényekhez. Mindenesetre Miskolcon tavaly 207 pedagógus kezdte meg az átképzés első lépcsőjét angol, német és francia nyelvtanfolyamon : közülük számosán már sikeres nyelvvizsgát tettek, s az új tanévben mór taníthatnak. Lezárult néhány — a hiány szülte — kísérlet is: a jövőben a nyelvvizsgával igen, de pedagógus végzettséggel nem rendelkezők nem taníthatnak az iskolákban. Az „oktatási rendszerváltás” felszínre hozott néhány — eddig érdemben soha meg nem oldott — kérdést is. így a művelődési és közoktatási miniszter rendeletet módosított: ennek értelmében ezután a kollektív szerződésben kell rögzíteni azokat a feladatokat, amelyek ugyan nem szakfeladatok, de munkakörbe tartozó feladatként kell ellátni, és a kötelező óraszámba bele lehet számítani. Ez a rendelkezés remélhetően csökkenti majd a pedagógusok kiszolgáltatottságát e téren, hiszen jól ismert jelenség volt számos iskolában, hogy a mellékes és látszólag önként vállalt feladatok ellátása már az oktató-nevelő munka rovására ment. A jövőben ugyancsak rögzíteni kell azokat a feladatokat is, melyekért a pedagógust — a munkáltatóval kötött megállapodás alapján — külön díjazás illeti meg. Utóbbi rendelkezésnek egyetlen szépséghibája van: az adott pénzügyi lehetőségeken belül kell megoldani. . Kájé Inkább később adják ki Téves kapcsolás: a ielefonkönyvben A legutóbbi telefonkönyvit 1987-ben adta ki a Miskolci Postaigazgatóság. Mostanra jé néhány adata felett eljárt az idő, de címei, telefonszámai zömmel jött maradtak; az újakat meg - ki-ki szokása szerint - a keze ügyében tartja. Régen „megszolgálta" már azt a 80 forintot, amennyiért 3 éve árusították... Diáktanulmányúton az Egyesült Államokban 1. Dániából indult a csapat Nemzetközi munkacsoportokban „dolgoztunk" Amerika - ez az a hely, ahová minden, angol nyelvet tudó, vagy azt tanuió szeretne egyszer eljutni. Ötvenhárom társamnak és jómagámnak megadatott az a lehetőség, hogy a Close Up Europe Transatlantic Programme keretében ellátogassunk az Amerikai Egyesült Államokba. A Close Up-IUC szervezetek célja: különböző országok politikai rendszerének, kultúrájának, gazdaságának, iparának, mindennapi életének bemutatása. Ezt azonban profi szinten teszi: nem tömi a diákok fejét száraz, elavult tankönyvekkel, hanem mindenekelőtt elutaztatja az adott államba, ahol városnézéseket, találkozókat, előadásokat szervez. A résztvevők 14 és 24 év közötti diákok, akik Angliából (8). Belgiumból (12). Nyugat-Németországból (14) Svédországból (1), Dániából (3), Luxemburgból (11), Lengyelországból (5), Csehszlovákiából (2), az USA-ból (70) és Magyarországról (14) érkeztek. A 140 fős diáksereg három csoportra oszlott: az első kelet-európai körutat tett, a második Nyugat-Eu- rópában járt, a harmadik csoport pedig az Egyesült Államokba utazott. Az utazás kiinduló- és végpontja Dánia: itt az IUC központja. Három napot töltöttünk Koppenhágában. Már a második nap is tevékenyen telt el: délelőtt ellátogattunk az Európai Közösség dániai székházába, ahol széles körű információt kaptunk az Európai Közösség születéséről, munkájáról, céljairól, múltjáról és jövőjéről. Az Európai Közösség 12 tagországot számlál (Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Franciaorszag, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Portugália és Spanyolország). A Közösség azt a célt tűzte maga elé, hogy 2 millió 260 ezer négyzetkilométernyi területén 1992 vegéig valóban egyesített és határok nélküli, egységes piacot építsen ki, amelyben a személyek, a szolgáltatások, az áruk és a tőkék a lehető legszabadabban mozoghatnak. A Közösséget alkotó tizenkét ország politikailag független. Amint megtudtuk, szívesen fogadták Ausztria és Magyarország felvételi kérelmét, azonban egyelőre várnak, nagyobb változásokat (így a taglétszám növelését) csak 1992 után terveznek végrehajtani. A dán parlamentben — pontosabban az államépületben, amely óriási, ennek csak egy szárnyában működik a parlament — találkoztunk Mrs. Lizzie Lichten- berpgel. aki a Danish Euro- pean Movement (Dán Európai Mozgalom) elnökhelyettese. Előadást tartott a dán pártokról — elmondta, hogy hazájában hat főbb párt van, de ebben nincsenek benne a Zöldek — ez inkább mozgalom náluk. Megmutatta az üléstermet, amely sokkal kisebb, mint a miénk, de világosabb és családiasabb. A szabadidőben felfedező- körutat tettünk a fővárosban; a Városháza, a szökőkutak, terek, bevásárlóutcák jó ismerőseink lettek. A tájékozódás viszonylag könnyű volt — Koppenhága jóval kisebb, mint Budapest, kevésbé forgalmas, de, ha netalán tán valaki mégis elkeveredik, nyugodtan megállíthat egy járókelőt — csaknem mindenki beszél angolul. Rengeteg az utcai énekes, bűvész, rajzoló, aszfaltfestő; sőt, mi még egy „léggömb-művész- szél” is találkoztunk. Egy székre leültetett maga elé egy 3—4 éves kisgyereket, majd egy 10 centis, színes lufit húzott ki a zsebéből. Amikor felfújta, a léggömb megnyúlt csaknem egyméteresre, az átmérője pedig kb 5 centiméter lett. Ezután addig ■ forgatta, tekerte, amíg ki nem alakított egy hattyút, kacsát, szívet, sétapálcát, vagy esetleg egy virágot. Mindez roppant mulatságos volt, és nagy sikert aratott a körülötte gyülekező nézőközönség soraiban. Június 21. volt a nagy nap: irány Amerika! A repülőút New York-ig nyolc óra (hat óra az időátállás, ami meglehetősen, sok gondot okozott), és onnan Washingtonig még kb. kettő Négy dollárért fülhallgatót árulnak a légikisasszonyok. Az ember bedugja az ülés karfáján levő csatlakozóba, és máris 5—6 csatornán különböző zene szólal meg. Az üléseskel szemben van egy kisebb méretű lefordítható mozivászon, amelyen reklámok, rajzfilmek, filmek mennek. Háromszor szolgáltak fel, reggeli-ebéd-vacsora-sze- rűen. Washingtonban öt napot töltöttünk az amerikai résztvevőkkel együtt, akik ezután a pár nap után utaztak Európába. Itt, az Államokban tapasztaltuk igazán a szervezettséget: a négyágyas szobákba lehetőleg különböző nemzetiségű diákokat tettek, a 12—14 fős „workshop”-ok (munkacsoportok) vegyesen amerikaiakból és európaiakból álltak. A workshop vezetője egy tanár (Program Instructor, röviden Pl)1 volt, aki elmondta a tudnivalókat a nevezetességekről, vezette a vitát, ugvanakkor arra is hagyott időt, hogy magunk között beszéljünk meg egyes témákat — ami nem is volt olvan könnyű, hiszen az angol nem volt anyanyelvűnk. Nágyon tetszett az, hogy egyenlőiéinek tekintettek. (Folytatjuk) Csorba Emese negyedikes hermanos Nem szoktuk a telefonkönyvet „olvasni’’; pedig sokszor vesszük a kezünkbe, pergetjük lapjait-keresve egy címet, vagy telefonszámot. Minap egy ilVen'ke- resgélés közben furcsa dolgon akadt meg a szemem a telefonkönyv 65. oldalán. Eszerint Miskolctapolcán, az egyik üdülő a „Zólya” utcában van. Azt hittem rosszul látok, de nem! Az 1945 után „meghonosodott” utcanevet „magyarosították”. Ugyanabban az adatoszlopban még négyszer olvasható ez az utcanév, de immár helyesen: Zója utcaként. Magyar utcanevekkel is bajban lehetett a telefonkönyv szerkesztője. így történt, hogy „Szathmáry Király PáT’-ból „király” lett. így, kis „k”-val. Igaz, 1726 és 1807 közötti években — amikor az utca névadója, mint festő és mérnök élt — országunknak volt királya, éppenséggel egymás után öt, de mind: Habsburg-házi. Ám de az újabbkori történelmünkre utaló utcanévvel sem tudott a szerkesztő megbirkózni: az „Újjáépítési” utca nevét „rövid u-val” írta az előbb említett címsorban. Megnéztem .a 199. oldalon levő utcaneveket. Ott az „U”-val kezdődő utcanevekből hét található. Az Uitz és Ungvári utcák kivételével a többi öt utca nevét — hibásan — mind „rövid u-val” írták. Mindezek után arra kérem az illetékest, ne siessen az új telefonkönyv kiadásával, mert ha a közóhaj teljésül, sem Zója, sem Szathmáry, sem Újjáépítési utcanév nem lesz Tapolcán. Helyettük — talán könnyebb lesz ezeket helyesen leírni — ilyeneket várunk: Bencés út, Szatmári utca és Borszéki út. I. Gy. HUNGARIAN TRAVEL COMPANY NAGYVÁRAD Időpont: szeptember 14. Részvételi díj: 370 Ft.
