Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-15 / 189. szám
A MtSKOLOAIC NAMLAJKAA XXII. ÉVFOLYAM, 189. SZÁM 1990. AUG. 15., SZERDA R A: 4.20 A B.-A.-Z. Megyei Tanács V. B. termelési és ellátási főosztálya és a Miskolc M. Város Tanácsa V. B. ellátásfelügyeleti osztálya az üzletek augusztus 20-i nyitva tar tási rendiével kapcsolatosan — az érintett vállalatokkal és érdekképviseleti szervekkel egyeztetve — az alábbi tájékoztatást adja: Augusztus 17-én (pénteken). 18-án (szombaton) és 19-én (vasárnap': minden üzlet, piac és vásár a szokásos nyitva tartási rendjének megfelelően üzemel. Augusztus 20-án (hétfőn): a vendéglátóhelyek, a dohány-, édesség- és virágboltok vasárnapi nyitva tartási rendjük szerint üzemelnek. Minden más üzlet, áruház zárva tart. A kijelölt vendéglátóhelyek tejet, kenyeret, péksüteményt árusítanak. A lakossági szolgai- tatást végző egységek ügyeletet tartanak. ÍNíiícs pénz as átalakulásra Epre: egyben nd a MII Takarítani, festeni addig; is kellene Nem darabolják fel a Miskolci Ingatlankezelő Vállalatot. Hiába foglalkoztatja a cég vezetőit és a tanács illetékeseit már hosszú ideje, miként lehetne a mamutcégből hatékony, gazdaságos, s a köz megelégedésére munkálkodó egységeket leválasztani. Egyelőre egyetlen részleg sem válik ki a MIK-bül. Az ügy előzményeivel lapunk már korábban is foglalkozott. Tudósítottunk például a városi tanács végrehajtó bizottságának júniusi üléséről. Az ■ akkori' vitában mindenki egyetértett azzal, hogy az ingatlankezelő vállalat a jelenleg' szervezetében nem működtethető tovább, elkerülhetetlen a korszerűsítése. Ezt például úgy képzelték,, hogy a piaci viszonyok között is működőképes egységeket válasszák le és önállósítsák. Abban sem tértek el egymástól az álláspontok, hogy a leendő önkormányzat gazdasági érdekeit figyelembe kell venni, meg kell védeni majdani tulajdonát. Ám júniusban még nem vitték dűlőre a dolgot a vb tagjai. Az ügy a napokban megtartott, augusztusi végrehajtó bizottsági ülésen is szóba került. Nem kis meglepetést keltett Edőcs József, a tanács osztályvezetőhelyettese, aki a fenti előzmények után végül is azzal állt elő: mégse alakuljon át a MIK. Kiderüli, hogy nem az „egeret szültek a vajúdó hegyek” tipikus esetével állunk szemben. Logikusnak tűnt ugyanis az osztályvezető-helyettes érvelése. A dolog lényege: nem akarják kész tények elé állítani a szeptemberben megválasztandó önkormányzatot. Tudni kell ugyanis, hogy önkormányzati tulajdonba kerülnek majd a bérlakások, s az önkormányzat dolga lesz eldönteni, mit kezd ezekkel. Márpedig, ha nem tudni, hogy milyen módon hasznosítják az ingatlanjaikat, hogyan tudhatnák, milyen fenntartási rendszerrel akarnak gondoskodni a tulajdonukban lévő lakásokról. Korántsem arról van szó tehát, hogy a MIK úgy jó, ahogy van. Sőt! (De erről később.) Teljes körű átalakításra lenne szükség, méghozzá fél éren belül. Azonban gazdasági számításokat is végzett a tanács. Rájöttek: nemhogy csökkennének, hanem nőnének a költségek,’ ha egy-két egyseget most kft.-vé alakítanának át. A mostani átalakulás ellen szólt a vb-ülésen Nyíri István, a MIK vezetője is. Bár egy kérdésre válaszolva hozzáfűzte: ennek az elodázása azzal is jár. hogy még többen hagyják ott a céget. Idén az első fél évben már 129 szakember fordított hátat az ingatlankezelő vállalatnak. Többségüket az építőipari részleg foglalkoztatta eddig. Az átalakulást tehát végül is elhalasztották, ám továbbra is dolgoznak azokon a javaslatokon, amelyeket immár az új önkormányzat asztalára kívánnak letenni a MIK sorsával kapcsolatban. Persze, aki bérlakásban él, aligha foglalkoztatja a MIK számfalan gondja. Teljesen érthetően csak egyet akar: emberhez méltó körülmények között lakni a pénzéért. S ha ezt nem kapja meg, nem törődik vele, hogy miért nem, szidja az ingatlankezelőket. Mindez a vb legutóbbi ülésén is hangot kapott. A tanács elnöke, dr Kovács László precízen képviselte a közhangulatot, amikor kifejtette: Nem fogytak ki az erdei utakról a természetkedvelök, a bakancsos turisták. A lillafüredi erdei vasút kiliáni végállomásán naponta látni hátizsákos, tábori felszereléssel ellátott fiatalokat, akik a Bükkbe indulnak. A Borsodi Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság már több helyen is létesített * úgynevezett vár.dortáboroK- nak való helyet, amelyeket menetrendszerűen keresnek fel a csoportok. Ilyen működik többek között a Csókáson, valamint Létráson is. De adnak ki táborozási engedélyt esetenként az illetékes erdőigazgatóságok is, felelősséggel tartoznak a lakóknak, akik megemelt lakbért fizetnek, s ezért megemelt szintű szolgáltatást várnak. Nyíri István nem maradt adós a replikával. Elsősorban lapunk jelen lévő tudósítójához címezte szavait, amikor azt felelte: szeretné, ha az újságon keresztül is pontosan megtudhatnák a miskolciak, a megemelt lakbérek arányában nem növekedett a cégnek juttatott állami dotáció. így a MIK-nek egyáltalán nincs több pénze, mint tavaly, Dr. Kovács László . azzal vágott vissza, hogy ezt az állampolgárok nem veszik tudomásul. Joggal várják, hogy gondoskodjanak róluk. Takarítani kell a lépcsőházat, el kell vinni a szemetet. és legalább az úgynevezett tisztasági festést el kell végezni az állami lakóépületekben is... Talán nem tévedünk, ha úgy gondoljuk. hogy ezen a ponton oda lyukadtunk ki, ahonnan elindultunk. A hasonló viták lezárása ugyanis aligha képzelhető el addig, amíg a jelenlegi szervezeti rendszerében működik a MIK. (bujdos) A táborozok az ország különböző részeiből érkeznek, a legtöbb csoport az Alföldről indul Hollóstető, Bükk- szentkereszt, vagy Fehérkő- lápa úticéllal. Olyan táborhelyeket választanak, ahol lehetőség nyílik a tisztálkodásra, az élelem beszerzésére, és ahonnét el lehet indulni a távolabbi erdőkbe is. Bár az alföldi, és különösen a dunántúli városoktól távol esik, egyre többen jönnek a Zemplénbe is. Ez az-országnak az a vidéke, amelyet a természetjáróknak is fel'kell fedezniük. Az Alföldről a Blikkbe Bakancsos turisták jímrffrwjí nmmu mit > EWMWffig:W-***-^ < ifttmj • f Sarkára állt a termelő, és nem fizetett Olcsó paradicsom a gyárnál Ki járt voitta jót az 1200 forinttal? Áru volt rengeteg, s nem volt borsos az ára A felháborodottságtól elfúló hangon telefonált szerkesztőségünkbe tegnap reggel Kun Sándor. Ügy érezte, alaposan becsapták, s olyasmire akarják kényszeríteni, amit egyébként saját jószántából semmi szín alatt sem tenne ... Kiderült, hogy az illető Jászladányból érkezett reggel Miskolcra. Egy pótkocsis teherautóra való paradicsomot hozott, azt kívánta itt eladni. Mint mondotta: ő egyébként nem kereskedő, hanem termelő, de a gazdasági körülmények miatt kénytelen mégis felkerekedni, ha nem akarja, hogy a nyakán maradjon az áru. Már több városban is megfordult, s mindenütt gyárak, üzemek előtt árusított. Ügy gondolta, itt is egy nagyüzem, pontosabban a kohászat előtt tesz próbát. S hogy ne érhessék kellemetlen meglepetések, ezért előre érdeklődött a Dimag Rt.-nél, beleütközhet-e bármiféle akadályba, ha előttük kereskedik a paradicsomával. Azt a választ kapta, hogy a terület használatáért fizessen kétszáz forintot — mintegy méltányosságból. Ez még elfogadható lett volna a jászladányi termelőnek. Csakhogy időközben megnőtt a tarifa, s immár nem kétszáz. de ezerkétszáz forintot kértek a kohászatbán a kapuk előtti területért. Ezen azután — úgy érezte, joggal — felháborodott Kun Sándor és a telefon után nyúlt. Szerkesztőségünk számát tárcsázta. Sérelmét sorolva tudtunkra adta. hogy más városokban még egyetlen gyár előtt sem kértek tőle egy huncut fillért sem, nemhogy 1200 forintot... Miért akarják szinte ösztökélni rá, hogy felemelje az árait? Nyolc forintért adja a para. dicsomot. s ezzel — végül is Felhívjuk a város lakosságát, illetve a közintézmények vezetőit, hogy augusztus 20-a, az államalapító Szent István király és az új Amíg folyt a vita a helypénzről, fogyott a paradicsom. (Kerényi László felvétele) Az első fél év termelési és értékesítési adatai azt mutatják, hogy a természetes kerámia-épilőanyagok. a tégla és a cserép éppolyan kelendőek, mint korábban. Mint Mátó Gyvla. az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat kereskedelmi és termelési igazgatóhelyettese elmondotta. az építkezők igényeinek kielégítésére úi gyártmányokkal is jelentkeznek, melyeket elsőként a XIII. kenyér ünnepének tiszteletére lobogózzák fel épületeiket. A zászlódísz augusztus 18—21-ig köszönise az ünnepet. — a gyár dolgozói járnak jól, mert jutányosán kapják az árut. Ha kifizetné a helypénzt, valahol be kellene hoznia a veszteségét. Nem fizet tehát — jelentette ki. Félreértés ne essék: a kohászat megtehette, hogy an.y- nyit kérjen a területért, amennyit csak akart. Mint azt a városi hivatal műszaki osztályán Csépes György elmondta: a terület a Dimag Rt. kizárólagos tulajdona, joga van anyagi ellenszolgáltatást kérni a használatáért. Tegyük hozzá, hogy az már más kérdés: ezzel a bevétellel a kohászat a saját dolgozói zsebéből vett volna ki pár forintot. Mert bizony a Dimag azzal is támogathatja a munkásokat, ha lehetővé teszi számukra, hogy könnyen, olcsón juthassanak hozzá az áruhoz, esetünkben a paradicsomhoz. Az ügy végül kedvező fordulattal zárult. Azt az értesítést kaptuk a kohászatból, hogy a Dimag Rt. álláspontja a következő: az illető árusíthat. A terület használatáért nem fizette ki a pénzt, de nem is kérik tőle ... (b. a.) miskolci ipari kiállításon és vásáron mutatnak be. Üj termék a BVM Miskolci Gyárával közösen előállított kerámiahéjas áthidalógerenda, amely az ajtó- és ablaknyílások kialakításánál használható. A tervek szerint még ebben az évben piacra is kerül ez az építőanyag. Ugyancsak közös fejlesztés eredménye a tűzvédelmi kerámia, amelvet az Országos Szakipari Vállalat edelényi kollektívájában közösen alakítottak ki. Olyan nagy tűzveszélvességű helyeken alkalmazható, ahol a falazati tartószerkezetek tűzvédelmi burkolására van szükség. Újdonság a különleges kémény-falazóelem, amelyet elsősorban magánépítkezéseknél, vagy többszintes lakóépületek kialakításánál használhatnak. Ügy tervezik, hogy jövőre ez a gyártmány is forgalomba kerülhet. Az ipari vásáron mutatják be lílníii ina lobogózzuk fel ess épülőtöket!
