Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-30 / 201. szám
SEBESVÍZ '90 Alkotótábor a Blikkben Három turnusban összesen kilencven íoíós, háromszor kilenc napon át hét modellt fényképez gyönyörű környezetben: a megfejtés nem lehet más mint a nemzetközi fotóművészeti alkotótábor Sebesvízen. Az alkotótábor zászlaján a VI. szám. alatta a kiötlő, megvalósító és üzemeltető Miskolci Városi Művelődési Központ neve, a zászló szegélyén pedig körben a tábort évek óta vezető művészpárosé — Jung Zsenié és Eifert Jánosé — olvasható. A zászló persze képzeletbeli, de ha valamikor mégis megcsinálnák, valahogy így festene. Zászlókészítés helyett itt elmélyült munka folyik: egyrészről racionálisan megszervezve és megrendezve, másrészt a legteljesebb művészi szabadság légkörében. A tábort vezető művészpáros ugyanis nem irányít, hanem útbaigazít, nem mintákat mutat be, hanem fogásokra tanítja meg a résztvevőket. Következetes tematikával, és következetesen magasan tartott színvonallal ilyen hosszú ideig fotós alkotótábor még nem működött Magyarországon. A sebesvízi ráadásul nemcsak létezik, de egyre inkább terebélyesedik évről évre, nő az igény a résztvevők részéről. Az idén megrendezett három turnus is ezt jelzi: a 30—30 fős keret is szűkösnek bizonyult, jó néhány jelentkezőt el is kellett utasítani. A kezdetekben csak néhány külföldi vendég aránya mára alaposan megváltozott, most a hazai résztvevőket kell lámpással keresni. Emiatt aztán a tábor szervezőinek egyik szeme sír, a máA követési távolságot célszerű úgy megválasztani, hogy az előttünk haladó járműtől legalább 2 másodperc alatt befutható távolság válasszon el. A 2 másodperces időtartam becslése ugyanis egyszerűbb, mint a távolságé. Az idő számolását célszerű akkor kezdeni, sik meg nevet, hiszen jó — és pénzügyileg hasznos — a sók nyugati fotós, de jó lenne, ha nem maradnának el a magyarok sem. A külföldi vendégek kereken 20 ezer forintnak megfelelő kemény valutát fizetnek a 9 napért, a magyarok 4850 forintot. Ily módon próbálták az alkotótábor gazdái nivellálni a nivellálhatatlan különbséget a nypgati és az itteni jövedelmek között. A hazai fotósok által fizetett összeg természetesen nem fedezi a kilenc nap költségeit, ha durván akarunk fogalmazni, akkor helyettük is a külföldi vendég „fizet be egy menetre”. Ennek ellenére fogynak a maamikor az előttünk lévő jármű éppen egy megjegyezhető objektum — fa, oszlop, útburkolati jel — mellett halad el. Ha ezt az előre kinézett pontot 2 másodpercnél előbb elérjük, a követési távolságot sürgősen növelni kell. gyarok, akik részben szegények (mint mindannyian), részben pedig hozzá vannak szokva a támogatott megmozdulások jelképesnek nevezhető térítési összegeihez. A külföldiek által befizetett részvételi díj feléhez a tábor devizában juthat hozzá. Ezt a pénzt olyan fel- szerelési tárgyak beszerzésére fordítják, melyek eddig hiányozták a táborból, s csak Nyugaton kaphatók. A tábor ottjártunkkor idillikus képet mutatott, ami feltehetően abból eredt, hogy nagyjából mindenki elégedett: a szervező örül a tábor sikerének, az itt folyó művészeti munkáért felelős fotóművészek (néha fenntartásokkal ugyan) jónak tartják a résztvevők színvonalát, a modellek — noha sokat dolgoznak — megfelelő díjazásért végzik nem is olyan könnyű munkájukat. Egyetlen kérdés megoldása várat magára: a fotómodel- lek egyike még nem talált megfelelő gazdát a magával hozott — amúgy igen szem- revaló — két kismacskának ... Kiss József Mit tehetünk, ha szemünk láttára gyullad ki egy általunk ismeretlen vegyianyag- tartály? Mit tehetünk, ha egy autóbaleset során tartálykocsiba rohan egy másik autó? Mit tehetünk, ha váratlanul detonáció rázza meg környezetünket? ... Ezután hívhatjuk a 18-441-es telefonszámot. Eddig ilyen, s hasonló esetekben a tűzoltókat és a mentőket igyekeztünk mihamarabb értesíteni, akik valóban mindent meg is tettek a károk, vagy a veszélyhelyzet elhárításáért. Azonban speciális esetekre ők sincsenek felkészülve, elsősorban a szükséges eszközök hiányzanak ehhez. Itt, a vegyipari üzemektől övezett térségben azonban nem kis gondot jelentett eddig az is, hogy az intézkedők nem ismerték azt az anyagot, mely veszélyhelyzetet teremtett, s annak reakció- képességéről, semlegesítésének módszereiről is keveset tudtak. Joggal hiányolták néhányan, hogy a megyében nincs egy éjjel-nappal működő kárelhárítási (ha- vária) ügyelet. Másfél hónapja azonban más a helyj; Visszaemlékezését csaknem kilencven éve irta Porcs János nyugalmazott tanár, aki 1900-ig a „Miskolczi ev. ref. főgimnáziumban” tanított. A hajdani Urak utcája 15. szám alatti lakásában átéltekről és a városban látottakról készült leírását az Ellenzék című lap 1903. szeptember 1-i számában találtuk meg, amely, számos vonatkozásában helytörténeti értékekkel is bír. A visszaemlékezés egyes részleteinek újbóli közlésével kegyelettel emlékezünk az akkori áldozatokra, s — évszázad múltán — a hajdani segítséget nyújtó polgárságra is, a nagy árvíz 112. évfordulóján. „Egy negyedszázaddal ezelőtt történt. Olyan régen volt és mégis olyan kevésnek tetszik az a sok esztendő. Augusztus 30-án este sötét fellegek borították be az eget. Villám villámot kergetett. A dörgések oly gyorsan következtek egymás után, hogy a villámlás és dörgés folyamatosnak tetszett. A lefekvés ideje elkövetkezett. Lefeküdtünk ... Még egy órája sem telt él annak, hogy szemeimet az álom meglepte: felébredtem. Feleségem ment a szobámon keresztül. Kisebbik kutyánk vonítása ébresztette fel. Az ajtó nyitásakor víz hatolt be az előszobába. Mikor az utczára nyíló ablakot kinyitottam, megdöbbenve láttam, hogy a víz az ablak alsó rámájával van egyirányban. Ezt tudattam a feleségemmel, s egyúttal kértem, hogy a gyerekeket öltöztesse fel. Az öltözködéssel még készen sem voltunk, mi - kor már az éléskamra felől folyt be a víz. Két nagyobbik gyermekemet felpakoltam a konyhába egy erős polczra, a harmadikat felültettem a takarékkonyha fölé, az eczetes üvegek közé, a negyediket egyik cselédünk kezébe adtam, kit a takarékkonyhára állítottam; a legki- sebbiiket feleségem fogta karjára, ő is a takarékkonyhára állt. Magam a pesztonká- val egyik szobából a másikba jártam és a víz által fenyegetett ruhaféléket asztalokra és ruhaszebrények, s könyvtartók tetejére raktam. Időről-időre az ablak fehérre festett fájára jegyezgettem czeruzával az időt és a víz magasságát. A kamra ablazet. Mint Répást Gábortól, az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Igazgatóság hulladékgazdálkodási ügyintézőjétől megtudtuk, bármikor hívható a fent említett ügyeleti telefonszám, ahonnan a bejelentéseket azonnal szakemberekhez továbbítják. Sajnos, mint elmondta, az elhárításhoz szükséges eszközök hiányosak még a mai napig is, azonban igen sokat segíthet a kialakult veszélyhelyzetekben az a számítógépes program, melyen a veszélyes anyagok katalógusa található. Erről megtudhatják az intézkedésre jogosult szakemberek, hogy milyen a környezetbe jutott veszélyes anyag viselkedése a levegővel, vagy vízzel érintkezve. Milyenek egészségkárosító hatásai, ennek mik a tünetei? Milyen biztonsági előírásokra van szükségük a járművezetőknek, a rendőrségnek és a mentőknek a veszélykörzetben? Hogyan intézkedhet a tűzoltóság, a vízi rendőrség, milyen védelmi előírásokra van azonnal szükség? Hogyan lehet tűz, szivárgás, folyóvíz, állóvíz és szárazföld esetében a baleset köVirág az évfordulóra Az Emberért és Mis- kolcért Alapítvány céljaihoz csatlakozva a Mozgássérültek és Barátaik Miskolc Városi Egyesületének képviselői augusztus 31-én, pénteken délelőtt 10 órakor a miskolci Szent Anna templom előtti Árvízi emlékműnél megemlékezést tartanak, s virágokat helyeznek el a katasztrófa 112. évfordulóján. Az egyesület vezetősége felkéri a város közönségét, hogy ezen a napon, bármely időpontban, minél többen kövessék ezt a hagyományteremtő megem- lékezési módot, s vigyenek virágot a 277 halálos áldozat emlékművéhez. kán beömlő víz a szobákban is lehetett már 80—90 czen- timéter. Kívül 50—55 czen- timéterrel magasabb lehetett, mikor a jegyzett helyen felül már nem emelkedett a víz, sőt, perczenként 2—3 czentimétert apad. * Két óra előtt már az eső is elállt. A víz gyors apadása lehetővé tette, hogy már 2 és egynegyed óra tájban az ajtó szűk nyílásán a szobából a vizet kibocsáthattam. Az ajtót egészen nem nyithattam ki, mert azon a gyorsan kirohanó víz, bútorainik apróbb darabjait kivihette volna. Két-három perez alatt megszabadultunk a víztől, de bokáig jártunk az iszapban. Mikor a családom tagjait biztonságban láttam, az istállóba mentem, hol folytonosan bőgő tehenemet két első lábával a jászol tetejére támaszkodva találtam. Volt egy bárányunk is. Virradatkor megfúlva hevert az udvaron. Szürkületkor már látvetkezményeit leküzdeni, milyen elősegélynyújtást kell alkalmazni? Az egészségkárosodásra vonatkozó információk már csak azért is rendkívül fontosak, mert a mentők jelenleg még nem rendelkeznek ezzel a Nyu- gat-Európábar. is hasznosított adatbázissal, így ők is innen tudnak informálódni a teendőkről. Megkértük az Ékövizig szakemberét, hogy a katalógusból hívja le számunkra a foszgénre vonatkozó adatok egy részét, hiszen a közvéleményt hosszú idő óta foglalkoztatja egy esetleges foszgén-havária veszélye. Mint olvasható, a mérgezettet azonnal friss levegőre kell vinni, teljes nyugalmáról kell gondoskodni, légzésének leállásakor azonnal légzéstámogatást kell alkalmazni. Elszennyeződött ruhadarabjait el kell távolítani. Az anyaggal érintkezett testrészeit vízzel kell öblögetni, még panaszmentes állapotban sem szabad járni hagyni stb. Mindezek az információk életeket menthetnek, bár reméljük, soha nem lesz szükség rájuk! Ni Zs. tuk a romboló ár rémítő munkáját. Kertünkben egy nagy diófa mellett 4—5 méter magasan összehalmozva hevert egymáson ajtó, ablak, komód, nyoszolya, kútkáva, és minden kigondolható házi bútor és ruhaféle. A nagy kőrisfánk mellett, valamivel kevesebb, de szintén százféle házi és udvari eszköz volt feltorlódva. 5 fa közt egy reszkető lovat találtam. Kis Józsefné sz.omszédasszony kertjében egy holttest, háza előtt, a Szinva partján lévő nyárfa alsó gallyánál szintén holt ember. A ragyogóan felkelő nap sugarai romokon, és holttesteken pihentek. Az egész Urak-utczáján alig volt kapu és kerítés. * Vízért a Jézus-kútjára kellett küldenünk, mert a mi kutunk és a szomszédainké mocskos vízzel volt tele. A mienk tetején egy jól megérett sárga tök úszkált. Másnap a Geró utcza innenső végén ütötte fel magát egy forrás. Két utcza népe is járt oda vízért egy pár napig. Szűcs Sándor tanártársam és jó komám volt az első, ki egy kenyeret és egy czihnder bort küldött. Azután jöttek a többiek, 4— 5 napon keresztül az árvíztől nem szenvedő jó barátok láttak el ebéddel és vacsorával, mert a takarékkonyhánkat néhány napig használnunk nem lehetett. Piacz sem volt... Akkor meggyőződhettünk, hogy sok jólelkű embert teremtett az Isten. A pusztulás éjszakájára következő nap reggelén, az édesanyám állapota aggasztott. Édesanyám a Horváth utczában lakott. Az Urak- utczáján végig mehettem ... A Papszer felé kellett mennem, mert a Forgó-hídig nem volt átjáró. A Szemere utczán végig menve jutottam el a Forgó-hídhoz, melynek egyik fele járható maradt. örvendve láttam, hogy a Horváth utcza táján nem állott a víz olyan magasan, hogy nagyobb bajt okozhatott volna ... Más nagy baj csak közvetlen a Pecze melletti házakban történhetett. * A város képe irtóztató volt. A városmalma által megakasztott, és a fő-utczán rohanó víz a Soltész Nagy Albert háza előtt a járdát felszakította, és 2—3 méter mély árkot mosott. A fáskert mellől lehozott híd a fő-utczán lévő fiatal fákat ketté metszette, vagy törte. A pinczelakásokban a halál nagy aratásra talált. Annak ugyan nagy aratása volt a Pecze és Szinva mellékén is. A Torony alján a Szabó Gábor háza előtt lévő •közben a Szebeny házát úgy elseperte az ár, hogy csak a helye maradt. A 6-6 tagból álló családból egy sem maradt életben. A Templom utczán a dr. Nagy Péter ügyvéd háza mellett még most is meglévő apró épületben, egy Milec nevű gazdatiszt egész családjával megfúlt. Mikor később a károk felvételével foglalkoztunk, a város felső részén, a Szinva partján egy kis zugos helyen 11 halottat írtunk össze. Sötét képek ezek, melyeket emlékezetemből egy negyedszázad öröme és búja sem tudott kitörölni. A városi elöljáróság, pár hónapos polgármesterével az élen, óriási munkát végzett, míg az utczákat járható állapotba helyezte, az idegen segítségre szorult hajléktalanokat elhelyezte, az éhezőket eledellel ellátta. Hazánk minden vidékéről jött később a segély, de az első napok keservesek voltak. Nem folytatom tovább, évek kellenének ahhoz, hogy annak az egy óráig tartó rombolásnak részleteit leírhassuk. Hálát adhatunk az Istennek, hogy városunk ezt a csapást kiheverte...” A fotósok összesen tizennégy órát dolgozhatnak önállóan a modellekkel. A követési távolság Ha a környezetbe került a veszélyes anyag Havária-ügy elet: 18-441 ^ Itt éppen Eifert János állítja be a modelleket. 9,... láttuk a romboló ár rémítő munkáját9* Szomorú virradat, 112 éve
