Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)

1990-09-01 / 203. szám

Semmiből nincs hiány a papírboltokban — ezt ta­pasztalhatjuk tanszervásárlás közben. Füzet, táska és író­szer is van bőven, esetleg néhány, technikához szüksé­ges anyag hiányzik, mint például a színes papír. Az üzletekbe több cég, sok gmk is szállít ma már, így elő­fordulhat, hogy ugyanazokat a kockás füzeteket az egyik helyen drágábban vehetjük meg, mint máshol. Talán ép­pen ezért tapasztalható, hogy mindenki csak annyit vásá­rol belőlük, amennyi fel­tétlenül szükséges. Tartalé­kolásra már nincs pénz, majd év közben, apránként kell pótolni. Legitim Diósgyőri Gépgyár nagyüzemi munkástanácsa Hosszú hónapok munkája meghozta az eredményt. Ma már a munkástanács legitim, hozzáfoghat azoknak a cé­loknak a megvalósításához, melyeket maga elé tűzött ki. Első és legfontosabb a dol­gozók érdekvédelme. Minden szinten síkra szállunk a dol­gozók jogos követeléseiért és érdekvédelmében. Tapaszta­lataink szerint még mindig nem azokkal a dolgozókkal találkozunk, akik képesek volnának önmaguk harcát megvívni. Gyárunk dolgozói­nak nincs más lehetőségük, csak a kiállásuk. Ha keményen és egysége­sen küzdünk jogainkért, az meghozza a maga eredmé­nyét. Ahol akarják a dolgo­zók az egységet, ott meg is valósul. Így például a Szer­számgépgyárban elsőnek jött létre az üzemi munkásta­nács: Takács Ferenc, Já- vorszky Tibor és Müller Fe­renc vezetésével. Tenni akarunk életünk megváltoztatásáért Itt van az az idő, amely vissza nem térő alkalom. Kiállásunkkal, egységünkkel meg tudjuk változtatni a magunk körül megfagyott légkört. Végre fel kell engedni a dolgozók­nak ebbő! a görcsös állapot­ból. Tenni kell ,mert ezt más nem teszi meg helyettünk. Ne másokra várva nézzük tétlenül a magunk körül zaj­ló eseményeket. Ne azt vár­juk, hogy majd valaki elin­dul és cselekszik. Együtt te­gyük, mert az eredmény ak­kor garantált. Minden gépgvári dolgozó előtt nyitott a munkástanács, aki cselekedni akar a kol­lektíváért és saját boldogu­lásáért. Vállaljuk azoknak a dolgozóknak az érdekvédel­mét is. akik úgy érzik, hogy ma kisebbségben vannak. Célunk és törekvésünk nvílt és becsületes. Ennek szelle­mében kívánjuk elérni a ki­tűzött céljainkat, melyek tö­mören a következők: — Munkástulajdon bizto­sítása : — A vállalati és üzemi el­lenőrzési jogok kivívása: — A vállalati és üzemi vezetők kiválasztásában való részvételi jog; — A vállalati és üzemi ta­nácskozásban való részvétel. A munkástanácsoknak a dolgozók demokratikus kép­viseleti szervezetévé kell vál­nia. A működésükhöz szüksé­ges feltételek megteremtésé­hez kéréssel fordultunk a gyár vezetőségéhez. Elmond­hatjuk, hogy hozzáállásuk pozitív volt. így a nagyüze­mi munkástanács megfelelő, körülmények között tudja fogadni a dolgozókat. Aki egyéni és kollektívát érintő kérdésekben keresi fel a munkástanácsot, szívesen fo­gadjuk. A nagyüzemi nács nevében: munkásta­Sárkány Gábor Nagy Ferenc Műüveg Karcálló műanyag üveget fejlesztettek ki a würzburgi (NSZK) szilikátipari kutató- intézetben. Az új eljárásban a kerámiák és á műanyagok atomi hálózatai egymás mel­lett jönnek létre, összekötőd­nek, és kölcsönösen egymás­ba hatolnak. Ez a moleku­láris kötődés vezet olyan teljesen új anyaghoz, amely egymásba olvasztja az üveg és a műanyag tulajdonsága­it. Az ormocere-ek (Orga­nically Modifield Ceramics == organikusan módosított ke­rámiák) széles körben hasz­nálhatók az elektronikus és a vegyiparban, a gyógyszer- iparban és az optikában. Először nagy értékű, köny- nyű és törhetetlen szemüveg- lencséket állítanak majd elő tömegesen az új műanyag­ból. Autlstag vagy halmozottan fogyatékos? Sorsuk nincs eleve elrendelve Adódik szakember, csak nagyon meg kell fizetni Autista a gyermekem cím­mel két hónapja olvashat­tak egy írást lapunkban ar­ról, hogy Miskolcon milyen nehézségekkel kell megküz­denie annak a szülőnek, aki vállalja halmozottan fogya­tékos gyermekét. Mi történt azóta? — erről érdeklődtem Kozma Istvánnétól, Kriszti­án édesanyjától. — Sajnos semmi. Beszél­tem ápolónőkkel, védőnők­kel, a tanács egészségügyi osztályán is jártam, azonban a megértésen túl nemigen kaptam segítséget. Mindenki a szakemberhiányra hivatko­zik, illetve arra, hogy ma egy pszichiáter a biztos je­lent bizonytalan jövőért nem cseréli fel, márpedig az autistákkal való foglalkozás ezt a jövőt sejteti. Ezek után egyre el határozottabb szándékom, hogy kiharcol­jam, legyen ebben a város­ban egy hely, ahová a ha­sonló helyzetben lévő szülők el tudják hozni gyermekei­ket, ahol szakember foglal­kozik velük és fejlődésük­höz segítséget nyújt. Mert igenis többre lennének ké­pesek ezek a sérült gyerme­kek, nincs eleve elrendelve, hogy felnőtté válva tehetet­len emberroncsként éljenek a társadalom nyakán. Túl­ságosan könnyen lemonda­nak néhányan róluk, pedig, ha például elolvassák a Ma­gyar Nők Lapja 34. számá­ban közölt megrendítő írást, amiből kiderül, hogy egy sümegi nevelőszülő hogyan varázsol súlyosan fogyatékos Tömeghipnózis a nézőtéren Vladimír Paszternák hip­notizőr tart előadást az Ady Endre Művelődési Házban, vasárnap délután 6 órától. Belépődíj felnőtteknek 100, gyerekeknek 12 éves korig 50 forint. Országházi levelek Utószezon Rövid nyári vakáció után héttőn újra kezdte munká­ját az Országgyűlés. így mi is újra indítjuk lapunk Or­szágházi levelek című rova­tát. Ezen a héten Wachsler Tamástól, a Fidesz parla­menti csoportjának és a tör­vényhozás honvédelmi bi­zottságának tagjától kaptunk levelet: Ahhoz képest, hogy elvi­leg nyári vakációról tértek vissza a honatyák és — anyak, nyoma sem volt a t. Házban annak a mosolygós hangulatnak, ami az iskolá­kat lengi be ilyentájt. Per­sze az is igaz, hogy a kép­viselők jelentős része nem nyaralásra használta fel, ezt a körülbelül három hetet, hanem leginkább arra, hogy a tavaszi—nyári nagy tör­vényhozási roham, a kam­pány, a „befuccsolt” népsza­vazás, stb. után végre „utol­érje önmagát”, válaszoljon az elmaradt levelekre, stb. Nem használt a hangulat­nak a kisgazdák lánglelkű vezérének, Torgyán doktor­nak (újabb) nagy vihart ka­vart beszéde sem, amelyben lekommunistázta a Fidesz-t és az SZDSZ-t, amiért azok nem értenek egyet a Kisgaz­dapárt egy mondatból álló választási programjával, a ’47-es föld-tulajdonviszonyok visszaállításával. Ezek után mindenki azt várta, hogy vi­haros eseményeknek néz elé­be a Parlament. Ennek ellenére tulajdon­képpen béke volt. Volt ugyan kemény „ütésváltás”, hosz- szas ügyrendi vita, kitapso­lás és lehurrogás, de május óta már hozzászokhattunk ezekhez, és senki nem bot­ránykozott meg túlságosan. Pedig a beterjesztett tör­vényjavaslatok igen fonto­sak. Talán nem annyira lát­ványosak, mint a hetekig tartó címervita, vagy a nép­szavazást megelőző „kam- pány-szagú” felszólalások, de ezek a beterjggztések azokat is megnyugtathatják, akik nehezményezték, hogy a Par­lament csak a politikai kér­désekkel foglalkozik, ahe­lyett, hogy az életbevágó, sürgős gazdasági törvényeket hozná végre meg. A kor­mány szándéka alapján vég­re elkezdődhet a kiskereske­delmi egységek privatizáció­ja — csak az a szomorú, hogy ez is olyan felébe-har- madába sikerült, mint az ed­digi kormány-előterjesztések zöme. Egyrészt, az előter­jesztés bátortalan (ha teljes egészében sikerül, 47 száza­lékról akár 55 százalékra is „feltornászhatja” a magán- tulajdonban lévő kiskereske­delem arányát), másrészt, mivel a teljes privatizációs folyamatot az Állami Va­gyonügynökség hatáskörébe vonja, nem enged teret az önálló kezdeményezésnek, tulajdonképpen visszatérés az annyit szidott „kézi ve­zérléshez”. A legnagyobb vita a pol­gármesterek jogállásáról szó­ló törvényjavaslattal kapcso­latban robbant ki. Nem csak az a baj, hogy a kormány javaslata beszűkíti a polgár- mester jelölteket kereső pár­tok és egyéb szervezetek le­hetőségeit, kizárva olyan je­lentős csoportokat, mint a vállalkozók, hanem az is, hogy a törvényjavaslat azt a régi liberális elvet rúgja fel, hogy játék közben nem illik megváltoztatni a szabályo­kat. (Még a nemzeti liberá­lisoknak sem.) Az ügyben egyelőre nincsen döntés, ha így megy tovább a dolog, a választási kampány végre­hajtásában fog kiderülni, hány helyen kell visszavonni a polgármester jelölteket. Különben csendes hét volt. Lehet, hogy vihar előtti csend ? Wachsler Tamás (Fidesz) gyermekekből néha az átla­gon felüli képességgekkel rendelkező, hasznos embere­ket, akkor elgondolkodhat­nának ezen. Egy bizonyos: csak szívvel, és hatalmas türelemmel lehet eredmé­nyeket elérni, ez pedig úgy látszik, ebből a szakmából jelenleg még hiányzik. Igaz, egy pszichológus telefonált a megjelent cikk után, azon­ban kétszeri találkozóért 1600 forintot kért, az ered­ményt pedig nem tudta ga­rantálni, így megszakadt a kapcsolatunk, bár figyelemre méltó az, amit mondott: ha kevesen is, de vannak szak­emberek, csak meg kell őket fizetni. Valóban ez lenne a kívánatos, azonban nekem például ott kellett hagynom az állásomat, hogy Kriszti­án mellett lehessek. A fér­jemmel három gyereket kell eltartanunk, s én 4600 forin­tot kapok szociális juttatás­ként a gyerek neveléséért... — Az írás megjelenése után sokan feltették ne­Mikor van a túróscsusza névnapja ? Bizarrnak, mondhat­nánk, hagy blődnek tűnik a kérdés, de a népi hagyomány meg­adja a választ: Egyed napján. Azaz szeptem­ber elsején. A kettő között csak akkor ta­lálunk kissé erőltetett összefüggést, ha törté­netesen a csuszát kecs­ketúróval készítik, ami nem valószínű. Mert a név alapja, az „aigis” a görögben kecskebőrt jelent. Ezzel volt be­vonva a hitrege sze­rint a görög mitológia föistenének, Zeusznak védőpajzsa. Innen ered a kifejezés, hogy vala­kinek a védelme, párt­fogása, azaz „valaki­nek az égisze’’ alatt történnek a dolgok. A népi tréfálkozás­ban az Egyed páros napja a május 19-i, ugyancsak ritka férfi­név, az Ivó, amely na­pon a meggyökerese­dett szokás szerint azokat köszöntik fel, akik szeretik a bort, „ivósak”. Egyed nemcsak a népi tréfálkozásban, de a mezei életben is jeles napnak számított. Az állattartó vidéke­ken, így a Bodrogköz­ben is hajdan, mikor még kiterjedt állatte­nyésztést folytattak, ekkor léptek szolgálat­ba a számadó pászo- rok. Ugyancsak jeles napként tartották szá­mon a szőlőtermő vi­dékeken, így Tokaj- Hegyalján, valamint a bükkaljai községek­ben, a dél-borsodi bor­vidéken is. „Zárónap” volt ez a szőlőhegyen, s a hegyközségek sző­lőpásztorai igencsak vigyáztak, hogy sze­kérrel ne járják szü­retig a szőlőt. Máshol hízóba fogták a ser­tést, hogy időben be­érjen a szalonnája. A „liha” ételek helyett, most már „abrakol- ták”, korpás-kukori­cás ételekre fogták. kém is a kérdési: honnan tudom, hogy valóban au- tista-e Krisztián? — Ezt valóban nem léhet egyelőre tudni, de hát ép­pen az említett okok miatt. Nincs szakember akihez for­dulhatnánk, nincs irodalom, amiben ennek utána járhat­nánk. De ha csupán halmo­zottan fogyatékos is a gyer­mekem, akkor is tudom, hogy fejlődőképes és még több tucat hozzá hasonló ta­lálható a városban. Az ő szüleik is tanácstalanul, be­lenyugodva a helyzetbe igye­keznek valamit tenni gyer­mekükért. Talán éppen a nyilvánosság segíthet abban, hogy ne féljenek gondjaik­ról beszélni, hogy keressük egymást, és tegyünk valamit ebben az áldatlan állapot­ban. Mert egyelőre valóban ez a helyzet, melyet a Ma­gyar Nőkben megjelent írás­ban olvashatunk: „A fogya­tékos gyermeknek még az anyja se tud a szemébe néz­ni, mert szégyelli a gyere­két, szégyelli önmagát, tele van önváddal, s tudat alatt, akaratlanul még a gyerekét is hibáztatja. Ezt a termé­szetes viszolygást kell leküz­deni.” A szemléletváltásra tehát nemcsak a szakembe­rek esetében van szükség. Éppen ezért biztatok min­denkit, hogy aki bármivel — hellyel, pénzzel, szakiroda- lommal, szakmai hozzáértés­sel stb. — segíteni tud, ke­ressen meg (Kozma István­ná, Miskolc, Vándor Sándor u. 15. Tel.: 36-632). S ké­rem a hasonló gonddal küszködőket is, próbáljunk meg közösen tenni azért, bogy gyermekeinket a társa­dalom valóban emberszámba vegye! Példák igazolják: nem igaz, hogy örökre így kellene élniük ezeknek a gyerekeknek. Nagy Zsuzsanna Vulkánok a Marson Geológiai szempontból a Mars a legutóbbi időkben is sokkal aktívabb lehetett, mint eddig feltételezték. A Viking Orbiter—1 keringő űrszonda kitűnő felvétele­ket készített egy 4500 kilo­méter hosszúságú hasadék- rendszerről, amelynek men­tén sötét foltok láthatók. Amerikai geológusok ezeket a foltokat a vulkánok által kivetett anyagnak tartják, és az a körülmény, hogy a foltok jó állapotban fenn­maradtak, arra vall, hogy csak néhány millió éve me­hetett végbe a tűzhányók kitörése. A szakadékrend­szer egyik térségében olyan anyagkidobódási sávokat találtak, amilyeneket a Holdról ismerünk. A Mars régebbi vulkánossága jól is­mert. Ennek bizonyítéka a 27 kilométer magas Olympus Mons, a Naprendszer leg­nagyobb vulkánja, amely­nek alapja 600 kilométer átmérőjű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom