Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)

1990-09-10 / 210. szám

TOTÓ 1. Veszprém—Pécs 1 2. Rába ETO— MTK-VM 1 3. Frankfurt—Bremen x 4. Hertha BSC— Düsseldorf 2 5. Wattenscheid— 1. FC Köln 2 6. Freiburg— Braunschweig 1 7. Oldenburg—Havelse x 8. Stuttgarter Kickers— Mannheim 1 9. Parma—Juventus 2 1«. Lecce—Napoli x 11. Cagliari— Internationale 2 12. Lucchese—Udinese 1 13. Taranto—Pescara x +1: Reggina—Reggiana 1 A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint a totó 36. játékhetén a 15 darab telitalálatos szel­vényre egyenként 416 070 fo­rintot fizetnek. A 13-asok 246 357. a 12-esek 7191. a ll­esek 624, a 10-esek pedig 134 forintot érnek. ■ Az idén minden eddigi­nél több külföldi kosárlab­dázó szereplésére számítanak a magyar bajnokságban. A klubok eddig harmincnégy idegenlégiós szerződtetését jelezték az MKSZ-nek. ■ Ax Ázsiai Olimpiai Bi­gottadq ülésén az a vélemény alakult ki, hogy Irak kül­döttsége nem kívánatos résztvevőié lenne az Ázsiai Játékoknak. Irak kizárásáról azonban még meg kell sza­vaztatni a pekingi játékokon részt vevő 38 tagállamot. ■ Juan Antonlo Sama- ranch bejelentette, hogy Dél- Afrika feltehetően 1996-ban térhet vissza az olimpiai csa­ládba. ■ A dublini ökölvívó Vi­lág Kupa tornán Kovács Ist­ván ezüstérmet szerzett az 51 kilogrammos súlycsoport­ban. Kovács a döntőben a keletnémet Rico Kubaitól szenvedett vereséget. ■ A Budapest—Bécs kö­zötti 250 kilométeres nem­zetközi kerékpárversenyt a francia Capelle nyerte 6:49:44-es idővel. A legjobb magyar. Somogyi a tizenket­tedik helyen zárta a ver­senyt. ■ Dunaújvárosban, a Du- naferr Kupáért kiírt nemzet­közi röplabdatornán az utol­só helyen végzett a magyar válogatott. Csapatunk a spanyoloktól, a jugoszlávok- tól és a görögöktől szenve­dett vereséget. Az első he­lyet Jugoszlávia együttese szerezte meg. ■ Egy nappal elhalasztot­ták az FTC—PMSC bajnoki labdarúgó-mérkőzést. A fe­rencvárosiak nemzetközi ku­paszereplésükkel indokolták időpont-módosításukat. A pé­csiek tehát nem szeptember 22-én, hanem 23-án, vasár­nap látogatnak az Üllői útra. ■ A keletnémet labdarú­gó-bajnokság élvonalába tar­tozó Hansa Rostock együtte­se, az egyesült államokbeli játékossal, a negyvenkétsze­res válogatott Paul Caligiuri- val erősített. Az olasz szár­mazású, 26 éves labdarúgót, ötvenezer dollárért, tíz hó­napra szerződtette a klub. Parázs vita egy gyújtogató miatt • MÉG MINDIG LÁZBAN ÉG AZ EGÉSZ HÁZ • „ESKÜSZÖM, NEM ÉN TETTEM ..." — A biztosító egy fillért sem fizetett, hiszen nem vé­letlen tűzeset volt, így na­gyon sokat köszönhetek a szomszédoknak. Nem volt hol aludnunk, és náluk húz­hattam meg magam a két gyerekkel, mert a nagyíjam szerencsére katona. Aztán ugyancsak a szomszédok, a munkahelyem, meg a fiam iskolája segített a lakás helyreállításában. Festettek, tapétáztak és pénzt gyűjtöt­tek nekünk. Nem is lehet szavakkal kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok mindezért. Most pedig az asszony és segítői is úgy érzik: a hó­napok alatt olyan nehezen felépített szép világ, a csa­ládi béke, a rendbe tett kis lakás, no és maga a ház is veszélyben van ... — Miért jött ide vissza? Hiszen, amíg odabent volt, elváltak a feleségével, és született egy határozat is, melynek értelmében el kell majd hagynia a lakást... Igenis félünk attói, hogy új­ból megpróbálja, és felgyújt­ja a lakást. Gyei'ekeink van­nak, idős szüléink élnek itt... Ez az ember egysze­rűen a közösségre veszélyes, hát miért engedték ki... Jogszabályokkal vitázni nekünk sincs jogunk és mó­dunk. Amit még ebben az ügyben tehettünk, az anh.Vi volt, hogy megkerestük és szóra bírtuk a családfőt. Kétségtelen, nem volt köny- nyű rábukkani. Ugyanis a lakásból vette a kabátját és elment, hogy hova, arra csak tippelni tudott a családja is: az új tejivó helyén nyitott borozóban kell keresni — mondták. Mielőtt elindultunk volna, útravalóként azt is megtudtuk: egy búcsúlevelet hagyott, a fiával küldte fel a szomszédoknál élő felesé­gének. Ebben minden jót megköszön, búcsút vesz a családjától és az élettől... Mivel magát a férfit nem is­mertük. csak a ruhája alap­ján kutattuk, és már felad­tuk volna, amikor a Tanács­ház tér környékén meglát­tuk. — Nem szívesen beszélek én erről — kezdte. Minden­ki gyújtogatónak bélyegez. Pedig esküszöm, nem szán­dékosan tettem. Hát ha tényleg fel akarom gyújtani a lakást, és én magam is bent akarok égni. annyi eszem azért van. hogy ben­zint veszek, lelocsolom a szőnyeget és bedobok egy gyufát... Azt elismerem, hogy akkor, azon a napon tényleg reszeg voltam. Haza­mentem és hát látja milyen sárga az ujjam, nem tudok cigaretta nélkül élni. Lehet, hogy ahogy jöttem-mentem, kiesett a parázs, vagy letet­tem valahol egy csikket és azért történt... Méghogv fel­gyújtottam. hát ezt még a szakértők sem mondták így. Nem értem én ezt az egé­szet. Persze, hogy kértem néhánvaKtól pénzt, hiszen kiengedtek, de rpivel még nincs ítéletem, nem tudok állami cégnél állást találni. Nincs egy fillérem sem. és hát igen. kértem. Először a feleségemtől, hiszen több, mint húsz éven át éltünk együtt, utána ismerősöktől, barátoktól. Dehát. Itt va­gyok, így vagyok — mondja keserűen, majd legyint egyet, és inkább elköszön. Egy ember tragédiája egy család tragédiájává dagadt. És hogy kitől és mitől függ az, hogy ebből valóban ne legyen egy ház tragédiája? Lehet, hogy elég lenne né­hány jó szó is. de lehet, hogy valóban kemény ítélet szükségeltetik. Hogy melyik hozhat jobb eredményt, a kívülálló nem döntheti el... (fázold) Valamikor február vége felé, egy dermesztő hideg délelőtt a Szabó Lajos ut­cában jártunk. A tizenhat szám alatt akkor egy feketé­re égett, kormos lakásban panaszos szomszédokat, és összetört asszonyt találtunk. Valamennyien döbbenten hitték: a családfő gyújtotta fel az otthont. Ez az ügy azóta csak hetekre ült el, a napokban pedig egy újabb felvonásához érkezett... A toronyház lakói minket hívtak segítségül. Egyikük lakásában összegyűlve, egy­más szavait ki-kiegészítve, nekünk mesélték el: a férfit közvetlenül a tűz után, elő­zetes letartóztatásba vették. Akkor és még azóta sem le­het bizonyosra állítani, hogy a családfő gondatlanságból eldobott csikkje miatt lán­golt-e fel a lakás, vagy ép­pen ezen ember nagyon is tudatosan lobbantotta lángra a szobákat. A legtöbben most is szentül hiszik: ak­kor és ott semmi sem tör­tént véletlenül. Az ügyben azonban még nem mondtak ítéletet, a tárgyalások éppen ezekben a hetekben váltják egymást. Addig is az illeté­kesek úgy rendelkeztek: majdnem fél évi előzetes le­tartóztatás után a gyanúsí­tott szabadon védekezhet. Vagyis hazaengedték. Ennek azonban nem igazán örül­tek a szomszédok, sőt, a csa­ládja sem fogadta kitörő örömmel. — Sajnos ő egy beteg ember, alkoholista, vagy öt­ször megszökött már az izsó- falvai kényszer elvonokeze- lésről is — mondják, és minden szavukból érződik: a saját lakásukban sem érzik biztonságban magukat. — Képzelje csak el, a tűz után a szakértők azt mondták, hogy ha öt-hat perccel később érkeznek, lehet, hogy rob­ban minden. — Az én lányom is törött lábbal feküdt akkor itthon, és amikor megláttam, hogy dől a füst a közeli lakásból, halálra váltan rohantam ha­za — folytatja másikuk. És az a kívülálló számára is vi­lágossá lesz, hogy az akkori riadalom és döbbenet nem felejthető egykönnyen. Mi- közoen pedig a Írásbeliek szörnyülködve beszélnek a férfiről, arról, hogy pénzt koldulva zaklatja a lakókat, éjjel nem tudnak a kiabálá­sától aludni, felesége meg­gyötört arccal szótlanul hall­gatja szomszédait. Rá egy napra, hogy a férje most szabadult, felköltözött az egyik szomszédasszonyhoz. — Nem bírtuk — mondja kurván, keveset magyarázva, majd arról kezd mesélni, hogy hogyan álltak talpra a tűz után. s|r A Posta Bank által felajánlott díjat Újhelyi Sándor, a Borsodi Építők Volán SC versenyzője vehette ál. Szabó István felvételei) A tizedik futamban az első a szovjet Trofimov lett Újhelyi előtt. Salakmotor, Xlll. Gr and Prix Adorján volt az ász * üjhelyi egy ponttal maradt le az ezüstről IrasH s focipsifán Az angol negyedosztályú York City csatára, Dávid Longhurst, a Lincoln City el­leni bajnoki mérkőzés eíső félidejében egy ütközés után földre zuhant. A huszonöt esztendős labdarúgó olyan szerencsétlenül esett, hogy eszméletét vesztette, s már az orvosok sem tudtak rajta se­gíteni. Immár 13. alkalommal ren­dezték meg a salakmotoros Miskolci Nagy díjat, melyen öt ország tizenhat verseny­zője állt rajthoz. A megnyi­tót a versenyzők bemutatá­sán túl ejtőernyős ugrások is színesítették. Ennek az volt az érdekessége, hogy a Nép- kertben hajtotta végre két­ezredik ugrását a miskolci származású Gajdán Lajos, aki a rajtzászlót is magával hozta. P. Zs. Ezután kezdődött a húsz futamos viadal. A legna­gyobb küzdelem a szovjet Vladimír Trofimov és Ador­ján Zoltán között alakult ki, hiszen a tizenharmadik fu­tamig mindketten az addig lehetséges maximális kilenc pontot gyűjtötték össze. Mindketten megjavították az eddigi pályacsúcsot, amely jelenleg 70,56 másodperc. Ez Adorján Zoltán nevéhez fű­ződik. A tizennegyedik fu­tamban aztán megmérkőzött egymással Trofimov és Ador­ján. Itt a debreceni vaspapu- csos meggyőző fölénnyel uta­sította maga mögé vetélytár- sát. Nagy küzdelem alakult ki Üjhelyi és Hajdú között a nyolcadik futamban. A rajt után Újhelyi kirobbant, szin­te • állva hagyta csapattársát és harminc méteres előnnyel szerezte meg a futamgyőze­lemért járó 3 pontot.-jf: Adorján a sztár. A rajongók autogramot kértek az el sö hazai magán speedway klub tulajdonostól. A versenyen sok volt a rajt—cél győzelem. Igazán csak néhány futam tudta lázba hozni a szurkolókat. Ilyen volt a huszadik, utol­só futam, amelyben a rajt­nál Adorján egy kicsit be- í'agadt. Az első kanyarban aztán az ideális íven moto­rozva az élre tört, és ezt a helyezését a hátralévő három és fél körön keresztül meg­őrizte. Így a XIII. miskolci Grand Prix győztese Ador­ján Zoltán lett tizenöt pont­tal. Második helyen Vladi­mír Trofimov végzett tizen­három pontot gyűjtve, míg a dobogó harmadik fokára tizenkét ponttal Újhelyi Sán­dor, a hazaiak versenyzője állhatott fel. A magyar ver­senyzők közül Kocsó a ne­gyedik Petrikovics az ötödik, Nagy Róbert a hatodiic, Hajdú Zoltán a nyolcadik, míg Kovács Zoltán a tizen­egyedik helyen végzett. DELI HÍRLAP. — A miskolciak napilapja. — K1ad1a: a Dili Hírlap Kft. Miskolc, Bajcsy-Zsitl.nszkv út 13. 3527. -- Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztő­ség: Miskolc. Bajcsv-Zsillnszky út 15 3527. Postacím: Mis­kolc. 3501 PL: 39. Titkárság: 18-223. Bel- es várospnltt, rovat: 18-227 Gazdaságpolitikai rovat: 18-221. levelezési ro­vat: 18-225 Kultúrpolitikai rovat: 18-226. Sportrovat: 18-222 Telex: 62-342. Telefax: 18-225 Hirdetésfelvétel: Miskolc. Szé­chenyi út 15—17. Telefon: 16-213. — Tertesztl a Magyar Pos­ta. Előfizethető bármely hírlapkézbesltő postahivatalnál a hfrlapkézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelő- flzetési és Lapellátási Irodánál (HELÍR) Budapest V.. Józset nádor tér l. — 1908 — közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Ft. 219-98636 pénzforgalmi Jelzőszámra. Előfizetés! díj egy nőnapra 105 forint, egv ne­gyedévre 315 forint, egy évre 1260 forint. Index: 25 951. — Készült a Borsodi Nyomdában. Felelős vezető: HORVÁTH FERENC. — ISSN 0133 0209.

Next

/
Oldalképek
Tartalom