Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

1990-08-22 / 194. szám

Mentőgyakorun a ^izes-barlangban Miután az al sóláb szártörést csak az egyik lábra „tervez­ték be”, némileg a sérült is tudott segíteni a mentés során. „Gábor lezuhant!” — Gyertek azonnal! Gábor lezuhant a Sóhajok hiújánál és eltört a lába. Ki kell menteni a barlangból! A lélrástetöi kutatóháznál rög­tön megbolydult az élet. Ovcrálok, fejlámpák kerül­tek fel pillanatok alatt a mentéshez indulókra. Köte­lek, csigák, különböző fel­szerelések. egészségügyi cso­mag, némi élelmiszer, s más nem is igen kell már, hiszen az idő számít __ Hogy mégsem történt min­den villámsebességgel, ezút­tal megbocsátható. A mentés ugyanis csak gyakorlat volt, nem nehéz kitalálni, miért. Az elmúlt hónapokban két súlyos, s néhány kisebb bal­eset is történt bükki bar­langokban. Igaz. mindkét esetben más tájról érkezettek hibáiból alakult ki a ve­szélyhelyzet. azonban a mis­kolci Marcel Loubens Bar­langkutató Egyesület tagjai úgy gondolták, nem árt. ha ezentúl rendszeresen mentő­gyakorlatokat tartanak, hi­szen elsősorban őket riaszt­ják, ha barlangász szeren­csétlenség történik a Bükk- ben. Igv hát augusztus 20-án a létrási Vizes-barlangba elindult öt túrázó egyik tag­ja önként vállalta a sebesült Bár a Vizes-barlang Hág- csós-tennáben évek óta van létra, a mentő gyakorlaton kötéllel húzták {el a sérültet. Heroinért: hálái Malajziában 1975 * óta szabnak ki halá­los ítéletet a kábító- szeresekre. Eddig 2 76 embert ítéltek halál­ra, s közülük százon végre is hajtották az ítéletet. A halálra­ítéltek között 27 kül­földi is volt. legutóbb májusban egyszerre nyolc hongkongit vé­geztek ki. Ilyen tö­meges ítéletvégrehaj­tásra Malajziában még nem volt példa. A statisztikák szerint az országban a bebörtö- nözöttek 55 százaléka kábítószer miatt ül. A szigorúság ellenére a kábítószer-élvezők száma nem csökken, hanem nő, pedig a „ helyi lakosok jól tud­ják, hogy 14 gramm heroin birtoklásáért halálbüntetés jár. szerepét, az előző esti tábor­tűznél megbeszélt koreográ­fia szerint tehetetlenül fe­küdt a Sóhajok hídjának nevezett helyen. A riasztást követően tíz perc múlva ér­tek el a barlanghoz a men­tésben részt vevők, így pél­dául dr. Komlóssy Attila is, a miskolci mentőszolgálat tagja, aki a nemrégiben tör­tént két súlyos balesetnél kulcsszerepet játszott. Az egyesület egykori aktív tag­jaként évekig járta a bükki barlangokat, s ma igen meg­nyugtató, hogy orvosként ő tud segítségére sietni a baj­bajutottaknak. A mentő­Egyre többen válnak váro­sunkban is a természetes életmód, gyógyászat híveivé. Sorra szervezik a különféle jógatanfolyamokat, gyógynö­vénygyűjtő túrákat, előadá­sokat. Ezen a hétvégén a Szin- / va utca 17. szám alatti Egészségházban Gorzó And­reától és Sarkadiné Lí­viától az ingával való, a kézrátétes gyógyításról hall­hatnak azok akik eljönnek. Olyanok beszélnek tapasz­talataikról, akik már több száz, ezer ember felépülé­séhez adtak eddig segítsé­get. A jelentkezők megtud­hatják például, hogyan gyűjthetők és adhatók át azok az energiák, melyek ilyen kedvezően befolyásol­ják az emberi szervezet működését, valamint azt, hogy kinek, melyik típusú gyógymód a legalkalma­sabb betegsége leküzdésé­hez. A kétnapos tanfolya­mon ezen túlmenően szó lesz az egészséges életmód­ról és étkezésről, az ételek párosításáról, s ételbemuta­Moszkvai kaszinó A moszkvai lóverseny­pályán kétszintes kaszinó nyílik spanyol, vagy olasz étteremmel. A beruházás értéke tízmillió dollár, a várható évi bevétel viszont húszmillió dollár. A ven­dégek természetesen csak nyugati valutáért játszhat­nak. A valuta néllfüli szov­jet polgárnak, akármilyen játékszenvedély is él ben­ne, nem marad más hátra, mint várni, amíg a rubel konvertibilis lesz. gyakorlat részeseként taná­csokkal látta el a fiatalabb generáció tagjait; csaknem harmincán kísérték figye­lemmel mit, s hogyan kell tenniük egy esetleges vész­helyzetben. Végül is még kihűlni sem volt ideje a se­besült szerepét játszó fiú­nak, mert egy óra tíz perc alatt felszínre értek vele segítői. Szűkebb és tágabb járatrészeken, egy létrán s egy tízméteres aknán kel­lett kézről kézre adni, vagy kötélre szerelni míg újra tó is várja az érdeklődőket. A naponta 11 és délután négy óra között megrende­zendő tanfolyamról a 16-911-es telefonszámon le­het érdeklődni. Tíz évvel hamarabb... Az első nemi kapcsolat A L’espresso című olasz hetilap közvélemény-kutatá­sa szerint Itáliában az első nemi kapcsolat korhatára csaknem tíz évet csökkent az elmúlt hatvan év során. Azok a nők, akik száza­dunk első évtizedében szü­lettek, átlagosan 24 éves korukban ismerkedtek meg a szerelemmel, akik viszont 1965 és 1969 között látták meg a napvilágot, már alig tizenöt évesen vesztették el ártatlanságukat. Egy paler­mói orvos is meglepő ada­tokat közöl. Szicíliában, ahol az erkölcsök még a mai napig is szigorúbbak, a középiskolás lányok 18 szá­zaléka vallotta be, hogy szexuális életet is él, sőt tíz százalékuk azt sem tit­kolta, hogy már tizenhá­rom évesen túl volt min­denen. A kutatók azt is megállapították, hogy Olasz­országban növekszik a gyermeklány-anyák száma. Egyesek szerint arányuk megközelíti az amerikai adatokat, s a szakemberek szerint ezt a folyamatot feltétlenül meg kell állíta­ni. A megállítás holtbiztos módját az olasz hetilap azon­ban még nem tette közzé. megláthatta a napvilágot. n. zs. ~'"T' / Gyógyító bioenergia „A Déli Hírlap a miskol­ciak napilapja” — ez olvas­ható az újság fejlécén. Ez így van rendjén, mert min­den miskolci polgár magáé­nak érezheti a lapot. De jó lenne, ha a szerkesztőség és egyes újságírók esetenként a jó szándékukat és nem az elfogultságukat bizonyítanák. Nem ítélőbírák lennének, ha­nem tolmácsolói, tájékoztatói egy-epv témának. Ugyanis az MSZMP helyi, területi szer­vei és a Fidesz között nincs szópárbaj. Ök írtak egy cik­ket, melyre testületünk vá­laszolt. Arról mi nem tehe­tünk, hogy ez a válasz a lapnál valakinek nem tet­szett. Nekünk sem tetszett, hogy válaszlevelünkhöz „szerkesztőségi” kommen­tárt fűztek. A Fidesz leveléhez is esetleg az e témában jártas újságíró tu­dott volna kérdéseket feltenni. Pl. e téma politikai, hatalmi, vagy pedig jogi és államigazga­tási kérdés-e? Valóban az MSZMP vezetése, tagsága hibás, vagy esetleg más? Lehetne a kérdéseket folytatni. A szerkesz­tőség és (bujdos) újságíró ma­gánügye, hogy az MSZMP-vel szimpatizál-e vagy sem. De jó­indulatúnak nem mondható, amikor „Beidézik az MSZMP-t55 címet adják a cikknek, mert tudniuk illett volna, hogy egy pártot nem lehet idézni, csak egy képviselőjét, vagy megbí­zottját. Az, hogy „jó- vagy rossz­hiszemű a Munkáspárt5*?, mint alcím, jól sikerült kiemelés. Egyetértek a cikk írójával, mert véleményem, hogy erre a fele­letet az illetékeseknek, ha indo­kolt, a bíróságnak kell okmá­nyok alapján az érvényes jog­szabályok figyelembevételével megállapítani. A cikkben foglalt több%megállapítás félrevezető, el­lentmondásos, pletykákra hi­vatkozó, ami a sajtószabadság jelen időszakában sem szeren­csés. E megállapítást a követ­kezőkre alapozom. „Az elkerge­tett titkár . . .*’, alcím és annak adaptálása rágalom, pletykán alapul, hiszen a cikk írója köz­li „ . • • úgy hírlett, hogy a vá­rosi pártbizottság egyik akkori titkárát, aki békéltető tárgya­lásokra érkezett hozzájuk . .. elkergették . .Ez nem történt meg, a helyiségről nem folytat­tunk tárgyalást a pb-titkárral. Az MSZMP kezelői jogáról sem­milyen határozat eddig nem szü­letett. A cikkíró megállapítja, hogy ,, . . . a békés megoldásra tett kísérletek rendre meghiú­sultak. Hiába ígértek cserébe a Kiliánban, a stadionnál, s. eset­leg a belvárosban is helyisége­ket, mégsem álltak kötélnek .. Valójában nem. Egyszerűen azért, mert ebben a kérdésben nem egy-két személynek van döntési joga. Ez a jog a párttagságot képviselő megyei és városi koor­dinációs bizottságot illeti meg. A Munkáspártnak a megyében és városunkban egyetlen fizetett, vagy tiszteletdíjas alkalmazottja és apparátusa sincs, amely a párttagság helyett döntene, s ez így van jól. A másik ok az, „nem álltunk kötélnek55: pártunk a tagdíjból fedezi költ­ségeit és több helyiség fenntar­tása esetleg anyagi nehézsé­get okozna. Végül a belvárosi helyiség a Dózsa Gy. úton már jóval korábban kiutalást nyert a KDNP részére, így mi velük nem óhajtunk konfliktusba bo­csátkozni. A cikk írója megállapítja, hogy a helyiség ügye jogilag rendezetlen. Ezért ne a meg­újult MSZMP-t marasztalják el, azt a szervezetei, mely az épület elkészülte óta pénzt, társadalmi munkát fektetett bele, s így törvényesen mű­ködünk benne. E jogi alapot kívántuk megerősíteni 1989. december 5-én, majd ez év­ben ismételten, amikor írás­ban kértük a városi tanácsot a jogfolytonosság rendezésé­re. Miért nem született dön­tés? Ezt azok tudják meg­válaszolni, akik ezt a helyze­tet megteremtették, ugyanis az említett időpontban még senki más igénylő nem volt. Most miért éppen a birto­kon belül levőt akarják súj­tani, hátrányos helyzetbe hozni? Talán csak nem azért, mert Magyar Szocialista Munkáspárt a neve? Vajon ez a mesterségesen kialakí­tott politikai helyzet a ha- helyiség okán a Munkáspár­tot nem sújtja az önkor­mányzati választásra való felkészülésben, csak a Fi­deszt? Tőlünk ezt kérdezik Miskolc párttag és párton kí­vüli polgárai személyesen, telefonon egyaránt. Tisztelt (bujdos) Úr! Ha a jószándék meglett volna önben, nem pártunk, hanem az ügy iránt, akkor megkeresett volna bennünket is a cikk megírá­sa előtt, s így több kérdés­ben a félreértések tisztázha­tók lettek volna. Pl. az is, hogy „Hiába ajánlották, hogy kössenek szerződést... az MSZMP nem állt rá, s díjat sem fizetnek ...” Ilyen aján­latot mi nem kaptunk. A MIK I. Házkezelősége hatá­rozat hiányában nem tudta megkötni a szerződést, pedig erről nem egy esetben kor­rekt, jószándékú tárgyalást folytattunk. Nem a házkeze- lőség vezetője mulasztott, mert egy elnöki levelet már­ciusban ugyan kapott, de azt visszakérték tőle. Ki és miért? A választ mi nem tudjuk megadni. Mi ettől eltekintve hivatalosan igazolni tudjuk, hogy bérleményelőleg címén egy összeget a MIK címére befizettünk. Számunkra ez tisztesség- és be­csületbeli ügy, bár tudjuk, hogy vannak, akik szeretnék, ha ez nem így lenne. A fentieket iga­zoló okmányt szívesen meg is mutattuk volna. A cikk írója zá­rójelben megjegyzi: „Szocialista párti berkekből tudják, hogy nemcsak a tanácsnak nem fi­zetnek — hanem az MSZMP- nek sem . .Megnyugtatom (bujdos) Urat, hogy a Szocialis­ta Párt jelenlegi helyi vezetői­vel más, fontos politikai kérdé­sek mellett az anyagi kérdések­ről is szót váltottunk. Ez a két párt belső ügye és együttesen sem ülünk fel pletykáknak, mert a főleg alapszervezeti szinten meglevő együttműködésünket kívánjuk a közösség javára ka­matoztatni. Csak nem ez a gya­korlat okoz gondot valakinek? Végezetül egy személyes meg­jegyzést engedjen meg. Az MSZMP-t ön „fennmaradt tö­mörülésnek” titulálja, hogy miért, azt ön tudja. De meg­győződésem, hogy ma már egy­re kevesebb helyen jelent „jó pontot”, ha valaki a Munkás­pártot lekicsinyli. Ha ön meg­engedi magának, és lesz is bá­torsága az ún. parlamenti pár­tokat is osztályozni, minősíteni, kérdőre vonni, akkor én a nyil­vánosság előtt az első leszek, aki a sajtószabadság harcosa­ként fogom önt üdvözölni. Ettől függetlenül merem remélni, hogy pártom lebecsülésével nem más párt, vagy mozgalom ke­gyeit akarta megnyerni. A témával a Munkáspárt testületé a jövőben nem kí­ván foglalkozni. A jogerős döntés után állunk a sajtó rendelkezésére, a lakosság tájékoztatása végett. Vass István, a Magyar Szocialista Munkáspárt városi koordinációs bizottságának elnökhelyettese * Méltatlannak tartanám bárkit a jó modor követelményei­re figyelmeztetni. De, mert a fenti levelet az egyik párt ve­zető személyisége — ha úgy tetszik, egy politikus — jegyzi, kénytelen vagyok Deák Ferenc szavait a figyelmébe aján­lani. A haza bölcse mondta: „Hazudni pedig nem szabad!”. Nem felel meg ugyanis a valóságnak a Voss István úr által sugalmazott állítás, miszerint én az írásom megjelenése előtt nem kerestem meg az MSZMP-t. Uram! ön nagyon helyesen állapítja meg. hogy az szere­pel‘á Déli Hírláp fejlécén: a miskolciak napilapja. Ebben benne foglaltatik a tájékoztatásról vallott valamennyi néze­tünk. Mi ugyanis azt tartjuk lényegesnek: olvasóink, vagyis Miskolc polgárai minden fontos dologról értesüljenek, ami ebben a városban történik. Ez az elv vezérelt engem is, ami= kor a Fidesz kontra MSZMP-üggyel foglalkozni kezdtem. Mert mi történt valójában? A Fidesz miskolci választmánya egy levél közlését kérte szerkesztőségünktől. Ebben nem kevesebbet állítottak, mint­hogy az Önök pártja — amely magára nézve kötelezőnek hirdeti a jogállam kívánalmait — jogcím nélkül használja a Győri kapu 57-ben levő párthelyiségeket, nem igyekszik rendezni a helyzetét, s nem is akar kiköltözni innen. Emiatt a Fidesz nem tudja használatba venni a helyiségeket, ame­lyeket egyébként a tanács kiutalna a számukra. Ennyi. Az írás megjelenése után telefonon beszéltem az MSZMP egyik ismert, helyi politikusával, Székely Sándor úrral. A lap már idézett elvei szerint megkérdeztem, kívánnak-e rea­gálni a Fidesz állításaira. Azt a választ kaptam, nyilatkozni nem akarnak, a megfelelő pártszervek azonban hamarosan eljuttatják szerkesztőségünkbe az üggyel kapcsolatos állás­foglalásukat. Dugába dőlt tehát Vass Úr állítása, amellyel az én újságírói elfogulatlanságomat akarta kikezdeni, hiszen látható: igenis, megkerestem az MSZMP-t. Arról sajnos nem tehetek, hogy a Munkáspárt abban az állásfoglalásában, amelyet mi is közöltünk, nem a Fidesz állításait cáfolta, ha­nem sajátos politikai propagandára használta a DH által biztosított terjedelmet. Vass Úr! Újra csak az alapelvünkkel tudom magyarázni, amiért a Fidesz és az MSZMP levélváltása után kénytelen voltam tovább foglalkozni az üggyel. Az önök pártjának válaszától ugyanis nem lett okosabb az olvasó. Mindenkép­pen meg kellett tehát írnom, hogy mi a véleménye az egész­ről a tanácsnak, mit kívánnak tenni a továbbiakban, hiszen a Győri kapu 57. kezelői jogával mégiscsak ők rendelkez­nek. Így született tehát az Ön által sérelmezett írás. S most nehány szót az ön leveléről. Drága Uram! ön is- mát nem arról beszél, amiről kellene. Ellenben érzelmes hú­rokat penget, s kérdéseket sorakoztat. Csakhogy ezekre a kérdésekre ön a pártja nevében elfelejt válaszolni ám. Szí­vesebben olvastuk volna, hogy Önök mit felelnek azokra az állításokra, hogy jogcím nélkül használják a Győri kapu 57-et? Mit kívánnak tenni a helyzet békés megoldása érde­kében? Nem sorolom tovább. A választ nyilván részben megkapjuk majd a lakásosztálytól. Engedjen meg egy mondatot a sérelmezett „tömörülés” ki­fejezéssel kapcsolatban. Ez afféle gyűjtőfogalom, amely ki­válóan alkalmas pártok, szervezetek, mozgalmak leírására. Ezekben ugyanis közös, hogy valamilyen cél érdekében tu­datos, cselekvésre elszánt emberek tömörülnek bennük. Önöknél ez nem így volna? Végezetül a hangnemről, ön igyekszik sugalmazni, hogy az újságíró úgy kívánja bátorságát bizonyítani: a döglött oroszlánon rúg egy nagyot. Azt írja, akkor fog engem a saj­tószabadság harcosaként üdvözölni, ha majd megengedem magamnak és lesz is bátorságom hozzá, hogy a parlamenti pártokat is osztályozzam. Lássa be: ez egy roppant rosszízű megjegyzés. Nekem ugyanis nem kell ahhoz bátorság, hogy megpróbáljam az igazat leírni. A helyzet viszont az, hogy a Miskolcon működő pártszervezetek közül egyedül az Önö­kének rendezetlenek a „lakáskörülményei”. (Ezt egyébként a levelében ön sem tagadja.) Ha más pártoknak is az lesz, ön erről is olvashat majd a Déli Hírláp hasábjain. Magánem­berként roppant sajnálom, hogy minderről az önkormányzati választások küszöbén kellett írnom. Mint ahogy azt is rop­pant fájlalnám, ha a választók emiatt Önökre nézve hátrá­nyos következtetéseket vonnának le. Ismétlem, nem ez volt a célom, hanem a pártatlan tájékoztatás. Bujdos Attila Rekontra a Fidesz—MSZMF—Déli Hírlap-üuyhen avagy jisziíi-e a Munháspsrl?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom