Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)

1990-08-21 / 193. szám

Franciaországban egy év alatt 641 fiatal fiú és 175 lány vetett véget önkezével életének. Elborzasztó adat — kommentálja a francia or­vostudományi kutatóintézet munkatársa, különösen, há azt is figyelembe vesszük, hogy tíz év alatt a fiatalko­ri öngyilkosságok száma a fiúk között nyolcvan, a lá­nyok között húsz százalék­kal nőtt. Még nagyobb az öngyilkossági kísérletet el­követő fiatalok száma, éven­te 45 ezer! Az okok között a serdülőkori változás problé­mái, a verés, a szexuális erőszak, a bomló család, a «zülők munkavállalás miatti lakóhelyváltoztatása, a szü­lők, vagy a szülő alkoliz- musa szerepel. A reménytelen fiatalok életének megmentését az önkéntes adományokból fenntartott Főnix társaság kísérli meg, melynek mun­katársai szeretnék elérni, hogy állami támogatást kap­janak és Franciaország tíz nagyvárosában szervezhes­sék meg ifjúsági tanácsadó és lelkisegély szolgálatukat. Lombikcsikó. A franciaországi Tours kutatóintézetének igazgatója bemutatta az intézet 19 évi tudományos kutalá­sának kézzel fogható eredményét, a lombikban fogant Isis Coeur de Francé nevű kancacsikót. Mesés vagyon Miből él az elűzött Olaj, óvatosság, okosság. Ez volt a hármas jelszava a kuvaiti emirnek, aki — mint a híradások élén álló hadi- jelentésekből kitűnik — is­meretlen helyen tartózkodik. Jabar al-Ahmad al-Jabar as-Sabah sejk 1978 óta irá­nyította 2 millió alattvaló­Divatjamúlt nevek Némely ország törté­nelmét utcatáblákon írják véli egy fran­cia újságíró, aki — bár választhatott volna hozzánk közelebbi pél­dát is — szovjet for­rásokra hivatkozott. A moszkvai ifjúsági lap például azt közölte, hogy a főváros leghí­resebb utcáját — ez 1932 óta a Gorkij ut­ca volt -- ezután Tverszkajanck nevezik. S ha már visszakapta egykori tábláját, visz- sza keli adni a név­adónak is: ezentúl te­hát létezik egy Tver nevű város is, mintegy 200 kilométerre Moszk­vától, ott, ahol eddig Kalinyint jelölték a térképek. A szovjet hadsereg lapja ugyan­akkor azt jelentette: az admiralitás a további­akban méltatlannak tartja, hogy a flotta egyik gyöngyszeme, a Riga repülőgép-anya­hajó, a lázadó balti főváros nevét népsze­rűsítse. Ezentúl tehát a Varjag mozgását fi­gyelik az amerikai kémholdak. További hajók sorsáról nincs döntés, bár a történe­lem ezt is sürgeti. ját az irigyelt prosperitás útján. A világ megszokta, hogy Kuvaitban nem törté­nik semmi, illetve ami tör­ténik, az voltaképpen bank­titok. Most, az iraki invá­zió nyomán kezdtek érdek­lődni a világlapok, hogy mi­ből is él az emír a szám­űzetés nehéz napjaiban? Ki­derült: a pontos információ gyakorlatilag megszerezhe- tetlen. Az bizonyos, hogy a londoni, a New York-i és a frankfurti bankok széfjei rejtik a vagyon egy részét, ezt 200 milliárd dollárra be- .csülik. Amit azonban ki kel­lene egészíteni a két legfon­tosabb forrás, a két vagyon­kezelő intézmény (Kuwait Investment Office és a Ku­wait Petroleum Company) titkos adataival. Mindkettő élén az emír állt, aki már pénzügyminiszterként meg­kezdte a befektetéseket. így ter.át a vagyon ingatlanok­ban, felhőkarcolókban, szál­lodákban, tőzsdei értékpapí­rokban kamatozik. Becslé­sek szerint ez a . jövedelem többet hoz, mint az olaj! Éppen ezért, az emír az utóbbi években már abban volt érdekelt, hogy ne emel­kedjék az olaj ára, ugyan­is minden áremelés a nyu­gati gazdaságot gyengítené, s ezen Keresztül a saját be­fektetéseit. A korántsem teljes felsorolás ezt bizo­nyítja is: az emír kezében van a német Hoechst, a Daimler-Benz, a Metallges- ellschaft, az angol BP, az amerikai General Motors, a Du Pont, a Kodak, az IBM, a General Electric részvé­nyeinek jelentős hányada, valamint japán. francia, belga, spanyol és olasz ér­tékpapírok. És ez még ak­kor is mesés vagyon, ha tudjuk, hogy a hozadékon csupán a szűk körű család­ból 31 gyerek — 16 fiú és 15 lány — osztozik. „Elképesztő, mennyi a megnyomorított ember... A választók és a képviselő SS Odakint rekkenő a hőség, meg sem rezdüi a sarkig nyitott ablak előtt a füg­göny. Hogy az ember ilyen időben ne a strandra rohan­jon, hanem egy órát eltölt- sön Miskolc egyik országgyű­lési képviselőjének fogadó­napján, ahhoz valami kis ön- kínzó hajlamra van szük­ség. No meg kíváncsiságra: kik keresik fel ebben a ku­tya melegben Mile Lajost, mik azok a gondok, amik­nek a közlésétől még a per­zselő levegő sem tarthatja vissza az embereket. A válaszra nem kell soká­ig várni. Még két óra sincs, amikor betoppan a városhá­zán lévő képviselői irodába az első ügyfél. Az idősebb férfi a fia ügyében érkezett, aki a tiszalúci téesz ipari szakcsoportjánál dolgozott néhány éve. pár hónapig. El-elcsukló hangon mondja: a szakcsoport tönkrement, s most a téesz visszaköveteli azt a pénzt, amit a fiú ná­luk keresett, 46 ezer forint­ról van szó. A városi és a megyei bíróság is a termelő- szövetkezetnek adott igazat, ám. hogy jogos az ítélet, ezt a férfi vitatja. Egy minisz­tertanácsi rendeletre hivat­kozik, amely szerint csak azzal a vagyoni hozzájárulás­sal kellene felelősséget vál­lalniuk, amennyivel a vállal­kozásba beszálltak. A város 3-as számú választókerületé­nek képviselője hosszan ta­nulmányozza az eléje tett iratokat. Majd hangsúlyozza, hogy bár nem jogász, de úgy látja: a bíróságnak van igaza. Mindenesetre azt ta­nácsolja, vegye igénybe a férfi az MDF jogászainak szolgáltatását. Hátha mégis lehet találni valami tör­vényt az ítélet megváltozta­tására. Bizony elég nagy pénz az a 46 ezer forint, ha vissza kell fizetni, s jogosan érezhetik erkölcsileg mégis igazságtalannak az ítéletet, mert becsületes munkával kereste meg az összeget a fiú. Az apa felírja az MDF- iroda címét, telefonszámát, s úgy látszik, mintha valame­lyest megnyugodott volna. Mivel hosszabb ideig senki sem kopogtat, van időnk be­szélgetni a képviselővel. ■ ■ — Eddig kétszer volt fo­gadónapom. Alkalmanként körülbelül 20 ember jön el. Vannak, akik személyes jel­legű gondjaikat osztják meg velem, mások mint ez a fér­fi is —, jogerős bírósági íté­Láthataílanok, bár ugyanazoo bolygón élünk A repülő csészealjak utasai Az ufók problémáját so­kan még ma is meglehető­sen primitíven képzelik el, mivel a jelenséget valamely más bolygón élő civilizáció világűrbeli feltűnésének vé­lik. A helyzet azonban nem egészen ez. A kérdés sokkal bonyolultabb, mint első pil­lantásra tűnik. Az elmúlt 10 évben Földünkön több tíz­millió ufó szállt le. Véle­ményem szerint a világűrből jött jövevények nem tanú­síthatnak ilyen mértékű ér­deklődést bolygónk iránt, hiszen ehhez egyszerűen nem lehet elegendő ufójuk. Ugyanakkor meglehető­sen komoly anyag halmozó­dott fel, amely igazolja az élet láthatatlan formáival kapcsolatos hipotézist, az úgynevezett „gondolkodó éter” meglétét, amelyről már a régi görögök is beszéltek. Számos tény tanúsítja, hogy az ufonauták egy bolygón élnek velünk. Igaz, ezek az antropomorf lények nyil­vánvalóan más anyagból vannak, mint az ember. Va­lószínűleg a szerves ener­gia valamely fajtájából áll­nak, amely olyan szerves anyagot képez, ami értel­münk számára hozzáférhe­tetlen. Elképzelhető, hogy az ufó az élet e formája által szer­vezett időleges sajátos védő­tartály, amelynek funkciója az, hogy biztosítsa az élet e formájának gyors továbbha­ladását egy sűrű közegben, az atmoszférában. Ezt köve­tően a „csészealjak” a földi megfigyelő szeme láttára olvadhatnak el. E hipotézist igazolják a jelenségről készült fényké­pek. Az utóbbi években tu­catnyi olyan felvétel készült, amelyekből egy eddig isme­retlen, a mi íehérje-nuklein- anyagunktól eltérő világ tá­rul szemünk elé. A képeken jól láthatók az emberhez hasonló figurák. Ezek a „kí­sértetek” képesek változtat­ni konzisztenciájukat, és a látómezőbe kerülve, szilárd­dá válhatnak. Számos olyan példa is van, amikor egy film előhí­vásakor az amatőr fotósok csodálkozva fedezték fel, hogy a képen egy ufó látha­tó, amelyet pedig felvétel­kor nem észleltek. Az a kérdés azonban, hogy kik az ufók utasai, egyelőre nyitott marad. Vlagyimir Azsazsa a szovjet országos ufó­központ vezetője lettel szemben keresnek va­lami lehetőséget. Vízdíjaktól kezdve a csatornadíjakig, mindennel foglalkoztam már. Ezek az esetek egy jo­gásznak valódi csemegével szolgálnának, de én nem tu­dok mit kezdeni velük. Ezért rendszerint ugyanazt tanácsolom, amit most: ke­ressék meg az MDF jogá­szait. Voltak már egzaltált ügyfeleim, akadt, aki váltig állította: üldözik. Nagyon gyakori a munkahelyi vissza­élésekkel kapcsolatos beje­lentés. Panaszolják az embe­rek némely új vezető kine­vezésének módját, a vagyon- átmentési kísérleteket, az el­bocsátásokat. Foglalkoztam már szűkebb választókerüle­tem ügyeivel is, a sokat vi­tatott avasi kocsmával, s la­kótelepen bezárt bölcsödével. Van azután olyan, akinek politikai jellegű a mondani­valója. Tanácsokat ád: mit kellene a kormánynak ten­nie, s volt, aki megmondta azt is, mit fog csinálni a kormány. Itt a leggyakrab­ban az áremeléseket hozzák szóba. — Mit tud tenni azért, aki mondjuk az utcára ke­rül? — Aki megszorult, és mondjuk 200 forintra lenne szüksége, annak ez a 200 fo­rint jelentené a segítséget. De olyan ez, mint Tiborc panasza: adhatunk-e min­denkinek, aki rászorul...? Én rendszerint elmondom azokat a terveket, amiket a kormány ez ügyben szándé­kozik tenni. Beszélek az át­képző központokról, kisvál­lalkozások beindításáról, s olykor tippeket is tudok ad­ni: hol próbálhatna meg az illető munkát keresni azzal a végzettséggel. — Volt-e már olyan ügye, amit el tudott intéz­ni? — Volt több is, amikor konkrét segítséget kértek, és sikerült is elintéznem a dol­got. A Miskolci Honvéd ve­zetői például azért kerestek meg, mert a Honvédelmi Minisztérium bérleti díjat akart kérni tőlük azokért a pályákért, amelyek melles­leg tanácsi tulajdonban van­nak. Beszéltem Für Lajos honvédelmi miniszterrel, a tárca elállt a szándékától. — Gondolom, azért nem jár mindig szerencsével... — Azt kell mondanom, hogy az emberek nincsenek igazán tisztában vele, milyen eszközök vannak a kezük­ben. Mitizáiják a szerepün­ket. leginkább arra tudunk vállalkozni, hogy közvetítjük a problémákat. A helyzet az önkormányzati választások után változhat majd meg. — Miért akkor? — Jelenleg mindent tő­lünk várnának el az embe­rek, s ennek az az oka, hogy már nincs működőképes ta­nácsi szervezet. így bizonyos értelemben a tanácstag sze­repét is nekünk kell ellátni. — Kevesebben lesznek ezek szerint szeptembertől? — Részben kevesebben, il­letve várhatóan más gondok­kal jönnek majd ide az em­berek. Ez érthető, hiszen ak­korra tisztázódnak majd a funkciók, mi lesz az önkor­mányzatoknak, ezek képvi­selőinek a feladata, és mi a miénk. — Amit a panaszosokról elmondott, abból úgy tű­nik, nincs az életnek olyan területe, ami ne kerülne szóba a fogadóóráján __ — Igen. Az valami elké­pesztő, hogy mennyi a meg­nyomorított ember ebben az országban .,. — Önnek őket is képvi­selnie kell, ugyanakkor azt is tudja, hogy az Önök kormánya kénytelen olyan intézkedéseket tenni, ami miatt nemhogy csökkenne, nó' a szegények, az eleset­tek, a kiszolgáltatottak tá­bora. Nem érez emiatt ke- tősséget magában? — De igen, és ez a ket­tősség egészen veszélyes fo­kot is elérhet az emberben. Én mindig ahhoz a megol­dáshoz folyamodom, hogy nem mismásolom el a hely­zetet. Az igazat kell monda­ni az embereknek. Nem is szoktam illúziókat kelteni senkiben. Mindig elmondom, milyen lépésekre készül a kormány, de azt sem hallga­tom el, hogy milyen szociális védelem várható. Már majdnem három óra, amikor megérkezik a követ­kező ügyfél. Túl van a het­venen. A Vörösmarty utca környéki állapotokat ecseteli. Mondja, szólt már a rendőr­ségnek, azok megígérték, hogy kijönnek, de aztán mégse jöttek. A képviselő megígéri, hogy felhívja a megyei rendőrkapitányságot, Káló Józsefet, s megkéri küldjenek rendőrt arra a környékre. Az idős férfi már közben nem is a lakó­helyéről panaszkodik, ha­nem élete viszontagságos történetét osztja meg a kép­viselővel. Üzletét, nyaralóját államosították, járt a fron­ton, maláriát kapott, elké­pesztő még hallgatni is, mi mindenen ment keresztül. Most pedig szidja a cigányo­kat, vénségére velük gyűlt meg a baja. Nem tehetek róla, rögtön egy másik or­szággyűlési képviselő szavai jutnak az eszembe. A napok­ban mondta azt Horváth Aladár, hogy nő a kenyér­harc, a gyenge megtalálja a nála is gyengébbet, akibe még ő is bele tud rúgni... B. A. Két jó tanács A sárgabarackdzsem készí­tésékor ügyeljünk arra, hogy a gyümölcsöt ne főzzük szét, így sokkal több vitaminhoz jutunk télen. A tisztított, ki­magozott gyümölcs minden kilogrammjához 15—20 dkg cukrot számítsuk (több nem tanácsos, mert a barack ere­deti íze akkor már nem él­vezhető), és ezt is csak kis adagokban tegyük a megfő zött gyümölcshöz, közvetle­nül az üvegbe történő ada­golás előtt. Dzsemünk így szép, világos színű lesz. Kevesen gondolnak arra, hogy a gyógyszertárakban kapható Panthenol sprayt azonkívül, hogy égési sérü­lések kezelésére kiválóan al­kalmas, használhatjuk ottho­ni szépségápolásra is. Bőr- regeneráló hatásánál fogva a megtisztított arcbőrre kenve bőrünk bársonyosabb, üdébb lesz. 10 percig hagyjuk a bő­rön, majd langyos vízzel mossuk le.

Next

/
Oldalképek
Tartalom