Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-16 / 163. szám
A DVTK focijáért ©gy üzem A kevesebből jobban kell gazdálkodni Már félmilliárdot hoztak A Wawel Wien első magyar éve Megyei vérbankot szerveznek A megye szövetkezeti életében annak idején fekete bárányként emlegették Nik- házy Gábort. Akkor alapított ugyanis nyugati tőkével vegyes vállalatot, amikor az még bűnnek számított. Sikerült is belebuktatni; annak minden következményével együtt. A neve akkor jelent meg újból, amikor a Lénia—Wawel Wien magyar—osztrák vegyes vállalat az idén megnyitotta a miskolci Buco Shopot. Az avatás alkalmából tartott sajtótájékoztatón újabb tőkebevonásról, korszerű technológia idetelepítéséről és munkahelyteremtésről bestéitek a cég tulajdonosával együtt. Az áruházi nyitás utón •zonban sokan megkérdőjelezhették ezeket a terveket, éppen az áruház szerény árukészlete és választéka miatt. Azóta azonban sokkal komolyabb választék várja a vásárlókat, de a többi korábbi szándékból megvalósult-e más konkrét üzlet, kérdeztük Nikházy Gábort, a Wawel Wien európai képviseletének igazgatóját, — Sajnos, a szállítások elcsúszása és sok pénzügyi tisztázatlanság késleltette, hogy az áruház nyitásának első percétől kezdve valóban nyugati színvonalú kínálatot biztosítsunk. Most már azonban 130 millió forintos árukészlete van az áruháznak. A választékát tovább bővíthetjük, hiszen 10 millió forintért megvásároltunk Sa- iókazán egy négy és fél hektáros területet a rajta lévő, felújításra szoruló épületekkel, s ez a raktárbázis. Egerben szeptemberben megnyitjuk a leendő áruházlánc második tagját, maid jövőre a többit Békéscsabán, Debrecenben és Kecskeméten. ön, mint a lap munkatársa tudja, de az ol- ‘•«•óimk még nem, hogy a Wawel Wien több mint 5 millió forintos tőkével tagja lett a Déli Hírlap Kít.- nek. * — A sajtótájékoztatón elhangzott terveik közt az is szerepelt, hogy beszállnak a térség szerkezetátalakításának meggyorsításába, sőt más kisebb tőkés csoportosulásokat is ide vonzanak ötleteikkel és kapcsolataikkal, s ezek új munkahelyeket teremtenek ... — Erről a szándékunkról sem mondtunk le. A Wawel Wien Zürichtől Bangkokig 14 céget vezet, tehát számos termelési és üzleti érdekeltsége van. A Magyarországgal való kapcsolat a nátron papírgyártással kezdődött, s ezt sikerült továbbfejleszteni a dohányéi a papírgyárakkal való együttműködésben. Gépek és üzemek idetelepítésére, valamint alapanyag-ellátásra, a kereskedelem és a kommunikáció fejlesztésére vannak előrehaladott stádiumban lévő tárgyalásaink. Eljuttattuk például a szándék- nyilatkozatunkat a Miskolci Városi Televízióhoz, mi szerint egy kábeltévé társaságot szeretnénk szervezni. Ez körülbelül 300 millió forintos projektet jelentene, és egy olasz, vagy francia cég oldaná meg a legkorszerűbb technológiával. Sőt, az sem kizárt, hogy ez országos hálózattá fejlődhetne.-r, Ha összeadjuk eddigi magyarországi befektetéseiket, ez körülbelül fél- milliárd forintnak felelne meg. Ahhoz képest, hogy az egyik jelentő« tőkebefektető e térségben, még nem volt igazán nagy visszhangja. Vezetőben sem lenne rossz Intelligens autó Jön az intelligens autó. A bejelentés hiteléhez nem fér kétség, április elseje már rég elmúlott, és a Citroen-gyár egyébként is június végén közölte, hogy a Montlilery próbapályán befejeződtek a RX-tipussal folytatott kísérletek. A kocsi minden vezetői beavatkozás nélkül, baleset- mentesen közlekedik, a beMit gondol a biciklista? Minél jobban különbözik egy másik jármű a mienktől, annál nehezebb előre kiszámítani vezetőjének a viselkedését. Nehezen tudjuk megérteni, elképzelni, hogy mit és , hogyan csinál a következő pillanatban. Ez az oka annak, hogy a kétkerekű járművek ~vezetői különleges gondol okoznak az autóvezetők számúra. Egy példa: az autósok sok helyzetben azt hiszik, hogy semmilyen jármű nem bukkanhat fel, mert nincs annyi hely, hogy egy autó elférjen — de megfeledkeznek a kétkerekű járművekről! _-------------------------------tonra festett jelek „utasításai” alapján. Az eseményről hírt adó szaklap szerint minden valamirevaló autógyár foglalkozik a jövő autójával. A PSA (Peugeot-Cit- roen) évente több, mint 100 millió dollárt fordított a kísérletekre, a biztonságos autózás négy szempontját tartva szem előtt: felismerni, megelőzni, elkerülni, védelmezni. A PSA balesetvizsgáló laboratóriumában 1969-től kezdve 8200 autót vizsgáltak meg, elemezték balesetük okait, és eljutottak arra a következtetésre, hogy a francia autósztrádák minden kilométerére 0,9 halálos baleset jut. Az egyéb közutakon pedig kilométerenként átlagosan négyen halnak meg. És kimondták: ezen csak úgy lehet változtatni, ha az autózás biztonságáért a gyárak és a hatóságok összefognak. Az utóbbiakra nem kisebb feladat hárul, mint. hogy áldozzanak a közúti jelzőrendszerek kicserélésére, úgy, ahogy a radar- és lézerprzékelök- kel felszerelt kocsik megkívánják. Nem könnyű vállalás, hiszen csupán az NSZK- ban mintegy 1 millió balesetveszélyes pontot tartanak nyilván. Az új jelrendszer kétségtelenül drágítja a közlekedést, de lehet-e bármi is drágább az emberéletnél? És ha még az intelligensebb vezetőt is ki lehetne találni addig, amíg megérkezik az intelligens autó. .. A társadalombiztosító segítségét kérik B A Száz felnőtt állampolgár közül csak hat ad rendszeresen vért. El kellene érni, hogy a többi kilencvennégy is — legalább időnként — odatartsa a karját... — Nem szeretünk sokat beszélni a cégről, mert azt valljuk, mindenki többre megy azzal, amit letesz az asztalra. Nem akarunk multicég lenni a térségben, alapvetően invesztorok szeretnénk maradni amely nem nagy projektekben, hanem inkább több kisebb, de mozgékony vállalkozásban gondolkodik. — 8 eközben még arra is marad pénz és energia, hogy sportegyesületeket, illetve alapítványokat támogassanak... — Nem pusztán támogatásról van szó. A MAFC kosárlabdacsapata a régi formájában felbomlott, de megalakult a MAFC Wawel Kft., amely kereskedelmi alapon működik, s az őszi bajnokságon a csapat már úgy indul, mint profiegyüttes. A Budapesti Műegyetem részére valóban indítottunk egy alapítványt és foglalkozunk a gondolattal, hogy a Miskolci Egyetemért is meg lehetne tenni ugyanezt. — Ügy tudjuk, a Ferencvárosért alapítvány pénzkezelő kuratóriumának tagja. A miskolci sportéletért akar-r tenni valamit, úgy is, mint volt DVTK-játékos? — Tárgyaltam az egyesület vezetőségével, s a közgyűlés dönt majd arról a tervről, hogy a futballcsapat fenntartására egy olyan társaságot hozzunk létre, amely mellett egy termelő tevékenység biztosítja az anyagiakat. Bízom benne, így kettő* lenne a haszop. ... — Apropó, haszon. Türelmesen vár-e a Wawel W’ien a hasznára, hiszen eddig még csak befektetett? — A közös tálfeól eeak akkor lehet kivenni, ha előzőleg valamit beleteltünk. Egyébként sem szeretnénk a nyereséget elvinni, hanem újbóli fejlesztésre Miskolcon és térségében befektetni. Ha ezek a vállalkozások jól prosperálnak, akkor ennek adóiból remélhetőleg ahhoz is hozzájárulunk, hogy azok is nagyobb biztonságot élvezhessenek, akiket a hitegetéssel korábban már cserben hagytak. Kevés a véradó, kevés a vér. Különösen a fővárosban okoz ez gondot, ahol az országos egészségügyi intézetekben — mint hírül adták — nemegyszer műtéteket kell elhalasztani a hiány miatt. Megyénkben eddig ínég nem volt ilyenre példa, ám a szakemberek tudják, hogy Borsodban is a legnagyobb erőfeszítések árán sikerül a szükséges friss vérmennyiséget időre előteremteni. Nem titok, hogy egy- egy nagyobb mellkasi műtét esetén a vöröskeresztes véradást szervezők, s a vérellátó dolgozói jelentkeznek — a megengedettnél többször is —, s tartják oda a karjukat, hogy biztosítani tudják a szükséges mennyiséget és minőséget. Mi a valóságos helyzet, mi a tendencia, s mit kell és lehet tenni szűkebb pátriánkban azért, hogy változzon a helyzet? Ennek a megbeszélésére hívta össze dr. Jánváry Anna megyei főorvos a vérellátóval rendelkező kórházaik igazgatóit, a vérellátó állomások vezetőit, s a Vöröskereszt hivatásos vezetőit, mint akik a véradás szervezéséért felelős szervezet tagjai, hogy együtt legyen minden érdekelt a tanácskozáson. • KÖNYÖRÖGNEK A MUNKÁLTATÓNAK Mindenekelőtt hangsúlyozták: tulajdonképpen évek óta csökken a véradási hajlandóság az állampolgárok körében. Ez a tendencia az utóbbi időben felgyorsult, az eddigi legfőbb véradókra — katonaság, munkásőrség, szocialista brigádok, nagyüzemek — nem számíthatnak, részint mert vagy megszűntek ezek a szervezetek, vagy felaprózódtak. Úgynevezett kiszái- lásos véradást tehát egyre nehezebb a Vöröskeresztnek szerveznie, s emiatt az éves programozás is lehetetlenné vált. Az ilyen okok miatt kieső vérmenmyiséget a legnagyobb erőfeszítésekkel, behívásos módszerrel próbálják kompenzálni. Csakhogy ezért is könyörögni kell, mert a munkáltatók nem engedik el a dolgozókat a munkaidőben, azok pedig nem mernék szembeszegülni, féltve az állásukat. A helyzet tehát az, hogy egyre nehezebbé válik a behívásos rendszerben is véradókhoz jutni. Ezen pedig önmagában a Vöröskereszt, vagy az egészségügy változtatni nem tud. Minthogy a vér léte össztársadalmi érdek, csakis társadalmi megoldást kell találni az ellentmondások kiküszöbölésére. Akár úgy, hogy a véradónak törvény által biztosi t- sák a szabadnapot, a közösség érdekében, akár úgy, hogy a munkából való kiesést az adóalapból lehessen levonni. • MÁSHOL GYÓGYUL, INNEN KAPJA A tanácsíkozás résztvevői meghanyiták-vetették azt is, hogy a jelenlegi helyzetben mü lehet tenni helyben azért, hogy mégis elegendő legyen a betegeink számára szükséges vér. Arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy a kevesebb vérből jobban kell gazdálkodni. Olyan javaslat született — amely tulajdonképpen könnyen ki. vi felezhető is —, hogy a megye vérellátó szervezetei között építsenek ki egy telefaxrendszert, hogy naprakész információ álljon rendelkezésre : hol, milyen és mennyi fölösleges vérkészlet van éppen, s mit tudnak egy közös készletbe felajánlani. Másik lépés már az lenne, hogy egy megyei vér. bankot hoznának létre, ahová a fölösleget a vérellátók mindenkor leadják, s ahonnan a szükséges mennyiséget és minőséget ki is lehet venni, amikor és ahová kell. A vérbankot Miskolcon, a Vértran&zíúziós Állomáson5 lehetne berendezni, ha finanszírozását a társadalom, biztosító vállalná. Ehhez • ugyanis növelni ikéll a hűtő- kapacitást, s néhány új szakember beállítására is igényt teremtene. A tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy kérik a Társadalombiztosítási Igazgatóság segítségét a vérbank kialakításához. Már csak azért is, mert ennek megléte segítene abban is, hogy a fővárosban levő országos egészségügyi intézetek vérigényét — amelyet az ott gyógyított borsodiak kapnak meg — gyorsabban és folyamatosabban tudják kielégíteni. • SEGÍTETTEK, SEGÍTSÜNK! Mindezeken túl, persze változtatni kell a véradás szervezésének propagandáján is. Tudatosítani kell,, hogy potenciálisan minden állampolgár kerülhet olyan helyzetbe, amikor rászorul az életmentő vérre. Ennek ellenére a lakosságnak mindösze 6 százaléka vesz részt rendszeres véradásban. A passzív 94 százalékot kellene megmozgatni. Mindenekelőtt azokon ke- , resztül, akiknek mondjuk aj hozzátartozói részesültek az , áldozatváUalók véréből. Annak a tudatnak az erősítő- ! ■ sére, hogy ez mentette meg : szeretteik életét, most a ro- [ konsághoz fordulnak majd egy szívhez szóló kártyával, felhívással. Ha nem is rendszeresen. legalább időnként adjanak vért az emberek, hogy ne kelljen műtétet halasztani a vérhiány miatt. (r) Oláh Erzsi Bolond a hegyen Az öreg hölgy az avast templomhoz vezető lépcsőn állított meg. Karján kis fekete táska, másik kezében locsoló. Már mesz- sziről láttam, tétován nézeget felfelé, a temető irányába. Arra, amerröl furcsa fojtott hangú ének hallatszik. Egy férfi áll a bokrok mögött, a templom fala mellett. Keze szorosan a nadrág varrásán, vigyázz bán állva, száját egy bokor lelógó ágának levelére szorítja. Így énekel, azon a fojtott, zizegős hangon, ahogy gyermekkorunkban a selyempapírral fújtuk a katonaindulókat. Lenn a lépcső alján hömpölyög a belvárosi forgalom, a zizegős éneket el-elnyomja a buszok dübörgése. — Vannak a temetőn? — a néni kérdését először nem is értem. Látva kérdő tekintetemet, rögtön hozzáteszi, szinte bocsá- natkéröen: — Mór úgy értem, hogy vannak-e ott mások is. Járkálnak-e... Mert tudja, ért már engem itt sok kellemetlenség. Most is már égy órája itt van ez a bolond... Lassan fog körül az a félelem, ami a hangjából árad. Nézem madárkaromszerűen összeráncosodott, inas kezét, ahogy leheletfinomon megérinti karomat. Mi nem oda tartozunk, azokhoz — mondja az érintés. Nem ahhoz a világhoz, amely mostanában kevés irgalmat ismer, és hol egy, a busz lépcsőjén könyörtelenül taszító kar, hol a járdán szembelépkedő baljós csapat formájában jelenik meg. Nézem az öreg hölgyet, és belül egy pici elégedettség nyitogatja szirmait. Milyen szerencse, hogy én még nem vagyok öreg, és gyenge. Ha taszítanak, visszataszítok, lia késsel fenyegetnek, előkapom a gáz-spré- met, este pedig nem gyalog, hanem autóval járok. A világ üt, és én elhajolok. Megtehetem, hiszen rugalmas még a derekam, eltáncol a lábam, mint egy ökölvívónak. Nem félek igazán a bolondoktól, attól sem, amelyik a hegyen énekel, — de azért kitérek, lassítok, vagy gyorsítok léptemen, tartom a távolságot. Észre sem vesszük, de máris óvatosabban élünk, mint eddig. Mégiscsak elmegyünk a gyerek elé az iskolába, pedig még délben úgy gondoltuk, nem kell. Veszünk egy nagyobb lakatot a garázsra, és odamegyünk vacsorázni, ahol azt hirdetik: őrzött a parkoló. Legszívesebben átölelném az öreg hölgy törékeny vállát, és azt mondanám neki: anyóka, ez a világ nem :magának való. A gyengéknek, az ellépni, ütni képteleneknek itt már nem sok virág terem. De hát ezt g nálam sokkal jobban tudja: nem kell böngésznie a Oünügyi statisztikákat, végignézni a fekete rovatokat a lapokban. — Vannak a temetőn — mondom a néninek —, sírkövesek dolgoznak több síron is. A nénit láthatóan különösen ez utóbbi nyugtatja meg: aki dolgozik, az biztos nem lehet rabló. így a bolond sem érdekes már, pedig még ziimmögteti furcsa énekét. Indul felfelé a lépcsősoron, óvatosan, de sietősen. Utánanézek: nem szívesen cserélnék vele. De magunkkal sem .., Kiss László
