Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)

1990-09-27 / 225. szám

WtKmmrnmmmmmmmmmimsssmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmKB a miskolciaké a szó Postacím: Deli Hírlap Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 18-221. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hnev panaszaikkal. észrevételeikkel hétfőtől péntekit, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Étteremből étkezőé Az elmúlt vasárnap a lakótelepünkön lévő étteremben ebédeltünk férjemmel. Rajtunk kívül még három asztalnál ültek. Úgy tűnt, egyik társaság sem törzsvendég. Mi sem. Ritkán ebédelünk étteremben, csak valami esemény kap­ós n. Elgondolkoztam. Miért kell egy átlag jövedelmű em­bernek különös esemény ahhoz, hogy étterembe mehessen? Majdhogy egyértelmű a válasz: az árak miatt! Mert ugye a kettőnk ebédje árából otthon öt személyre főzhettem volna. Emlékszem, annak idején ezeket a nagy éttermeket azért építették, hogy a városrésznyi lakótelepen élőknek közel le­gyen ahová rendszeresen étkezni járhat a család. S mi van manapság? Mindenki ott eszik (lehetőleg közel a munkahe­lyéhez) ahol a legolcsóbb az étel. S vacsorázni? Este lassan már ki sem merjük tenni a lábunkat otthonról, ha a köz­biztonságra gondolunk. Enni viszont kell! És többnyire a magas árak tartják tá­vol az embereket ezektől a helyektől. He véleményem sze­rint életképesebbek lehetnének, ha olcsóbb, úgynevezett egy- tál ételeket is készítenének, amit még haza is lehetne vin­ni. Sok idős és egyedülálló ember él itt, jól jönne egy ilyen szolgáltatás. Például: lehetne főzni egyik nap főzeléket pör­költtel. De ha csak főzelékre futja, minden szégyenérzei nél­kül vihetné haza azt is az ember. Másnap lehetne mondjuk babfőzelék fasírozottal, harmadnap egy tartalmas húsleves, életre keltve a tányérhús fogalmát, torma és más szószok kíséretével. Lehetne palócleves, de egy ízletes paprikás­krumpli sem elvetendő. Lényeg az. hogy egy nap egyetlen alapételt főzne a szakács, az egytál étel elve alapján. Rá­adásul ezeket nagy mennyiségben olcsóbban, sőt ízleteseb- hen lehet előállítani. Mert hiába van itt egy szép étterem, ha kong a* üresség­től, a szakácsa pedig nem tud kinek főzni. A kihasználatlan étterem helyett jó megoldás lenne eg.v kifőzde jellegű vál­toztatás. Aki pedig különleges ételcsodákra áhítozik, azt úgy­is megtalálhatja ebben a városban pénztárcájának megfele­lően. Életünk többnyire hétköznapokból áll, ezért lenne jó nép- J szerűsíteni, létrehozni — természetesen tiszta környezetben I olyan étkezdéket, ahol bárkinek elérhető lenne a napi egyszeri meleg étel. S. I. Kulcscsomót . találtak Kulcscsomót találtak szep­tember 24-én. hétfőn az esti órákban a Kun Béla út és a Bors vezér. utcai keresztező­désben. Jogos tulajdonosa szerkesztőségünkben, A mis­kolciaké a szó rovat szobá­jában átveheti. Lakásomra hozta a/ iratokat A nyilvánosság előtt is szeretnék köszönetét monda­ni — lapjukon keresztül — Mészáros László honvéd törzsőrmesternek becsületes, emberséges magatartásáért. Szeptember 18-án ugyanis egy, átlagos forgalmú helyen, fényes nappal, fél őt és fél hét között feltörték a Tra­bantunkat, és elvitték belőle az autóstáskámat. Miután a benne levő pénz egy részét kivették, a táskát bedobtak a helyszíntől körülbelül 150 méterre levő Bocskai lakta­nyába. ahol az őr találta meg. Mészáros László ami­kor bement szolgálati helyé­re, este 8 órakor elhozta la­kásunkra. A táskában az irataim maradéktalanul szomorú Sölétkapu >)c A jövendő önkormányzat illetékeseinek figyelmébe ajánl­juk a belváros szivében lévő, kopott Sötétkaput. Az átjáró nemrég lerakott utcaburkolatára darabokban esik le a málló vakolat. S ha még azt is, figyélembe vesszük, hogy műem­lék épületről van sró. különösen aggasztó a helyzet. _ K. L. 'C»om»golni is tudni kell! Mivel életszínvonu lünk változásával pél­dául a cigaretták ára is változik, napjaink­ban már elértük, hogy egy doboz Sopianae ára potom 32 fonni. Ezért a pénzért persze elvárhatnánk, hogy aránylag minőségi árut kapjunk. S nemcsak a cigarettát, hanem a csomagolást illetően is. Nos. az Egri Do­hánygyár által áruba bocsátott Sopianae ci­garetták dobo~ai ugyancsak selejtesek. Ha felbontjuk a pa­pírdobozt, a csomago­lás azonnal szétborn- lik, és a drága cigaret­ták szétperegnek. Ta­lán a ragasztóval spórolnak a gyárban? Avagy: az áremelések még mindig nem fede­zik az előállítási költ­ségeket? Nem valószí­nű. Inkább az igazi üzleti szellem hiány­zik a gyártóból: ahhoz szokott, hogy mindent megveszünk, és nem tart konkurenciától. Mert számos termek bizonyítja, hogy a mi­nőség fogalmat ná­lunk még tanulni kell. R. A. Miskolc MIÉRT CSÖKKENTIK A HÁZFELÜGYELŐK MUNKAIDEJÉT? Nagyanyáink Úgy látom, hogy két és féléves kisunokám szereli a könyveket. Persze ez még csak abban mutatkozik meg, hogy mindig nagy örömmel fogad egy-egy meséskönyvet, s olvassunk nagyanyám! fel­szólítással hozzám bújik. S, ha ném a régi, örökölt köny­vekből olvasok — amit bár­meddig elhallgat — hanem az új szerzeményt veszem elő, akkor pár perc múlva unottság. csalódottság jele­nik meg kis arcán. Volt már rá eset, hogy összecsukta az orom előtt a könyvet: ezt ne olvassuk. Ugyranis az egyébként Is gyatra, íelismerhetetlen raj­zokhoz. igen bugyuta mese, versike tartozik. S úgy lát­szik, már a mese sem kivé­tel nem kímélik a mostaná­ban olyan általánossá vált durva kifejezésektől. Egészen kellemetlen fordulatok adód­nak a szövegben. Például a legutóbb vásárolt leporel­ló versikéje a megdöglött szóra rímelt. De sorolhat­nám az ilyen és ehhez ha­sonló szavakat. Pedig a két- hároméves korú gyerek a neki tetsző, könnyen érthe­tő, képekkel összefüggő szö­veget szívesebben megjegy­zi. S egy idő után úgv tesz, mintha már ő olvasná. Sajnos, kapott egv olyan mesekönyvet is. amelyet el­ső olvasás után „átírtam”. Behelyettesítettem az in­kább gvermekfülnek és ér­telemnek való szavakkal. Szerencsére megmaradtak a gyermekeim régi mesekönv- vei. Igazán ezeket szereti a kisunokám is. Egyszerűek és érthetőek. Az utcai árusoknál visWnt mostanában újabbnál újabb mesekönyvek, füzetecskék tűnnek fel. Jó lenne, ha ezek nem minden válogatás nélkül kerülnének a nyila­dozó értelmű gyermekeink kezébe. De vonatkozik ez a tévében közvetített mesékre is. Sokszor látni fel nem is­merhető szörnyeket, krimik­be illő fordulatokat, bárgyú mesekönyvei szöveggel, s még a felnőttet is zavarba hozó képekkel. Ugye a nevelést ném le­het elég korán elkezdeni tisztelt meseírók? A gyer­mekek érzelemvilágához igazodó meséskönyvekkel könnyebb lenne. P.-né ELSŐ JELENTÉS: Költínk em- lékházában, a táblával is megje­löli, koszorúkkal biztosított haj­dani lakhelyen, Sajószentpéter városában iparszer« takarmány - őrlő működik. Ez is mutatja, hogy milyen közel kerülhetnek egymáshoz ipar és irodalom, költészet és maszek vállalkozás, ahol a kucuk mindennapi táplá­lékát őrlik. Két éve, amikor a „bajóvölgy pacsirtájának”, az „.arany tollú” alispánnak, Arany, Vörösmarty, Görgey egykori ba­rátjának, a Mikes című vers és több kötetnyi mű szerzőjének 70. évfordulóját ünnepeltük, levet­ték néhány napra az ormótlan és kopott sárga táblát, a furcsa asszociációkat keltő cégjelzést, de ünnep múltával újra vissza­térték. Az élet nem áll meg — mondhatnánk —, és egy tájjel­legű kisebb költő emlékezete csak bírja ki, hogy ott most darálnak, ahol ö egykor „A szentpéteri üres fészek” című lírai naplóját írta. Talán még jót is tesz az ilyen bizonytalan emlékezetnek egv kis agrár jel­leg. Csak szellemtelen ridékies- ségünknek tudható be, hogy sen­kinek nem jut eszébe magát a darálót Lévay Józsefről elnevez­ni. Egy nagyobb stílű vállalko­zó bizonyára megtenné, s gon­dolhatna közben a kézimalmot hajtó szolgálóleányra is. aki­nél még egységben volt a dal és a munka, a magyar vérs leg­ősibb formája: a munkadal. Költőnk bizonyára szép. meren­gő verset írna arról, hogy ott, ahol ő egykor szülei emlékével társalkodóit, a házban, amit ap­ja a röskataggá vált szülőház helyén az ő gyermekkorában épített, s ahol még rnécsvilág- nál betűzhették a Bibliát, ott i most közhasznú tevékenység fo­lyik megfelelő cégjelzéssel. Ma­gyar kultúránk kibírja ugyanis, hogy ilyen közel legyenek egy­máshoz ezek a dolgok. Böviben is vagyunk a versfróknak, % ha a termelési érdek szempontjából nézzük, akkor még sok is a köl­tő. úgyhogy csak férjenek meg szépen egymás mellett. MÁSODIK JELENTÉS: A Lé­vay daráló a íconnotáció törvé­nye szerint még fogalommá is válhat olyasféle értelemben, hógy „Isten malmai lassan őröl­nek”, vagy amit ma elfuserál­hatsz. azt ne halászd hnlnanra. Mert pislákol itt valami kultúra­féle. áldoznak is rá. csak vala­mi öröklött balkezesség, sete­sutaság folytán az válik áldó­megvoltak, «öt az a 4000 fo­rint i«, amit a tettes nem talált meg. Mai világunkban egyre ritkább az ilyeai becsületes ember. Ezért éreztem úgy. hogy a nyilvánosság előtt is meg kell köszönjem fárad­ságát, emberséges cseleke­detét. M. L. Miskolc zattá. akinek emlékezetért ál­doztak volna. Két éve az újra várossá lett Sajószentpéteron szobrot is ál­lítottak Lévay Józsefnek, a hely­ség szülöttjének: Budapesten zsűrizett mellszobrot, Paullko- vics Iván alkotását. A szobor a 92 évet élt, Petőfitől Adyig „virrasztó” költőt utolsó stádiu­mában ábrázolja és hasznos el­mélkedésre indíthat az elörege­dett magyar nemesi emlékezetű társadalom elmúlásáról és álta­lában arról is, hogy mivé lesz az ember. S, hogy miként lesz a nagy öregből kisöreg, ha sportján nőtt vastag törzsű fák köze helyezik egy rézből for­mált rúdra, mintegy karón var­jú formában. Az alkotó vélemé­nye szerint az a jó, ha a szo­bor provokálja a közvéleményt. Öt nem zavarja, ha a szobor szájába csikket tesznek, vagy más módon inzultáiják, mert szerinte ez annak a jele, hogy a műtét befogadták. Ezen az alapon a számos helyen és mó­don bírált mű ma is az „ős­park” közepén áll igen szeren­csétlenül, mint iskolapéldája an­nak, hogy a tisztázatlan emlékű ősök gyakran méltatlan, emléke­zetre kelnek a hálás utókor roggyant szellemisége folytán. Mert miről, is van szó? Arról, hogy Lévay daliás termetű, jó arcú, de érzékeny lelkületű ma­gyar úr volt, aki vármegyei kar­riert futott, de élete végéig népközeiben maradt, és semmi jelét nem mutatta annak, hogy dzsentroid tulajdonságokkal fel­tűnni kívánt volna. Ellenkező­leg. puritán volt ahogy az egy hitvalló, bár erősen racionalista kételyekkel is meditáló kálvi­nista értelmiségihez az ő korá­ban Illett. Mégis, a „Gondvise­lő jó Atyám vagy»» kezdetű éne­kével úgy beírta nevét a ma­gyar reformátusok emlékezeté­be, hogy' az ateista ideológiai programozás se a nevet, se az éneket nem tudta onnan mind mostanáig kiradírozni. Ezzel a Telefonon kereste meg szerkesztőségünket egyik ol­vasónk a Hermáin Ottó La­kásszövetkezet házfelügyelői­nek képviseletében. Mint mondotta, a házfelügyelők arról panaszkodtak, hogy a szövetkezet vezetősége tudo­másukra hozta, hogy az ed­digi 8 órás munkaidejüket 6 órára csökkenti. Sérelme­zik az eljárást, mivel 8 órá­ra szól a megbízatásuk, illet­ve így kötötték meg a mun­kaszerződést felvételük al­kalmával. S erre a 8 órára tulajdonságával, hogy t. i. kál­vinista magyar értelmiségi volt, Lévay bízrosította magának $ költői leértékelést, mint látiíi fogjuk, hosszú időre, szinte napjainkig. Nem illeszkedvén a lazító líra immár 2 évszázados hazai hagyományaihoz, szelíd raélabújával és papos gondola­taival csendesen kirekesztődött az irodalmi köztudatból. Az újabb nemzedékek már a Mi­kest sem tanulták az iskolában. Úgyhogy a Benedek István ál­tal szerkesztett • Rendületlenül című, 1983-ben megjelent vaskos kötetben tárgyilagosnak is vehe­tő a képe alá írt rövid bemu­tatás, ami így szól: „Lévay Jó­zsef (1825—1918) tanár, megyei alispán, költő, műfordító, kri­tikus. Arany János nyomdokain haladt mérsékelt tehetséggel, szelíd akadémikus megbízható­sággal. Mikesről írt költeménye tartotta fenn a nevét.” Aláhúzást kíván az a megál­lapítás, hogy a tehetség mérsé­kelt volt, s, hogy nem a daráló tartotta fenn a nevét. . . Jelzés is egyben arról, hogy az ide­ológiai f (’»hivatalokban trónoló irodalmi hitelesítők Lévayt he­lyi érdekű költőnek nyilvánítot­ták és még ma sem hajlandók renabiliiámi. Volt idő, amikor Madách és Gárdonyi is hasonló értékelést kapott. Azt megen­gedték hogy egy vidéki darálót nevezzenek ei róluk, de orszá­gos viszonylatban legalábbis Lé­vay az elfelejtett költők listáján maradt. HARMADIK JELENTÉS; Két éve. Lévay halálának 70. évfor­dulóján a szülőföld: Sajószentpé­ter és Miskolc, s ezen városok kulturális szervei tettek ugyan kísérletet Lévay szellemi öröksé­gének felelevenítésére, de éppen a lényegét, spiritualitását, nem sikerült az országos köztudatba visszavinni, a daráló zaja, vagy a „tenger mormolása” elnyomta azt a szelíd hangú tiltakozást, amivel Lévay küzdött az elide­genedés ellen. Ekkor írta Pet- rőczi Éva Mintha , .. című ver­4800 forint munkabért kap­tak. Szerintük az idevonat­kozó jogszabály értelmében a legkisebb munkabér ősz- szege, az 5600 forint illetné meg őket. Ehelyett a szö­vetkezet inkább csökkenti' a munkaidőt, mintsem emelje a fizetésüket. Elmondták még, hogy tíz nap gondolko­dási időt kaptak arra, hogy elfogadják-e a vezetőség döntését. Szerintük össze kellett volna hívni a köz­gyűlést, mielőtt rendelkeztek volna. A házfelügyelők pa­seben éppen költőnk emlékeze­tére: „Mintha ina Márvány ten­gerré vált volna a Duna; ülünk mi honi bujdosók, eimikesed- vén, idegen tenger habja fölött futó szél zúg át sok lelken, s elmén. „A költőnő versében igésített történelmi tulajdonnév tömören hozza azt a nemzeti sajátosságunkat, hogy busongva és tanácstalanul: nem állunk, hanem ülünk egynémely jelen­ségekkel szemben. Ez is Lévay- örökség nálunk, hogy aki nem ordítva lázad, annak hangját el­nyomja az üzemzaj és hamar belenyugszik, hogy a daráló za­ját nem tudja túlkiabálni. Vajnay Tibor miskolci mű­vész-tanár, magánénekes meséli éppen, hogy a Rádiónál terve­zeti Elfelejtett költők című mű­sorban, hogy megjárta Lévay- val. Javasolni merte ugyanis, hogy • Lévay és Balázs Győző miskolci vallástanár és költő tervezett műsorában szólaljon meg az egyházi hang is én ne titkoljuk most már, hogy ezek a költőink templomba is jártak. Elhinni is nehéz, hogy Turián György rendező, a nagy tekin­télyű Hegedűs Géza szerkesztő intenciójára hivatkozva mellőzte ezt a javaslatot. S amikor az énekes ragaszkodott a korábbi szóbeli megállapodásnak meg­felelően Lévay „Gondviselő jó Atyám vagy” kezdetű énekéhez és ^ Mikes megzenésített válto­zatához, az egész műsort táv­iratilag lemondták, vajnay Ti­bor mindezt panaszba is tette Linka Ágnes szerkesztőhöz írt I levelében, de vidéki panaszról j lévén szó. nemigen reméli. • hogy a fővárosi zajban Lévay- ügyben meghallgatásra talál. Igaz-e vajon, hogy a hit hang­ja bizonyos körökben még ma is tilalmas lenne? Csa» rossz sejtelem, vagy valóság még ma is, hogy Lévaytól éppen az nem kell, amiben ő az átlag felett állt? Működik még az a daráló, aminek őrleményét olyan gond­dal adagolták költészeti és iro­dalmi címen, amilyen gonddal eteti a jó gazda az ö jószágait? Vigyáznak még ránk és jól vi­gyáznak-e, hogy csak azt hall­juk és olvassuk, ami világné­zeti fejlődésünket elősegíti? Ha igen, ha nem, a daráló a költő házában és másutt is működik. A szobor is arról vall, hogy a vidéki magyar valóság nemigen változik. Horváth Barna reform-suis! lelkipásztor esperes naszával megkerestük a Hermán Ottó Lakásszövetke­zet elnökét. Krasznai József az alábbi tájékoztatást aöta szerkesztőségünknek az ügy­gyei kapcsolatban: — A rendelet értelmében 1990. szeptember 1-től a 8 órás munkakörben dolgozók, bére minimum 5600 forint. Ezt igazgatóságunk megvizs­gálta, és úgy döntött, hogy a házfelügyelők közül tizen­kettőnek ezt a bért végzett munkájuk alapján nem adja meg, mert eddig sem volt kihasználva a munkaidejük. Maximum napi 2—3 órát dolgoznak. Azoknak nem ad­tuk meg az 5600 forintos minimumbért, akik három­négy négyszintes lépcsőházat takarítanak, vagy egy tíz­szintes tömbépületet. Ezek­nek felajánlottuk, vállalja­nak hozzá még egy épületet, vagy átminősítjük őket 6 órásra. A még egy épület vállalását nem 5600 forintért, hanem a két épületen levő bérért kértük, hogy 8 órában dolgozzanak. A 12 házfelügyelő közül egy elvállalt még egy épüle- tet, így az 6 bére 9800 forint lett. Közgyűlés nem szüksé­ges ehhez a döntésünkhöz, mert ez egy rendelet, tehát a plusz bérkihatást nem kell megszavazni. A házfel­ügyelő alkalmazott, munkál­tatója a küldöttek által vá­lasztott igazgatóság, az elnök vezetésével. S mivel a házfelügyelők munkaideje nincs kihasznál­va, így eltolódhat délutánra is. Megjegyezni kívánom, hogy a házfelügyelő nem ta­karítónő, hanem „házfel­ügyelő", aki a lakók ügyei­nek intézését is köteles ma­gára vállalni, szükség esetéá. Sajnos sokan még pénzért sem hajlandók egymást he­lyettesíteni, éppen ezért nem, értem a házfelügyelők felháborodását. HUNGÁRIÁN TRAVtL COMPANY TARVISIO (Olaszország) Csak forintfizetéssel, időpont: október 12. Részvételi díj: 1400 Ft. Lévay-daráló JELENTÉS A KÖLTŐ HALÁLÁNAK 72. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom