Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

1990-08-23 / 195. szám

Műszaki áruházai ny it az Agroker Tokaji írótábor *90 Az irodalom érlék, és nem eszköz A szabadság mellé: több támogatást Már nem egyedül az Ag- rokér látja el termelőesz­közökkel a mezőgazdákat, több kisebb magántársaság is foglalkozik forgalmazás­sal. Versenyhelyzet alakul ki. amelyben más piacpoli­tikát kell folytatnia a ko­rábban monopolhelyzetben lévő cégnek. A Má'yi Agroker vezetői még kedvezőnek is tartják a piaci versenyfeltételek kia­lakulását — hallottuk Ko­vács Károly kereskedelmi igazgatóhelyettestől. Ez szá­mukra is azt jelenti, hogy szélesebb körű piackutatást kell végezniük ahhoz, hogy mielőbb gazdára találjon valamennyi forgalmazott ter­mékük. Éppen ezért vették fel a kapcsolatot elsősorban a Kisgazdapárttal, hogy az újonnan kialakuló föld-tu­lajdonviszonyok után ellát­hassák a kistermelőket, a legkorszerűbb gépekkel. Már most kisebb teljesítményű kerti gépeket mportálnak, s a megyében több helyen is gépbemutatókat rendeznek azért, hogy felmérhessék a kistermelők igényeit. Együtt­működnek a Növény- és Ta­lajvédelmi Szolgálat Miskol­ci kirendeltségével is, így a kisebb gazdaságoknak taná­csot adnak, hogy mikor, mi­lyen növényvédő szert kell az adott talajon alkalmazniuk a legjobb termés eléréséhez, ősszel egyébként kertészeti és műszaki kisáruházat nyit­nak Mályiban, ahol jó par­Az ördög tudja, hányféle módon kísérthető meg az ember. Ám az álarcok gaz­dag választékából bizonyá­ra szívesen veszi az asszonyt, mint ahogy az amerikai At­lanta püspökének esetében is tette. Az olasz La Repubblica ír­ta meg feltűnő tálalásban, hogy lemondott az Egyesült Államok első színes bőrű püspöke. Aí ok hétköznapi: „testi és szellemi megúju­lásra van szüksége orvosi ellenőrzés mellett;” A hiva­talos közlés után két órával a helyi téve egy még hét­köznapibb kommentárral egészítette ki a hírt: Eugene Marino püspök betegségét Vicki Longnak hívják, egyébként 26 éves és na­gyon csinos. Az ördög tehát ezúttal is asszony képében jelent meg. Azt is tudni vé­lik, hogy legelőször 1988. májusában, amikor a kitűnő Örömükben dörzsölik a kezüket az amerikai rágó­gumi- és édességárusok, mert a közelmúltban 18 000 napi légijáraton tiltották meg a dohányzást. Igaz. ez egyelőre csak a hat óránál rövidebb idejű légijáratokra vonatkozik. Az eredmény viszont közismert: a dohá­nyosok rágógumival vagy cukorkával igyekeznek el­nyomni nikotinéhségüket. A gép illemhelyén titokban elszívott cigaretta szóba sem jöhet: a beépített táv­jelzők nemcsak a tűzve­szélyre figyelmeztetnek azon­nal, hanem arra is, hogy az illetőre 2000 dolláros bírság j)c Egy órán belül bármilyen új technológiával kolási lehetőség kínálkozik majd az autósoknak. Így könnyebben megvásárolhat­ják a nagyobb gépeket is. Több kedvezményes vásár­lási akciót tartanak majd az Agroker telephelyén. Az új vállalatpolitikában kiemelt helyet kapnak a szónok hírében álló férfi még csak segédpüspök volt. Az ördög azonban hatáso­sabb érveket vonultatott fel, mert Marino atya havi 1500 dollár apanázst fizetett, la­kást vett és életbiztosítást kötött a kísértő nevére. A sztori, érthetően, nagy nyil­vánosságot kapott, a helyi sajtóban meg is indult a nyomozás a szépséges Vicki után. De csak azt állapít­hatták meg a részletek nyo­mán szaglászó újságírók, hogy a hölgy specialista: 22 éves korában apasági kere­setet — vele 2 és fél millió dolláros kártérítési igényt — nyújtott be egy pap el­len. Akkor vesztett. Most — így az olasz lap — a végszámla másképpen alakul. Az öregedő úr és a gátlástalan fiatal nő kaland­jából a színes bőrűek jogai­ért következetesen harcoló amerikai egyház került ki dollárban nem mérhető veszteséggel. demes a karosszékben ké­nyelmesen elszívni az áhított cigarettát, szivart, vagy pi­pát, mivel ez csak 1000 dol­lárba kerül. A dohányzás egyre foko­zódó tilalmának oka a jó­zan statisztika, ameiy sze­rint egy 30 éve dohányzó kerek 18 évvel rövidebb élettartamra számíthat, mint nem dohányzó társa. A do­hányzás jogáért küzdőkkel szemben egyébként a társa­dalom nagylelkű: minden­fajta tüntetést, tiltakozást megenged, a nyilvános he­lyen való dohányzást azon­ban nem. méretű tömítést elkészítenek az (Kerényi László felvétele) vállalkozások — tudtuk meg Szalai László alkatrészosz­tály vezető-helyettestől. Ilyen a tömitésgyártás, amely világszínvonalú tech­nológiával a Seal-Jet eljá­rással egy órán belül lehető­vé teszi hidraulikus beren­dezésekhez a tömítésgyár­tást. Bármilyen méretű tö­mítést el tudnak készíteni ezzel a berendezéssel. Ez azt jelenti, hogy ha fölkere­sik az Agroker Mályi telep­helyét, akkor ott még szi- meringet is tudnak gyárta­ni, ám ezt csak akkor érde­mes megrendelniük a fel­használóknak, ha annak mé­rete eltér a megszokottól. Egyébként ezért a Seal-Jet hidraulikus tömítő gyártó- rendszerért a Miskolci Ipari Kiállítás és Vásár termék­díját is megkapták. Az Ag- róker magáért a kiállítás megrendezéséért pedig elis­merő oklevelet kapott. A híres, hírhedt Bokor­könyvből (Kiskirályok mun­dérban) idézek: „Czinege Lajos leányának lakodalmát (egy görög állampolgárral kötött házasságot) az egyik honvédségi üdülőben bonyo­lították le. Az üdülőt na­pokra lezárták, más igény­lők kérését természetesen el­utasították. Az üdülő egyik utcácskájának két oldalát, mintegy 20—30 méteres hosszúságban gyönyörű ró- zsabokor-sor szegélyezte. Nincsen rózsa tövis nélkül, mondja a régi közmondás. Feltehetőleg ezért terjedt el a pletyka, hogy a rózsabok­rot ki kellett irtani, nehogy a fiatal ara menyasszonyi fátyla beleakadjon a tövi­sekbe ... Tény, hogy a ró- zsabokor-sor eltűnt, és azóta sem pótolták.” A lányt, akiről szó van a könyvben Czinege Katinak hívták, ma Karaiszkosz Jor- goszné. A magyar lányból tehát görög asszony lett, Thesszalonikiben él, ott ke­restem fel a miskolci Exp­ress Utazási Iroda segítsé­gével a múlt héten. Kedves, mosolygós arcú, élénk szemű és karcsú a két gyerek ellenére is. Igazán jó beszélgetőpartner, ömlik be­lőle a szó. Az sem tartja vissza, hogy személyes dol­gokról kérdezem. Láthatóan Már beszámoltunk arról, hogy kuratóriumot hoztak létre a tokaji írótábor meg­rendezésére, és, hogy az idén új célokkal, új formá­ban hívják össze a neves irodalmi találkozót. A ked­di megnyitó után, ahol Má- jer János, Tokaj város ta­nácselnöke és Zimonyi Zol­tán, a kuratórium tagja mondott bevezetőt, tanács­kozás kezdődött, amelynek címét Illyés Gyula-idézet adta: „Hattyúnyakú görény, avagy az irodalompolitika anatómiája.” Írók, pártok képviselői és a kormányzat küldöttei foly­tattak párbeszédet irodalom­ról, az irodalom és politika viszonyáról. Az előadók kö­zött volt Pozsgay Imre, Kiss Gy. Csaba és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkár-helyettese, Feke­te György is. Folyosói be­szélgetések során gondolták tovább a résztvevők az elő­adásokat. Serfőző Simon, a Holnap főszerkesztője: „Itt voltam a tábor in­dulásakor, 18 évvel ezelőtt is. Méltó kezdésnek tűnt, olyannak, amely megalapoz­za egy irodalmi fórum han­gulatát, irányvonalát mar­kánsan megjelöli. Bár való­ban ellenőrizte a hatalom, mégis komoly viták voltak. A résztvevőket megszűrte a Napjaink szerkesztősége, a Hazafias Népfront, a megyei pártbizottság, így próbálták kiküszöbölni a számukra nem egészen szalonképes vé­leményeket. Ennek ellené­re mindig maradtak olyan «•renitens-« hangok, amelyek révén kinyilváníthattuk őszin­te gondolatainkat a társada­lom problémáiról. Az irodal­márok. írók ténylegesen be akarták tölteni az értelmi­ség szerepét és előre jelez­ték a társadalmi válságok — nem zavarja, hogy kinek a lánya, olyan emberé, akinek a neve sok hírhedt üggyei összeforrt. Hogy a rózsabok- iot miatta vágták volna ki, nevetségesnek tartja. Mint ahogy azt is hamis informá­ciónak, hogy a férje görög állampolgár volt a házasság idején. Jorgosz egy negyven éve idetelepült (elüldözött) görög család fia, aki miután itt született, magyar állampol­gárságot kapott. Több csapat­ban focizott ifistaként, majd 19 éves korában elhagyta Magyarországot és Görögor­szágba távozott. Ott ismerke­dett meg a Czinege-lánnytú, akit egy barátnője mutatott be neki, de Jorgosz számára ez a név akkoriban nem mondott semmit. (Ezt Kara­iszkosz mondja.) Az NB I- ben rúgta sokáig a labdát, hol Athénban, hol Thesszalo­nikiben. Végül is az utóbbi helyet választotta lakhelyéül. Czinege Kati 1979 júliusá­ban házasodott össze a gö­rög fiúval, de csak két évre rá ment ki hozzá Görögor­szágba. Lett is belőle bo­nyodalom, Czinege Lajost emiatt többször kérdőre von­ták az illetékesek. Az is elterjedt, hogy az ilyen-olyan úton felhalmo­zott vagyonból a lánya me­nekített ki pár milliócskát. elszegényedés, falvak elnép­telenedése, nemzeti identitá­sunk elvesztése — nagy ré­szét. Azonban ezek a kriti­kák nem mindig feleltek meg a hatalom képviselői­nek, ilyenkor berendeltek minket a pártbizottságra, és elmondták, hogy «elvtársak, ez közléspolitikai hiba volt«. Persze egyéb retorziók is kö­vetkeztek, főleg, ha mond­juk valamilyen publikált anyagról volt szó; ez az ál­lásába is kerülhetett a «bű­nösnek«. Az elmúlt években kez­dett felengedni a jég, a bát­rak hangja egyre erősödhe­tett, s ez mára szinte a tel­jes szabadságig terjed. Csak egy kevés hiányzik még az ideális állapothoz: ez a sza­badság szegény, nincs pénz a kiadványok finanszírozá­sára. A dotáció megszűnt, önállóan pedig még sokszor nehéz talpon maradni. De más feladat is van. Semle­ges tudatú nép lettünk, el­vesztettük az identitásunkat, újra kell építeni a magyar­ságunkat! Beszorítottságot is érzek. Egyengetnünk kell a környező népekkel a kapcso­latainkat, és nemzetiségünk irodalmát is méltó helyre kell emelnünk.” Fábián Ernő, irodalom­történész. a romániai Ko­vásznából: „A politika és irodalom viszonyát felfoghatjuk egyen­letként, amelynek sok-sok megoldása lehetséges, de ezek közül egyik sem illik a kisebbség irodalmára. Az ugyanis mindig a lét veszé­lyeztetettségéről szól, és ter­mészetszerűleg mindig el­lenzéki az államhatalommal szemben. A nemzetiség ve­szélyeztetettsége olyan alko­tások létrehozására sarkall, amelyet más csak spekula­tív úton, és nem a saját bő­rén szerzett tapasztalatokon keresztül valósíthat meg. Nos, ez nem igaz — leg­alábbis Jorgoszné szerint —, hiszen ma is bérlakásban él­nek, és ami kis vagyonuk volt, illetve van, azt a férj focizta össze. (Ismeretes, hogy Görögországban na­gyon jól megfizetik a játé­kosokat és az edzőket, már­pedig az Iraklisz Szaloniki, ahol pályaedző, az idén az 5. helyen végzett, ezáltal a keresete is igen szép.) Mivel foglalkozik jelenleg a Czinege-lány? Van egy egyszemélyes export—import cége, ami viszonylag jól megy, főleg márványt ad el Magyarországra, bárányo­kért, szarvasmarhákért cse­rébe. Rendszeresen hazajár, ő válogatja ki az állatokat. (Ahhoz képest elég jól csi­nálja, hogy jogi djplomája van ...) Jorgoszné több nyel­ven beszél, így cégén belül magyar turistacsoportokkal is foglalkozik. Mit szól az édesapja dol­gaihoz? — kérdezem tőle. Azt mondja, hogy a fele sem igaz, rengeteg a túlzás benne, a szenzációhajhászás. A könyv írójáról ő is tudna mit mesélni... Egyébként a szocializmusban — sajnos — szinte követelmény volt ez a fajta mentalitás, teszi hozzá. (temesi) Megélt élmények révén szü­letett meg az erdélyi ma­gyar dráma, mint Sütő And­rás, Székely János művei. A kisebbség nem tudja befo­lyását a hatalom útján ér­vényesíteni, viszont képes a kultúra erejével hatni, és így szellemi eredményekre törekszik. Soha nem töre­kedhet kompromisszumra az őt háttérbe szorító államha­talommal, mert azonnal el­veszítené őszinteségét, kö­zösségformáló erejét, de nem szabad tért engednie a bel­ső elsivárosodásnak, az érté­kek elvesztésének sem, mert az az identitástudat veszte­ségével jár. A magyar iro­dalom nem vesztette el ma­gyarságát, de hagyta szuny- nyadni, s ezalatt a kisebb­ségi magyar irodalom edző­dött még »magyarabbá«. Az erdélyi magyarok talán há­nyattatott sorsuk miatt is kiválasztottaknak' érzik ma­gukat egy kultúra, egy nyelv megőrzésére. És hál’ isten­nek, ezt látom a mostani to­kaji írótábor résztvevői kö­zött is. Az elveszett, vagy eltaposott értékek feltámasz­tásának vágyát, és az új te­remtésének óhaját. Szép a szabadon művelhető iroda­lom, és szép, hogy ma már senki, semmilyen párt nem akarja céljai eszközévé ten­ni. Mégis embereken, írókon, szerkesztőkön, publicistákon, kritikusokon múlik minden. Rajtunk a sor.” Furmann Imre, MDF: „Mint irodalmár és mint politikus mondom: szüksé­günk van az irodalomra, an­nak értékeire. De nincs szükség rá, mint eszközre. S ez úgy érhető el, ha megfe­lelő nyilvánosságot kap mindkettő a maga helyén. Az állam nem gondoskodó, szemet hunyó intézmény- rendszer kíván lenni ezután, és ez egyben gondokat is je­lent. A mai magyar iroda­lom nélkülözi azt a mene­dzselő tevékenységet, mece­natúrát, ami forrásokat te­remt, finanszírozza és támo­gatja is a művészetet. De hiányzik az a szemléletmód is, amely lehetővé tenné a felismerést:- érdemes rá a magyar kultúra, hogy áldoz­zunk érte.” W. B. Zaporozsjében először szerveztek nagygyűlést azok az ukrán anyák, akiknek a fiuk a hadseregben szolgál. „Békeidőben katonai szolgá­latot teljesítő fiaink közül csaknem annyian haltak meg, mint az afganisztáni harcokban” — jelentette ki L. Truhmanova, egy ukrán kiskatona édesanyja. Még a honvédelmi mi­niszter is elismeri, hogy a hadseregben sok probléma van, különösen a sorkato­nákkal., Az öngyilkosságok száma növekszik, és ez in­dította az ukrajnai asszonyo­kat arra — körülbelül egy esztendővel ezelőtt —, hogy besorozott fiaik jogainak vé­delmére társadalmi mozgal­mat indítsanak. Specialistának számít... I T Kísértés, asszony a neved Esy cigaretta: ezer dollár vár. Akkor már inkább ér­V. zs. Szarvasmarhát vesz, márványt ad A Czinege-lánynál Görögországban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom