Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)

1990-09-06 / 207. szám

Hiába kérik a miskolciaké a szó ■'" m .........................n~- • ■■ • —> Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. 3501, Pf.: 39. — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal' észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Elszabadult árak Szeretem a frissen sült lángost. Ha időm engedi, beállók a sorba a Búza téri lángossütő valamelyik pavilonja előtt, így történt ez a minap is. Már előre kikészítettem a két lángosért a megszokott 14 forintot. — Nyolc forint darabja — közölte kioktató hangon az eladó. Miért? — tettem fel én naiv a kérdést. — Miért, miért? — hangzott a válasz. — Romlik a forint. A kikészített lángosok pedig csúfos vi­gyorgással néztek a képembe. Számít, vagy nem számít az a „vacak” egy forint, éhes voltam, fizettem. Továbbmenve kenyerei akartam venni. Én a szerencsit szeretem. Jó kenyér, nekem még kétnaposán is ízlik. Itt is kikészítettem a megszokott pénzt. — Uram! A kenyér kiló­ja 25 forint — hangzott a figyelmeztetés. — Miért? — Hát, csak azért... Megvettem, mert kenyérnek ugye, lenni kell a háznál. A gyerekem viszont szereti a hámozott, előrecsomagolt sózott mogyorót. Kértem két csomaggal. A fizetésnél ismét 15 százalékos árdrágulásra figyelmeztetett az eladó. Elbi­zonytalanodtam. De ha egyszer szereti a gyerekem. Mit mondjak, miért nem viszek neki? Végül a kettő csomagból egy került a kosaramba. S ha belegondolok, még jól is jár­tam. A következő üzletben már harminc százalékkal adták drágábban. Más. Lakásomhoz közel lévő ABC-áruház pénztárában figyelemfelkeltően kelletik magukat kék-fehér zárt csoma­golásban — eredeti angol szöveggel — a nekem is nagyon megfelelő Robinson borotvák. Egy csomagban öt darab van, 73 forint az ára. Amikor fizethi akartam a szintén meg­szokott összeget, a pénztáros közölte velem, hogy mától ez már 102 forintba kerül. Kérdezősködésemre, hogy miért, csupán annyi volt a szűkszavú válasz: a vezető így rendel­kezett. Hátranéztem. Mögöttem biztató, együttérző tekinte­tekkel találkoztam. Várták, mi lesz ennek a „meccsnek” a vége. Amikor „írásos magyarázatot” kértem, a vitára oda­jött az üzlet egyik alkalmazottja. Hosszas huzavona után mégiscsak eldöntötték, hogy az a jó ár, ami az árun van. Tehát 73 forint. A pénztárosnő ezután beütötte a gépbe rezzenéstelen arccal a 73 forintot. De még csak annyit sem mondott: pardon, tévedtem. Az esetben az a szomorú, és számomra elítélendő, hogy mindez csak azért történt így a javamra, mert szólni mer­tem. Jó lenne viszont, ha mások is kinyitnák a szájukat. Hogy ne lenne annyi önkényeskedés, még akkor sem, ha a kereskedők azzal védekeznek: a termékek szabadárasak. (A bolt neve és címe a szerkesztőségben.) Percnyi István Miskolc Ki fizeti meg? A zsaru is ember Hol szidjuk a rend­őröket, hol segítséget várunk tőlük, főleg ha bajban vagyunk. Védjük és elítéljük a munkáju­kat, de tudjuk, hogy nyugalmunk biztosításá­hoz, értékeink megőr­zéséhez, védelméhez nagyon nagy szükség van a „zsarukra”. Per­sze, vannak tisztesség­telen rendőrök is — ol­vashatjuk némely tudó­sításban —, de tanúsít­hatom, hogy többségük jószándékú, szakmáját szerető és értő ember. Mostoha körülmények között végzik munkáju­kat, kevés fizetéssel, ' gyatra állapotban lévő gépkocsikkal közleked­nek. De nem sorolom, mert aki betekint a közrendőrök mindenna­pi életébe, keserű ta­pasztalatokat szerezhet. És mit tehetünk mi, állampolgárok? Olyan embereket kell válasz­tanunk a helyhatósá­gokba, akik azzal is tö­rődnek, hogy a szűkös pénzből jusson egy fel­készültebb rendörállo- mány létrehozására is. Mindannyian sokat te­hetünk már azzal is^ha tudjuk, mekkora szük­ség van az ütőképes rendőrségre, de nem fi­gyel az állampolgár, csak ha baj éri. Magam aug. 15-én este rablás áldozata lettem. Ez ad­ta a végső lökést, hogy e sorokat megírjam. Pozsonyi Tibor Miskolc Az avasi függőkertek mel­lett vezető bazaltköves úton van egy tűzcsap, mellett egy ivókút. Több, mint két hó­napja jártam arra amikor- észrevettem, hogy folyik & kútról a víz. Hazaérve tele­fonáltam a Miskolci Vízmű­vek ügyeletére, és elmond tam amit tapasztaltam. Meg­köszönték a bejelentést, és ígérték, intézkednek. Az Avason, Az Oszip I. utca 14. számú ház előtt szabadon kóborol egy nagy fehér kuvasz kutya. Lehet vagy hét hónapos. Hol a lép-, csőházban alszik, hol az ud­varon. Számtalan esetben nekem szaladt, és ijesztgeti a kisgyerekeket is. Még jó, hogy eddig senkit nem ha­rapott meg. A gazdáját hi'á- Ipa kérjük, hogy kösse meg, A napokban ismét arra vitt az utam. Sajnos, az ivó- kútból éppen úgy- folyik a víz, mint két hónappal ez­előtt. Kíváncsi lennék, vajon kinek a pénze bánja ezt a pazarlást? Ha nem tévedek, a városlakók „isszák meg a levét”, akarom mondani, fi­zetik meg az elfolyt, drága vizet... Sz. György Miskolc vagy tegyen rá szájkosarat, figyelmen kívül hagyja. Úgy látszik, senki nem figyel az ilyen dolgokra. Az avasi la- kótelepen pedig már több a kutya, mint bármelyik falu­ban, ahol megfelelő terület állna rendelkezésükre. A nevemet és címemet azért nem írom meg, meri félek egy „kutyaharapás­tól" ... Még az utcát is felseprik Az utóbbi időben arról tá­jékozódtam, hogy az egyik legjobban gazdálkodó lakás- szövetkezet, az 1. számú, amely rövidesen ünnepli fennállásának 25. évforduló­ját. A mi háztömbünk (Au­gusztus 20. utca 12-tői 20- ig) is ehhez a szövetkezethez tartozik. Ez eddig a MIK kezelésében volt. Körülbelül tíz éve felújították ugyan, de a vízvezetéket már a szövetkezetnek kellett kicse­rélni, annyira el volt rozs­dásodva. Régebben az is probléma volt, hogy, a csö­pögő csapokat senki nem javította, most ez is megol­dódott, mert a szövetkezet­nek van vízvezeték-szerelő szakembere is. Ha bejelent­jük a hibát kijön, és min­dent kijavít. A lépcsőházak takarítását egy brigád vég­zi, ezen túlmenően, még az utcát is felseprik, amit ré­gebben a házfelügyelők bi­zony nem tettek. Kell az ut­caseprés is, de jó lenne, ha a pincefolyosókat is rendbe- tennék, hogy erre se legyen panasz. A szeméttároló konténe­rek lassan használhatatlanná válnak. Mi lesz ezeknek a sorsa? Kijavítják-e. vagy újat vesznek helyettük? Szükség lenne a háztömbö­kön a központi antennák karbantartására' is. Többen szó\;á tették már, hogy nem jó a képminőség. Érdeklődnek továbbá a la­kók a vízórák felszerelésé­ről, hiszen csak akkor lőhet igazán takarékoskodni a vízzel, ha saját zsebünkből fizetjük meg az árát. M. F„ Miskolc MEGÉRKEZETT AZ EURÓPA NAGYCIRKUSZI 1 Miskolcra, a Búza térre. Otven személlyel, negyvenöt kü­lönleges vadállattal, nemzetközi műsorral. Előadások kez­detei: 1990. szeptember 7—16-ig: 7-én délután 6 óra, 8-án délután 3 óra és délután 6 óra, 9-én délelőtt 10 óra, délután 3 óra és délután 6 óra. Szeptember 10-től 14-ig csak napi 1 előadás, dél­után 6 órakor. 15-én délután 3 óra és délután 6 óra, 16-án délelőtt 10 órakor és délután 3 órakor. A különleges állatok megtekinthetők egész nap 20 forin­tért. Jegyelővétel a cirkusz pénztáránál, reggel 8 érától dél­után 6 óráig. A cirkusz felvesz C- és E-kategóriával rendelkező sofőrö­ket, valamint pénztárosokat és sátorépitőket. ONT ÉS KEDVES CSALÁDJÁT SZERETETTEL VARJA AZ EURÓPA NAGYCIRKUSZ Megharaphat >|c Sokszor kérték már olvasóink az illetékeseket, javítsák végre meg a Bajcsy-Zsi- linszky út és a Kun Béla út sarkán levő papírbolt mellett levő aknatetőt. Ha jól emlék­szünk, az első olvasói észrevétel lassan már négyéves. Sajnos, a járókelőt most sem fo­gadja más látvány: szerdán reggel fotósunk ismét ezt tudta megörökíteni. Száraz időben csak-csak ki tudják kerülni a „felszalagozott” vasrúddal ellátott aknatétőt, de ha esik, a mellette levő tócsát már aligha lehet átugrani. Vajon meddig kell még várni arra, hogy biztonságos legyen itt a közlekedés? Sz. G. Miért fontos a pontos méret? Az elmúlt hét keddjén kereste tneg szerkesztősé­günket Sz. Sándor miskolci olvasónk. Elmondta, hogy azon a napon járt a Búza téri gyógyászati segédesz­közöket árusító egységben. Lányának szerette volna kiváltani a körzeti orvosa által felírt gumizoknit. A vény átadásakor azt a választ kapta, hogy nem elegendő, ahogyan njegje- lölték a gumizoknit,v így nem tudják kiadni. Haza- küldték azzal, hogy hozzon pontos méretet a beteg bo­kájáról. Amikor visszament, tudomására hozták, hogy nincs ilyen' nagyságú zok­nijuk. Olvasónk nem érti. hogy ezt miért nem lehetett az első alkalommal meg­mondani, hiszen — szerin­te — az adatok rajta vol­tak a vényen. Miért kellett őt idős létére fárasztani a felesleges úttal? Olvasónk panaszával megkerestük az üzlet veze­tőjét.. E gerszegi Pálné úgy tájékoztatta szerkesztősé­günket, hogy sajnos az a vény, amire a betegnek felírták a gumizoknit, hiá­nyos volt. Jóllehet A-B gu­mizokni (N 6) megjelölés volt ugyan rajta, de ez nem elegendő. Az lett volna a megfelelő, ha a vényen a láb. illetve a boka pontos mérete is szerepel Különö­sen fontos ez akkor, ha a beteg hozzátartozóját bízza meg annak kiválasztásával. Ugyanis ha személyesen ke­resi fel az . üzletet, nem fordulhat ilyen elő, hiszen, a helyszínen is meg tudják mérni a beteg bokáját. El­mondta még azt is a veze­tőnő, hogy sajnos sok kel­lemetlenségük adódott már hasonló ügyek miatt. Hi­szen ha a beteg azt látja, hogy az orvosa által kitöl­„Ez a munkám, A közelmúltban alakult debreceni Mitron Kft.-nek vagyok a műszaki vezetője. Alvállalkozóként egy hónap­ja Miskolcon dolgozom. Augusztus 27-én délelőtt felkerestem az Áfor Miskol­ci Üzemigazgatóságát, és kü­lönböző olajfajták jellemző tulajdonságai iránt érdeklőd­tem, miután új gépeket kí­vánunk beállítani, s ahhoz új olajakra van szükségünk. Kifestik a rendelőt Augusztus 16-i rovatössze­állításunkban lakossági ész­revétel jelent meg „A kis­mamák érdekében” címmel, amelyben arról írt olvasónk, milyen mostoha körülmé­nyek között történik a Csa­bai kapui rendelőintézetben a terhes nők szakrendelése. Olvasónk panaszával kap­csolatban dr. Izsó István rendelőintézeti főorvostól az alábbi tájékoztatást kaptuk: „A levél írója szóvá teszi, hogy a Semmelweis Kórház- Rendelőintézet nőgyógyászati és terhesgondozó szakrende­lése az alagsorban van. Ez a véleménye nem helytálló, ugyanis a szakrendelés több évtizede már a rendelőinté­zetnek a Bottyán János ut­cára néző szárnyában, a földszinten van elhelyezve. A rendelőintézeti betegirá­nyítási rendszer szerint hosszú várakozást csak ki­vételes akadály esetén tudok elképzelni, de a terhesta­nácsadásnál ez példa nélküli eset lenne. A rendelőintézet folyosóján elhelyezett útmu­tató plakátok között van tel­jesen friss, de van régi is, amelyek most is aktuálisak. A plakátok a kismamák tor­násztatására, a nők emlő­vizsgálatára, a csecsemőápo­lásra, az anyatejes táplálás jelentőségére hívják fel a fi­gyelmet. Abban viszont igaza van a levélírónak, hogy a szakren­delők és a várók festése idő­szerű lenne. Ezzel kapcso­latban el kell mondanom. hogy a rendelőintézet folya­matos üzemeltetéséhez iga­zodva, egyes helyiségek fes­tése, rendbe tétele csak sza­kaszonként történhet. A cikkben említett szárny fes­tésére a közeli napokban ke­rül sor.” tött vényen rajta van a gyógyeszlcöz megnevezése és egyéb jelzés, aligha gon­dol arra, hogy bizony gu­mizokniknál a boka mérete fontos szerepet játszik. Olvasónknak nem akar­tak pluszfáradságot, -jár­kál ást okozni, de a beteg érdekében kérték a méret pontosítását, ami sajnos a vényen nem szerepelt. A' továbbiakban az lenne a kérésük, hogy hasonló ese­tek elkerülése érdekében az arra illetékesek lássák el az orvosi vényeket a gyó- gógyászati segédeszközök pontos méretjelölésével is. ezért fizetnek” A portán a raktárvezetőhöz irányítottak, aki készséggel állt rendelkezésemre. Az ál­talam kért jellemző adato­kat, egységárakat közölte, majd azt is, hogy míg Mis­kolcon dolgozunk, vásárlás­kor szívesen áll rendelkezé­sünkre. Ez alatt az idő alatt töb­ben is keresték, de minden­kinek udvariasan, segítőké­szen adott tanácsot. Miskol­ci tartózkodásom alatt több kellemetlen eset megtörtént velem egy-egy tankolás so­rán, ezért lepett meg a do­log. Szinte nem akartam hin­ni a szememnek, hogy az Áfornak ilyen munkatársai is vannak. Ügy tapasztaltam, hogy a raktárvezető jól kép­zett, ismeretei széles körűek, türelmes, udvarias. Amikor távozáskor megköszöntem a segítségét, így válaszolt: „Uram. ez a munkám, ezért kapom a fizetést. Kérem, ha egy mód van rá,' lapjukon keresztül sze­retném személyesen is meg­köszönni — utólag megtud­tam a nevét — Viszokai Ferenc raktárvezetőnek a vásárlókkal szembeni kifo­gástalan magatartását. S ez a köszönet úgy érzem, na­gyon sok Áfor-dolgozóra is ráfér. •.. Vajkó Árpád Debrecen n musM \ | HUNGARIAN TRAWL COMPANY BÉCS — csak Ft-fizetéssel. Időpont: szeptember 21. Részvételi díj; 950 Ft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom