Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-01 / 177. szám
Kis galéria, mao as színvonalon De virág legyen rajta! /ovfibblsepső tanfolyamok 1 lövMeltnii az idegen nyelvig Sin akarnak, vizsgáznak Kommunális hulladékok előkészítése és hasznosítása. P.obbautásvezetök továbbképzése, kohászati fémtartalmú hulladékok és melléktermékek hasznosítása. A preventív környezetvédelem elvei és módszerei, PC DOS kezdők részére, a NOVELL-rendszer használata, vízgazdálkodás, vízellátás szakmérnöki szak, üvegipari szakmérnöki szak, anyagtudományi mérnök-fizikus szak, mérnök-menedzser szakmérnöki szak, mérnökközgazdász szak... Hosszan lehetne még sorolni, lényegében tetszés szerint bővíthető a fenti sor. Tetszés szerint, ugyanis a meghirdetett mérnöktovábbképző tanfolyamok mellett, A francia kritikusok fölfigyeltek egy fiatal irora, aki az elmúlt öt év alatt három könyvvel követelt magának helyet az egyébként arrafelé is zsúfolt könyvpiacon. Marina Vlady. Igen, ez a név a filmplakátok révén vált ismertté. Tehát a tény úgy pontosítható, hogy a szerző már négy évtizedes, eredményes szinészkar- riert tudhat maga mögött, amikor egy másikat nagy hévvel éppen csak elkezdett. Hogyan lesz valakiből író? Nyilván úgy, hogy elkezd írni. Marina Vlady esetében az Espresso riportere azt tartotta helyénvalónak, ha megkérdezi az írótól, hogyan lett színész? tme a válasz: „Tizenkét éves koromban kaptam az első filmszerepet, kerékpáron és görkorcsolyán vonultam be a mozivászonra. Hihetetlenül elszánt voltam, amit az is bizonyított, hogy a következő levelet írtam Leonide Mo- auv filmrendezőnek: Kedves Moguy úr, ugv tudom, hogy a következő filmjéhez szép mellű lányt keres. Nekem ilyen még nincs, de a szerepet eljátszanám. És ha még egy keveset tudna várni, biztos, hogy megduzzad, éppen olyan lesz, mint amilyent ön keres. Bizonyára tud még egv kicsit várni, meglátja, nem bánja meg.” Arra a kérdésre, hogy miért szentelte könyvét az állatoknak — netán azért, mert az embereket ismeri, az állatokat viszont kedveli? — Marina Vlady kétségkívül kiérlelt életbölcsességgel válaszolt: „Az évek során szükségünk van az állandó szeretetre, de az is igaz, külön igény alapján továbbiakat is indítanak. A Miskolci fegyelem Továbbképzési Tanácsa a gazdája a mérnöktovábbképző tanfolyamoknak, a 4, vagy 5 féléves szakmérnöki szakoknak, ők hirdetik meg az intenzív, a szintentartó, illetve a tematikus nyelvi tanfolyamokat, foglalkoznak — természetesen — számítógépes képzéssel, és mint a fentiekből kiderül, menedzserképzéssel is. A meghirdetett programokat részben az itt végzett mérnökök javaslatai alapján állították össze. _Ám maguk á tanfolyamok 'és az egyéb képzési formák nemcsak' a Miskolcon végzett mérnököknek szólnak, hanem más diplomásoknak is, sőt, vanhogy könnyebb elviselni a kutyákat, macskákat, madarakat, mint az új embereket.” nak olyan kurzusok, amelyekhez nem szükségelletik egyetemi, főiskolai oklevél. A mérnöktovábbképző, számítástechnikai és nyelvi tanfolyamok többsége nappali, a szakmérnök- és mérnök-közgazdász képzés levelező formájú. Kihelyezett tanfolyamokat nagyüzemekben, sőt, más városokban is tartanak. Az oktatás vagy az egyetemen, vagy a tapolcai továbbképző központban folyik. A tapolcai épülettel jelentősen bővült a szálláshelyek száma is. Az egyetem valamennyi mérnöktovábbképző, és számítás- technikai tanfolyamán vizsgalehetőséget biztosít a hallgatók számára. (A vizsgaköteles tanfolyamokra külön is felhívják a figyelmet.) Középfokú végzettségűek vizsgára csak főhatósági, minisztériumi előírás, illetve rendelkezés alapján bocsáthatók.) A fentiekről bővebb információt ad a Miskolci Egyetem Továbbképzési Irodája, amelynek telefonszáma: 65- 111 10-65 vagy 10-80. Az iroda postacíme: Miskolci Egyetem, Rektori Hivatal, Továbbképzési Iroda, Miskolc- Egyetemváros, 3515.- Egy magánvállalkozás aligha vállalhat fel ráfizetéses müvészetpártolási tevékenységet. Nem jelenti ez a színvonal kényszerű leszállítását? — Ügy terveztük, hogy nem engedünk a színvonalból, és eddig úgy tűnik, sikerül is ehhez tartani magunkat. Az emeleti részen, a tulajdonképpeni galériában ezért elsősorban kortárs művészek alkotásait mutatjuk be és áruljuk. Ezek igazi értékek már ma is, és több, mint valószínű, értékálló műveknek bizonyulnak majd.- Mi erre a garancia? — Az igazi garancia az alkotók személye, és a művek színvonala. Mindenesetre kellemes meglepetésként ért bennünket, hogy rövid működésünk alatt, már 15 kortárs festő és grafikus munkáját adtuk el.- Ha lemegyünk a pince- helyiségbe, akkor hirtelen jó pár évtizedet lépünk visszafelé az időben: itt a régiségek világa fogadja a látogatót. Mi számit valódi értéknek? — Ha festményekről van szó, akkor viszonylag egyszerű a válasz, hiszen most is vannak képeink Torma Jánostól, Krizsán Jánostól, akik a nagybányai iskola generációjának jeles képviselői. Telefonja Izzadó kezemben markolom a telefonkagylót. A függönyt megpróbáltam úgy elhúzni, hogy a poros íróasztalt ne érje a nap, hátamat nekitámasztom a falnak. Haliózok. A vonal búg, remeg, a mélység titkai bugyborékolnak benne. Tucatjára tárcsázok, kísérletem a kánikulában heroikusnak is nevezhető: pesti a szám! Hét jegy, de előtte egy meg még kettő — igy jön ugyebár. Próbáltam már lassan tekerni a tárcsát, egész óvatosan, mint amikor Röge Moore a páncélszekrény kombinációját hallgatja ki — igyekezetem jutalma egy kis reccsenés, majd hosszas búgás, kis hullámzással. De beledaráltam egy szuszra is az összes számot, és lihegve vártam, mint egy szatír a lesben. Semmi, majd kis idő múlva csúfondáros ti-ti-ti: foglalt. .. Közönyösen, mintegy oda sem figyelve, hányavetin, de belülről feszülve hajtottam végre a következő kísérletet. A kagylót már koncentrálva szorítottam a fülemre: egyelőre a saját szívdobogásomat hallottam vissza, de a távolban mintha megmozdult volna valami... Elképzeltem, ahogy a jelsorozat, amit beledaráltam a készülékbe, végigszáguld a vezetékeken, beér a helyi központba. A hőségben szenvedő postások aggódva nézik a gőzölgő, agyonhajszolt gépeket. De jeleim, a kódolt számok közönyösen száguldanak tovább. Föld alatt és felett — miközben szikrázó napban odaolvadnak a kombájnosok az ülésbe, odaragad a markukhoz a kormány, nem is sejtik. hogy ott a tábla szélén valahol az én makacs jelecskéim ügetnek tova a drótban. No és itt a főváros! Hatalmas központ, még nagyobb meleg, hisz’ ez már nem vidék, itt mindent szorozni kell legalább kettővel. A jeleim olt tolonganak valahol ezer másikkal tusakodva. Itt döbbennek rá< a szerencsétlenek, hogy mibe rángattam bele őket: hiszen itt Pesten egymással is beszélnek! Nemhogy nem várták őket. hanem egyenesen kinézik a vonalból a lihegve érkező vidéki prüttyöket. Hopp. most sikerül! Máris utaznak a fővárosi sietős, zsúfolt vonalban valahol. Elsuhan mellettük két száguldó számsor — ez interurbán a tengerentúlról... Az én kis miskolci jeleim megpördülnek cúgtól. és el is tévesztik az elágazást: elügetnek a Józsefváros felé, pedig én a belvárost hívtam. No de sebaj! Megkimélödöm egy ismeretlen Tömő utcai házmesterrel való fecselytől, mert jeleim izgalmas útja egy elrongyolódott kábelvégen, lenn a mocskos józsefvárosi pincében végetér. Ügy hunynak ki csendben. mint a hullócsillagok. Nincs dörej, sóhaj. Az utolsó hang a vonalban az én türelmetlen szuszogásom százkilencven kilométernyi távolból. Lassan leeresztem a kezemből a kagylót. Ránézek ujjúimra, amelynek mozgatásával ezt az egész hatalmas gépezetet felelőtlenül működésbe hoztam. Jeleket bocsátottam meggondolatlanul a világba, erőszakosan nyúzva, nyaggatva a számtalan vész. viszontagság tépte ódon, de büszke postai telefonhálózatot. Nincs elég baja kis hazám elektronikahiányban szenvedő telefó- niájónak, itt jövök én is az erőszakosságommal. Leteszem a kagylót. Kivárom az első igazán szabad jelzést! Ügy kétezertíz táján ... Kiss László Kezdd újra, Marina! A filmcsillag könvvet ír Más, mint a többi Képesiapárusokat keresünk Képeslapárusokat keres a Déli Hírlap Kft. Olyan könyvterjesztők, ajándékpa- vilonosok, dohányboltosok, mozgóárusok jelentkezését várjuk, akik vállalják a Déli Hírlap Kft. által kiadott, kiváló minőségű, színes, fóliázott miskolci képeslapok árusítását. Ezek mások, mint a többi: olyan városrészeket, épületeket ábrázolnak, amelyek Miskolcot új oldaláról mutatják be. Az érdeklődőket a 18-223-as telefonszámon történt előzetes egyeztetés után, a Déli Hírlap szerkesztőségébe (Bajcsy-Zsi- linszky út 15. szám, III. emj várjuk. át Az állami mecenatúra már gyakorlatilag megszűnt: a jövő a magángalériáké? Az Art Magángaléria két hónappal ezelőtt nyílt meg a Széchenyi utca egyik kapualjában. Két miskolci fiatal művészettörténész vette ily' módon komolyan az újrakezdés lehetőségét. Irigyeik nemigen akadtak, szinte mindenki bukást jósolt a vállalkozásnak, mondván: ez nem egy olyan város, amelyik képes lenne eltartani egy galériát és mükereske- dést. Az eddig eltelt rövid idő tapasztalatairól faggattuk az Art Magángaléria egyik társtulajdonosát, Ju- recskó Lászlót.- És ha bútorokról van szó? — Akkor már bonyolultabb a helyzet. Az antikvitások árát végül is — kis túlzással — a vásárlók állapítják meg. Ennek köszönhetően vannak divatos bútorstílusok, és (a lakásméreteknek köszönhetően) divatos bútorméretek. Ezek keresettebbek és drágábbak is a többinél. ,- Hogyan oldják meg a bútorok újrafényezését, restaurálását? — Ez a legnagyobb gondunk. A gyakorlatban ugyanis vannak öreg. hozzáértő asztalosok, akik már nem dolgoznak, és vannak fiatalok, akik meg a szakmai ismeretekkel állnak hadilábon. Szóval a restaurálással alaposan megjártuk már többször is.- Az Art Magángaléria vállal mütárgybecslést is. Ennek során találkoztak mái valahol eddig lappangó, igazi értékkel? — A helyzet inkább fordított. Az emberek gyakran azt hiszik, valamiféle érték van a birtokunkban, aztán kiderül, hogy erről szó sincs.- Régi műalkotások ezek, vagy maiak? — Is-is. Gyakran ajánlanak fel megvételre festményként régi olajnyomatokat, amelyek valójában legfeljebb párszáz forintot érnek. Ezek a századforduló táján, — igaz nagyon igényes — nyomdatechnikai eljárással készült reprodukciók, melyeket akkoriban nagy gonddal készítettek, még kézi munkával, ecsettel is „belenyúltak”, valódi élfényeket, csúcsfényeket téve a reprodukciókra. Ettől azok — legalábbis a laikusnak — megtévesztően eredeti benyomást keltettek. Meg kell mondani, ezek az olajnyomatok sokkal szebbek voltak, mint a mai reprodukciók.- Ezek között tehát nincsen értékes darab? — Előfordulnak. Ezek azonban inkább a tartalmuk miatt lehetnek értékesek, mert érdekes eseményt, vagy személyt ábrázolnak: remek olajnyomat örökítette meg például Rákóczi fejedelem búcsúját, vagy V. Károly megkoronázását.- S az úgynevezett mai festészet, ami „kilóg" a kortárs művészet kategóriából? — Ez már kényesebb ügy. Az emberek kicsit becsapva érzik magukat mikor kiderül, hogy a Képcsarnok Vállalat boltjaiban megvásárolt képek általában még annyiért sém adhatók el, mint amennyiért megvásárolták azokat. A „képcsarnok-festészet” külön (és nem túl hízelgő) kategória szakmai körökben, ami persze igazságtalanság azokkal a valóban tehetséges művészekkel, akik valóban jó munkákat értékesítenek ezen a csatornán keresztül.- Ha van „képcsarnokfestészet”, akkor - legalábbis Miskolcon így lehetne címkézni - létezik „Centrum-festészet" is... — Nálunk ilyenekkel nem találkozhat a betérő vásárló. Az említett — úgynevezett alkotói közösségek • által termelt — képeket .legfeljebb a vételár negyedéért lehet újra eladni, s legfeljebb azoknak a vevőknek, akik azzal a határozott szándékkal érkeznek, hogy „az előszobába kellene valami nagy kép, de virágok legyenek rajta”... Kájé * A bútorok árát leginkább a vevők határozzák meg... (Kerényi felv.)
