Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-13 / 161. szám
Folksesziivál a váiban Kaláka-méneken J Holnap és holnapután rendezik meg a diósgyőri várban a Kaláka nemzetközi folkfesz- tivált. Az esemény főszervezője a Miskolc Városi Művelődési Központ, társrendezője a Magyar Televízió, a Magyar Rádió, a Kórusok Országos Tanácsa és a Multi Média Kft. .. . ★ .4 fesztivál névadója, házigazdája: a Kaláka. A tervezett program: szombaton reggel 8 órakor kezdődik a bográcsgulyásfőző verseny, délre a zsűri és a közönség már meg is ízlelheti a „versenyműveket’', hogy azután eldőljön, az amatőrök és a profi szakácsok közül kik kapják a Borsod megye 1990. évi bográcsfőző bajnoka címet. Székelyföld történetéből 24. Német őrség az udvarhelyi varian Az erdélyi haderő főkapitánya 1474, december 17-e után Béldi Pál volt. Elérte a fejedelemnél, Apafi Mihálynal, hogy a székelyek is a parancsnoksága alá tartozzanak. Ez ellen a székelyek a gyula- fehérvári országgyűlésen 167S májusában erélyesen tiltakoztak, hivatkozva ősi jogaikra, mily szerint főkapitány, csak közülük való és köztük lakó lehet, akit ők választanak. Ez Apafi fejedelemmé választásának feltételei között is olvasható. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Béldi katonailag is szervezkedni kezdett ellenük. Végül a fejedelem egyetértve a székelyekkel, fegyveres erőt küldött Béldi ellen, ö a törökökhöz menekült segítséget remélve, de csalódás érte, mert ott Apafinak nagyobb érdeme volt, és Béldit börtönbe zárták. Ott halt meg 1879-ben. Magyarországon a királyi hatalom intézkedéseivel elégedetlen Thököly Imre a bujdosók pártjára állt és 1678 után ő lett a kurucok vezére. Hadműveleteihez segítséget adott az erdélyi fejedelem és a török szultán 3 681-ben. A kurucok ellen magyarok is harcoltak a császáriak oldalán; Eszter- házy Pál Dunán inneni főkapitány, a Pálffy-féle lovasezred 1672-ben, gr. Kéry Ferenc, Barkóczi István huszárezred es 1675-ben stb. Kara Musztafa török nagyvezér 250 000 harcossal vonult Bécs ostromához 1683- ban. Ehhez igényelte az erdélyi haderőt és Thököly fegyveres segítségét. Az ostrom részükről nem sikerült. A győztes császári hadak felszabadító harca megkezdődött és 10 éven át tartott. 1686. szeptember 2-án Buda felszabadult. Lipót császár elérkezettnek ítélte áz időt és a helyzetet, hogy királyi jogon Erdélyt elfoglalják. 1686-ban Scherfen- herg tábornok császári seregével bevonult Erdélybe. Német őrség került a Székelyudvarhelyi várba Stein- ville kapitány vezetésével a neuburgi ezredből. Brassó azonban ellenállt a német őrség befogadásának. Ezért Veterán Frigyes, a császári sereg részére segédcsapatokat igénvelt és székelyekkel ostromoltatta meg Brassót. Székelyek kerültek a törcs- vári helyőrségbe is. Lipót király meghagyta Apafi Mihályt fejedelmi tisztségében, előkészítő tárgyalás után 1687. október 27- én Balázsfalvón megegyezés történt, amit az 1688. évi májusi fogarasi országgyűlés június 17-én magáévá tett. Elfogadták Lipót király védelmét és azt, hogy megtagadják a törökkel szemben az engedelmességet. Apafi Mihály 1690. április 15-én meghalt. A szultán Thökölyt jelölte Erdély élére, és 40 000 főből álló vegyes összetételű katonaságot adott — köztük 80 székelyt —, hogy kiszorítsák a császáriakat Erdélyből. Erről értesülve a királyi hadvezetőség, megerősítette a Kárpátok hegyszorosait és beosztott oda, a terepet jól ismerő 3000 székelyt. Thököly csapata azonban a járatos hegyszorosokná! csak kisebb erőt alkalmazott és a nagyobb csapat a járatlan utakon tört előre. Ennek eredménye lett, hogy Brassóban meglepték és elfogták Heis- ler császári tábornokot, Zer- nyestnél pedig győzelmet arattak a császáriak fölött. Thökölyéket általában lelkesedéssel fogadták a német katonaság önkényeske-. dése és zsarolása miatt. A csíksomlyói szerzetesek azonban joggal háborogtak, mert Thököly Csíkszékbe tatárokat irányított, és azok 5 falut kiraboltak és felégettek. 1690. szeptember 25-re ösz- szehívott gyűlés Thököly Imrét fejedelemmé választotta. Átvonulóban volt seregével október 10-én Székelyudvarhelyen. Érkezésük hírére a megrettent lakosság a várba menekült, ahol német katonaság volt, Feljegyzés szerint „sem Thö- kölyék a várat, sem a várbeliek Thökölyéket nem bántották”. A lakosságból többen követték őket, de látva a kilátástalan helyzetet, visszatértek. Újabb német katonai egységek érkeztek és néhány napi tartózkodás után Thököly Imre fejedelem október 25-én elhagyta csapatával a Székelyföldet. Feleségét, Zrínyi r Ilonát a bécsi fogságból, Heisler császári tábornok ellenében engedték szabadon. Mindkét nap délutánján — 3 és 5 óra között — amatőr együttesek és szólisták lépnek fel. Szombaton a D- Műszak, Zsapka Attila, a Katedra együttes, Kerülő Tamás. a Kremenica együttes, Farkas Éva és a Kovakő együttes játszik-énekel, vasárnap a Budron tekerőzenekar, Buda Ádám, a Willi- am Byard kamarakórus, Gulyás Ágnes, a Csűrdöngölő együttes, Légrády Péter és a Kosbor együttes szerepel a kora délutáni programban. A nagyok „menetrendje”; szombaton játszik a miskolci Swetter, a Vasmalom, az olasz Agave, ezen a napon lép fel a belga Wannes van de Welde, a kanadai Barb Schloff, a magyar Méta, az egyesült államokbeli Fiascos, a jugoszláv Macan. Vasárnap hallhatja a publikum az erdélyi Venyigét, a finn Tuulenkantajatot, a magyar Barbarát, a házigazda-névadó Kalákát (vendégei: Sár- közy Gergely. Gryllus Vilmos és egy litván együttes), az angol Na Casadicht, az ugyancsak Nagv-Britanniá- ból érkező Nomad Soulst, valamint a magyar Bluegrass Vniont. Szombaton — a koncertek után — táncház lesz. át A rendezők szeretnék, ha a fesztivál szerves része lenne A Kalákát aligha kell bemutatni. Számos nagylemezük készült, itthon és Európa sok országában ismerik, szeretik őket. A fiatalság és a már nem annyira fiatalok mellett a kezdetektől figyelmet fordítanak a gyerekekre, most is adnak egy „plusz” koncertet: holnap délelőtt 10-tŐ'l a tapolcai Akropolisz szabadtéri színpadon mutatják be Nálatok láknak-e állatok? című műsorukat. A Swetter folk-rockot játszik, azon belül úgynevezett népi alapú hardrockot. bográcsgulyásfőző verseny' a A Vasmalom tradicionális hangszereken szólaltat meg magyar és kelet-európai népzenét. Szerepeltek már -az NSZK-ban, Aüsztriábán, Olaszországban, Dániában és Angliában. Az 1982-ben megalakult Vasmalomnál egy évvel fiatalabb a Méta. Tagjai hivatásos előadóművészek, akik valamennyien elnyerték - a Népművészet' Ifjú Mestere címet. Színpadi műsoraik egyik gyakori- közreműködője a Miskolcról elszármazott Balogh Kálmán cimbalom- művész. Európában sokfelé játszottak, de szerepeltek Koreában és Egyiptomban is. A külföldi turnék eredménye a hamburgi Art Music által kiadott lemezsorozat, amely világszerte kapható,’ LP-j MC- és CD-változatban. Az eddig megjelent három le- rpez után készül a negyedik, ugyancsak a hamburgi cégnél. A tévé Húzzad, húzzad, muzsikásom elnevezésű versenyén az idén ők lettek az elsők. A Barbaro folk-rock-jazz zenekar. Két éve alakultak meg, tavaly „szállt be” Pa- rov Nikola — a Zsarátnok együttes vezetője —, aki szintetizátoraival és népi hangszereivel új színt hozott a csapatba, annak muzsikájába. Cziránku Sándor gitáron játszik, Herpai Sándor dobol, Zsoldos Tamás basszusgitározik. Énekesük Tzortzoglou Georgios. Első LP-jük az idén jelent meg. A Bluegrass Union —mint nevük jelzi — bluegrasst, akusztikus country-zenét játszik. Tíz éve zenélnek együtt, majdnem változatlan felállásban. A hazai és a külföldi coúntry-fe'sztiválok rendszeres .zereplői. Felállásuk: Párniczky Ede (hegedű, zenekarvezető), Bocskay István (gitár), Bordács Attila (basszus, bőgő), Szabó G. Péter (mandolin), Szlovák László (öthúros bendzsó). MDF-találkoző A Magyar Demokrata Fórum mályi szervezete találkozót szervez Milc Lajos országgyűlést képviselő és a választópolgárok között. A találkozó helye: Mályi, Móra Ferenc Utcai Általános Iskola aulája, időpontja: július 13. (péntek), 19 óra. (balazs) Amerikai „hadifogoly99 voltam Pockingban 3. I ákor a repülőtéren Egyre gyakrabban fordult elő, hogy éjszakára fedél sem jutott a fejünk fölé, hanem összebújva, mint a juhok (vagy mondjam: rideg marhák) egymást melegítve próbáltuk átaludni az éjszakát, szabad ég alatt. Sose felejtem el, hogy egy ilyen alkalommal egy német SS-alaiculat húzott el mellettünk. Az egyik katona, mikor meglátott minket, felénk köpött e gúnyos szavak kíséretében: Zigeunes Volk! Vagyis: Cigány nép. Hát így vélekedtek felőlünk „derék" szövetségeseink. A szovjet csapatok elől „tervszerűen” visszavonulva, azdz menekülve egyre nyugatabbra kerültünk, át az osztrák határon. Nagyobb pihenőt Glognitz- nál tartottunk. Egy nagy völgyben, ahol a nyugatra menekült civil lakosság is táborozott. Tőlünk elkülönítve őrizték a munkaszolgálatosok siralmas látványt nyújtó csoportját is. Ez azért is emlékezetes számomra, mert egy alkalmas pillanatban — egy zászlós barátommal — kenyeret és marmeládét csempésztünk egyikük zsebébe, akiről kiderült. hogy egy miskolci zsidó fogtechnikus volt. Mikor észrevette német őrzőjük. hogy néhány szót váltottunk vele, géppisztolyát ránk szegezve, pattogó porosz káromkodások közepette elterelt onnan bennünket. A nagy, „dicsőséges” futásban szinte észre sem vettük a táj szépségét. * A fegyelem egyre lazult. Már nem is éreztük magunkat katonáknak, csupán menekülőknek, holott egyéni felszerelésünk, sőt fegyverünk is megvolt. Végül is a rend teljesen felbomlott. Kisebb csoportokra szakadozva róttuk az utakat, hol gyalog, hol szekéren, hol vonaton, vagy autókon, önellátókká váltunk. Végül is a mi kis csoportunk ahhoz a menettömeghez csatlakozott, amely Pockingba. a nagy német katonai repülőtérre igyekezett, mert az a hír járta, hogy ott a magyar légi és légvédelmi erőkhöz tartozó „visszavonuló” katonák megfelelő elhelyezést és ellátást kapnak. Igen vegyes érzelmekkel léptük át a pockingi repülőtér bejáratát. Először a reptér tágas tábori színházcsarnokának padlójára hintett szalmán aludtunk, majd felsorakoztattak bennünket égy hatalmas, üres hangárban. Vegyesen: repülök, légvédelmi tüzérek és mi. Akkor történt életem egyik legcsodálatosabb esete. Annyit éreztem, hogy hátulról valaki a vádiamra teszi a kezét. Hátranéztem, a testvéröcsém volt, akit a Fejér megyei Perkáta községből, mint leventét hajszoltak el nyugat felé, és légvédelmi tüzért csináltak belőle. Nagy-nagy örömmel ölelkeztünk össze. Megkaptuk a barakkbeosztást. Én az öcsémmel és több régi katonatársammal egy barakkba kerültem. Az ellátás amolyan német hadikoszt: megnevezhetetlen leves és Gemüse, többnyire csalánfőzelék, valamint — emlékezetem szerint — valami húspótló szójaféle készítmény volt. De meleg volt. és töltötte az éhes katonagyomrokat. * A akkor már érezték, hogy rohamosati közeledik a vég. Még felfelszálltak egy-egy bevetésre, de inkább csak orgiáztak éjjel-nappal barakkjaikban, a repülőtér női katonaállományával, akiket — magunk között — csak német katonamatracoknak hívtunk. Ennek is rövidesen vége lett. Egy éjszaka erős motorzúgásra ébredtünk. Azt hittük, berepülés van. A sziréna azonban nem szólt. Kinézve a barakkból, láttuk, hogy a németek a gépeikkel felszállnak, majd egy tiszteletkor után landolnak, s utána felrobbantják a gépeket. Azután ismét csend lett. A németek csendben eliszkolhat- tak a repülőtérről, n\ert másnap — egy puskalövés nélkül — dzsipjeiken kényelmesen, elegánsan begördültek az amerikaiak. így lettünk amerikai hadifoglyok. Az amerikaiak viszont eleinte nem tudták, mit kezdjenek velünk, mert a repülőtér „barakkvárosában" igen sok, ezernél jóval több, nyugatra menekült civil is lakott. Még a fegyvert sem vették el tőlünk. Én is a pisztolyomat úgy adtam cserébe egy amerikai katonának — aki civilben cowboy volt —, hogy kaptam tőle helyette egy katonai élelmiszer-egységcsomagot, úgynevezett dinnercsomagot. Volt abban csokoládétól kezdve minden finomság. * Aztán kialakult a tábori rend. A tábor magyar parancsnoka vitéz Kesheö (úgy emlékszem) vezérőrnagy lett. ö kialakította a parancsnoki apparátusát, és az amerikai táborparancsnokság kívánságának megfelelően irányította a tábor életét. Meg kell említeni, hogy még a németek idejében a repülőtér, illetőleg a tábor egy elkülönített részén szovjet és magyar munkaszolgálatos hadifoglyok is voltak, igen mostoha körülmények között, akik az amerikai katonák bevonulása után hozzánk hasonló, emberséges elhelyezésben és ellátásban részesültek. Fokozatosan kialakult a tábori „civil” élet. A németek olyan gyorsan elpucoltak az amerikaiak elől, hogy otthagyták a hangárokat, műhelyeket, raktárakat, irodákat, a bennük levő felszereléssel, bútorzattal és üres nyomtatványokkal együtt. Jóformán csak akkor néztünk szét a hatalmas táborvárosban. Olyan szabad mozgásunk volt, hogy csak idézőjelben voltun1 valóságban hadifoglyok. (Folytatjuk) Horváth Dezső
