Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-09 / 157. szám

Pénzért lehet rajta u^rauu Napokon beiül visszaköltöznek a Széchenyire Bohóc helyett: sárkány Á megyei TIT megpróbál talpon maradni Az éves tagdíj: 50 forint osztályainkban, diákokat „fertőzünk meg"’ matemati­kával, nyelvvel, csillagá­szattal, kémiával, vagy akár barlangászattal. — Apropó, csillagászat. ■Jól tudom, hogy eladják az Uránia Csillagvizsgálót? — Évi 400 ezer forint veszteséget „hozott'’ a csil­lagvizsgáló. amit felajánlot­tunk a város tanácsnak. Várjuk válaszukat. — Itt tehát visszavonul­nak. — Kénytelenek vagyunk. Az az igazság, hogy a csil­lagászat talán nem volt szerencsés példa. Mert igaz, hogy jól működött a kis csillagászok köre, de ez csak keveseket vonzott. — Iskolások nem látogat­ták az Urániát? — A tanárok arra pa­naszkodtak, hogy számukra kedvezőtlen időpontban tud­ják fogadni a csoportokat. — Egy másik „veszteség- forrás”: a Borsodi Szemle. A megyei tanács megvonja tőle a támogatást. — A Borsodi Szemle évente négyszer jelenik meg, összesen 440 ezer fo­rintba kerül. Ebből a me­gyei tanács 12 ezret állt, a városi 70-et. A többit pedig mi. A megyei tanács való­ban kivonja innen a pénzt, mi azonban nem akarjuk engedni, hogy a lap meg­szűnjön, ehhez keresünk szponzorokat. Egyben sze­retnénk megújítani a Bor­sodi Szemlét, amelyhez a minap lezajlott tizedik me­gyei küldöttértekezlet részt­vevői, különösen a jogá­szok ragaszkodtak. • AZ ALLIANCE FRANCAISE UTÁN JÓN A GOETHE INTÉZET — Mi a ff> „profilja" a megyei TIT-nek? — Az egyesület —. mert a múlt év novembere óta az vagyunk — tevékenységé­ben a legnagyobb hányadot az idegennyelv-oktaiás kép­viseli. — Nagy a konkurencia, nem? — Van, de igény is van a tanulásra,. Mi igyekszünk jobbak és olcsóbbak lenni másoknál. Ha kell, házhoz rnegvünk. Kiszolgáljuk a megrendelőt. Élő kapcsola­tunk van az Alliance Fran- caise-zel, ősztől pedig az lesz a Goethe Intézettel. Ügy tervezzük, hogy ők vizsgáztatnak majd. és a vi­lág. bármely országában ér­vényes bizonyítványt is ők adják. — Mi a helyzet a sza­badegyetemmel? — Amióta 1988-ban el­költöztünk a főutcáról, nincs szabadegyetemi soro­zatunk. Ennek több oka van, az egyik az új he­lyünk, de az is, hogy szá­mos témábán csökkent az érdeklődés. Valamikor nép­szerű volt az Első kézből. Ismert külpolitikai újság­írók tartottak előadásokat. Ma erre ki jönne be? És még sorolhatnám. — Tehát lemondanak a a szabadegyetemről? — Szó sincs róla. Né­hány napon belül vissza­költözünk a régi helyünk­re, a Széchenyi útra. igaz, egyelőre csak két előadó­termünk lesz — a Prieszol utcában egy sem volt —. de hamarosan a további né­gyet is birtokba vehetjük. Bízom benne, hogy akkor ismét pezsgő élet lesz ná­lunk. Ami a szabadegyete­met illeti: talán a pénzügy, bankvilág, külkereskedelem az, ami „menő” téma lehet. De biztosan van több más is. — Szakmai átképző tan­folyamokat is indítanak. Nem is keveset. — Százhuszonnyolc félét. Felesleges hangsúlyoznom, milyen szerepet szánunk a szakmaváltást megkönnyítő szakmai átképző tanfolya­mainknak. Hadd mondjak néhányat a nálunk elsajá­títható szakmákból: raktá­ros, anyagbeszerző, ív- és lánghegesztő, mezőgazdasá­gi menedzser, számítógép- kezelő- és programozó. De például indítunk, pontosab­ban hirdetünk gazdatiszt- képzőt, érettségizett lányok­nak gazdasszonyképzőt, és sorolhatnám hosszan a kü­lönféle kurzusainkat. az egyetemi előkészítőktől az olyan programokig, mint például a közlekedési nyá­ri szeminárum, a nyári nyelvi napközis táborok. — Ezek hozzák a pénzt. — Igen, ha sikeresek. És akkor sikeresek, ha való« igényekre épülnek. Egyéb­ként mindössze húsz száza­lékos árréssel dolgozur1­• ÚSZÁSOKTATÁS, TÁNC, BALETT — Sok mindent vállal­nak. — így van. A megyei szervezeten belül van, ahol például úszásoktatás folyik, vagy éppen tánctanfolyam, balett. Ezek persze érdekes­ségek, kuriózumok, mert azért a lényeg az ’ idegen nyelven, annak oktatásán van. — Legalábbis most. — Azt valóban nem tud­ni, mit hoz a jövő. Ha kell a szervezet meg tud ma­radni. Támogatókat kette­sünk, oly módon is, hogy pártoló és jogi tagokát to- borzunk. * — Az egyéni tagdíjak nem túl magasak. — Csak jelképesek. 1953- tól évi 50 forint a tagdíj. — Nyilván lesz változás. — Gondolom, valamit emelni kell. — Elképzelhető, hogy ak­kor majd nem állnak olyan jól a taglétszámi rangsor­ban? — Az bizony lehet. Pil­lanatnyilag az ország ösa- szes TIT-szervezete közül a miénknek a legnagyobb a taglétszáma: 3550. — Közülük mennyi a „TIT-oktató”? — Mintegy egyharmadu- kat foglalkoztatjuk rend­szeresen. De persze nem­csak TIT-tagok tartanak előadásokat, vezetnek tan­folyamokat. — Miskolcon hány em­bert foglalkoztatnak? — Körülbelül 1600-at, 1800-at. • LŐTTEK A HAD­TUDOMÁNYNAK — Nem szóltunk egy fon­tos kérdésről: hogyan mű­ködnek. mármint milyen eredménnyel a szakosztá­lyok? — Vannak olyanok, ame­lyek nem kis bajban van­nak. visszaesett a tevékeny­ségi körük iránt a nagykö­zönség érdeklődése. Ilyen például a filozófiai, a had­tudományi, a nemzetközi po­litikai szakosztály. Vannak, amelyektől nem lehet el­várni, hogy pénzt termel­jenek. vagy ha igen, még ki kell találni, hogy milyen formában. És vannak a . nyerők”, közöttük a jogi. a közgazdasági, a műszaki, az agrár, az idegenvezetői, és mind között első az ide­gen nyelvű. — Ez a „nyerő” a forint­ban kifejezhető hasznossá­got jelenti. — Igen. De a forintért tudást, szakértelmet adunk. Szabados Gábor Épp egy hete zajlott le a Tudományos Ismereiteijesztő Társulat tizedik országos kül­döttértekezlete. A TIT Orszá­gos Központ fölszámolta ma­gát, egyben megalakult a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társuhtok Országos Szövetsé­ge. Mennyiben befolyásolja ez a „mi TIT-ünlt", a TIT Bor- sod-Aboúj-Zernplén Megyei Szervezet - és nem Szerveze- tE - éleiét, működését? — kérdeztük Sebők István szer­vező titkártól. — Arról van szó. hogy hatékonyabban. gazdaságo­sabban kell működnünk, meg kell tudni élnünk, mert ma ugye a kultúrára, köz- művelődésre egyre kevesebb pénz jut. — Tudtommal a megyei szervezet eddig sem kapott állami támogatást. — A TIT Országos Köz­ponttól kaptunk évi 600 ezer—1,2 millió forintot. — Mindmostanáig. Ám a központ megszűnt. ■ — így van. Az idei pénzt egyébként már megkaptuk. — Ez azonban meglehe­tősen csekély hányadot kép­visel a helyi költségvetés­ben. — A megyében a TIT- rezsi évi 9 és félmillió fo­rint. Ebben minden benne van. Épületek, a mi fizeté­sünk, egyebek. • A CSILLAGDÁBÓL KIVONULNAK — Tehát a különbséget meg tudták „termelni”? Ralph atya folytatja diadal- útját Európában. Egyes tele­víziók újra műsorra tűzték a magyar tv-ben is játszott si­kersorozatot, a Tövismadara­kat. Kell-e nagyobb elismerés egy színész számára? Ri- chard Chamberlain, vagyis Ralph atya köszöni, nem kér ilyen sikert! A Gén te közre is adta nyűgös nyi­latkozatát. „Korábban min­dig csak orvos voltam, most meg csak pap lehetek. Per­sze. hogy örültem a Tövis­madarak sikerének, idegesít azonban, hogv azóta csak olyan szerepajánlatokkal ke­resnek meg. amelyben egv pap kivetkőzik, mert szerel­mes lesz... Ez abszurdum.” A Kaliforniában élő színész úgy. érzi. rabja maradt, hí­res szerepének, és ebből a zárkából még a népszerű­ségre épülő új szerepek sem képesek kiszabadítani. „Amikor már teljesen re­ményvesztetté váltani, kap­tam néhány izgalmas fel­Várják az amatőr együttesik jelentkezését A Miskolci Ifjúsági Szö­vetség szeptember elsején és másodikén ismét megrende­zi a Miskolci Ifjúsági Na­pokat. Ennek helyszíne a sportcsarnok előtti tér lesz. ahol a hagyományoknak megfelelően ismét lehetősé­gük lesz az amatőr együtte­seknek a szélesebb közön­ség előtti bemutatkozásra. Várják tehát a szereplésre jelentkezőket a Miskolci If­júsági Szövetségben, a Jó­sika utca 1—3. szám alatt, július húszadikáig. A Mis­kolcon vagy a városkörnyé­ken működő z.enekarok a fi3-471-es telefonsz.ámon is érdeklődhetnek a rendez­vényről. Szerepének rabja Ralph atya bánata adatot. A filmeknek azon­ban nem volt sikerük, mert senki sem akarta Ralph atyát másnak látni. Vagyis a siker helyett rombolás következett.” És nem is csak a filmen. Néhány amerikai lap ugyan­is nyomozni kezdett a múltja iránt, vájkálni pró­bált a magánéletében. Ez a „siker” viszont nem maradt el. A Star leközölt egy fényképet a hölgyolvasók­nak szánt lakonikus szöveg­gel: Íme a férfi, Ralph atya élettársa. Chamberlain válasza: Ez nem más, mint rosszindu­latú pletyka, az ellenség szövege, és azoké, akik nem tudják elképzelni, hogy miért nem nősül meg vala­ki 55 éves koráig. — Eddig igen. És szeret­nénk ezután is, mert úgy érzem, úgy érezzük, hogy szükség van a szervezetre. Lehet, hogy nagy szavak­nak tűnnek, de akkor sem mondhatom másként: mi a tudomány szolgálatában ál­lunk. amint a szervezet ne­ve is utal rá. A legkülön­félébb tudományok szakem­berei tevékenykednek szak­A mellékelt fotón látható bohócról a jún:us 20-i szá­munkban közöltünk már ké- p*t. A felfújható alkalmatos­ság o tapolcai strandon „ug- i altatta meg” a g/erekeket. Ám csak néhány napig, mert a varrásai több helyen felfes­lettek. A hét végén már egy sárkány szórakoztató a gyere­keket. Hogy történt, mint tör­tént, Major Adóm, a Miskolci Vízmüvek, Fürdők és Csatorná­zási Vállalat főmérnöke mond­ja el: — Régen szerettünk vol­na már egy ilyen játékot beszerezni. Pesten láttunk egy felfújható gumivárat, de azért olyan magas bér­leti díjat kért a tulajdono­sa. amit sokallottunk. Azt viszont nem tudtuk kiderí­teni,- hogy honnan szerezte be. Nemrég mégiscsak meg­oldódott a rejtély. Felvet­tük a kapcsolatot egv oszt­rák céggel, tőlük kaptuk azt a már használt bohó­cot. Referenciaként adták ide. vállalva a javítását is. Egyébként korábban egy szezont szolgált. Jöttek is javítani, és tárgyalni. Meg­csinálták. és eladták volna nekünk, de mi az új árá­nak maximum a felét fizet­tük volna érte. Ezt viszont kevesellték. Vettünk viszont egy újat — igaz, hogy ez már sárkányfigura —, alig valamivel drágábban, mint amennyiért a használtat kí­nálták. Ráadásul csak a szezon végén kell kifizet­nünk. körülbelül 400 ezer forintba ’ kerül. Ügy gon­doljuk, hogy ha nem az idén, akkor jövőre behoz­za az árát, mert pénzért le­het majd rajta ugrálni. A cégnek egyébként hat-hét­féle hasonló játéka van: zsiráf, ló, sárkány és egyéb, háromfajta méretben. A megállapodásunk úgy szól, hogy mi megpróbáljuk eze­ket Magyarországon for­galmazni. Sz. G. A DH és a „Szántál” közös tombolája Lakáskiegészítőket nyerlie nek A szántál értékes trópusi fa, s erről kapta a nevét a Pátria-házban, a Patyolat mellett megnyílt, lakberen­dezési tárgyakat és dekorá­ciót kínáló kis üzlet. A szantálfa egy míves darabja ugyancsak dekorá­cióként szolgál, nem eladó, de .számos más, fából ké­szült, praktikus kiegészítőt kínálnak az üzletben: kis asztalokat, előszobafalakat, polcokat, virágtartókat, tük­röket. Igen gazdag a válasz­ték kerámiákból is: cserép­tartókat és figurákat árul­nak. Az üzlet választékában divatos textíliákból készült függönyöket. lámpaernyőt, díszpárnát és szetteket is ta­lálunk. Ajánljuk hát ezt az üzle­tet mindazok figyelmébe, akik szeretik szépen deko­rálni lakásukat, s azoknak is, akik ajándéktárgyat akarnak vásárolni Néha nagy gond, ha szerényen, egy-kétszáz forintból próbálunk megle­petést vásárolni. Nos, itt ilyen áron is találni apró figyelmességnek valót. Mind­erről meggyőződhetnek játé­kunk során, amelynek nye­reményeit 3000, 2500 és 1500 forint értékben sorsoljuk majd ki. A holnapi szá­munkban részletesen is fel­soroljuk a nyereményeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom