Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-09 / 157. szám

Egy veszteségesből két nyereségeset

Megnyílt a Fesztivál

'Sörivó nemzet lettünk manapság, mert a komlóiéból jóval többet fogyasztunk, mint a borból valaha. Persze, ez annak is köszönhető, hogy a sört ügyesen adják el nekünk, a menedzserek gondoskodnak arról, hogy a habos nedű legyen az első számú kedvenc és ne a bor.

Miskolcon például szombaton nyilt meg a Fesztivál söröző és étterem, amelynek megnyitóján a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat igazgatója némi szomorúsággal mondotta: a névsorrend, ahol a söröző van elöl és

Ismét

a tapolcai

Miskolc Megyei Város Tanácsa V. B. építési és közlekedési osztálya július 12-én, 17.30 órakor, a Miskolctapolca, Győri u. 17. szám alatti épületében (volt pártház) megismételt lakossági ismertetést tart a Zója u. térségében magánvállalkozásban tervezett panzióval kapcsolatban.

Az épület modellje és tervei, a helyszínen, július 10

Lékelés helyett

Mikrofont

Japánban azzal kísérleteznek, hogy egy Ausztriában kifejlesztett mikrofont alkalmazva állapítsák meg, hogy valamely görögdinnye milyen belül. E célból a dinnyére felül ráerősítik a mikrofont, majd a dinnyét alulról egy kalapácsszerű fémeszközzel megkopogtatják. Az ütögetés nyomán keletkező hangokat a mikŐsi sárkánygyíkok

nem az étterem, jelzi a vendéglátóipari piac mai értékrendjét.

Arról persze szó sincs, hogy a sörösök és vendéglősök ne lennének jóban: a Fesztivált a néhai Katowice étterem presszójának a helyén, a Borsodi Sörgyárral közös vállalkozásban alakította ki a MIVÉ. Itt csak bocsi söröket mérnek majd a sörözőben. Még mielőtt bárki is az újabb italmérőhely ellen protestálna: az étterem és söröző berende-^ zésén, kellemes belső terein is látszik, hogy szakítani akarnak a régi étterem nem

panzióról

—ll-én, 13-tól 18 óráig, július 12-én, reggel 8-tól 17 óráig megtekinthetők.

Július 12-én a városi tanács építési és közlekedési osztálya, a városi hivatal műszaki osztályával közösen, kihelyezett ügyfélfogadást is tart, ahol a lakosság építési ügyeivel kapcsolatban a tanács szakemberei tájékoztatást adnak.

Lövés, vagy „hangjelzés ' ?

így látta a garázsütközetet a másik tél

A Komondor gmk vezetőjének nyilatkozata

Az ősi sárkánygyíkok első csontmaradványait mintegy 200 éve találták meg, azóta a Föld számos pontján bukkantak maradványaikra. Sok fajuk volt, kisebbek- nagyobbak, egyesek vízben, mások a földön éltek, sőt akadtak közöttük, amelyek repülni is tudtak. Némelyek növényekkel táplálkoztak, mások ragadozók voltak. A legnagyobbak méretei le- nyűgözőek: elérték a 28 méteres hosszt és az 50—60 tonna tömeget. Ez azt jsrofon felfogja és hallhatóvá teszi. A japán kutatók azt tapasztalták, hogy az érett görögdinnyének világos, tiszta hangja van, míg az éretlen vagy rothadó dinnye hangja tompa. A nagyon érzékeny mikrofonok révén a hangbeli különböségek élesen megkülönböztethetők egymástól.

lenti, hogy egy 50 tonnás sárkánygyík súlya megfelel 12 elefánt, 75 tehén, több mint 600 ember, 5 nagyobb tehervagon súlyának. Ha egy ilyen nagy testű dinoszaurusz a száját kitátotta, fogsorai félméternyire távolodtak el egymástól, egy-egy foga 12 centiméter hosszú és 5 centiméter széles, tömör kúp volt, s az egyméteres koponyában 70 centiméter volt a fogsor. Ezek az állatok mintegy 65 millió éve kihaltak.

mindig szeplőtlen múltjával. Ide nem a régi vendégkört várják, hanem azokat, akik szép környezetben akarnak jót enni és inni — nem túl drágán.

Még egy érdekessége volt a szombati avatónak. Jelesül az, hogy a Katowice sorsa jól példázza: mégis lehet valamit kezdeni azokkal a lakótelepi hodály- éttermekkel, melyek mostanság súlyos teherként nyomják a vendéglátósok vállát. Ezeket azon szemlélet jegyében építették egykoron állami pénzből, hogy kiszámították: egy lakótelepen hányán fognak itt ebédelni, . vacsorázni. Nos, a jóslatokból, a becsült életszínvonal-emelkedésből nem lett semmi, de az éttermek megmaradtak, örökös veszteségforrásnak. A Katowice is ilyen volt, ezért a MIVÉ először az egyik felét kiadta bérbe: itt nyílt meg a Bucó-shop. Most a maradék részt alakították át, és azt remélik, hogy ezzel a kettős profilváltással újra jövedelmet termelhet a néhai Katowice.

„Bízunk abban, hogy legkésőbb június végére mindenkinek a számláján megjelenik majd ez az összeg ..

Se június végére, se a teg. napi napig nem jelent meg az összeg a számlákon. Annak a százhuszonegy embernek a számláján, aki ki nem fizetett járandóságára vár már jó ideje. Fejenként 13— 15 ezer schillimgnyi valutáról van szó.

A bevezetőben idézett mondat Fekete Bélának, a Dimag Rt. beruházási főosztálya beszerzés vezetőjének szájából hangzott el, és a Déli Hírlap június 16-i számában jelent meg. Azóta a százhuszonegy ember közül naponta legalább négy-öt megkeresi Feke Bélát azzal, hogy mi van a pénzzel.

Akkor még LKM volt a cég rövidített neve, amikor a T echnoimpexen keresztül, a Voest Alpine cég alvállalkozójaként munkát vállalt Líbiában, Mizurátában, egy acélmű beüzemelésénél. Az ott dolgozók bérének egy részével tartozik... a Magyar Nemzeti Bank,

Pattanásig feszültek az indulatok az elmúlt hét péntekjén a bulgárföldi garázsépítési területen: a zöldterületre való építést kezdettől fogva ellenző lakók levonultak, hogy szétverjék a garázsalapokat. Dühüknek elsősorban az adott tápot: a tanács annak ellenére zöld utat adott az építésnek, hogy a belügyminisztérium, a miniszterelnök titkársága, és a környezetvédelmi miniszter is vizsgálatot indított bejelentéseik nyomán a garázsügyben. A helyszínen azonban a lakók szembetalálták magukat a Komondor vagyonőrző és -védő gmk embereivel, akiket a garázsépítők bíztak meg az építkezés védelmével. A péntek este és éjszaka történteket egyszer már leírtuk a lakók elmondása alapján, és megszólalt lapunkban a rendőrség vizsgálatának vezetője is. A Komondor gmk vezetője azonban ragaszkodott hozzá, hogy ő is elmondhassa, szerintük hogyan történtek meg a péntek esti, kis híján tragikus események .. . Következzen tehát a történet, ahogy Suba Ferenc elmondta szerkesztőségünkben:

— A garázsépitő szövetkezet megbízottja keresett fel bennünket telefonon. Két kutyás őrt tudtunk biztosítani — ezt kérték két napra, este nyolctól reggel hatig. Meg is kötöttük a szerződést. Péntek este kollegámmal kimentünk ellenőrizni, hogyan dolgozik a két őrünk? Amikor odaér-t tünk, akkor láttuk, hogy egy körülbelül ötven fős csoport van a területen és erősen szorongatják az őreinket. Odamentünk, megpróbáltuk csitítani őket, és elmondtuk, kik vagyunk^ mik vagyunk, mit csiná-. lünk itt. A tömeg fel volt hangolva a két őr ellen, szidalmaztak minket is: azt hitték, hogy mi vagyunk a garázsok építtetői...

Ügy a fele megértette,! hogy nem mi vagyunk az építtetők. Ekkor közölte velem az egyik őröm: kb. húsz perce egy férfi baltával fenyegette meg — ittas állapotban —, hogy Szétveri az ő és a kutyája fejét is. A felesége húzgálta el onnan. Elkezdtünk beszélgetni ateA járandóság ugyanis már régen megérkezett a Voest Alpintól, június 12. óta a Magyar Nemzeti Banknál van. A bank azonban azóta sem írta az jóvá a Dimag Rt.-nek. (Többszöri kérés, sürgetés — telex- és telefaxváltás után sem.) Hogy miért? Lehet találgatni.

Elképzelhető lenne egy másik megoldás: a Dimag Rt. letenne egy másik banknak mintegy 11 millió forintot, azért devizát kapna, azt „kiosztaná” az érintettek között, addig is, amíg a Nemzeti Bank hajlandó átutalni a járandóságot a Dimagnak. Ennek az akadálya, hogy momentán nincs 11 milliójuk ilyen célra, mert elég csehül állnak.

A pénzükre várók joggal türelmetlenek. És joggal érzik becsapottnak magukat, mert valóban azok. Ugyanis a márkát, dollárt, schil- linget nem Sk forgatták, használták fel az elmúlt hónapokban.

(szabados)

rületen levő hölgyekkel — csak egy férfi volt közöttük — és ők elmondták, hogy már régen tiltakoznak a garázsépítés ellen. Mi akkor egy órát kértünk arra, hogy megtudjuk, tényleg mi van ezzel a garázsüggyel. Bementünk a városi rendőrkapitányság ügyeletére, hogy tájékoztatjuk őket arról mi van itt, s hogy mit tudnánk itt közösen lépni. A kapitányságon egy rendőrhadnaggyal beszéltünk, elmondtuk, mi van kinn a helyszínen. Azt válaszolta: tudunk róla, az építtetőknek érvényes építési engedélye van. Kérdeztem, hogy mit tudunk akkor tenni, mert a tömeg közölte: egy órát vár, és utána szétveri az alapokat. A hadnagy közölte velem, és társaimmal: verjük szét a tömeget, mi azért kaptunk pénzt. A rendőrség, azért nem kapott pénzt, hogy azt a területet megvédje.

Ügy döntöttünk társammal, hogy visszarendeljük a két kutyás őrt, mert ha a rendőrég nem avatkozik be, itt balhé lesz, erre pedig semmi szükségünk. Visszamentünk, beszélgettünk a lakókkal, békességben, amikor megjelentek azok a személyek, akik a rendbontást csinálták. Volt egy tizenhat év körüli, jó testes cigány srác egy csákánnyal a kezében, és egy másik fiú, egy szerelővassal, papszerrel. Aztán jött két nő, akiknél balta, kalapács volt, és még egy kötött pulóveres, fiatal, szőke hölgy, akinél szintén kalapács volt.

A kollégám nem látta — mert háttal volt —, hogy a fiatal szőke hölgy, aki elkezdte verni az alapokat, fiú vagy sem, és tegezve szólította fel, hogy hagyja abba. Erre a hölgy felemelkedett és lehordta mindennek. A kollégám elnézést kért, de a hölgy elkezdte cukkolni a többieket. Akiknél a már említett szerszámok voltak, különváltak a csoporttól — vagy nyolcán —, és elkezdték verni a betont, az alapokat. Mondtuk nekik, hogy hagyják abba. Erre a csákányos felemelte a szerszámát és felém közeledett, megfenyegetve, hogy szétveri a fejünket és a kutyáét is. Én a nálam lévő riasztópisztollyal egy hangjelzést adtam le a levegőbe. Rögtön csend lett, letették a szerszámokat. Abban a pillanatban megjelent a rendőrség.

Két URH-s gépkocsi volt. Én azonnal odamentem, bemutatkoztam, elmondtam mi történt. A tömeg kiabálni kezdett, hogy itt lőttek! Én odaadtam a rendőrnek a két pisztolyt. A tömeg hangulata a rendőrök ellen fordult. Kiabálták, hogy a rongálás jogos, a garázsépítés jogtalan. A rendőr beszólt a központba, elmondva rádión, milyen a tömeg hangulata. A központ azt válaszolta: vonuljanak be. Ezt én hallottam, mert akkor már benn ültem az URH-s kocsiban. Az URH-s kombi vezetője sokáig próbálta csi- títgatni még a tömeget, vagyis inkább azt a nyolc fős csoportot, akik ittasak voltak, mert ezek szították a hangulatot. Elindultunk, majd a központi ügyelet szólt útközben: menjünk vissza, mert tovább folyik a rongálás. (Én előzőleg már hazaküldtem a kutyás őröket.) A helyszínen a nyolc fős csoport verte szét a betonalapokat. A rendőrök megpróbálták hazaküldeni őket, de lehordták a rendőröket mindennek, s közölték: mindenféleképpen szétverik a betont.

Ezután bementünk a kapitányságra. Ott szóban elmondtam, mi történt, egy másik ügyeletes tisztnek, aki azt mondta: ez a mi dolgunk, nekik nincs közük hozzá. Én jegyzőkönyvet nem írtam alá, ilyen nem született ott.

Megkérdeztük a Komondor gmk vezetőjét, hogy vajon valóban tőlük származott-e az a két pisztoly — egy riasztó- és egy gázpisztoly —, amit elénk tettek a rendőrségen. Ezt válaszolta:

— Igen, tőlünk származik. A nagyobbikat, a riasztópisztolyt használtuk, abból származott a hangjelzés.

A gmk vezetője a továbbiakban elmondta: bár jó a kapcsolatuk a rendőrséggel, a mostani szereplésükkel nem elégedett. Cáfolta, hogy az őrei ittasak lettek volna: szerinte a lakók voltak azok, mert az embereket ő megszondázta, és erről jegyzőkönyv is van. Arra a kérdésre, miszerint ha ismerik a garázsügy előzményeit, akkor vállalják-e az őrzést, azt mondta: nem vállaltuk volna ezt a munkát, de én nem tudtam róla, ml volt itt előtte. Felkérésre jöttünk ide. Ha tudom az előzményeket, nem történik mindez1.

Tehát így látta az eseményeket a Komondor gmk vezetője. Hangsúlyozzuk, hogy az itt leírtakat — mint ahogy a többi szemtanú elmondását is — nem tartjuk az egyedüli és hiteles változatnak. Hogy az egyes állítások közül melyik fedi a valóságot és melyik nem, annak a kiderítése nem a mi feladatunk: az ügyben rendőrségi vizsgálat folyik.

(kiss)

Hogyan lehetne fokozni az export szempontjából is fontos méztermelést Pernambuco államban? Ez volt a kérdés Brazília e kiterjedt tartományában. A válaszadásban többek között érintett kutatók kitenyésztettek egy új méhfaj- tát. A keresztezés első eredményeként azonban azt állapíthatták meg, hogy a méhek rendkívül agresszívak, ám ezt a tulajdonságot a virágporgyűjtésben nem kamatoztatják. A kísérletek tovább folytak. Kiderült, hogy a zene nyugtatóan hat a l nekivadult családokra, de most még annyi mézet sem termeltek, mint ósdi társaik. Az etológia e jelentős tapasztalatáról hírt adó újság nem közölte, hogy voltaképpen milyen zenétől vesztették el életkedvüket a brazil méhek.

(k—ó)

Megvan a pénz — a banknál

Még 'mindig várják a valutájukat

4 Dimag Rt. nem tudja megelőlegezni