Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-18 / 165. szám

I éOr 40, 19 esztendejt Miskolcról írták, irtuk Infláció, iskolák REGGELI HÍRLAP, 193#. VII. 13. i Július derekán vagyunk, közeleg a jövő évi költ­ségvetés tervezet előkészítése. Egyes városokban már meg is kezdődött, Miskolcon is. Bár még csak nagy kontúrokban mutatkozik meg a jövő évi városi költ­ségvetés kerete, de már is megdöbbentő módon bon takozik ki az 1931. évi költségvetési év. Rosszabb lesz a mostaninál, amely pedig jónak ugyancsak nem mondható, Beruházási tételek beillesztéséről a költség- vetésben szó sem lehet. A helyzet az, hogy megélni alig fog tudni a város. További megtakarításokra van szükség, újabb és újabb, évek során át szinte hagyo- manyszerűen beállított tételek törlésére szorítják a megváltozott viszonyok a város vezetőségét. — Leg­alább kétszázezer pengős további megtakarítást kell keresztülvezetni Miskolc város jövő évi költségvetés tervezetén. A polgármester már hozzákezdett a költ­ségvetéstervezet elkészítéséhez. A már eddig kialakult képek és a számok beszédes bizonysága alapján el­szomorítók és ijesztően sivárak. Gyors iramban apad Miskolc forgalmi és kereseti adóbevétele. Ez nem is csoda. A folytonos szegénye­dés, az egyre növekvő tömegnvomorúsig idejét éljük, folyton kopik a lakosság életstandarja. A viszonyok valamennyi társadalmi réteg háztartásit egyre sző­kébb és szűkebb körre vonják. Azok a családok, akik tavaly még fogyasztóképesek voltak, az idén örülnek, ha a mindennapi heteim falatot megszerzik maguk­nak. Egy év alatt nagy eltolódás állott Miskolc város gazdasági életében. Emelkedett a munkanélküliség és megnőtt az ellátatlanok tábora. Sokat tudna erről be­szélni a miskolci üzletek és ipari műhelyek évi mér­lege. — De ékesen beszél a számok bizonyító erejé­vel a városi háztartás bevétele is. Csökken a kei'eseti adó es forgalmi adójövedelem. Éppen azok a réte­gek kerültek gazdasági lejtőkre, akiknek kereseti adó és forgalmi adó filléreiből tevődött össze évek hosszú során keresztül a város bevétele. De ha számbavesz- szük. hogy Miskolcon legalább 1500 munkanélküli család vergődik, és ugyanennyi a rosszul fizetett ipari, kereskedfelmi és irodai alkalmazott családok száma, akkor megérthető, hogy apad a város keresetiadó-és íorgalmiadó-bevételeús. ÉSZAKMAGYARORSZÁG, 195«. VII. IS. A diósgyőri vasgyárak között több száz méter hőse.- szú hatalmas épületóriás emelkedik, kívül, beiül áll­ványokkal beszőve. Ez a tanulóváros. Szorgalmas munkáskezek egyre magasabban emelik falait, készítik a tetőzetét, díszí­tenek, szerelik a különböző gépeket. Az iskolaépület, s a műhely már készen van. Az iskola homlokzatán büszke vöröscsillag ragyog. Falán hosszú, vörös sávként drapériák húzódnak. Középen a magyar dolgozó nép címere. A vöröscsiilag és a cí­mer itt azt fejezi ki, hogy a Szovjetunió támogatásá­val. a párt munkája eredményeképpen, a magyar dol­gozó nép az ipari tanulók számára a legtökéletesebb kényelmet, jó munkafeltételeket biztosít, hogy kiváló szakemberekké nevelődjenek. A háromemeletes iskolaépületből belátni az egész varost, a gyárat. A munkáslakások szinte eltörpülnek a hatalmas épület mellett. Az iskola a legmodernebb követelményeknek megfelelően épül. Lépcsőzetes gu- mipadlós kémiai laboratóriuma van. Az iskolát folyo­só köti össze a szomszédos épülettel. Az alagsorban az ország egyik legmodernebb konyhája készül, 1500 iparestanulónak főznek majd itt. A konyha teljesen villamosítva lesz. A kávédarálólól a húsdarálóig min­dent elektromos erő mozgat. Távkapcsolással dolgoz­nák majd a konyhaberendezési gépék. Az ételeket két lift szállítja fel az emeletre. Fölötte épül a hatalmas étterem üvegfalakkal. Ez egyúttal mozi, színház is lesz, beépített modern színpaddal. Az étteremben két oszlopsor húzódik. Fekete márvánnyal lesz díszítve. DÉLI HÍRLAP, 1971. VII. *. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem fiataljai három építőtáborban dolgoznak a városban. A legné­pesebb csoport -f 103 fő — a diósgyőri városközpont­ban, míg a többi a cganyiki KlSZ-tábor, valamint a hejőcsabai új cementmű építkezésénél végez földműn-' kát. A délelőtti szemle során elsőként a csanylki építő­tábort kerestük fel. Az első- és harmadévesekből álló brigádok több méter mély alapozó gödröket ástak. Egyesek biztatásul különös egyezményt kaptak: meg­ígérte a művezetőjük, hogy ha időre elvégzik az egyik betonos gödör kitisztítását, a munkaidő lejárta előtt hazemehetnek. A fiúk délelőtt 10 órára készen is let­tek a munkával. Egyébként a fiatalok reggel 6-tól délután 5 óráig dolgoznak, szabadszombatos rendszer­ben. s így a kéthetes turnusokban tíz napot dolgoz­nak. Miért ne lehetne háromnapos? Vélemények a Mkfeszf ívéiről jfc A Venyige zenekar az erdélyi Székelyudvarhelyről látogatott hozzánk. (Szobán Gabriella felvétele) Kát napon keresztül folkze- nétöl volt hangos a diósgyőri vár. A műfaj művelői és ked­velői tizenegyedik alkalommal találkoztak városunkban. Szombaton és vasárnap a ko­ra délutántól kora hajnalig tartó maratoni műsorban a főik szinte valamennyi ágából ízelítőt kaphattunk. (Jgy tű­nik, egyre nehezebb határok közé szorítani a folkzenét, ami nem is baj. A vállalkozó szellemű zenészék úiabb és újabb ötletekkel, rendhagyó hangszereléssel rukkolnak elő. Egy kissé a rock felé vet­te az iránttt néhány zene­kar. Fárasztó volt a kétna­pos program, a közönség soraiból sokan úgy véleked­tek, jobb lenne, ha három napon keresztül tartana a fesztivál és rövidebb ideig zenélnének az együttesek. Két, a íolkzenében jártas szakember véleményét kér­deztük, az idei Kaláka nem­zetközi folkfesztiválról. Elsőként a legilletékeseb- bet, Gryllus Dánielt, a Ka­láka zenekar vezetőjét kér­deztük: — Nem szívesen vállalko­zom az értékelésre, mert én magam is részt vettem a műsor összeállításában. így egy kicsit belülről szemlé­lem a fesztivált. Nem volt könnyű dolog összeverbu­válni a fellépőket. No, nem azért, mert kevés a zene­kar. Inkább a válogatás volt nehéz. Tavaly — talán emlékeznek rá — a várkút- n'ál elhelyeztünk egy kíván­ságfüzetet. A közönség be­leírhatta, hogy kit szeretne a vórszínpadon látni az idén. Itt kezdődött a gond. Ugyanis a megnevezett elő­adók elfoglaltság, vagy egyéb ok miatt nem vállal­ták a fellépést. Közéjük tar­tozik Cseh Tamás és Bródy János is. Azt ígérték, a kö­zeljövőben ellátogatnak Di­ósgyőrbe. Igyekeztünk olyan külföldi zenekarokat felkér­ni a szereplésre, amelyek más zenét játszanak, mint a tavalyi vendégeink. Így ösz- szességében tudjuk bemu­tatni Európa és a világ folkját. Az amatőrök verse­nyéből látszik, hogy már a nyomunkba szegődtek a „trónkövetelők'', ami nem is baj. Legnagyobb örö­mömre a versengők néhá- ■ nya már eredeti ötletekkel jelentkezett. Korábban sok vád érte őket, hogy csak le­másolják a befutott zené­szek -sikeres dalait. Sokan azonban nem gondolnak ar­ra, hogy egy-egy dalnak számtalan feldolgozása léle- aik. Ez is a műfajunk egyik jellegzetessége. A két nap alatt hallhattunk három­négy változatot is egy dal­témára. A televízióból jól ismert Rózsa Péter — aki váro­sunk egyetemén végzett — már évek óta hozzátartozik a fesztiválhoz. Műsorvezető­ként félig-meddig kívülről figyelheti az eseményeket... — Nem érzem szakértő­nek magam a témában, de néhány olyan dologra figyel­tem fel, amit bárki észreve- het, ha odafigyel. Adott egy fesztivál, amit már tizen­egyedszer rendeznek meg. A nézőszám évről évre nő, ez- rék látogatnak ki a diós­győri várba zenét hallgat­ni. És nemcsak az ország, de a világ másik végéből is érkeznek muzsikakedve­lők. Híres európai együtte­sek jelentkeznek, hogy sze­retnének fellépni a feszti­válon. Az még senkinek sem jutott eszébe az illetékesek közül, hogy egy nagylemezt adjon ki a találkozó zenei anyagából. Aliik nem tud­tak eljönni, biztosan meg­vennék és szép emlék len­ne azoknak is, akik végig­hallgatták a várban. Meg­gondolandó dolog. — Én is hosszúnak ér­zem a délután háromtól haj­nali kettőig tartó műsoro­kat. Mindig történik valami technikai • malőr, ami miatt csúszik a program. A zene­karoknak be kell hangolni, ami újabb időt igényel. Va­lóban előnyös lenne, ha már pénteken elkezdődne a zené­lés és háromnapos lenne a fesztivál. így a közönség sem fáradna el olyan köny- nyen és az együtteseknek sem kellene állandóan as órát figyelniük. Szaniszló Bálint Amerikai „hadifogoly” voltam Pockingban 7. r Es megszületett a tábori varieté A kosztüm as elsötétítő függönyből készült Egy nagy nézőtérrel és színpaddal rendelkező színházépülete is volt a pockingi fogolytábornak. Ez eleinte a még végleg el nem szállásolt katonák és civilek gyűjtő szálláshelyéül szol­gált. Amikor ezután mindenki meg­kapta a maga szálláshelyét, a jól fel­szerelt barakk-táborban, a nagy szín­házterem kihasználatlanná vált. A helyzetet felismerve a találékony hadifogoly magyar repülőegység egy művészegyüttest toborozva — a még a második világháborúból ismeri, vagy inkább hírhedt — úgynevezett kiván- sághangversenyek mintájára 1945. jú­lius 16-án, 17-en és 18-án, 21 órai kez­dettel a tábori színház épületében , .Repülő kívánsághangversenyt” ren­dezett. A négyoldalas sokszorosított meghívó első lapján egy repülőgépből integető pilótát ábrázolt. ' * A műsor a következő volt: 1. Prolog: Elmondja Gulden György rep. szds. Az énekbetétet énekli a rep. altá- bor éneknégyese. 2. Könözsy László hegedűn előadja két saját szerzeményét. a) Magyar szerenád: b) Hamupipőke tánca. 3. Kelemen Margit énekel. a) Huszka: Két veréb; b) Vincze-.Bnlero. 4. Simenszky Valéria zongoraművész­nő zongorázik. a) Chopin: F-moll etűd; b) Gounod—Liszt: Faust-keringő. 5. Tábori Béla gyorsrajzolóművész. * 10 perc szünet * is. Turányi György szaval. 7. Tábori Béla gitározik. a) Maria-tangó; b) Bihari verbunkos; c) Tábori variációk. 8. Pécsi öregdiákok: Hankesz Zol­tán. Schmidt Ottó, Abay Mihály és Gold József. 9. R. Call.ige.rls Karola énekel: a) Molnár Kálmán; A gépmadár; b) Paul Linóké: Jánosbogárka. Kiséri: dr. Szentirmay éneknégyes. 10. Magyar dalokat énekel a rep. al- tábor éneknégyese: Páros csillag .... Elmegyek ... Kislány a kertjéban ... Sárbogárd, Dombóvár.... Szép vagy, gyönyörű vagy Magyar- ország ... Szólóénekes: Kiss Ferenc és Végh József őrm. 11. Paródiajelenet. Madách: Az ember tragédiájából. Ádám és Lucifer Pockingban. Szereplők: Lévay Győző rep. szds.. Mazák Károly zls., Frankó Endre és Kontraszti Endre hdgy., Farkas Károly zls., továbbá a Csatarep. oszt. együttese. Összeállította: Tamás Ferenc zls. A műsorfüzet hátoldalán az alábbi előzetes bejelentés szerepelt: „JÖN! J ö N! Artista-revü. Világvárosi akrobataműsorral, pompás mutatványokkal. Zene. Bűvészet. Tánc.” * Ez én voltam. Mármint a műsor szervezője. Előadásra készen volt a tábor, de talán a világ első amatőr, hadifogoly­varietéje, ahogy mi elneveztük, a Tip- Top Revü társulat. Szinte mesébe illő, hogy ez a mintegy 50 tagú együttes hogyan jött össze. Cirkusz iránti rajongásom sugallta, hogy próbáljak összehozni egy ama­tőr cirkusz, finomabban varieté, még finomabban, revü-együttest. amely ma­gába foglalja akár a tábori kabaré fogalmát is. Ezt az ötletet az adta, hogy az alapelemek a táborban eleve adva voltak. Sétálgatva a barakkok között, láttam egy repülő őrmestert — Sarkadi Lajost —, aki azzal szórakoz­tatta nézőközönségét, hogy egy szu­ronyt pontosan oda dobott, ahol azt bárki a barakk falán megjelölte. To­vább sétálgatva a barakkok között, láttam egy őszes hajú „hadifoglyot” — Kebelei Bélának hívták —, aki éppen azzal szórakoztatta az őt körülvevőket, hogy lenyelt egy csomó pamutszálat, utána több zsilettpengét, majd a le­felfűzve húzta ki a szájából. Késdo­báló és bűvész így hát már volt. Hi­ányoztak még az akrobaták és légtor­nászok. * A tábornak volt egy nagy torna- és edzőterme is. Ide szállásolta be magát Kiss Ernő, a miskolci származású tor­nász. Rövidesen társra talált a nehéz­súlyú. Európa-hirü, Gedeon Gidában (valódi keresztnevét nem tudom) Egei Sándorban, Tiba és Jászai nevű hadifogoly bajtársakban. így kialakult az akrobata- és légtornászcsoport is. Kellett azonban misztikum is. Ezt egy igen prózai foglalkozású hadifogoly­társam. egy vasutas szolgáltatta. A mutatvány a „lebegő nő” csodája volt. Beszerveztünk még egy steptáncosnőt és egy steptáncos férfit is. Természe­tesen a humor sem maradhatott el. Ezt jómagam „Kuki” álnéven, vala­mint Snuki és Floki (Liszt Ferenc és Botos bajtársam) bohóc jelmezben biztosította. Most már csak a revüjel- leg hiányzott. Ezt a két steptáncos lát­ványos mutatványa biztosította. Igen ám. de a csillogó kosztümök? Ezen az akrobata-, illetőleg légtornászcsoport segített. Legalábbis az anyagról gon­doskodtak. Felmásztak a hangárok szédületesen magas üvegfalára es le­szerelték a már hál’ istennek felesle­ges fekete elsötétítő függönyöket. Eb­ből bőven telt minden tagnak fekete lumberjackre és divatos fekete nad­rágra, az artistakosztümökre, melye­ket a szétbontott kondenzátorokból készített ezüst csíkok díszítettek. Hát­ra volt még az egyik legfontosabb kel­lék: a zene. Ennek megoldása szinte a véletlenen múlt. Zenészek voltak, csupán a „zeneszerszámok” hiányoz­tak. Egy használaton kívüli tábori W. C.-be teljes zenekari felszerelés volt bezsúfolva. Ezt természetesen azonnal birtokba vettük, és a színház­teremben csodálatosan épen maradt zongora használatbavételével megala­kult a Tip-Top revüzenekara. Hajnal Ferenc repülőtiszt, zeneszerző vezeté­sével. (Folytatjuk) Horváth Dezsé

Next

/
Oldalképek
Tartalom