Déli Hírlap, 1990. szeptember (22. évfolyam, 203-227. szám)

1990-09-20 / 219. szám

Jovább keresik a tapolcai monostor romjait mellett folyhatnak a mun­kák. Ha pedig bármiféle, a kolostorrom helyére utaló nyomokat találnak, az épít­kezést azonnal abba kell hagyni. A vállalkozók az előírásoknak megfelelően, szeptember 10-én megkeres­ték a múzeumot. Wolf Má­ria régész kolléganőmmel azóta mindennap kint jár­tunk a helyszínen, figye­lemmel kísértük a legap­róbb munkákat is, fotódo­kumentációt készítünk. Má­ra elérkeztek az alapokig, így egyes helyeken a két métert is eléri a megvizs­gálható földréteg magassá­ga. Mindezek alapján az ál­lapítható meg: semmi sem utal arra, hogy itt találhat­nánk meg az egykori ben­cés monostor romjait. Né­hány őskori és középkori lelet valóban előkerült, azonban nem számítanak kuriózumnak. Tapolcán bár­hol fellelhetők néhány ka­pavágás után. Ezek szerint véglege­sen eldőlt a kérdés, és a vállalkozók nyugodtan épít­kezhetnek tovább? — Több, mint valószínű, bár a pince kiásását is fi­gyelemmel kísérjük majd ... Egyébként örültünk volna, ha itt találjuk meg a romo­kat, hiszen ritkán fordul elő, hogy egy vállalkozó fi­nanszírozza egy ásatás költ­ségeit. Márpedig ebben a helyzetben ez történt. Egyébként nem lett volna keretünk rá. • BÉKÉS BENCÉSEK — Tapolca melyik részén érdemes kutatni a monostor romjai után? — A panzió alatti kutatá­sok eredményességét ötven százalékra becsültük. Már régóta hangoztatjuk szakmai körökben, hogy jóval na­gyobb a romok megtalálásá­nak valószínűsége az egy­kori Anna Szállótól a busz­megállóig húzódó területen. Erre utal az a feljegyzés is. mely szerint 1965-ben, víz­vezeték építése közben nagy mennyiségű csont- és cse­répmaradványt találtak ezen a részen. Sokat segítene például, ha tudnánk, hogy az ott található nyilvános illemhely ásása közben ke­rültek-e elő hasonló lele­tek ... — Ezek szerint néhány méternyi ásás itt eredmény­re vezethetne? — Igen, csakhogy nincs rá pénzünk. Pedig jelentős visszhangot váltana ki nem­csak magyar, hanem nem­zetközi régész- és történész­körökben is, ha megtalál­nánk. Hiszen, bár 1219-ből származik az első írásos feljegyzés, valószínű, hogy már 1060—1070 körül állt a bencések monostora. Írásos bizonyíték azonban erre nincs. A bencések ugyanis béketűrő emberek voltak, oklevelekben nincs nyomuk az ekkoriban szokásos ha­tárpereknek. • ŐRSZOLGÁLATOT SZERVEZTEK Hogy mennyire foglalkoz­tatja a tapolcaiakat a mo­nostorrom ügye, arra bizo­nyíték: őrszolgálatot szer­veztek a panzió körüli mun­kálatok figyelésére, s ag­gódva kerestek meg ben­nünket, mivel nem tapasz­talták, hogy kutatóárkokat ástak volna a területen. Wolf Mária régész érdeklő­désünkre elmondta, hogy a humuszréteg eltakarítása után, atnikor az ő munkája elkezdődhetett volna, oly­annyira bolygatatlan, sárga agyagos földréteget találtak, hogy ott szükségtelennek tartották kutatóárkok nyitá­sát. Ám mindennap kint vannak az építkezésen, és semmi sem kerülheti el a figyelmüket. Nagy Zsuzsanna Madarak emlékezete Az élelmet raktározó ál­latoknak nem kell feltétle­nül jó emlékezetűeknek len­niük: a hörcsög például a begyűjtött gabonával egy üregben él. A gyűjtögető madaraknak azonban igen, mert például a tövisszúró gébics jókora területen szét­szórva tárolja a feltűzött rovarokat. Ha röptetőben kí­sérleteznek gyűjtögető ma­darakkal, megfigyelhető, hog? milyen rendszer szerint tá­rolnak és keresnek vissza a; állatok. Érdekes, hogy a ma­darak agyának két félteké je külön-külön emlékezik mégpedig mindegyik csal arra, amit az ellenoldal szem látott. A frissen felpúposodott vakondtúrás földjét alighogy elsimítjuk a lábunkkal, s máris előtűnnek a cserép­törmelékek. Vékony falú, barnás darabkák, némelyi­ken a festés nyoma is lát­szik. A tizenegyedik-tizen- kettedik-tizcnharmadik-ti- zennegyedik századból szár­mazhatnak — próbálja ko­rukat megbecsülni első rá­nézésre a történész, dr. Dobrossy István, a Hermán Ottó Múzeum munkatársa. Ha ezt követően megemlí­tem, hogy a színhely Tapol­ca, sokan most arra gondol­hatnak: megkezdődött a so­kat vitatott tapolcai panzió alapozásakor előírt ásatás ... Csakhogy ezeket a cserép­darabkákat a panzió helyé­től többszáz méterre talál­tuk — távol attól a terület­től, ahol történelmi romokat sejtettek. A 2-es busz vég­állomása mögött járunk, a tapolcai park egyik sarká­ban. • MINDENNAPOS ELLENŐRZÉS — Valóban a leendő pan­zió alatt kell keresni az egykori monostort? Mit ta­láltak a földmunkák elvég­zése óta? — kérdezem dr. Dobrossy Istvántól. — A városi tanács építé­si osztálya — mint köztu­dott — többek között azzal a kitétellel adta meg a pan­zió építésére az engedélyt, hogy a földmunkák elkez­désével egyidejűleg kutató­árkokat kell ásni, s folya­matos szakmai ellenőrzés Veszélyes szlalompálya Szinte javíthatatlannak tűnik az Uitz Béla utcának a Béke mozitól a Rudas László utcáig terjedő szakasza. Hiába újít­ják fel minden esztendőben menetrendsze­rűen, egy-két hónapon belül ismét megsüly- lyed az aszfalt, kigödrösödik az út. Már az is sok pénzt emésztett föl, hogy kiderítsék, mi az oka az ismétlődő talajsüllyedésnek. Most ismét lezárták az említett útszakaszt félszélességben, hogy eltüntessék az aszfalt­hullámokat. A lezárt szakasz mindkét vé­gén elhelyezték az Előzni tilos! és az út­szűkületet jelző táblákat. Am sokan mind­ezt figyelmen kívül hagyják. Érdemes mos­tanában a szokásosnál is lassabban, óvato­sabban közlekedni ezen a belvárosi útsza­kaszon! (Herényi László felvételei) A régessek véleménye: Épülhet a panzió Nyelvtanfolyamok Kiscsoportos nyelvtanfo­lyamokat indítanak október elejétől a Vörösmarty Mű­velődési Házban. Felnőttek részére angol, német, latin nyelvből hetente kétszer két órában, délutánonként, gyer­mekek számára angolból és németből hetente egyszer két órában tartják a foglalko­zásokat. Kellő számú jelent­kező esetén délelőtti nyelv- oktatást is vállalnak a szer­vezők. Jelentkezni a 89-847- es telefonon lehet. Tapasztalatok, gyógyszerek külföldről Az allergiás betegségek ellen A miskolciak rendkívül veszélyeztetettek A Cseh és Szlovák Köz­társaságból, Bulgáriából és Jugoszláviából két-két, Len­gyelországból egy, míg Ma­gyarországról 29 bőrgyógyász vett részt azon a Hannover­ben megrendezett konferen­cián, amelyhez hasonlót négyévenként hívnak össze a német nyelvet tudó bőrgyó­gyászok számára. (A hanno­veri szimpóziumon először — és utoljára — képviseltette magát az NDK. A többi volt én úgy kerültem ki, hogy fő­nököm, dr. Molnár László osztályvezető főorvos aján­lott be a kongresszus főszer­vezőjének. A kérést követő­en rövid időn belül megjött a meghívás. Ezután fordult Molnár tanár úr a Dimag Rt. vezérigazgatójához, dr. Tolnay Lajoshoz, azzal a ké­réssel, hogy a cég szponzo­rálja az utamat. Néhány száz márkáról volt szó, de ne­künk az is sokat jelentett. — Nagy-nagy rokonszenv- vel, megkülönböztetett figye­lemmel. A szimpátia jele volt az is, hogy a búcsúnap estéjén megtartott gálán a Magyar Állami Népi Együt­tes adott műsort. — Ezentúl akinek vala­milyen allergiás foglalkozá­si betegsége van, csak be­megy Önökhöz, és máris kapja a megfelelő nyugati csodaszert? Száz vondégvadász „Mocorosnak” a szarvasbikák A működő izmok alacsony frekvenciájú hangokat kelte­nek, amelyek megfelelő mű­szerekkel regisztrálhatók. Már az első vizsgálatok érdekes eredményeket hoztak: ezek a hangok az izmokra és a mű­ködésére jellemzők, belőlük és «'változásaikból az izmok állapotára lehet következtet­ni A tengeri ragadozók, kü­lönösen a cápák igen érzé­kenyek az ízomhangokra: a vergődő bal izmainak hang­ját visszajátszó hangszórót perceken belül csapatostól veszik kőiül. A miskolci Facérra tn Vté­rő Egyesület és az országos Magzatvédő Társaság rende­zésében előadások hangza­nak el az abortuszról— pon­tosabban az abortusz ellen — szeptember 25-én, az Ady Művelődési Házban. Az elő­szocialista ország valahogy nem érdeklődött az esemény iránt. A 29 magyar közül mindössze egy volt az, aki vidék! osztályon dolgozik: dr. Károlyi Zsuzsanna, a Sem­melweis Kórház Bőrgyógyá­szati Osztályának adjunktu­sa: — Az ötnapos konferencia a bőrgyógyászat egész terü­letét átfogta. Körülbelül 1500-an vettünk részt rajta, adók: dr. Jobbágyi Gábor egyetemi docens, Somorjai Adám morálteológus és dr. Szepesi Lajos nőgyógyász fő­orvos. A rendezvény kedden délután 5 órakor kézdődik, az előadásokat vita követi. — Miért épp a Dimag Rt.-től kértek segítséget? Szűkebb szakterületem az allergiás foglalkozási beteg­ségek. Ha ezekről többet tu­dok, pontosabban gyógyítá­sukról, az ellenük való vé­dekezésről. az új és még újabb gyógyszerekről, azzal — nem utolsósorban — a Dimag Rt. dolgozóinak is se­gítségére lehetünk. — És sikerült tudásban, gyógyszerismeretben gazda­godni? — Számos újdonsággal is­merkedtem meg, például új diagnosztikai módszerekkel, olyanokkal, amelyekhez múl­hatatlanul szükség volt a személyes részvételre. Ott kell lennünk a világban. Ami pedig a gyógyszereket illeti: több, mint 40 gyógy­szergyár állította ki termé­keit ezen a kongresszuson. Remek szereik vannak, ezek közül sokat megrendeltünk mi is. — Hogyan fogadták a meglehetősen népes magyar küldöttséget? — A gyógyszerek még csak most fognak érkezni, ezeket kipróbálásra, reklámcélból küldik. Természetesen vásá­rolni is szeretnénk majd be­lőlük. De az sem mellékes, hogy ajánlani tudjuk a meg­felelőt a betegeknek: ha „kint” járnak, ne sajnálják ezekre a márkát, a schillin- get. A betegségek sokfélék, gyógyításuk nem egyszerű. Egy bajoroszági felmérés sze­rint az allergiás megbetege dések száma tízszer nagyobb az ipari környezetben élők­nél, mint másutt. A miskol­ciak rendkívül veszélyezte­tettek, mi is tapasztaljuk az osztályon, hogy sokkal több a nátha, a kötőhártya­gyulladás, mint korábban, emelkedik azok száma, akik allergiásak a virágporra, vagy éppen az otthoni, la­kásporra. És akkor még nem beszéltem azokról a bőrbe­tegségekről, amelyekért szin­tén az ipari környezet a fe­lelős. Ma már egyre eredmé­nyesebben tudjuk kezelni, gyógyítani az allergiás bete­geket, ha már a környeze­ten nem tudunk változtatni. (szabad««) A kánikula után hirtelen hüvös-ösziesre fordult időjá­rás okozta, hogy egyes he­lyeken már „mocorognak”, megszólaltak a szarvasbikák. A vadváltókat figyelő vadá­szok a Bükk hegységben s a miskolciak által is érdekelt csereháti részeken hallották, hogy el-eibődülnek az agan- csosok. Ez persze még nem az iga­zi szarvasbőgés, amely a leg­jelentősebb őszi vadászese­mény. Inkább csak olyan „mocorgása” főként a türel­metlen, nászra vágyó fiata­labb bikáknak. Amit termé­szetesen nem hagynak vá­lasz nélkül az „öregbikák” sem. De még nem mérik ösz- sze „fegyvereiket”, nem szállnak harcba a nőstényért. A szarvasbőgés még csak kezdeti stádiumban van, az igazi küzdelem és a párzás időszaka csak a hónap má­sodik felében várható. A va­dásztársaságok azonban már most felkészültek erre a nagy eseményre. Rend betet­ték a magasleseket, „feltér­képezték” a golyóérett bikák útvonalát, hol váltanak ki, hogy a külföldi vendégvadá­szaikat értékes trófeához jut­tassák. Mert az idén is csak­nem száz vendégvadász ér­kezésére számítanak, akik több mint 120 golyóérett bi­kát lőhetnek ki. A nemes­vadak agancsait helyben, Miskolcon, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatóságán működő Or­szágos Trófeabíráló Bizott­ságnál értékeltethetik, s an­nak értékét is ott fizethetik ki. A bizottság az erdészet­től függetlenül tevékenyke­dik. A hazai vadászok a kilö­vési tervek szerint mintegy 200 bikát kaphatnak puska­végre. Előadások és vita az abortuszról Béliéi az anyaméhben!

Next

/
Oldalképek
Tartalom