Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-11 / 186. szám
Gombák, cseppkövek, gyógynövények /öldtáhoi Léír ás-időn Kisiskolások ismert*edtek a Bükkel tk A táborban természetes környezetünket is megtanulja becsülni az iskolás. Vasárnap érkeznek haza a Bükk-fennsíkról azok a gyerekek, akik irigylésre méltó természeti környezetben tölthettek cl egy hetet. A Vörösmarty Művelődési Ház jóvoltából nemcsak a hely kiválasztása volt csalogató, hanem a többi tábor kínálatához mérve, a mérsékelt ár is. A Létrás-tetőn felállított sátortáborban, ha szerény körülmények között is, de a természettel annál nagyobb összhangban töltik mindennapjaikat a vakációzó általános iskolások. Székelyföld történetéből 28. Habshurg-uraEom Az osztrák császári hadsereg HÓ” őszén, Kabutin tábornok irányításával visszatért Erdélybe, hogy kiszorítsa a kurueokat. A túlerővel szemben Kolozsvárt megtartani nem sikerült, de Gör- gény várát 1708. március lóig tudták védeni. A székely haderő az ojtozi szorosan át Moldovába vonult vissza grót Mikes Mihály vezetésével, és ott találtak menedéket a Rákóczi-pártiak is. Az otthonát féltő lakosság pedig igyekezett elrejtőzni a megszálló katonaság elől, mert erőszakoskodtak és zsákmányoltak. Amikor a helyzet csendesedni látszott, jöttek az adószedők, hogy terményt és állatokat gyűjtsenek. .A Moldovába menekültek hazatérése csak két év múlva kezdődött meg. Nagy vöit a bizalmatlanság és a telelem. 1710-ben Steinwille János, Erdély új császári pa rancsnoka királyi kegyelmet hirdetett a visszatérni szándékozóknak, de nem volt elég foganatja, mert 1711- ben már adómentességet is hirdettek számukra. Nehezítette az otthon maradottak életét a ÍT08-ban behurcolt pestisjárvány, ami sokezer személyt ragadott el három év alatt. Súlyosbította még a helyzetet 1711-ben a marhavész, aminek következtében fogytak az igavonó állatok. A Rákóczi féle magyar szabadságharcot elvesztettük. A fejedelem megbízottja. Károlyi Sándor megkötötte 1711. április 20-én a szatmári békét a császári csapatom parancsnokával, a mag} ar Pálffy János tábornokkal. Történelmünk során igen gyakori volt az olyan háborús időszak, amikor a szembenállók minőikét oldalán küzdöttek magyarok azzal a megg} özödéssel, hogy hazájuk boldogulásához az a helyes út, amit ok választottak. I. József király Iliiben. még a békekötés előtt meghalt. A Habsburg családból Hl. Karoly lett Magyarország királya, 1712-től 1740. október 20-ig, aki hatalmi rangjához íeivetle az Erdély fejedelme címet, miután II. Apafi Mihály Hóiban, Bécsben meghalt. Erdély önkormánvzata három elismert nemzetével — magyar, székely, szász — megmaradt, és nem volt függvénye Magyarországnak. 1712- ben visszaállították a fökor- mánvszéket. a „Guberniu- mot”. Az új uralkodóra letették a hűségesküt. Sze'oen- ben tartották legtöbbször az országgyűléseket. Tagjai között például 1722-ben 3 székely főkirálybíró, minden széknek 2—2 követe, Maros- vásárhelynek 3 követe és hivatali címen is voltak székely tagjai. Bevezették a hivatali érintkezésben, a levelezésekben és nyilvántartásokban a latin nyelv használatát. A lakosságtól adó címén a terményfélékből és állatokból ötödrészt követeltek, míg előbb csak tizeddel tartoztak. Ezért 1715-ben panaszos kérelmet nyújtottak be aGu- berniumhoz, amiben azt írták, hogy a nép már elnyo- morodott a nagy adóteher miatt. 1716-tól nyolcad lett az adófizetés mércéje. Nehezítette életüket a mostoha időjárás. Amíg előbb a jártán}’, 1717 tavaszától az 1719- es év aratásáig az éhínség tizedelte a lakosságot. Gyakori volt a tatárok betörése. 1717 őszén például Kézdivásárhelyt felégették, és a szék falvaiból közel 8000 személyt hurcoltak rabságba. Végül Apor Pétér csapatának sikerült őket megfékezni. Az udvarhelyi vár 1712-ben gróf marosnámeti Gj/ulai Ferenc tulajdonába került. 1720- ban panasszal fordult a Guberniumhoz, hogy a székelyek nem teljesítik a vár-1 hoz járó "szolgálatokat. Bizottságot rendeltek ki 1721 - ben a panasz kivizsgálására, és Gyulait kötelezték, hogy bizonyítékait adja át a városnak. A városiak tudatták, hogy a vár körüli munkákat az előbbi tulajdonosok idején is ellenszolgáltatásokért végezték, mert a székely várakhoz nem tartoztak várjobbágyok. 17’22-ben meghozták az ítéletet, és a városbelieket nem kötelezték az igényelt szolgálatok ellátására. A korabeli történetíró szerint, az ítélet meghozataláig a város békességben élt, de azután ,.a városi rendben nagyobb ínség nem volt, mint ennek folytatása alatt.” A várat Gyulai Ferenc fia, majd unokája, Gyulai Ferenc örökölte. Öt III. Károly király a Habsburg-házhoz való hűséges szolgálatáért az „Oszt-rák örökös tartomány grófja” címmel és ranggal jutalmazta. (balázs) Programjaikban is a helyi adottságoknak megfelelően, elsősorban a Bükk-íennsík megismerése szerepel. így például a Bolhási-rét, Jávorkút, a Csipkés-kúti lipicai ménes, a Nagy-mező volt eddigi célpontjuk, de a felszíni túrákat gazdagította az a sokuk számára legmaradan- dó'ob élmény, melyet a Lét- rási Vizes-barlangban éllek át. A kiépítetlen föld alatti járatokba a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjainak segítségével jutottak le biztonságos körülmények között, közelről szemlélhették a különböző cseppkőképződményeket, álló- és lógó cseppköveket, cseppkőzász- lóket. baldachinokat. A turistautak jelzései a térképek sem lesznek ezentúl ismeretlenek számukra, így például a Savós-völgyben haladva jutottak le egy alkalommal Lillafüredre, ahol annak ellenére, hogy csaknem mindannyian miskolci gyerekek, egyikük sem járt például a Szent István, az Anna-bar- langban, a Kohászati, illetve a Hermán Ottó Múzeumban. Most ezeket a helyeket is érintették, s hazafelé kis- vonattal indultak a Garad- na-völgyön át. Nemcsak a rk Az aznapi élményeket hazatérve meg is beszélik földalatti világról tudhattak azonban meg többet táborozásuk során, hiszen már az. első napokban megtanulták néhány gyógynövény nevét és formáját, melyből azonnal teát is ' főztek. Kinek a menta, kinek a kakukkfű ízlett a legjobban, ennek megfelelően bővült az egyébként bőséges tábori étrend. Az eső után megjelenő gombákról is többet tudhatnak ezt követően, hiszen, az őzláb és pöffeteg azonnal megjelent az éltető permet után. Remélhetően nemcsak az ízét, hanem formáját is felismerik a jövőben, s minden itt Áz utolsó görög borkereskedő Norbert úrnak már a szépapja is szőlősgazda és borkereskedő volt. Szerteágazó rokonságának többi tagja is híres-neves borkereskedőként élte meg egykoron az emberi kor alkonyát. Az idén májusban maradt még az utóbbi három—négy év terméséből cirka harminc hektó hegyaljai bora Furmint, hárslevelű, egy kis szamorodni és negyven, vagy ötven üveg kiváló ízű és zamatú ötputtonyps aszú. Egyszer egy pincelátogatáskor szalonnázgatás közben dicsekedve mondta: no ecsém, ami itt lenn van a pincében, ez már kitart nekem az életem végéig. Szóval májusban még sorba álltak pincéjében a penészes hordók, telistele díjnyertes boraival. Ha megfeszítenek sem emlékszem arra. hogy ötletével mikor állt elő. Először nem is gondoltam rá, hogy komolyan beszél. Ő bizony kiméri, eladja a borát — mondta. Már ki is szemelte a helyet, hogy hol nyitja majd meg ebben a vállalkozó világban a csárdáját. Elképzelése szerint a strandnál, a buszvégállomás után van egy nagy placc, azon egy használaton kívüli bodega. amely borkimérésnek pazarul megtelel. Sajnálván a bort le akartam őt erről beszélni, de elhatározásától se nyolc deci ófurmint, se pedig a kölcsönös or- dibálás nem tántorította vissza. Hiába, az ösök vére'. Pár nap múlva kifogástalan eleganciával bevitte a tanicsházára pedáns precizitással megírt kérvényét. A legnagyobb tisztelettel kérte, hogy tekintettel a nyári szezonra, a növekvő turistaforgalomra, engedje meg számára a városháza, hogy ö a szóban forgó téren eladhassa a borát. Príma jó hegyaljai, igazi tájjellegű ritkaság. Olcsón adja. s hadd tudja meg a sok idelátogató hollandus is. milyen az igazi magyar bor! A kérvényt elvették tőle, iktatták és Norbi urat hazaküldtek. Várjon, majd kap választ. Eltelt egy hét. semmi. Tíz nap. semmi válasz. Óira ünneplő ruha. fodrász, tiszta civö. és irány a városháza. Az ügyintéző az akták közt matat, kis idő múlva megtalálja a beadványt. Fel sem néz a papírból. Csak hadarja: kérvénye így nem jó. Szerezze be hozzá a Köjál, a városgondnokság, a közlekedési vállalat, a rendőrség és a tűzoltóság engedélyét. Érdemben csak akkor tudunk vele foglalkozni! Norbi úr azt hiszi, hogy rosszul hall. Valamit gügyög arról, hogy amikor elhozta a kérvényt, akkor is szólhattak volna valamit, de a hivatal embere szerint az akkor még csak beadatott volt, nem volt még iktatva. Egye meg a fene az egészet! Most már csak azért is végigcsinálom! Július-augusztus hónapokban akarom egyébként is eladni a bort, még szerencsém is van, hogy csak május vége van. Micsoda tortúra... —. valahogy így füstölgőit az öreg. Szentül meg voltam győződve arról, hogy Norbi úr nem csinálja végig. Egy hét múlva a meglepetéstől félrenyeltem a savanyú fröccsöt, amikor a különféle hatósági engedélyeket az orrom alá lökte. Ismét besétált a már ismerős tanácsházi tisztviselőhöz, aki egykedvűen és faarccal vette tudomásul Norbert úr remek és kifogástalan előkészítő prodkucióját Na, már a célegyenesben vagyok — dicsekedett el tettével. Majd egy-két nap múlva telefonon nyaggatott, hogy tudok-e kél hónapra szerezni valahonnan hűtő- szekrényt. poharakat, pénzesládát, meg mit tudom még miket sorolt föl. Másnap káromkodva veri a pince előtti korhadt asztallapot. Kezében hivatalos papír, szemében értetlenség. Az első fokú tanácsi hatóság arról tájékoztatja határozatában az öreget, hogy nem engedélyezi a borárusítást, mivel a létesítendő áruda az iskolától kettőszáz méteren belül van. Pontosabban 194 méterre. Most már csak azért is megmutatja, hogy megszerzi azt a nyomorult árusítási engedélyt. Nem lopni akar. hanem nedűt árulni. Fizet utána adót, meg helypénzt is. Egyébként a ménkő csapjon a bürokráciába! Hiszen nyáron az iskola nem is iskola! Ha addig él is fellebbez! De másodfokon sem talált megértő fülekre. Kétnaponként járt be a városi hivatalba. A portás már előre köszönt neki. sokan Norbi bácsinak titulálták, a háta mögött egyesek pedig vén hülyének becézték. A vb-titkár útmutató állásfoglalásában — az ügy már oda is elkerült — az elsőfokút más belátásra szerette volna bírni. Ekkor június vége felé jártunk. Az öreg már nem vett magára ünneplőt, nem csináliatott magának frizurát ha a megszokott időben megjelent a hivatal jól ismert folyosóján. Akkor már keveset mosolygott, nem adomázott a hajdan szép napokat látott görög borkereskedő őseiről. Valami olyasmit motyogott a töltetlen pohár mellett, hogy ükapjáék tették ezt a várost várossá, meg hogy nem érti ő ezt az egész rohadt világot ... Aztán az első fokú hatóság tájékoztatta, hogy a vb-titkár útmutatásától függetlenül, hatóságuk szabályszerűen járt el. Iskola mellett de fac- to, és de jure, nincs borárusitá.. Két nap múlva a tikkasztó hőségben szuszogva mentem fölfelé a pincesoron. A régi, s egykor víg mulatságoknak is helyt adó borházak a remegő nyári melegben kihaltak voltak. A levegőben pedig orrfacsaró tömény borszag gözölgött. Az út szélén, a szürke macskaköveket megfestve csordogált a kanálisnyílás leié a bor Norbert úr, öreg barátom izzadt atlétatrikójában magába roskadva nézte aznapi fárasztó munkáját. Lába alatt folydogált a harminc hektó hegyaljai bor maradéka. Veqtiesen a hárslevelű a furminttal, a szamorodnival és az aszúval. Az öreg ült a rozoga lábú hokedlin, valamilyen furcsa rémült mosollyal az arcán, s halkan motyogott. Talán szavalt. Mintha ezt mondta volna: .,.. szűd teljék meg az öröm borával. Húzd, s ne gondolj a világ dolgával." Aznap rettenetesen a pohár, mit pohár, a maradék üvegek aljára néztünk. Megbeszéltük, hogy mi módon adta volna el a bort a hollandoknak Késő éjszaka értem haza. Másnap üdülv: menfem. s a napokban jöttem vissza Az öreo pincéié már be van lakatol va. Csak egy csokor rózsát vittem <. Vincétől nem messze lévő sírra. Norbi bácsinak, a borkereskedők unokájának. (kecskés) tanult dologról esetleg ősszel az. iskolában is bővebben tudnak majd mesélni ezek a gyerekek. Bélyeggyujíés „Keresztény világ a bélyegek tükrében” címmel, a miskolci Közúti Igazgatóság és Kazinczy bélyeggyűjtő körök — a Szent Gábor Bélyegegyesület közreműködésével — sokszínű bélyegbemutatót rendeztek a IVIABÉOSZ Észak magyarországi Területi Iroda Miskolc, Széchenyi u. 83. sz. alatti kiállítótermében. A kiállítási anyag zömét Pintér Ferenc, a Közúti Igazgatóság tagja bocsátotta rendelkezésre, száját anyagából. A kiállítás helyszínén lévő emlékkönyvi bejegyzés szerint az anyagot számos helyen szeretnék még bemutatni a kiállító közreműködésével. A mostani tárlat augusztus 31-ig (szombat, vasárnap és ünnepnap kivételével) naponta 8—15 óra között, illetve csütörtöki napokon 17 óráig tekinthető meg díjtalanul. Előre bejelentett csoportos látogatók részére a kiállító tárlatvezetést is vállal. A kiállítás helyszínén a területi iroda dolgozói filatelis- ta irodalommal és többek között a „Bibliotheca Corviniana” emlékívvel is szívesen állnak a nagyközönség rendelkr/»•Kére* Még koránt sincs vége a turistaszezonnak, így akik Aggtelekre ellátogatnak.. figyelmükbe ajánljuk a Baradla-barlang- nál lévő Barlangmúzeun bán megrendezett „Baiiangföldiani bélyeg és képeslap” bemutatót. A tárlat szeptember 23-ig tekinthető meg, melynek egyik fö szervezője dr. Lénáit László, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem körének tagja. A Magvar Posta Vállalat augusztus 3-án „200 éve született Kölcsey Ferenc” elnevezéssel, egy címletű, 8 Ft névértékű bélyeget hozott forgalomba. A bélyeg Kassa János grafikusművész terve alapján, többszínű ofszetnvomással, a Pénzjegynyomdában készült. A bélyeget 822 300 fogazott és 3600 rogazatlan példányban, 50 bélyegképet tartalmazó ívekben bocsátották ki- Az ovális keretbe foglalt portré fölött „Kölcsey Ferenc 1790—1838”, balra függőlegesen pedig a „A Himnusz költője Cseke 1823” felirat látható. R. L.
