Déli Hírlap, 1990. augusztus (22. évfolyam, 177-202. szám)
1990-08-18 / 192. szám
Hélfőn: ökumenikus islen’iszlclrt XXII. ÉVFOLYAM, 192. SZÁM 1990. AUG. 18., SZOMBAT ÉRA: 4.20 FORINT Egyházi szervezésben ünnepséget és megemlékezést tartanak a megye egyetlen Szent István-szobránál, a hámori katolikus templomnál. A lyukói bányászzenekar kezdi a műsort, 20-án tél 10-kor. ezután a Szent Anna templom gyermekkórusa ad műsort, majd megemlékező ünnepi beszédet mond Szabó István, Hámor és Pereces plébánosa. Harangzúgás közepette helyezik el a megemlékezés koszorúit a cserkészek, az erdészet lillafüredi igazgatósága, a Magyar Demokrata Keresztény Párt, a római katolikus egyház, a Szabad Demokraták Szövetsége és a városi tanács képviselői. Tizenegy órakor ünnepi szentmisét tartanak a Minorita templom nagy énekkarának közreműködésével. A megemlékezésre szeretettel várják az érdeklődőket. Az MDF szervezésében, a Hősök terén hétfőn délután 6 órakor kezdődik az ökumenikus istentisztelet. Az ünnepség díszvendége Tőkés András lesz, aki valószínűleg testvére üzenetét is tolmácsolja majd, magnófelvétel segítségével. A jó pék a lelkét is belesüti Mesfterméti a mindem A kisüzemben kézzel formázzák Finom, foszlós bélű kenyeret a városban már több helyütt árulnak, válogathatunk. De az igazi kenyér — véli egy a sorban mögöttem álló úr — az, amit kézzel gyúrnak, és csak keveset működik közre a tésztakészítésben a gép ... Valóban. ízlésünk kezd visszatérni a kisüzemekben, hagyományos kemencékben sült mindennapihoz. A kenyér mellé odaképzeijük a lapátot — amit már csak kevés helyen használnak — és a kemence tüzében felvillanó pékek arcát. Melegben sül most is a kenyér, s a forró augusztusban a sütödében sokszorosan megviseli a kemencék mellett dolgozókat a meleg. — Nem rossz a kenyérgyári sem, de amióta megnyílt a miskolci malomban ez a kis sütöde, csak innen viszem még a péksüteménvt is — mondja egy másik vásárló a mintaboltban, amikor a hét végére két vekni kenyeret tesz kosarába. Mindössze néhány hónapja kezdték meg itt a kenyérsütést, s igen hamar híre ment a városban, hogy pár forinttal olcsóbban adják azt a kenyeret, ami még három nap múlva is épp olyan jó ízű, mint amikor sütötték. — Mitől olyan jó ez a kenyér, mi lehet a siker titka? — kérdezem a pékek délelőttös műszakvezetőjét. — Talán attól, hogy sok a kézi munka benne, és kézzel formázzuk — mondja Bállá Gábor. Nem annyira a receptúrán múlik, mint inkább azon, hogy amikor a tésztát formázzuk, nem törheti össze a gép. Nálunk tefionformában sül a kenyér, nem tud lelapulni, van helye sütés közben terjeszkedni, ezért olyan szépek a mi kenyereink. — De nézze meg a zsemléinket meg a kifliket is — mutatja büszkén a pék — ezeknek szemre is tetszetős a formájuk, öröm beleharapni egy ilyen foszlós, friss péksüteménybe. Ennek egyik titka az, hogy itt nem futószalagon készül a pékáru, hanem csak annyit gyártunk, amennyi a mintaboltnak, meg néhány más üzletnek, intézménynek kell. így aztán van helye és ideje szépen egymás mellé fektetve kihűlni a zsemlének; megőrzi a sütésnél kapott formáját. — Azt mondják, itt a legjobb lisztből sütik a kenyeret ... — Nem sütünk mi sem másból, mint máshol. Egy pékmondás úgy tartja, rossz Szent István augusztus 15-én hunyt el, s csak később lett augusztus 20-a ,,fel- magasztaltatásának” napja. A Szent Jobbal végzett hagyományos körmenet már korábban is szinte egybeesett az aratás befejezésével. A hálaadással, amelynek során búzakoszorúval díszítették fel a templomot, a kenyéradó gazda házát. A búza — amelyet ékes-szép magyar szóval „élet”-nek neveznek — betakarítása ünnep volt vidékszer- te, s valami mitikus egymásra találással ötvöződött az országalapító Szent István király ünnepével. lisztből is lehet jó kenyeret sütni. Minden a péken múlik, mert a jó mesterre azt mondták régen, hogy a lelkét is belesüti a kenyérbe. Most, amikor a munkafolyamat nagy részét gépesítették, szerintem még inkább érvényes ez a mondás, hiszen hiába adják meg a sütésidőt ha látom, hogy nem ★ A kis sütőüzemben kézzel formázzák a kenyeret, a tefionformában pedig hagynak helyet a tészta növekedésének is, ^ (Herényi László felvétele) elég szép a kenyér, két-há- rom percig még benn hagyom a kemencében. Sok fortélya van ennek a mesterségnek is. — Milyen az idén őrölt liszt, s milyen lesz az új kenyér? Ügy tudom, az idén több első osztályú búzát vettek át, s ha az megfelelő utóérést kap, még jobb lesz a sütőértéke. A gabonatermést még nem tette tönkre az aszály, így aztán jó lisztet őrölhetnek a malmok. Jó lisztből pedig csak nagy ügyetlenséggel lehet rossz kenyeret sütni. Ha a mindennapi íze jó, akkor meg biztosan jobb lesz az emberek kedve is ... (vadas) Magtárban a gabona Kevesebb csinnadrattával, de nem kisebb szorgalommal és erőfeszítéssel bevégeztetett az idei aratás; magtárba, malomba került a búza, a jövő évi kenyérnekvaló. Bár a földtörvény körüli vita miatt is izzóit a levegő, azért a nagyobb forrósá- got a mezőn dolgozóknak kellett elviselni ezekben a kánikulai hetekben. Kom- bájnosok, szállítók azonban eg.yképpen helytálltak, mert tudták: kenyér jövőre is kell az emberek asztalára. A tavasz, de a nyár sem volt a legkedvezőbb a gabonafélékre, ám azért sikeres esztendőt zárhatnak, ami a kalászosokat illeti, őszi árpából kimondottan jó volt a termés. Búzából is rekord- termést takarítottak be egyes tájakon. Kevésbé sikerült a tavaszi árpa, amelynek indulása, kelése sem volt már eredményes. Ahol a termény a nyári, csapadékszegény, aszályosba torkolló időben érett be, ott bizony elég tetemes a veszteség. Vonatkozik el például a szerződéses alapon termesztett fénymagra, a betakarítás előtt álló aprómagvakra, mint a külföldön is keresett lucerna és vöröshere magjára. Ezekből a termés igencsak gyenge lesz. Hasonlóképpen kukoricából is. Ez a fontos takarmány- növény csak ott hoz majd kielégítő termést, ahol a szuperfajtákat vetették, a technológiai előírásoknak megfelelően rendszeresen öntözik is. Szent István emlékezete Bármilyen furcsán hangzik is, hazánknak a letűnt századokban nem volt hivatalos nemzeti ünnepe. Csak az 1891, évi 13. törvénycikk rendelkezett először ebben a kérdésben, és augusztus 20-át, Szent István-napját tette nemzeti ünneppé. A hagyományoknak megfelelően az idén is felidézzük ezen a napon országépítő királyunk alakját, mé'tatjuk áliamalapító bölcsességet. középkori gesztaíróink, krónikásaink: Anonymus, Kézai Simon, Költi Márk, Túróczi János országgyarapító csatáin, győzelmein kívül főképp azért méltatják Szent István or- száglását, mert ,,a királyi fenség koronáját isteni rendelésből nyerte el az élet igéit hirdette, és a magyarok fejét keresztvíz alá hajtotta." A prózai műveken, gesztákon, krónikákon kívül középkori vallásos irodalmunk gyönyörű lírai remekei, a latin nyelven írt himnuszok közül is több szól az Árpád-házi királyi család szentjeiről, Szent Istvánról, Szent Imréről, Szent Lászlóról, Szent Erzsébetről. Ezeknek a himnuszoknak a szerzői ismeretlenek, minden bizonnyal egyházi férfiak írták, mert a 2-12 soros strófák és a változatos rímek kiváló költői vénáról tanúskodnak. A legtöbb himnusz a 14. századi pálos rendi breviáriumban maradt fenn, s az esztergomi székesegyház papjai énekelték a templomi szertartásokon. Az egyik Szent Istvánról szóló himnusz szerzője magasztalja a magyarok királyát, aki által Pannónia számá- rc megnyílt az üdvösség, s aki isteni hévtől buzdítva hirdette és terjesztette Krisztus hitét egész Pannóniában. A szent király a mennyországba jutva, örök koronát visel. „Kérjük Istent - hangzik prózai fordításban a himnikus sor -, hogy az ő közbenjárására mi is oda jussunk”. Egy másik himnusz szerint az isteni gondviselés küldte Szent Istvánt „a bátor és tüzesvérű" magyarok megtérítésére. Halála után a nép szomorkodik jámbor királya elvesztésén, de az ég lakói örvendenek új társuknak. Nagy Dicsőség részese, lett Fehérvár, hogy a szent király holttestét őrizheti. „Gaude Ungaria, örvendj Magyarország — kezdődik a harmadik latin himnusz dicsőítsd a te sar- jadékodat és szent pártfogódat: ő nyújtotta neked az igaz hit és mennyei üdvösség világosságát. Árassza Isten a szent királyra a mennyország örömeit”. Eiete végén sokat szenvedett Szent István. Elérzékenyí- tő, megható, ahogyan Kálti Márk az 1353-ban írt krónikájában a csatákban győztes és a lázadók leverésében könyörtelen király mellett a betegeskedő, esendő embert elérik állítja, aki fiúnak, Imre hercegnek korai haiálába teljesen belebetegedett. „Súlyos kórságba esett — olvashatjuk a krónikában -, s a régi egészségét soha többé vissza nem nyerte. Lábfájás is kínozta, és szomorúság gyötörte, kivált amiért anyafiságában nem talált senkit, aki az ő halála után keresztényi hitében tartsa meg az országot." így halt meg első királyunk 1038. augusztus 15-én. A székesfehérvári bazilikában temették el fehérmárvány koporsóban. Abban a bazilikában, amelyet ő alapított, s amelyet — a krónikaíró szavai szerint - „aranyoltárokkal, kelyhekkel, színaranyból szőtt és drágakövekkel kirakott főpapi öltözetekkel” ajándékozott meg. Államalapító királyunkat — fiával, Imre herceggel együtt - VII. Gergely pápa 1083-ban az egyház szentjeinek sorába iktatta. Lobog a hímzett sas Felvonták tegnap Tapolcán a település zászlaját. A selyemlobogó körülbelül 50 ezer forintba került, mindkét oldalára ráhímezték Tapolca címerét. I Ez egy pajzsban, sziklákon álló sast ábrázol, fején kettős kereszttel. A címer valamennyi eleme arra utal, hogy nagy múltú a település. A szakértők véleménye szerint már az Árpád-korban is élhettek itt. A címer használatát egyébként a napokban engedélyezte a városi tanács végrehajtó bizottsága. Tapolcán a zászlós terecskét Gqlda János tervei alapján készítették el. Egy tíz méter sugarú kört bazaltkővé-1 burkoltak, a szélén ülőpadokat helyeztek el, közepén pedig három zász- I lótartó rudat. Mindez nagyjából a Flóra panzió környékén található. S mint ahogy Tapolca használhatja már a saját zászlaját, ugyanez várható Miskolc más, ősi településrészein is. Legalábbis hasonló igényekről tudnak Diósgyőr, Szirma esetében a városházán. Ez derült ki a tanács elnökének, dr. Kovács Lászlónak a végrehajtó bizottság ülésén elmondott szavaiból,
