Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-08 / 183. szám
IX em kapóit xiitd utat He Gondos munkával készül a tető. (Kerényi felv.) Műemlékvédelmi munkák A Miskolci Építőipari Vállalat munkásai dolgoznak a város központjában, a Tanácsház tér 13. szám alatt levő épület kialakításán. A Kossuth mozi szomszédságában levő, egyemeletes műemléki épületet a kíváncsi tekintetek elől sűrű fátyol fedi, ám amint Újvári Andortól, a megyei tanács műszaki főosztálya építési osztályvezetőjétől megtudtuk, a helyreállítás, illetve átépítés munkálatai haladnak. Az osztályvezető megállapítása szerint a szerkezeti munkák nagy része már befejeződött. Az épület műemlékileg fontos és meghatározó részének feltárása is. Ennek alapján tervmódosítás történt, mégpedig a homlokzat kialakításában. Elkészült a magastető szerkezeti része, s megkezdték annak cse- repezését is. Az eredeti elgondolás szerint az épületnek 1991 végére kell elkészülni. A jelenlegi, most érvényes elgondolás szerint itt kap majd helyet a Megyei Művelődési Központ. A munkálatokat is ennek a célnak megvalósítása szerint végzik. Az utcai épületrész és annak egyik szárnya már elkészült. Egy másik épületrésznél azonban, ahová a tervek szerint a Művész presszó kerül, jelentős műemlékvédelmi munkákat kell elvégezni. Ehhez a közeljövőben fognak hozzá, s utána kerül sor az épület helyreállítására. Az épület átadásáig idő még van —, de tennivaló is bőven akad. Látótávolsáv Tiszta időben, nappali fénynél a jó szemű ember a járműtől akár két-három kilométerre levő akadályt is képes észrevenni. Éjszaka más a helyzet. Jó közvilágítás mellett is legfeljebb 400 —500 méterre, lakott területen kívül az országúti fényszóró fénye mellett 100—300 méterre képes előre látni. Tompított fényszóró fényénél az akadály már csak legfeljebb 40—80 méterről vehető észre. Ez a távolság egyéb zavaró tényezők hatására — pl. a szemből érkező jármű lámpáinak vakítása, ■edves, tükröző útfelület — 10—25 méterre csökkenhet. Energiatakarékosság, otthon A nyugatnémet háztartási készülékekről szólva, Heinz Riesebhuber, a szövetségi kormány tudományos kutatási minisztere megdicsérte az e berendezéseket gyártó vállalatokat, amiért önként vállalt energiatakarékossági terveiket messze túlszárnyalták. Évtizedünk kezdetén előirányozták, hogy mosogatógépeik új nemzedékei 10 százalékkal kevesebb áramot fogyasztanak majd, míg a tényleges fogyasztáscsökkenés 18 százalékos lett. Az új, korszerű vízmelegítő-berendezések a régiekhez képest csaknem egyharmaddal, a mosógépek 29 és a villamos tűzhelyek 15 százalékkal kevesebb árammal működnek. Ekként az NSZK-ban a „konyha, mint munkapad”, az energiatakarékosság terén az élen jár. Egyébként a konyhai berendezéseket gyártó nyugatnémet vállalatok eladásának értéke 1988-ban 8 százalékkal haladta meg az előző évit, míg a gazdasági növekedés országos átlaga csupán 3,4 százalék volt. Fénykép a sugársó gyűrűről Elméletileg már 1931-ben megállapították, hogy Földünk mágneses mezeje a a villamos töltésű részecskéket befogja, s ezáltal bolygónk körül egy „sugárzó gyűrű” keletkezik. Ezt az elméleti eredményt az első mesterséges holdak mérései 1958-ban igazolták. A felfedezőjükről Van Allen-övezetnek elnevezett elektronáramot nemrégiben lefényképezni is sikerült. 1988. februárjában a NASA, az Egyesült Államok légiereje és a minnesotai egyetem kutatói együttesen egy olyan kutatórakétát bocsátottak a magasba, amelynek fedélzetén elektronsugarat kiboösátó gyorsító működött. A rakétáról készített fény- képfelvételek tanúsága szerint a Földünk felett 100 kilométeres magasságban kilö- velt elektronok a földi mágneses erővonalakat követő csigavonal alakú pályán mozogtak. Leleményes geológusok Jó üzlet a mamutagyar Az Északi-Jeges-tenger no- voszibirszki partvidékének lakóit nagy izgalomba hozta egy gazdasági bűncselekmény, amelyre a közelmúltban derült fény. A történet tíz évvel ezelőtt kezdődőt, amikor egy drágakövek geológiai kutatásával foglalkozó leningrá- di egyesülés expedíciót küldött a novoszibirszki szigetekre, ahol ugyan drágakövek nincsenek, de van más, ami kincset ér. Az óriási mamuttemetők. Nagy üzlet a mamutagyar, amiből az expedíció csak a múlt nyáron vagy húsz mázsát küldött Leningrádba. Ez nem csekély mennyiség, és most még nem lehet megállapítani, a „kitermelt” agyarakból mennyit értékesítettek „saját zsebre”. . Éveken át jó üzlet volt ez a kalózkodás, hiszen egy nemzetközi megállapodás értelmében 50 évig tilos elefántra vadászni. Ezt követően ugrásszerűen felszökött az elefántagyar ára.. A terület környezetvédelmi bizottságának, a területi tanácsnak és a közvélemény nyomásának köszönhető, hogy sikerült leleplezni a leningrá- di egyesülés üzelmeit. Magánjára! a Zsarnaira A miskolciak csak jól járnának Az elmúlt télen egy sofőr és Ikarus autóbusza vitte az utasokat egy exponált útszakaszon a belvárostól a Zsar- nai-piacig és vissza. Az illető nem az MKV, és nem a Borsod Volán dolgozója volt, hanem magánvállalkozó. Semmi reklám, semmi feltűnés, mégis hamarosan ismertté és népszerűvé vált a szolgáltatás. Miért? A jármű tisztán, melegen várta a fáradt utasokat, zsúfoltság soha nem lehetett, mert korlátozott számban engedték fel az embereket. Udvariasnak, előzékenynek és segítőkésznek ismerték meg a vezetőt és a kalauzt. Az utazás nem került sokba, igazán megérte az árát, sokan még többet is adtak volna érte... S az idősek, gyermekek és katonák kedvezményt kaptak. Szóval, minden tökéletesnek látszott. Tavasz végére mégis eltűnt a busz. Elterjedt a hír, miszerint az állami cégek „fúrták meg” a konkurens vállalkozót, esetleg valaki feljelentette. Megkerestem Hermann Zoltánt, aki megvette, felújította a szóban forgó autóbuszt, és hitt a biztatásnak. — Manapság mindenhol azt halljuk, hogy a vállalkozásé a jövő, próbálja meg, minden támogatás az öné. Aztán előbb-utóbb kiderül, hogy nem is olyan egyszerű a dolog. Szerettem volna a városnak egy hasznos tevékenységgel segíteni, ami lehetőleg nekem is megéri. Egy ideig rendben ment a dolog, keresték, szerették a járatot az utasok. Persze, voltak iri- gyeim is szép számmal, szemet szúrt a növekvő forgalom, ami másutt rontotta az üzletet. Végül kiderült, hogy olyan feltételekhez kötik az üzemeltetést, ami számomra teljesíthetetlen. Pedig szívesen folytatnám... Tóth Csaba, a városi tanács építési és közlekedési osztályán elmondta: — A város közlekedése nem zökkenőmentes. Megoldás lehet többek között az is, ha a már meglevő vállalatok mellett újak létesülnek és versenyhelyzetet teremtenek, vagy csupán kiegészítik a szolgáltatásokat. Mindenképpen örülhetünk annak, ha valaki könnyíteni kíván a gondjainkon. Természetesen be kell tartani a szabályokat, ez esetben az engedélyezés a megyei tanács területi közlekedési hatóságának feladatköre. Az ott kapott felvilágosítás szerint sajnos, nem minden stimmelt a jó szándékú autóbuszos vállalkozó üzletében. Bár a Miskolci Közlekedési Vállalat nem hatóság, ám „észlelte” és „jelezte” a megfelelő hatóságnak, hogy engedély nélküli tevékenység folyik a városban. Valaki azt is kifogásolta, hogy „utasszelektálás”' történik — hiszen ittas, randalírozó személyeket nem engedtek a járműre felszállni. És olyan vád is elhangzott, hogy a beszedett díj után nem adózott a minicég tulajdonosa. Ezek után szerettem volna megtudni, mi minden szükséges ahhoz, hogy valaki legálisan, magánerőből indítson be és járasson rendszeresen tömegközlekedési eszközt. Aki el akarja kezdeni, nincs könnyű dolga. Először is meg kell hirdetni a leendő járatot. (Hogy ez a kötelezettség mit jelent, nem tudom. A jó bornak nem kell cégér, ha tapasztalják, hogy jó a szolgáltatás, úgyis megkedvelik.) Menetrendet kell kiadni, hogy az utasok igazodhassanak hozzá. Teljesen logikus és egyértelmű az, hogy megfelelő műszaki feltételekkel és felszereltséggel kell rendelkeznie a járműnek, s ezt rendszeresen ellenőrzi a közlekedésfelügyelet. Ezenkívül még rendelkezni kell egy „tartalékiárat- tal” arra az esetre, ha a másik elromlana. (Egy busz, nem busz — nesze neked abszolút kisvállalkozás!) Persze, találhat megoldást az elszánt magánzó: keres egy partnert, aki alkalomadtán kisegíti egy tömegközlekedési járművel. Bizonyára Miskolcon is van ilyen. Mindenféleképpen jegyet kell adni az utasnak, amely esetleg tartalmazza a biztosítás reá háruló részét is, figyelembe véve a hatósági díjtételeket, és adózni kell az engedélyeztetett tevékenység után. Valószínűnek tartom, hogy sok, számunkra ismeretlen nehézség adódik, amíg működőképes lesz egy ilyen vállalkozás; a felsoroltak között is van olyan, ami nem segíti a magánerős kezdeményezést. Talán a jó kiscégek sikerétől tartanak a nehezen üzemelő nagyvállalatok, ezért a nehézkesség? Az MKV kenyerét még öttíz magánvállalkozó sem tudná elvenni. Csak a terheiket könnyítené, a zsúfoltságot csökkentené, ha legalább bizonyos útvonalakon több jármű közlekedne. Az első fecskéket biztos, hogy követi a többi, mert hol van az megírva, hogy kizálólag állami monopólium legyen a városi tömegközlekedés. Inkább a járható utakat kellene megkeresni, hogy mindenki megéljen, és az állampolgár is jól járjon. Winkler Bea Környezetvédelmi vizsgálat Műanyag, vagy papírzacskó? A legutóbbi években a környezetvédők támadásainak állandó célpontja lett a műanyag fóliazacskó, mert az lassan bomlik le, s ezért, ha nem megfelelő helyre kerül, tartósan szennyezi a környezetet. E meggondolásból kiindulva, több helyütt kötelezően előírták, hogy fóliazacskók helyett ismét papírzacskókat használjanak. A nyugatnémet környezet- védelmi hivatal nemrég ösz- szehasonlította, hogy a létA Kennedyek ünnepeltek Száz szál gyertya Rose mamának „Ha azok vagyunk, akik vagyunk, ha jelentünk valamit Amerika történetében és kultúrájában, ez csak a mamának köszönhető. A család összetartó ereje volt, és ma is az; ő irányított bennünket a közélet útjaira, és ma is ezt teszi. A mama nélkül nem jutottak volna be a Kennedyek a Fehér Házba, a szenátusba, a képviselőházba, és még csak a helyi hatalomba sem.” Edward Kennedy, a család egyetlen életben levő férfitagja mondta ezt azon a kerti ünnepségen, amely Massachusetts állam Hyan- nis Port nevű helységében zajlott, Rose Kennedy tiszteletére. A hölgy július 22- én töltötte be századik életévét. A pompás ünnepségre — természetesen 100 szál gyertya égett — 370 vendég kapott meghívást. „Massachusetts rózsája” azonban csak rövid időre jelent meg a villa erkélyén, tolókocsijából vetett pillantást övéire! a még élő gyerrneketé, 28 unokájára, 22 dédunokájára és ezek hozzátartozóira. A nagy eseményt így kommentálta: „Én olyan vagyok, mint az óbor. Ritkán mutatnak meg, de azért kitűnően tartósítanak.” Ezt igazolhatja, hogy az elmúlt évek során ötször adták fel neki a haldoklók szentségét, az utolsó kenetet. Állítólag még megvárja, hogy Joe Kennedy II., 37 esztendős szenátorjelölt is beköltözzön a Fehér Hájba, rehozásuktól a szemétbe kerülésükig, és még azután is, vagyis teljes életfolyamatukban mekkora a fólia-, illetőleg a papírzacskók környezetszennyező hatása. A szigorúan tudományos vizsgálat szerint a mérleg korántsem kedvezőtlen a fóliazacskó szempontjából. Kiderült ugyanis, hogy a gyártási folyamatban a papírzacskó szennyezi erősebben a környezetet! A tüzetes vizsgálat szerint 50 000 papírzacskó gyártásához 2500 kilogramm papír kell, s ez 5000 kilogramm fából készíthető el. A papír- gyártás során 80—230 kg, erősen környezetszennyező kén-dioxid szabadul fel. Ugyanannyi darab műanyag fóliazacskónak az elkészítéséhez mindössze 1000 kilogramm polietilén szükségeltetik, s a gyártáskor összesen csupán 17 kiló kén-dioxid kerül a légkörbe. A fóliazacskó gyártása során szén-monoxidból és szénhidrogénekből is jóval kevesebb jut ki a környezetbe, mint amikor a papír készül. Tovább javítja a mérleget a műanyag javára az, hogy a fóliazacskót nem szokták az első használat után kidobni, hanem a legtöbb háztartásban azt újra felhasználják.
