Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

1990-08-03 / 179. szám

* A fékek kiengednek Btucsiinnep Ozdon Hobó megtanult énekelni Mégis köztük, s nem a kerí­tésen belül érzem a feszti­válhangulatot, a vibráló vá- - rakozást, hogy valami ké­szül. • KÖBÁNYA-BLUES Másfél órás laza ténfergés után megpezsdül a levegő: színpadon a Pál Utcai Fi­úk! A dobogó előtt tátongó űr gyorsan megtelik vadul rángatózó rajongókkal, és az új hangokra vadászók is felkapják a fejüket. A fiúk­nak ugyan semmi közük a blueshoz, de zenéjük ke­mény, friss lüktetéséért nagy tapsot zsebelhetnek be. Éne­kesük kamaszos bájjal teszi hitelessé naiv dalaikat, s szíven is találja a mutálós kamaszokat, meg egy-két Il­la hajú bakfist. A közönség nem széled szét, már mikrofon mögött áll Biil, a király. Fölényes nyafogással kér egy kis tap­sot önmagának, tódulnak is a fürdőzők a hangfalak elé. Precíz zenekara keményen belevág az első dalba, s már gördül is a blues-henger. Végig vágtatnak a tízéves re­pertoáron, nyomukban meg­elevenednek a részeges anyák, sittes faterok, kőbá­nyai fradis csavargók és te­tovált csajok. Bili rekedt hangja nem sokat szépít a valóságon, ő csak egy rossz vert örökölt, felszarvazott melós, akit hosszú lábú asz- szonyok kísérnek útjain. Meglepve látom, mennyien ismerik a régi dalokat, lel­kes ugrálás, túlfűtött dobo­gás kíséri Deák Bili Gyula dacos énekét. Minden a kül­városiak szája íze szerint zajlik. (Deák Bili: „Nagyon jó fo­gadtatásban részesültünk. Igaz, hogy több nézőre szá­mítottam, a hangulat azon­ban így is remek volt. Nagy a hőség, ennek ellené­re mindent megtettünk azért, hogy jól érezzék magukat, azok, akik a blues kedvéért jöttek el Ózdra.”) Jó lenne tudni, hogy há­nyán is jöttek el Ózdra a bluesért, de a szervezők nem tudnak felelni. Hat-hétszáz fős jegyeladást saccolnak, a számokban már benne is van a szomorú tény: anya­gilag a rendezvény egyértel­műen bukás. Nem is csinál­nak titkot belőle, hiszen úgysem lehet megállapítani, hogy a propaganda volt ke­vés, vagy egyszerűen egy kisváros nem képes egy ek­kora rendezvényt rentábilis­sá tenni. Jövőre úgyis újra lesz fesztivál, gondolják ők. • TÁMAD A RICSE Nem előzte meg feszült várakozás a Beatrice szín­padra lépését, s furcsamód műsoruk első felét sem kí­sérte kitörő lelkesedés. Mindannyiunk közös csótá­nyát. Nagy Ferót láthatóan nem zavarja hívei visszafo­gottsága: cinikus egykedvű­séggel celebrálja miséjét Persze a Nem kell, a Nagy­városi farkas és a Térden állva megvadítja a felejtés­re képtelen regi drukkere­ket. A fékek kiengednek, az indulatok elszabadulnak, egykori igazi ricsések dü- hödten üvöltik Ferónak mel­lőzöttségüket, vesztes létü­ket. Feró nyugtatja őket, ma már igazán nincs oka kese­regni senkinek, úgyhogy jö­het is a Mindenkinek van egy álma, a Yoyo és — a Balázsi Tibor Az 1. számú választókerü­let országgyűlési képviselője. Balázsi Tibor úgy tervezte, hogy ma délután 14 és 18 óra között várja választóit a Tanácsház tér 8. szám alatti képviselői irodában, fogadó­napján. A Parlament azon­fesztivál helyszínére való te­kintettel — a Pancsoló kis­lány. A vészesen öregedő Feró csibészes mosollyal hajladozik, részleteket ad elő a Kommunista Kiáltványból, majd üdvözli az éppen befu­tó Hobo Blues Band-el. • FINÁLÉ, TÁBORTŰZ MELLETT Feró még javában magyar flótákat fúj egy szájharmo­nikán. miközben a színfalak mögött Hobót faggatom. — Utolsó két lemezetek jóformán meg sem jelent. Mi volt az oka a példátlan rossz terjesztésnek? — A Tiltott gyümölcs cí­mű lemezünk megjelenése idején mi voltunk az első zenekar, aki elhagyta a le­mezgyárat. Az MHV erre megfenyegette a Művelt Né­pet és az Állami Könyvter­jesztő Vállalatot: amennyi­ben rendelnek a mi mun­kánkból, nem kapnak Neo- ton és Bikini lemezeket. En­nek ellenére sikeres a zene­kar. A miskolci koncert hí­re szinte szájhagyomány út­ján terjedt és meccsel egy időben zajlott le, mégis teít házat vonzott. — Az új lemez forgalma­zására jobban fogtok ügyel­ni? — Mi nem igazán propa­gáljuk lemezeinket és nem invesztálunk sok pénzt a kiadásba. Az új lemez egyéb­ként dupla album lesz, a címe: Tábortűz mellett. — A cím párhuzamot sej­tet a Vadászattal... — Csak annyiban, hogy az új anyag ott indul, ahol a Vadászat véget ért. A téma: szeretet és idetartozás. So­kan hagyták és hagyják el az országot, ugyanakkor van­nak népek, melyek szívesen tartoznának közénk. • ELCSATTANNAK AZ ELSŐ POFONOK IS Mindebből épp csak ízelí­tőt kaptunk: a Hobo Blues Bánd az elmúlt évek dalai­val köszöntötte az estig ki­tartó nézőket. Vitán felül övék a legcsiszoltabb pro­dukció, ilyen jó zenészek mellett ez nem is csoda. Ta­lán csak Tátrai Tibor emészthetetlenül hosszú gi­társzólói tetszenek vissza egy idő után. Viszont örömmel nyugtázom, hogy Hobó ti­zenkét évi színpadi munka után végre megtanult éne­kelni. Időközben beesteledett, a lányok kihívóbbak, ezügy- ben elcsattannak az első po­fonok is. A többség zavar­talanul táncol, különösen a rock ’n rollok indítják be a tömeg motorját, egy blues- anyuka majdnem a bömbö­lő hangfalakig viszi tízhóna- pos csemetéjét. A hangulat csaknem tető­fokra hág, én azonban még­sem kaptam meg azt. amit vártam. Egy zenekar sem tudta elhitetni velünk az egvbetartozás érzését, pedig egy fesztiválon így illenék. Ezenkívül csak a (nem is bluest játszó) Beatrice volt képes a szórakoztatáson túl haragot korbácsolni, lázadást ébreszteni, amiért az egész műfaj megszületett. Kocsis Attila fogadónapja bán ma rendkívüli ülésnapot tart, ezért a képviselő a fo­gadónapját nem tudja meg­tartani. Elnézést kér válasz­tópolgáraitól, és ígéri, hogy a jövő pénteken ugyanebben az időpontban a rendelkezé­sükre áll. Nagy Feró, némileg letolt nadrággal Ücsörgünk vagy kétszázan az ózdi strand poros füvén, bluesra éhesen. Izzasztó a forróság, máris Tennessee gyapotföldjein érzem ma­gam, ahol néger idénymun­kások fojtják bluesba ha­ragjukat. Hiszen a blues a fájdalom zenéje, sáros útszé- lek mentén és piszkos ala- bamai kocsmák padlóján születő könyörgés, lázadó néger öntudat. Kíváncsi va­gyok, a magyar zenészek mit tudnak majd mindebből visz- szaadni? (Dulai Lajos felvétele) SZAKADTAK ÉS BŐRÖSÖK, CSÓRÓK Székelyföld történetéből 27. Beiktatták a fejedelmet A gyulafehérvári ország­gyűlésen 1704. július 5-én Pekry Lőrinc tábornok kez- deményezescre magyarok, székelyek, szászok — a csá­szári katonaság által meg­szállt Brassó, Szeben és •Szászsebes kivételével — egyhangúlag megválasztották Erdély fejedelmévé II. Rá­kóczi Ferencet azzal a felté­tellel, hogy tartsa tisztelet­ben Erdély önállóságát, nem­zeteinek törvényeit és ki­váltságait. \z erről szóló ok­mányt gróf .Mikes Mihály székely generális által veze­tett küldöttség vitte Rákó­czinak, aki azt elfogadta. 1704-ben a Székelyudvar­helyen állomásozó Guti Ist­ván kuruc kapitány csapa­tának zömével Segesvár fe­lé indult, hogy feltartóztassa a császári haderőt. Kisebb létszámú őrséget azonban visszahagyott a vár őrzésé­re. Holdvilág községnél ke­rült sor az ütközetre, ami gyászosan végződött, sok volt a halott és sebesült a szé­kelyekből. Az erdélyi császári haderő fővezére, P.abutin tábornok akkor azt a parancsot adta báró Tige ezredesnek, hogy a Küküllő mentén törjön előre katonáival és tisztítsa meg a kurucoktól Székely­udvarhelyt. A Holdvilág köz­ség térségében szétszórt se­reg hírvivői azonban előbb érkeztek és tudatták mind a várbeliekkel, mind a lakos­sággal, hogy jör. az ellenség Az őrség kiürítette a vá­rat és távozott. A lakossá­got pedig megszállta a féle­lem, és az a hír járta, hogy a császári katonaság bosszú­ból gyilkolni fogja a város­belieket. Ezért a Szent Mi­hály hegten levő templom­ba menekültek, de többen a közeli erdőben bújtak meg. A császári ezred megérke­zett. Korabeli feljegyzés sze­rint: „A neme; vezér a vá­rost néhány helyen felgyúj­tana, azt 's olyan gondvise­léssel tette, hogy a temp­lomhoz közel semmi égetés ne légyen. A labancok az­után bosszút állni kiszálltait a vidékre :s. Udvarhely el­nyomása nem tartott sokáig, mert Toroczkay István se­gédhaddal jött Erdélybe és a németek kivonultak, rab­ságra vitték Ugrón Jánost, de nemsokára szabadon bo­csátották." 1704. december 20-án Rá­kóczi Erdély fővezérévé For- gách Simont nevezte ki. Minthogy ő nem volt erdé­lyi, vagy székely származá­sú, nem talált szíves fogad­tatásra. i70d őszén azt a pa­rancsot kapta, hogy akadá­lyozza meg a császári főse­reg behatolását Erdélybe a Zsibó és Karika melletti hegvszorosban. A kb. 22 000 főbő! álló kuruc hadat no­vember 11-én a császári túl­erő megfutamította Emléke­zetes maradt a zsibói csata, mert elveszett Szamosújvár, Beszterce meg a többi vá­ros. A császáriak megszáll­ták Erdély jelentős részét. A székely haderő is Moldvá­ban rendeződött. A „Guber- nium”, a kormányszék or­szággyűlést tartott Segesvá­ron 1705. december 15-én, és érvénytelenné nyilvánítot­ták II. Rákóczi Ferenc erdé­lyi fejedelemmé választását. Rabutin generális pedig el­rendelte a fegyverek beszol­gáltatását. A következő év, 1706 nyarán Rabutin paran­csot kapott, hogy seregének zömével vonuljon Erdélyből Szolnokra és nyugtalanítsa a Dunántúlon tevékenykedő kurucokat. A várakban őr­ségeket hagyott és a császá­ri katonaság kivonult, átte­lepült Erdélyből. Értesülve erről Pekry. Lő­rinc, seregével Moldvából Erdélybe nyomult és elfog­lalta Görgényt, Bethlent, körülzárta Kolozsvárt, Bras­sót. Elfoglalták Erdély na­gyobb részét. Fűtve a győ­zelemtől, szemlét tartott Tor- da mellett a skékely haderő fölött. 1707. február 15-én Rákó­czi jelezte, hogy erdélyi fe­jedelemmé történt megvá­lasztása után ’— két és fél év múlva — alkalmasnak ítéli a körülményeket a tiszt­ségbe való beiktatásra. A díszes ünnepséget 1707. ápri­lis 5-én tartották meg Ma­rosvásárhelyen. Rákóczi még két hétig maradt Erdélyben és azután a kötelesség, a magyar szabadságharc irá­nyítása távozásra szólította. (balázs) ÉS POTYALESÖK A gyér nézősereg fürdőru­hára vetkőzött, sokukon víz- cseppek ragyognak: ők a medencét hagyták ott a szín­padra lépő Kox Blues Bánd kedvéért. Dong a basszus, hápognak a gitárok, mem- phisi mély zene. A fiúk tisz­tességgel nyüstölnek, még egy Pilinszky-verset is meg­zenésítettek, azonban a íul- lasztó hőség ellaposít min­den igyekezetei. Észre sem veszem, mikor hagyják el a színpadot. Izgalmat egyelőre csak a kerítésen kívül találod: sza­kadtak és bőrösök, csórók és potyalesők kószálnak beju­tást remélve. Nem minden hátizsákos tud a belépőért kétszázötven forintot leszur­kolni, hiszen még a Sym- phóniát és az olcsó bort is kézről kézre adják. A hely­zet nem túl reménykeltő, a kempinget gondos kezek és vigyázó szemek őrzik. Azo­kat, akik ruhástól beúsznak a csónakázótavon keresztül, kíméletlenül kitessékelik. A hazai mozik egyenletesen alacsony színvonalú műsorkírá- latából toronymagasan kiemel­kedik Wolfgang Petersen, A tengeralattjáró című filmje, mely szerdáig, naponta egy- egy előadásban Miskolcon is megtekinthető a Hevesy Iván filmklubban. A film Lothar-Günter Buchheim nagyszerű köny­véből készült, mely nálunk is megjelent 1982-ben A ha­jó szívvel. Egyik magyarí­tott cím sem igazán talá­ló, nem fedi a tengeralattjá­ró fegyvernem lényegét. A könyv (és a film) német cí­me' Das Boot, azaz A csó­nak. A feltalálók tenger alatt járásra alig alkalmas lélekvesztőit ugyanis annak idején Unterboot-nak, „ten­geralattjáró csónaknak” nevezték, s noha. a II. világ­háború idején már ezer ton­nán felüli acélszörnyeket gyártottak veszedelmes fegyverekkel teletűzdelve, ezek is megmaradtak töré­keny. sebezhető csónaknak. Embertelen körülmények között éltek a'lT. világhábo­rú haditengerészei a tenger­alattjárókon : ötven ember összezsúfolva egy acélhen­gerben. a túlélés alig pislá­koló reményével. Az össze­zártságot. az emberbűzt és a fáradtságot meg lehet szok­ni, az állandó, szűkölő félel­met azonban aligha: a hír­hedt fegyvernem tengerészei örökös rettegésben éltek, hi­szen kegyetlen harcmodo­ruknak köszönhetően, szá­mukra sem volt kegvelem. A tengeralattjárók ugyan­is — talán mindenki tudja — elsősorban nem, sőt alig harcoltak az ellenség hadi­hajói ellen: a rettegett né­met „U-hajók” a szövetsé­gesek kereskedelmi hajókból A tengeralattjáró álló konvojait támadták, s küldtek hullámsírba sok száz fegyvertelen szállítóhajót, fedélzetükön sok ezer békés kereskedelmi tengerésszel. A németek azonban csak átmenetileg tudtak uralkod­ni az Atlanti-óceánon a fé­lelmetes „szürke farkasok­kal”, az ellenük megszerve­zett irtóhadjárat gyorsan éreztette hatását: a német hadiflotta tengeralattjáró fegyverneménél szolgáló 40 ezer tengerészből 30 ezer tűnt el az óceán hideg hul­lámaiban. Huszonéves fia­talemberek mind ... Wolfgang Petersen filmje, A tengeralattjáró ötven fia­talember sorsának betelje­sülését kíséri végig, akiknek hajója végül Kharón ladik­jának bizonyul. A pattanásig feszült atmoszféra mindvé­gig töretlen a filmben: ez — túl a színészi játékon — egy szokatlan rendezői koncep­ció következménye. Petersen ugyanis forgatáshoz nem a szokásos, — hosszában meg­felezett — hajómodellt épít­tette meg, amelyben a szí­nészek mozgása kényelme­sen követhető az operatőr­nek, rendezőnek. Ehelyett teljes, zárt hajótestet készít­tetett, s az egész stáb kúsz­va, mászva, kínlódva forgat­ta le a flmet. Ügy éltek, ahogyan a tengerészek an­nak idején. Kiss József Üldözők és üldözöttek egyszerre: a tengeralattjárókon a rettegés volt az úr

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom