Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

1990-08-29 / 200. szám

Még* ebből is van kiút! Szemelvények a szakad demokraták miskolci programjából (Folytatás az 1. oldalról) Szeptember 30-án szabad önkormányzatot választhat végre minden település. Megszűnik a kormányzatot és a kommunista hatalmat kiszolgáló tanácsi rendszer. Végre a maga ura lehet min­den helyi közösség. Az el­lenzék legnagyobb pártja, a Szabad Demokraták Szövet­sége, hosszú parlamenti vi­tákban megakadályozta a te­lepülések szabadságát korlá­tozó kormányzati javaslatok nagy részének elfogadását. Megakadályoztuk: — hogy az MDF fönntart­sa, sőt, megerősítse a megye- rendszert, — hogy a régi első titkár és a tanácselnök helyett nagyhatalmú főispánokat ne­vezhessenek ki, — hogy az egykori vb-k mintájára, szűk körű választ­mányt aggassanak az önkor­mányzatok nyakába, — hogy a kormány diri­gáljon az önkormányzatok­nak, beleszólhasson a helyi pénzek elosztásába. Elértük: — hogy a települések ki­válhatnak valamelyik me­gyéből és másik megyéhez csatlakozhatnak, — hogy a falvak és városi kerületek szabadon társul­hatnak egymással, ahogyan ezt a települések lakóinak érdeke megkívánja. Az SZDSZ eszménye a független és erős önkor­mányzat, amely lehetőséget ad arra, hogy a helyi dönté­sekben a település minden polgárának érdekét figye­lembe vegyék. Mi azt akar­juk, hogy ne jöhessen vissza sem az urak, sem az elvtár­sak Magyarországa, ahol csak azok szerezhettek ha­talmukkal, helyzetükkel, kapcsolataikkal visszaélve anyagi előnyöket, akik közel voltak a tűzhöz. SZABAD ORSZÁG csak gazda­godó POLGÁROK KÖZÖS­SÉGEIBŐL ÉPÜLHET! A szabad demokraták sehol nem törekszenek kizárólagos helyi hatalomra! Az Ország- gyűlésben küzdöttünk azért, hogy ne csak a pártok in­dulhassanak a helyi válasz­tásokon, hanem minden be­jegyzett helyi egyesület, a helybéliek minden szerveze­te. Mi nem a parlamenti po­litizáláshoz keresünk támoga­tást, hanem felelős helyi po­litizálást szeretnénk! Túlsó- káig politizáltak a nép ne­vében, ideje, hogy a nép ma­ga politizáljon! Aki a sza­bad demokratákra és támo­gatottjukra szavaz, a helyi demokráciára, a saját hatal­mára szavaz, a helyi össze­fonódások, a tehetetlen kap­kodás, az úri Magyarország utáni sóvárgás ellenében a gazdagodó polgárok szabad közösségére szavaz. EGÉSZSÉGES DEMOKRÁCIÁT MINDENKINEK! Miskolcot — csakúgy, mint az egész ország egészség­ügyét — két lesújtó dolog jellemzi: az egyik a tehetet­len, korrupt, ormótlan egész­ségügyi intézményrendszer, a másik a nemzet rohamosan romló egészségi állapota. Itt mindenki vesztes: az orvos, a hatalom megnyomorított képviselője, a beteg pedig a kiszolgáltatott áldozat. A szabad demokraták egész­ségügyi programjának meg­határozó gondolata, hogy olyan életfeltételeket kell biztosítani népünknek, amelyben az EGÉSZSÉG NEM CÉL, HANEM ÉLET­FORMA! Az egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem a teljes testi, szelle­mi és szociális jólét állapota. 1. A megoldás általános javaslatai: — Az egészségügyet és a szociálpolitikát szét kell vá­lasztani ! — Végre kell hajtani a költségvetés és a társadalom- biztosítás ellenőrizhető, vég­leges szétválasztását. — Űj alapokon nyugvó TB-törvényt kell kialakítani. — A betegellátásnak két pilléren kell nyugodnia: a) ALAPELLÁTÁS (házi, vagy családi orvosi hálózat), b) KÓRHÁZI ELLÁTÁS. A jelenlegi szakrendelési rendszert felszámolja részben a privatizáció, részben a kórházi osztályok ambulan­ciája. — Váljék az egészségügy szolgáltatássá, érvényesüljön a szabad orvosválasztás (sávrendszer, körzetek meg­szüntetése). — Rendszerváltást az egészségügy vezetésében is! A szakmai és etikai felügye­letekre szakemberekből álló vezetést kell megszervezni. — A kórházak menedzser vezetőkkel, önálló gazdasági egységként működjenek. — Alakuljon egészséges verseny a különböző biztosí­tási módok és különféle ke­zelésű kórházak között. — Az intézményvezetőket a munkahelyek dolgozói vá­lasszák meg, nyilvános pá­lyázat útján. — Lehetőséget kell adni az egyházak bekapcsolódásának a gyógyító munkába (beteg­ápoló rendek visszatérése, különösen krónikus betegsé­gek esetén). 2. A megoldás helyi ja­vaslatai: — A járóbeteg-ellátás na­pi óraszáma Miskolcon 1985 óta 930-ról 1058-ra növeke­dett. A szakrendelések tárgyi feltételei bővültek ugyan, de a jelenlegi szervezési formá­ban a zsúfoltságot, a „sze­mélytelen” betegellátást megoldani nem tudják. A betegirányítás új rendszeré­nek kidolgozása nem javí­tott a helyzeten, ezért ezt gyökeresen át kell alakítani fogászat, belgyógyászat, fizi­koterápia stb,). — Az általános körzetre jutó lakosságszám megfelel a szakmai normáknak. Jelen­leg az orvosok 60 százaléka szakorvos, törekedni kell ar­ra, hogy csak a legjobban felkészült szakorvosok dol­gozhassanak az alapellátás­ban. Az alapellátásnak a gyógyítás mindaddig nem lesz érdeke, amíg recepttel, vagy beutalóval szabadulhat meg betegétől. A kórházba jutás merő formaság. Az el­lenőrzés formális, mind fe­lülvizsgálat, mind szakmai fejlődés tekintetében. — A fekvőbeteg-ellátás te­rületén nőtt ugyan az ágy­szám, de a kórházak mégis zsúfoltak (indokolatlanul sok aktív ágyat foglalnak le az ún. „szociális indikációval” beküldött betegek). Itt csa­pódnak le a „társadalom be­tegei”, az idős, egyedül élő, tehetetlenek, a szegények, a szenvedélybetegek, stb ... — Meg kell teremteni a szociális és elfekvő osztályok, intézmények lehetőségének alapjait (ne foglaljanak aktív ágyakat, ne kelljen félig gyógyult betegeket hazakül- deni). — Miskolc város kórházai­nak rekonstrukcióját gyorsí­tani kell, a műszer-géppark további fejlesztése kívánatos (Vasgyári Kórház konyhája, Semmelweis Kórház mosoda kialakítása égetően szüksé­ges). — Meg kell szüntetni az indokolatlan mentő- és egészségügyi szolgálati igény- bevételeket, fizetéskötelessé kell tenni, ezek díját vissza kell juttatni az egészségügy­be. . A RÁSZORULTAKON SEGÍTŐ ÖNKORMÁNYZATOT! A szociálpolitika alapvető feladata a társadalmi újra­termelés szempontjából fon­tos szükségletek piaci viszo­nyoktól (kereső-, illetve vá­sárlóképességtől) többé-ke- vésbé független kielégítése. Elöljáróban annyit minden­képp szükséges leszögezni, hogy csak az államolgári jo­gon járó juttatások megte­remtésével lehet megfelelően garantálni a társadalmi helyzettől, életkortól, piaci versenyképességtől függetle­nül a minden embert megil­lető elemi létbiztonságot. Az ilyen típusú juttatások in­tegráló funkciót is betölte­nek, mert szavatolják az életbenmaradáshoz fűződő emberi jogokat, másrészt mérséklik a szülők verseny­képtelenségének gyerekekre háruló következményeit. Ma a legfontosabb feladat az elszegényedési folyamat megállítása, vagy legalább a mérséklése. Különösen nagy figyelmet kell fordítani azok­nak a hatásoknak a kivédé­sére, amelyek a leginkább rombolják az életformát, és megszokott életkeretek szét­esésével, a gyors deklasszáló- dás, vagy a teljes egziszten­ciális összeomlás veszélyével fenyegetnek. A szűkös erő­forrásokat elosztó állami szo­ciálpolitika elidegenített in­tézményrendszere erre nem képes garanciát nyújtani, és a kormányzat, a helyi taná­csok és a gazdasági szerve­zetek önkényes, kapkodó döntései következtében az élet tervezhetőségének az esélyei minimálisra csökken­tek, ugyanakkor a helyzet napról napra romlik. A szociális ellátást igény­lők köre Miskolcon folyama­tosan és jelentősen növek­szik. A szociális otthon fé­rőhelyeinek száma 460, stag­nál, pedig elhelyezésre 80— 100-an várakoznak (átlag fél, egy év). A házi gondozás­ban részesülők száma tovább növekedett, 1988-ban 788 fő gondozását 177 dolgozó lát­ta el. Szakképzettségi muta­tójuk 50 százalék! Kevés — törekedni kell még több szakképzett gondozó felvéte­lére. A szociális étkeztetés­ben részesülők száma 36 szá­zalékkal emelkedett, a vára­kozók száma 80—100 fő —, igen magas. A jövőben vár­hatóan még nőni fog. 1986 óta 13 bölcsőde konyhája is besegít, ezt fokozatosan ki kell bővíteni, mivel a böl­csődék kihasználtsága roha­mosan csökken. Az intézmé­nyi és területi szociális el­látás az „Egyesített Szociális Intézménnyel” integrált egységben működik. Véle­ményünk szerint ez az integ­ráció hibás, sürgősen szét kell választani gazdaságilag és pénzügyileg is a két for­mát. Sürgős lépéseket kell tenni a lakásínség megoldá­sára, javasolt külön bizott­ság létrehozása az önkor­mányzaton belül a lakásel­osztás ellenőrzésére. Igen kí­vánatos lenne Miskolc város szociális térképének elkészí­tése. Az új önkormányzatok­nak egy külön szociálpoliti­kai alapot kell elkülönítenie az állami támogatásokkal ki­egészítve, mely alapot csak­is és kizárólag szociális cé­lokra lehessen felhasználni. Teret kell adni az önsegé­lyező egyletek működésének, segíteni kell megalakulásu­kat, tevékenységüket. Mindebből az következik, hogy a társadalmi újraelosz­tásnak egy teljesen új for­máját kell kialakítani, vagy­is támogatások helyett alanyi jogon mindenkinek járó jut­tatások, amelyek az induló esélyegyenlőtlenségeket kom­penzálják, nem pedig a már meglevőt, kialakultat próbál­ják toldozgatni-foldozgatni, úgymond „felemelni”. Egy olyan alapbiztosítási rend­szert kell kialakítani — az üzleti biztosítás mellett —, amely állampolgári jogon garantálja a családi pótlék, gyed, nyugdíj legalább a mindenkori társadalmi mi­nimumnak (nem pedig lét­minimumnak) megfelelő ösz- szegét, és e költségek visz- szatérítése révén a teljes kö­rű egészségügyi ellátást. A KÖRNYEZETVÉDELMI JOGKÖRÖKET AZ ÖNKORMÁNYZAT KEZÉBE! Miskolc város környezetvé­delmi helyzete a legsúlyo­sabbak közé tartozik az or­szágban. Miközben súlyos légszennyezettséget okozó üzemek működnek a város­ban és környékén, a bajt sú­lyosbította a rosszul sikerült lakótelep-kialakítás, a kétes olcsóságú közlekedésfejlesz­tés, a környezetvédelemre fordítandó pénzek egy jelen­tős részének elpocsékolása, a vállalati környezetvédelmi beruházások elhanyagolása, a településfejlesztés személyes érdekek alá rendelése. Mind­ezek elvezettek oda, hogy ma Miskolc a legpiszkosabb, leg­rendetlenebb települések kö­zé került az országban, be­került a „piszkos tizenkettő” közé, de itt az élmezőnybe. Sajnos, még az ország egyik legnagyobb körnvezétvédeimi botránya, a BVK higany­szennyezése is a várost érin­tő közelségben történt. Az illetékesek évek óta tudtak a problémáról, de nem hozták azt nyilvánosságra. Vajon miért? Milyen intézkedést tettek? Hol késik a felelős­ségre vonás? S még mi min­denről nem tudunk, mert nem hozták nyilvánosságra állam (párt) érdekek miatt! Mi mindenről nem tudunk, mert nem vizsgálták, nem hagyták vizsgálni! Hány ilyen eset van még? Kiben lehet megbízni? Kérdések sora amelyek azonnali vá­laszt igényelnek. A Szabad Demokraták Szövetsége a következőket tartja égetően sürgős intézkedéseknek Mis­kolc város környezetéért az egészséges létfeltételek biz­tosításáért: 1. Környezetünk valódi ál­lapotának felmérése és en­nek alapján a szükséges in­tézkedések megtétele. 2. A környezetvédelmi tör­vények következetes betarta­tása, a kivételezések meg­szüntetése. • 3. Szükséges, hogy a kör­nyezetvédelmi ha’.óság az önkormányzatnak alárendel­ve működjön, ne pedig egy fővárosi kormányzati szerv utasítása alapján. Csak így érhetjük el, hogy a környe­zetünket, egészségünket érintő döntések a helyi ér­dekeket szolgálják, és ezek­ben az ügyekben azok dönt­senek, akiket sújt a környe­zeti ártalom. 4. A környezet állapotára vonatkozó adatok nyilvános­ságra hozatala, bárki számá­ra hozzáférhetővé tétele. 5. Sürgős intézkedések a város ivóvízkészletének megóvására az azt veszé­lyeztető tevékenységek meg­szüntetésére. 6. Az üdülőkörzetek (Ta­polca, Lillafüred) és a város parkjai fokozott védelme; a helyi lakosság érdekeinek alárendelt településfejlesztés megvalósítása. 7. A közlekedés okozta zaj és légszennyezés 'csökkenté­sére a várost megkerülő út­hálózat kialakítása. ; . i > 8. Megfelelő városi szenny­víztelep építése, a szenny­vízhálózat bővítése. 9. Űj városi szeméttelep megnyitása, a túltelített ré­gi egyidejű bezárásával. 10. A közlekedési struktú­ra fokozatos átalakítása, tro­libusz-közlekedés megvalósí­tása. LIBERALIZÁLT MEZŐGAZDASÁGOT, NE RÖGHÖZKÖTÖTTSÉGET! Városunk fekvése, elhe­lyezkedése alapján nem me­zőgazdasági jellegű. A város mezőgazdaságilag hasznosít­ható szélein a Nagymiskol­ci Állami Gazdaság, vala­mint a Borsodsziráki Mgtsz gazdálkodnak, illetve jól működő kertszövetkezetek termelnek. A város és a me­zőgazdaság elsődlegesen a piacon keresztül kapcsolód­na egymáshoz, valamint a városban megtalálható élel­miszeripari feldolgozókapa­citás alapján. Például hús­ipar, tejipar, gabonaipar, hűtőipar. A miskolci piac köztudottan a „drága” pia­cok közé tartozik. A me­zőgazdaság rendszerváltása még nem következett be. A kormányprogram nem készült még el, nincs földtörvényünk. Az eddigi ismereteink szerint ha a kormány az 1947-es kis­gazda földtörvény-terveze­tet egy az egyben elfogadja, akkor a miskolci piac — mint ahogy az országban lé­vő összes többi piac is —, várhatóan még „drágább” lesz. A földtörvény akkor éri el a célját, ha perspekti­vikusan előre mutat, fokoz­za a termelést, segíti a pri­vatizációt, versenyhelyzetet teremt. Mivel a város hatá­rában mezőgazdasági terme­lést végeznek, — nagyüzemi, kertszövetkezeti, szakszövet­kezeti, egyéni tulajdonfor­mákkal. valamint a város­ban jelentős élelmiszeripar működik, a leendő önkor­mányzatnak mezőgazdasági koncepciókkal is rendelkez­nie kell. Az önkormányzat teremtse meg: — A mezőgazdasági ter­ménytőzsdét. — A földpiacot. Az önkormányzat segítse elő a termelők számára: 1. Az élelmiszeripari léte­sítmények tulajdonjogának minél nagyobb hányadban, minél előbb való birtoklását. 2. A hazai és a külföldi tőke új élelmiszeripari beru­házásait, az élelmiszeripart, az agrárágazatot minél előbb hozza versenyhelyzetbe. 3. Űj hitelpolitika helyi megvalósítását, a föld jelzá­logjog bevezetését, a hitel- szövetkezetek. a vállalkozási bankok létrejöttét. 4. Liberalizált kereskedel­met, anyagok és felszerelé­sek importját, exportját. KULTÚRPOLITIKA PEDIG NINCS A reformtörekvések új re­ményeket ébresztenek, ked­vező a pillanat egy liberális struktúra kialakításához. Az állami mecenatúra által el­tartott kulturális ágazatok a rohamosan leépülő támo­gatás helyébe csak igen ki­csiny, messze nem elégséges mértékben számíthatnak a még erőtlen közösségi és ma­gán mecenatúra támogatásá­ra. Nem jelenkeztek még kellő számban azok a me­nedzserek, akik képesek a különböző kulturális terüle­tek újjászervezésére. Városunk intézményeit a szétesés, a tudósokat, a mű­vészeket és írókat a megél­hetési nehézség fenyegeti. Olyan problémákat k§ll meg­oldani a politikához és a gazdasághoz hasonlóan a kultúra területén is, amely­re nincs történelmi recept. Miskolc művelődési és kulturális élete súlyos gaz­dasági, bizalmi és erkölcsi válságban van. Nehéz jóvá­tenni az előző rendzer igaz­ságtalanságait, helyrehozni az általa teremtett arányta­lanságokat. A létező állami kulturális intézményrendszer elemeinek funkciója újraér­telmezésre szorul. Elesik a letűnt kultúrpolitika néhány nemes célú, de téves elkép­zelés jegyében kidolgozott rendszere, mint például a népművelés, vagy újabban közművelődés. A támogatást ezentúl nem az állam adja, hanem a társadalom Miskolc várost képviselő testületé szavazza meg a fontosnak tartott intézmények fenntar­tására és segítésére. Hogyan fog a kultúra megmérettet­ni? Minek alapján döntenek fontos és kevésbé fontos in­tézmények között? A kultúra sajátos terület, melynek működésében min­den direkt politikai befolyás káros. Olyan testületre van szükség, amely nem állam- igazgatási, hanem mened­zselési feladatokat tölt be. A vidéki kulturális intézmé­nyek tanácsi kezelésbe adá­sa megteremtette a provin- cializálódás alapjait. A mű­velődési terület vezető posztjait részben káderteme­tőkké alakították. Az intéz­ményeket szakemberek he­lyett hivatalnokok árasztot­ták el. Funkciót vesztett in­tézmények, kontraszelektált szakembergárda, alkalmat­lanságukat évtizedekig bizo­nyító vezetők és tehetséges emberek elvándorlása jel­lemzi megyénk művelődési helyzetét. A negatív tendenciák meg­állítása hosszabb időt igé­nyel. Ez része lesz annak a folyamatnak, amely, a jöve­delmi arányok javulásával garantálja az értelmiség rangját, és így csökkenti a kontraszelekció veszélyét. Feladatunknak tarjuk a ci­vil művelődési közösségek igényeinek biztosítását. Az intézményeknek a rétegigé­nyek jobb kielégítése a fel­adata. Ne legyen egy igazga­tói poszt hitbizomány, pá­lyázat útján határozott idő­re kell az intézmények ve­zetőit kinevezni. A kulturá­lis élet minden területén sok jó szakember dolgozik váro­sunkban. Adjunk nekik le­hetőséget. Eddig is áldozat­tal és alázattal szolgálták szakterületüket akkor is, ha az eredmény kétséges volt. Ha lehetőséget kapnak, szár­nyaló fantáziájuk eredmé­nyes munkát és igazi mű­velődést, valódi kultúrát te­remt. A Szabad Demokraták Szövetsége miskolci csoport­jának ügyvivő testületé és a feladatkörök felosztása: Bányai Lajos: önkormány­zat, közigazgatás, sport; Bo- dó Pál: oktatás, pártközi kapcsolatok, önkormányzat; Latrán Béla: külföldi és bel­ső pártkapcsolatok, környe­zetvédelem, mezőgazdaság, nemzetiségi kérdés; Mezei György: önkormányzat, gaz,- daság, szociálpolitika; Pet- heő Lászióné: kultúra, mé­dia, vallás; Szabó Tamás: gazdaság, egészségügy, köz- igazgatás; Tóth István: fegy­veres testületek, közbizton­ság, önkormányzat, ipar. Kampányfőnök: Tóth István. Helyettese: Mezei György. Az oldalt írták: dr. Csete Sándor, Latrán Béla, Petheő Lászlóné, Pintér István, dr. Sutóczki Zoltán, összeállí­totta: Latrán Béla, Petheő Lászlóné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom