Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

1990-08-04 / 180. szám

legfrissebb . .. legfrissebb .. . legfrissebb . . . lég Dr. Tóth József szerint: A Digép fennmaradása a tét 4z íoéretehföldje A nép jóléli miniszter a Sznndi-lelepen és a Vasgyárban ismét a vezérigazgató leváltásáról Felkereste szerkesztőségün­két dr. Tóth József, akinek a nevét legutóbb egy nagy port felvert nyilatkozat alatt olvashattuk. — Az utóbbi napokban több nyilatkozat jelent meg a nevemben a Digéppel kap­csolatban, talán megengedik, hogy személyesen is véle­ményt nyilvánítsak. — Tessék. — Két hete megsérült a Iában, ezért kényszerűségből a közeli kis faluba, Rácsra mentem pihenni. Tegnap Miskolcra hazaérkezve, a postaládámban felgyűlt újsá­gokból értesültem arról, hogy az MDF Miskolci Ipa­ri Gazdasági Tanácsadó Tes­tületé nevében aláírásommal közlemény jelent meg a Di- gép vezérigazgatójának le-» váltásával kapcsolatban. — Ezek szerint ön nem irta alá a Digép vezér­igazgatójának leváltását hírül adó közleményt? — Nem írtam alá, sőt, nem is láttam. Ennek ellenére megértem azt, hogy a mun­kásvédelmi tanács, illetve a vállalati munkástanács ve­zetői az Ipari Gazdasági Ta­nácsadó Testület nevében, az én személyemet tüntették fel. Olyan sokat foglalkoztam ugyanis a közleményben érintett problémával, hogy a nevem elhagyása nem lett volna becsületes. — Mióta foglalkozik az érintett problémával? — Folyamatosan 21 éve! — Ez valóban egy kis­sé soknak tűnik. — Pedig így van. Szüleim is a Diósgyőri Gépgyár jog­elődjénél dolgoztak, ezért a vállalatot már megelőzőleg is jól ismertem. Az egyetem elvégzése után a vállalathoz kerülve hamarosan rájöttem és élesen kifogásoltam, hogy a vállalat téves stratégiát folytat. Olyat, amely hosz- szabb távon a Digép gaz­dasági lehetetlenülésére ve­zet. — Mi volt ez a straté­gia? És hogyan vezetett a mai problémákhoz? — Ez a vállalati stratégia a termékválaszték drasztikus szűkítésére irányult. A KGST termékszakosítási programjá­nak megfelelően, a vállalat számos termék gyártását át­adta. Például a Digép a BÉ­TA targoncacsalád gyártását a bolgároknak adta át, így alakult ki a BALCANCAR néven közismert targonca A termékszakosítás a piaci verseny kiküszöbölését cé­lozta. A piaci verseny hiá­nyában a termékek nem let­A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanácson tartotta meg első ülését a megyei vagyonellenőrző bizottság. A hattagú testület vezetője, Veresné dr. Jakab Zsuzsa is­mertette a bizottság jelenle­gi feladatait, jogosítványát, s egyéb szükséges tudnivaló­kat. Majd dr. Heidrich Gyu­la, a bizottság tagja adta elő azokat az ügyeket, amelye­ket döntésre már előkészí­tek megfelelően fejlesztve. A Digépnek csupán néhány ter­méke maradt, amelyek sorra elavultak. Így ma a válla­lat nemhogy munkával lát­ná el a régió magánvállal­kozóit és kisvállalatait, de még a saját törzsdolgozóit sem tudja foglalkoztatni. — És mit tett ön, hogy a vállalat helyes irányban fejlődjék? — Kérem, oldalakat ten­ne ki annak a puszta felso­rolása is, hogy mit tettem, vagy legalábbis mit igyekez­tem tenni. Kandidátusi cí­met szereztem, számos szak­cikkem jelent meg, például legutóbb az Akadémia lap­jában, a Magyar Tudomány 1990/2. számában „Termék­szerkezet-váltás, de hogyan?” címen. A Digépben az újí­tók és feltalálók klubját ve­zettem, és a vállalati TIT- szervezet elnökeként is igye­keztem a fizikai dolgozók és az értelmiségiek alkotó együttműködését megszer­vezni. Sajnos, mint igazgató- sági szaktanácsadónak rend­kívül kellemetlen feladatokat is magamra kellett vállal­nom. — Melyek voltak ezek? — Például a teljesen al­kalmatlan vezérigazgatók le­váltásának kezdeményezése. — Gyakran került ilyen­re sor? — Általában tízévente egy­szer. 1978 márciusában Doj- csák János leváltását kér­tem, 1988 novemberében pe­dig a Kovács Zoltánét. Mind­ketten az MSZMP megyei titkári székéből kerültek a Digép élére, tehát közvet­lenül az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságához kel­lett fordulnom. Hangsúlyoz­tam azonban akkor is, hogy sem Dojcsák. sem Kovács elvtársakkal szemben embe­ri rosszindulatot én nem tápláltam. — Miért, Önt érte va­lamilyen retorzió? — 1978-ban két hónapig levegőhöz sem'jutottam, de aztán békén hagvtak. sőt. az állásom is megtarthattam. 1988-ban viszont mind szak­mailag, mind emberileg le­hetetlenné tettek, az állásom pedig azóta sem nyertem vissza. — Igaz-e, hogy a Digép vezérigazgatói székére pá­lyázik? — Kérem, itt a valódi probléma jelen pillanatban nem a vezérigazgató szemé­lye. hanem a gyár fennma­radása. Az elmúlt két és fél évben a gyár vesztesége min­den ciklusban túlhaladta a félmilliárd forintót, és a tettek. Elmondotta: eddig összesen 36 olyan kérelem érkezett a bizottsághoz, ame­lyek megyei vagyonellenőr- zési hatáskörbe tartoznak. Állami ingatlanok cseréjé­ről, jelzálogbejegyzés enge­délyezéséről, bérleti jog át­ruházásáról kellett tárgyalni egyebek között, s dönteni sorsukról. A döntésekről az érintettek határozatot kap­nak. Az ülés nyilvános volt szakadék egyre mélyül. A vállalatnak nincs forgóalap­ja, ami a termelést lebénít­va, napi 3—5 millió forint veszteség kitermelésére ve­zet. A minisztérium szak­emberei meghallgatták a vállalat magasabb vezetőit, hogy valakinek van-e vala­milyen kivezető koncepciója. A vezetők a veszteség okait alapvetően a hadiipari ter­melés leépítésével és a ru­belelszámolású export visz- szafogásával magyarázták. Ha ez így igaz lenne, akkor a Vállalatot azonnal fel kel­lene számolni, ugyanis sem a hadiipari termelés növelé­se, sem a rubelelszámolású export fokozása nem várha­tó. Mondom, ha ez igaz len­ne, akkor a gyár összes ka­puját be kellene csukni, ve­zetőket, beosztottakat, min­denkit hazaküldeni. — Tehát nem ezek a veszteség okai? — Nem. A veszteség alap­vető oka vezetői hiba. Ne­vezetesen az ésszerű ter­mékváltás elmulasztása. Ez az a probléma, amivel vi­szont jómagam sok éve fog­lalkozom, ami tudományos kutatómunkám lényege, ami miatt oly’ sok támadás ért és végső soron, aminek Űrü­gyén elüldöztek a vállalat­tól. — Tehát ön szerint tal­pon maradhat a Digép. van a kibontakozásnak reális alternatívája? — Pontosan erről igye­keztem meggyőzni egy ala­pos, széles körű garanciák­kal alátámasztott pályázat­ban a hitelező bankok és pénzintézetek szakembereit. Ehhez kérem a minisztérium segítségét és a kormány bi­zalmát. A nagy kérdés tehát nem a vállalatvezető lecse­rélése. hanem az újrakezdé­si programhoz szükséges pénzeszközök előteremtése. A kormány helyzetében ez azonban csak rendkívüli ne­hézségek árán teljesíthető, és kedvező döntés esetén is nagy áldozatokat követel a vállalat kollektívájától. — Volt már itt Grósz is! Ígért. Ígért a tanács, ígért a MIK. Az „Ígéret földjén” lakunk, csak közben semmi sem változik — fakadt ki keserűen tegnap délelőtt a Szondi-telepen Bakos László. — Abban biztos lehet, hogy én nem ígérgetek ma­guknak felelőtlenül — fe­lelte dr. Surján László. A népjóléti miniszter a Ke­resztény demókrata Néppárt megyei és helyi szervezeté­nek meghívására járt tegnap Miskolcon. Vendéglátói egyebek között a Szondi-te- lepre is elvitték. A telepiek egymás szavábli vágva ecsetelték nyomorúságu­kat. Megmutatták a düledezö ké­ményt, a csálén álló cserepe­ket a tetőn, az udvari árnyék­széket, az aládúcolt mennyezetet, hogy honnan viszik a vizet a lakásokba, hogy hol kényszerül­nek kiönteni a szennyvizet a házak előtt. A miniszter, miközben a pa­naszokat hallgatta, a körülötte állók közül felkapott egy kis cigánygyereket. Fel-feldobta, majd a saját zsebkendőjével megtörölte az apróság orrát. A jelenetet díjazták a fotóripor­terek. Csattogtak a fényképező­gépek. A legtöbb embernek persze fo­galma sem volt róla, kit tisztel­jen az elegáns, világos nyári öl­tönyt viselő férfiban. A népes kíséretből — több helyi KDNP- politikus és még több újságíró társaságában érkezett a telepre dr. Surján László — sejthették, hogy fontos emberrel van dol­guk, s ki-ki embertelen körül­ményeinek jobbra fordulását re­mélt* e találkozástól. — Nem tudom, ki tetszik len­ni, de úgy higgye el, patkányok szaladgálnak itt — mutatott egy düledezö épületre egy asszony. Amikor elárulták neki, hogy ki­vel beszél, azt mondta: köszön­jük, hogy' kijöttek ... Dr. Surján Lászlót mélyen megrendítették a látottak — nyilatkozta. Nem hagyott két­séget afetöt. hogy korábban, az elmúlt :I0 évben meg lehetett volna oldani ezeknek az embe­reknek a gondját. Semmit sem ígért, de azt elárulta, hogy né­hány nappal ezelőtt a lakáspo­litika elvi irányítását az ő tár­cájára bízta a kormány. Hogy mit tehetnének például a nyo­mortelepek felszámolásáért, ar­ról korainak tartotta volna még bármit mondani. Annyit azért hozzáfűzött, hogy szerinte nem annyira a minisztériumokra, mint inkább az önkormányza- tokra vár majd ez a feladat. Persze nem véletlenül mu­tatták meg a telepet a mi­niszternek a helyi KDNP­sek. akik között ott láttuk Kohold Tamás megyei ügy­vezető titkárt, dr. Mádai Gyula városi elnököt és Feledi Péter miskolci ügy­vezető titkárt. Mint meg­tudtuk, a meghívással éppen az volt a céljuk, hogy térsé­günk gondjaira felhívják az oi'szág vezetőinek a figyel­mét. S hogy nemcsak a Szondi-telepen várnak a megoldásra, az délután a Vasgyárban is bebizonyoso­dott. A borsodi munkásta­nácsok képviselői tájékoz­tatták a 17.. §zámú Általá­nos Iskolában dr. Surján Lászlót a munkások hely­zetéről, gondjairól. A sze­mélyes hangú beszélgetésből érdemes felidézni például, amit a Digép munkástaná­csa nevében Sárkány Gábor mondott. Torokszorító érzés volt hallgatni, hogy a saját felmérésük szerint mennyire méltatlanul rosszul kereső emberek is dolgoznak a gyárban. Egy négy fős csa­ládban például 87, egv öt­tagúban pedig 100 forint jut egy napra! Ugyanakkor a gyáregységvezetők még min­dig 100—120 ezer forintot vesznek fel. A munkásokból nem halt ki a munkaszere­tet, de ha ilyesmit látnak, mindentől elmegy a ked­vük... A válasz: a felsorolt bajokon a kormány nem tud két hónap alatt segíteni. Ha két év alatt képes lesz rá, akkor úgy vonulhat be a történelembe, mint aki meg­tette a magáét. Hogy mit lehetne tenni a meg­engedhetetlenül magas nyugdi­jakkal? — ez is szóba került a Göncz Árpádot választotta a Magyar Köztársaság elnö­kévé tegnap az Országgyű­lés. A parlament elnöke Sza­bad György, alelnöke dr. Dornbach Alajos lett. A kép­viselőház ugyancsak tegnap megalkotta az önkormányza­tokról, valamint a helyi kép­viselők és polgármesterek választásáról szóló magas szintű jogszabályt. Az önkormányzás lehetővé te­szi, hogy a választópolgárok helyi közössége a jövőben ön­állóan és demokratikusan intéz­ze lakóhelyének ügyeit. Az ön- kormányzat önállóan rendelkezik tulajdonával és gazdálkodhat is azzal. A 10 ezer, vagy ennél ke­vesebb lakosú településeken a képviselőket olyan listán vá­lasztják meg amelyen vala­mennyi jelölt szerepel. A vá­lasztópolgárok annyi jelöltre szavazhatnak majd, amennyi lagja a képviselőtestületnek le­het. Az ennél nagyobb telepü­léseken a képviselők felét egyé­ni választókerületben, másik fe­A kormány felkérte az adóhivatalt és a társadalom- biztosítást, hogy kezdemé­nyezzék a fizetésképtelenség bírósági megállapítását hét vállalatnál. Az első hivatalos csődlistán — amelyet teg­nap ismertetett a kormány- szóvivői tájékoztatón Bőd Péter Ákos ipari és kereske­delmi miniszter —, a Diós­győri Gépgyár neve is sze­repel. A hét vállalatnál le­folytatandó eljárás 15—17 ezer ember munkahelyét érinti majd. Kutya meleg Marad a kánikula, eső to­vábbra sem várható. A leg­magasabb nappali hőmérsék­let 28 fok körül alakul. A meteorológiai előrejelzések szerint a jövő hét elejéig to­vább melegszik a levegő. A hőséget legfeljebb gyenge légmozgás enyhítheti. munkásfórumon. Jogállamban ezt senkitől sem lehet elvenni — hangsúlyozta dr. Surján László, majd a minisztérium el­képzeléseit ismertetve kifejtette: egy új rendszer keretében meg­szabhatnák a legalacsonyabb és a legmagasabb nyugdíjakat. Ezeket — akárcsak a fizetéseket — emelni lehetne. Most például* 20 ezer forint tűnik elfogadható felső határnak. Aki jelenleg en­nél többet kap, választhat. Ha lemond a 20 ezer feletti részről, önmagát sorolja át az új nyug­díjrendszerbe, s akárcsak a töb­bieknek, neki is emelhetnék a későbbiekben a járandóságát. Ha nem ezt választja kizárja magát ebből a rendszerből, s azt kockáztatja, hogy a ma még magas jövedelmén egykettőre átrobog az infláció. A miniszter nemcsak munkásokkal beszélgetett Miskolcon. A környékbeli egyházak képviselőivel is találkozott, s felkereste az orvosi műszereket gyártó egykori. Medicort, mai nevén Dimed Kft.-t. Itt a központi költségvetésből szeretnének több pénzhez jutni, de ugyanezt remélik a társada­lombiztosítás jelenlegi rend­szerének felülvizsgálatától is. A kft. vezetője, Sramkó Pál a miniszter jelenlétéban ad­ta át a Máltai Szeretetszol­gálat helyi vezetőinek, dr. Csiba Gábornak és Zacher Géza plébánosnak a Dimed ajándékát, öt értékes kór­házi berendezést. Dr. Sur­ján László Szerencsen fejez­te be tegnapi programját, ahol a város új üzemegész-, ségügyi intézményét adták át. lét listán választ ják. A képvise- ' lötestület elnöke a polKánne&ter. a kormány pedig a köztársasá­gi megbízott útján látja el a helyi önkormányzatok törvé- j nyességi felügyeletét. tárcsázzuk a 07-ct Aldo/aia ismeretlen Űticélja felé tartott 126-os Polski Fiat-jával egy nő teg-. nap éjszaka tíz óra után né­hány perccel. Felsőzsolca kö­zelében járt már, amikor el­ütött egy. az út jobb oldali sávjában álló nőt. aki a hely­színen életét vesztette. A rendőrök képtelenek voltak megállapítani a személyazo­nosságát, mivel egy telefon- számon kívül más irat nem volt nála. Az ügyben a Mis­kolci Rendőrkapitányság a vizsgálatot szakértők bevo­násával folytatja. Még van vizünk Csőtörés miatt elzárták a vízvezetéket tegnap este a Nagy Ilona, illetve a Mátyás, király utcában. A vízművek ~ ügyeletén ma hajnalban el­mondták, hogy délelőtt sze­retnék kijavítani a _hibát. Arról is tájékoztatták lapun­kat, hogy a városnak még van innivalója, egyelőre nem fenyeget a vízhiány. gyaszközlemény Mély fájdalommal tu­datjuk, hogy felejthetet­len, drága kislányunk, VARGA ESZTER életének 22. évében, tra­gikus hirtelenséggel el­hunyt. Temetése augusz­tus 7-én 9 órakor a diós­győri református temető­ben lesz. Édesanyja, édesapja, testvére és a gyászoló család. Országházi levelek ij idők, új elnök Pénteken délelőtt az Országgyűlés köztársasági elnököt választott: Magyarország első polgára Göncz Árpád lett. A múltkori országgyűlési levelemet a Déli Hírlapban az­zal kezdtem, hogy gyakran éreztem már magam furcsán — különböző okok miatt — a Parlamentben. Most, amikor az oioszlános kapu előtti lépcsőkön álltunk mi, képviselők, s néztük a honvédek vonulását új elnökünk előtt tiszteleg­vén, egyszerűen büszke voltam: katemák, népképviselők, miniszterelnök, budapesti emberek (akik ütemesen skan­dálták, hogy „Árpikám, Árpikám, gyere ide!”) valamilyen új minőségű együttérzést szimbolizáltak. Ha másban nem, ebben lehet bízni: az új politika csinálói a valóban fontos pillanatokban meg tudják fogalmazni a nemzet érdekeit. Tudom, a hétköznapok megpróbáltatásai — lásd: áremel­kedések — egészen más dimenziókban jelenítik meg a fon­tos dolgokat az egyszerű ember számára. A miniszterelnök pénzügyi megítélésünket folyamatosan javító külföldi út­jai, a bejelentett intézkedések a vállalati vezetőváltásokról, a kommunista utódszervezetek ellentmondást nem tűrő va­gyonelszámoltatása — ezt augusztus végén, szeptember ele­jén tárgyalja az országgyűlés —, az új kisvállalkozók tö­megeinek támogatása — erről is hamarosan tárgyal a Par­lament — a bizonyítékai egyebek között az MDF vezette kormány hétköznapi érzékenységének. Ezekben a napokban készül a jövő évi gazdasági áttörés pénzügyi megalapozása. Ebben az esztendőben ugyanis — és sajnos — még a régi költségvetés kényszerpályáján moz­gunk. A sokat emlegetett száz nap elmúltával éppen erről a gazdasági áttörésről nyilatkozik majd a kormány, illetve arról, miképpen tudunk majd kitörni a kényszerpályáról. Szeptember, október, november, december: ezt bírjuk még ki valahogy. Balázsi Tibor A megyei va») önellenőrző' bi/oliság me«lároyal(a Ingatlancserék, jelzálog, bérlet (bujdos) Göncz Árpád a köztársasági elnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom