Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-24 / 170. szám
60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták, irtuk Vasárnapi kereskedők, városkép REGGELI HÍRLAP 1930. VII. 31. Azok a . ffereskedők, akik a vasárnapi üzletnyitás ötai i«Tía szerének változatlan fenntartását kívánják, 5^*?Ret mondják álláspontjuk támogatására a Reggeli Hírlap munkatársának: A miskolci Kereskedelmi Testület a teljes vasárnapi rftunkaszünet ellen foglalt állást a közelmúltban és ézt az álláspontját gazdasági szempontból magyarázta ilteg. Elsősorban azért, mert Miskolcon elszigetelten a teljés vasárnapi munkaszünetet megvalósítani nem lehet, Egy ilyen rendelkezés a forgalom nagymérvű csökkenését okozná, és így a kereskedőknek tetemes veszteséget jelentene. A vidéki közönség hozzá van szokva ahhoz, hogy az egész heti munkája után az egyetlen szabadnapon, vasárnap szerezze be a városban szükségletét, mert csak 1 ezen a napon kap igát, fuvart és tud betérni a városba az egész heti szükségleteinek bevásárlása végett. Különösen az alsóbb városrészen jelent Miskolcon jelentékeny forgalmat a hétköznapi forgalomhoz képest a vasárnap, amikor néhány óra alatt lebonyolított üzleti forgalom nagyobb mint a hétköznapi árusítás általában. Egyenesen veszedelemmel járna Miskolc város kereskedőire az, ha a teljes vasárnapi munkaszünet révén elszoktatnák a várostól a vidéki gazdaközönséget, mert rászoktatnák ezeket arra, hogy a közeli falvakban keressék szükségleteik beszerzését. Egzisztenciális kérdés tehát a kereskedőkre a jelenlegi vasárnapi üzletnyitás rendszerének fenntartása. — A kereskedelmi alkalmazottak helyzete szorosan összefügg a munkaadók sorsával. Ha a munkaadó forgalma, keresete csökkenne, akkor az amúgy is redukált alkjkffnazotti létszámot még inkább kénytelenek lennének a kereskedők apasztani, ezt végeredmény- be£ £ Iréreskedelmi alkalmazottak sínylenék meg, akik Íp5zül így sokan állásukat is veszthetnék. A kereske- /. delmi alkalmazottaknak tehát egyenesen létérdekük a jelenlegi vasárnapi helyzet fenntartása. — Egyenesen megtévesztő az a lanszírozott állítás, hogy Európa minden országában a teljes vasárnapi munkaszünet van érvényben. Anglián kívül, amelynek bámulatosán fejlett kereskedelme elbír egy másfél napos országosan rendezett pihenőt, szombat déltől hétfőn reggelig szü- . netel minden munka. Ellenben Franciaországban, példának okáért Párisban a késő éjszakai órákig folyik az üzleti árusítás és a kereskedők egyenesen igazodnak a fogyasztóközönség igényeihez, amelynek az eredménye, hogy Páris egyes cikkekben a késő esti órákban csinálja a legnagyobb forgalmat. «< ÉSZAK-MAGYARORSZAG 1950. VII. 12. Hétfőn kezdik meg a miskolci kettős villamosvágány építését a LÁEV megálló és a vasgyár között: kettő és fél kilométeres útszakasz első harmadán, a Fürst Sándor utcáig. A munkálatok három részből állnak. amelyeket párhuzamosan végeznek el. Egyrészt szükségessé vált ugyanis, a Győri kapu kiszélesítése, amit úgy oldanak meg, hogy a parkírozott részt keskenyebbre veszik. A villanyvagányokat a középre helyezik el. Nem utolsó sorban függött ez attól, hogy a szükséges 600 tonna sín és kapcsolóvas anyagot, a Diósgyőri Kohászati Üzemek, a 120 tonna vasoszlop anyagot pedig a Diósgyőri Gépgyár NV dolgozói terven felül teljesíteni tudták. Hiány mutatkozik még a kőanyag beszerzésében, amelynek még csak 60 százaléka áll rendelkezésre, de a szükséges időben a további 40 százalékot is megszerzik. Ennek a munkának terv előtti megkezdésével Miskolc dolgozói hamarabb hozzájuthatnak a közlekedés e.fontos útszakaszának korszerű megvalósításához és a villamosra való várakozás gyors kiküszöböléséhez. Bemutató a Belvárosi Szabadtéri Színpadon A nadrág A Miskolci Nyár rendezvény- sorozata igazán elkényezteti a színház szerelmeseit. Az évszakhoz igazodva mindegyik Bemutató habkönnyű, vidám szórakozást nyújt. Dunai Ferenc A nadrág című komédiája sem lóg ki a sorból. Tagadhatatlan, Magyarország egy új korszak küszöbén áll. Ilyenkor mi sem természetesebb, hogy jó nagyokat rúgjunk a már kimúlt, mindenért kárhoztatott rendszerbe. Az emberben felmerülhet a gyanú, hogy talán éppen ezért vették elő és fújták le a port A nadrág szövegkönyvéről. Pedig ha jobban belegondolunk, nem erről van szó. Ennek a darabnak a bemutatása már a premierkor, l!)62-ben is nagy bátorságnak számított. Akkor vajon miért ásták elő újra a művet és miért most? Elérkezett az idő, mikor a gondolatok hátországában bujkáló picike „félsz” teljesen száműzetésbe került, és a kacagásra nem vet árnyé- /kot a volt rendszer mindent meghalló füle. „Csak azok az emberek állhatják meg a helyüket, akiknek öntudatát áthatja, magánéletét betölti a szocialista erkölcsiség” — hangoztatja többször is Radó Tamás igazgató elvtárs. Ezzel nem is lenne gond. ha az idézett szavak egy pártösszejövetelen, vagy egy forradalmi öntudatot sugárzó munkásgyűlésen töltenék be a légteret. Sajnos, a munkásság nagy tömegei nem verhették vörösre tenyereiket, mert e mondat csak a diri szeretőjének gondollcodásmódjája—fialhatott jótékonyan. De igazán romantikus édes kettesben ilyen szövegeket hallgatni ? Ez sok Bertának, a gépírónőnek is. aki miután rájön, hogy az igazgató elvtárs hosszútávú terveiben csak igen csekély szerepe lenne, egy hirtelen mozdulattal elindítja a kalandok sorozatát. A címszereplő nadrág megismerkedik azzal az érzéssel, hogy milyen egy. kád vízben úszni, majd szárítás közben a tűzzel kerül szorosabb kapcsolatba. Ez utóbbi kontaktus annyira rossz hatással van a pantallóra, hogy alkalmatlanná válik egyetlen funkciójának betöltésére, viselhetetlenné válik. Természetesen az események peregnek tovább, amelyben legnagyobb érdeme Matus Györgynek van. ö pontosan olyan, amilyennek egy megbízható, harcos igazgatónak lennie kellett. Bármikor elmondja a betanult ideológiát. A reakciós megjegyzésekre, szerinte, a legjobb megoldás a szellemi ciánozás. Valódi hús-vér figura, ez az alakítás legnagyobb erénye. Fehér Ildikó a darab másik központi szereplője. (Ö is a vállalati központban dolgozik, mint gépírónő.) Hálás szerep, ki is használja a benne rejlő lehetőségeket. Különösen tetszett a kis monológja, mikor felvázolta kedvesének, hogyan fogja sétáltatni a pártház előtt szerelmük édes-keserű (ízlés szerint) gyümölcsét. Nincsen színmű áldozat nélkül. Ebben az esetben Lacikára, a műszaki rajzolóra hárult ez a hálátlan feladat. Kuna Károly, a lángolóan szerelmes ifjú az előadás egyik meglepetése. De nemcsak játéka pendíti meg az elismerés húrjait a nézőben. Az egyik jelenetben, az ablakon keresztül érkezik meg a szeretett nő lakásába. Ha figyelembe vesszük a lakótelepek sokadik emeletének magasságát, ez nem akármilyen teljesítmény, hacsak titokban nem Pókember az illető. A kisebb, de hasonlóan fontos szerepekben Horváth Zsuzsának, Máthé Évának és Sallós Gábornak tapsolhat a közönség, a Gyarmati Béla által rendezett előadásban. A helyszín tipikus '60-as. ’70-es évekbeli garzonlakás. Bozóky Marianna díszlet- és jelmeztervezőnek tehát nem volt nehéz dolga; jellegtelen elemes bútorok, szekrények között zajlik a történet, de hát a korabeli „design” ennyit tett lehetővé. A darabnak van egv gyenge pontja. A második felvonás közepe felé kicsit leül a cselekmény, érezni, hogy szerző itt szenvedett. Mintha nem tudná, hogy merre vezesse szereplőinek sorsát, és bizony ebben a * Matus György és Horváth Zsuzsa az előadás egyik jelenetében (Balogh Imre felvétele) szakaszban ritkábban fut az előadás poénaknára. Azután persze megszületik a megoldás, és a közönség elégedetten állhat fel a helyéről. Igaz, már régen tisztában volt vele mindenki, hogy a „király” meztelen, de ki ne tudna valami zaftosat mesélni a főnökről, vagy a kollégákról. Ezen még talán a rendszerváltás sem fog változtatni. * Az előadás este fél kilenctől, még ma és holnap látható a Belvárosi Szabadtéri Színpadon. Horváth Szabolcs Diósgyőri emlékeket keresnek A Miskolci Városszépítő Egyesület diósgyőri városvédői azzal a kéréssel fordulnak Diósgyőr lakosságához, hogy nézzenek körül otthon, a dédapák hagyatékában, a padláson, a fiókok mélyén, a szomszédoknál, hátha találnak olyan emlékeket amik a diósgyőri elődeink életére, környezetükre. az ősi Diósgyőrre emlékezteinek, városunk múltját idézhetik. Ne ke- í üljön semmi ezek közül szemétbe, adják át városvédőinknek, hogy méltó helyre kerüljenek egy Diósgyőri Helytörténeti Gyűjteményben. Lássák meg unokáink is, milyen volt ősi vá- rcísunk és hogyan éltek elődeink. A kisebb darabokat, képeket, régi emlékeket vigyék el a Blaha Lujza utcai városi könyvtárba, ha valami van otthon mondják ott meg mire számíthatunk és adják meg a címüket. Értéktelen holmik gyakran a múltat idéző kincsekké válhatnak. Kérjük, legyenek ezek összegyűjtésében városvédőink segítő társai. Amerikai „hadifogoly99 voltam Pockingban 11. Mellettünk volna New Yorkba A Borstól a tévéig DÉLI HÍRLAP 1971. VII. 16. Nem véletlenül mondják, hogv más vidéki városokkal szemben Miskolc csúnva. piszkos, rendezetlen benyomást keltő város. Az idegen — legven az hazai látogató vagy külföldi turista — hamar megalkotja elmarasztaló ítéletét. Az első kellemetlen élmény már az érkezés pillanatában meglepi vendégeinkét: az állomás piszkos, rendezetlen környéke, a Baross utca vagy Búza teret Övező házsorok elhanyagoltsága, a por, az eldobált papírhulladékok. a szétköpdösött napraforgómaghéjak. Sajnos, ma még mindez „hozzátartozik” a miskolci utcaképhez A jövő persze más lesz. (A jövőt építgetjük, de még ott nem tartunk, hogy meg is kíméljük azt, ami már megvan!) Elavult épületeink, a szemetes, poros utcák látványa a legtöbb látogatónkban csalódást kelt: az ország legnagyobb vidéki városát mindenki gondozottabb, tisztább településnek képzeli el. Ezért is mondják, hogy Miskolcnak — más vidéki városokkal szemben — nincs meg a maga sajátos vonzó hangulata. S van is ebben némi igazság. A legtöbb t vendégnek hiába mutatjuk meg Tapolcát. Lillafüredet, t a diósgyőri várat vagy más műemlékeinket, mert aki az egész várost látta, élményei ritkán adnak egységesen jó képet. A fogolytábori élet — bár több, mint hét évtizedet megértem — életem egyik legszebb, lég nyugalmasabb szakasza volt. Csupán az árnyékolta be, hogy családomért aggódtam. Emiatt utasítottam vissza a Labor amerikai parancsnokának ajánlatát: az egész társulatot kivitette volna New Yorkba, szerződésünkről is gondoskodott volna. j Kedvező ajánlat volt. Talán azóta efjy jói jövedelmező varieté, vagy revü vezetője lennék. Hazajöttem tehát, örömmel vettem tudomást, hogy itt Miskolcon is vannak tábori ismerőseim. így megszólított az utcán egy korombeli galambász, aki saját nyilatkozata szerint a revü nézőtéri rendezője volt. A ma is élő dr. Ruszkai István, nyugalmazott pos- tafötanácsos szintén elragadtatással nyilatkozott a tábori revü működéséről. Ugyanígy dr. Földes Ferenc miskolci gyermekszakorvos több ízben — szinte talán kissé túlzottan is — dicsérte akkori „világvárosi” műsorainkat. De ugyanilyen volt a véleménye a Miskolcon élő Wutkovácz nevezetű, volt hadifogolytársamnak is. * Hazatérésem után munkába álltam Miskolc 1. postahivatalnál, majd a Miskolci Postaigazgatóságnál teljesítettem szolgálatot, osztályvezetői és gazdasági tanácsadó minóségbeen. A művészettől a komoly szakmai elfoglaltság mellett sem tudtam elszakadni. A miskolci postások soraiból művészeti (szinjátszó, tánc, zenekar) csoportokat szerveztem, és művészeti vezetőjük voltam évtizedeken át. 1960- tól mint színpadi szerzőnek hat színházi bemutatóm volt Miskolcon és Budapesten, a Miskolci Nemzeti Színház művészi és a budapesti Gutenberg Művelődési Ház gyurmekszinpadának közreműködésével. A Miskolcon 1956-ban megalakult ..Bors" kabarészínpad háziszerzője voltam. Közben dolgoztam az Országos Cirkusz és Varieté Vállalatnak, a Budapesti Bonbonier Kabarészínpadnak Megnyertem a Lottó bevezetése idején kiírt országos villámtréfapályázatot. Több vidám jelenetem ment a Marton—Szilágyi szerkesztette Rádiókabaréban. Itt jegyzem meg, hogy tisztelet- teljes, szoros barátság fűz Szilágyi György humorista költőhöz, akitől mintegy három évtized alatt igen sokat tanultam. Több vidám jelenetemet bemutatta a Magyar Televízió is. Annak idején Benedek Miklós — az Észak-Magyarország nemrég elhunyt újságírója — igen dicsérőleg írt miímtössimről' A Bőd László festőművész által vezetett Miskolc Művészi Bábszínház dramaturgja és bábszínésze is voltam a 40-es években, s évtizedekig mint „bedolgozó jegyzetiró” működtem a Miskolci Rádiónál. * Meg kell még említenem, hogy az akrobatacsoport hivatásos artistacsoporttá vóAt és Franciaországban elszerződött egy varietéhez. Sikereik is voltak, de valami nézeteltérés miatt felbontották a szerződést. A 40-es évek végén egy mozi-varieté műsorban találkoztam Egei Sanyi barátommal és feleségével. Margóval, akik a híres Donnert artistacsaláddal együtt adatták sikereiket. A többiekről sajnos nem tudok. Volt pockingi sorstársaimnak jókívánságaimat, a tábor parancsnokának, a griesbachi körzeti Gallant amerikai századosnak és még élő hozzátartozóinak, valamint az egész amerikai népnek ezúton fejezem ki hálás köszöne- temet. (Vége) Horváth Dezső „
