Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-04 / 153. szám

r + Goycochea parádés védései a döntőbe juttatták az argen tinókat. FEKETE SAROK éjszakai őrjáraton • TAPOLCÁTÓL LILLAFÜREDIG • A TISZAIRA NEM KELL RENDŐR? • AZ ESŐT A ZSIVÁNYOK SEM SZERETIK Az éjszaka egyszerre jókedvűen csábító és aggasztóan ta­szító világában tanácsos minden apróságra odafigyelni. Ér­demes fürkészni a hajnalig gazdátlanul hagyott értékeket, a boltok félhomályos eladóterét, a fényárban úszó. vagy csak alig kivilágított kirakatokat, a fák takarásában parkoló ko­csikat. Aztán nem árt utánaforduini a gyorsan, vagy éppen­séggel gyanúsan lassan kanyarodó autóknak. A sötétség bé­kéjének érdekében jó ötlet szétnézni a rosszhirű telepeken is — persze mindezt egyetlen esetben kell tenni; ha az az ember szolgálatban van, vagy éppen — mint most jóma­gam — néhány órára rendőrbőrbe bújik. A napokban a mis­kolci rendőrkapitányság két nyomozójával jártuk az éjsza­& SPORT ■ Thaiföldön, Chingmai- ban rendezték meg a nagy- légsúlyú ökölvívó világbaj­noki döntőt. A thaiföldi Galaxy ezúttal tizennegye­dik alkalommal védte meg címét, s eddig, valamennyi mérkőzését megnyerte, nem kevesebbet mint negyven­harmat. A döntő eredménye: Galaxy—Sunicsi (japán), a hetedik menetben lelépte­tés. ■ A Stockholmban ren­dezett nemzetközi atlétikai viadalon a brit Steve Back- ley gerelyhajításban meg­javította a svéd Bódén már­ciusi 89,10-es világcsúcsát. Az új rekord; 89.58 méter. ■ Megkezdte felkészülését Nyilasi Tibor vezetésével a Ferencváros labdarúgócsa­pata. Rövid, átmozgató gya­korláson vettek részt a já­tékosok, ahol Nyilasi segí­tője Mucha József és Szepe­si László volt. ■ A Wimbledonban zaj­ló nemzetközi teniszbajnok­ságon Boris Becker a leg­jobb nyolc közé jutásért az ausztrál Sashsel mérkőzött, és 7,:fí, 6:1, 6:4-es könnyű győzelmet aratott. Steffi Gráf ellenfele az új ameri­kai csillag, Capriati volt. Gráf 6:2, 6:4 arányban bizo­nyult jobbnak tizennégy éti^a ellenfelénél. . ■ Csehszlovákiában, a lovastorna Világkupán ma­gyar győzelmek születtek. A lányoknál Kende Anna, a fiúknál Tarpataki Tamás, a csapatversenyben Budapest Válogatottja szerezte meg a győzelmet. ■ Bíróság elé kerül ne­mi erőszak vádjával négy neves amerikai jégkorongjá­tékos. Ciccarelli, Courtnall, Stevens és Sheehy a Wa­shington Capitals évadzáró partiján május közepén ál­lítólag megerőszakolt egy ti­zenhét éves lányt. ■ A Ben Johnson-féle doppingügy kivizsgálásával Charles Dubin ontarioi bí­rót bízta meg a kanadai kor­mány. Dubin tizenegy hóna­pi munkája végére pontot tett és befejezte a vizsgáló­dást. Benyújtotta az ered­ményt a kormánynak, most már csak a döntésre vár Johnson, hiszen eltökélt szándéka, hogy visszakerül a sport élvonalába. ■ A FIFA engedélyezte, hogy az 1994-es világbaj­nokság házigazdája, az Ame­rikai Egyesült Államok a találkozók helyszíneinek ki­jelölésekor a fedett stadio­nokat is figyelembe vegye. A döntés azért furcsa, mert az Egyesült Államok fedett stadionjai kivétel nélkül mű­anyag talajúak, a VB-ken pedig kizárólag csak füves lehet a pálya talaja. Izgalmas összecsapást várt a nápolyi közönség tegnap estére. Arra azonban egy olasz sem fogadott volna — érthetően —, hogy az argen­tin válogatott hagyja el győztesen a játékteret. Ma­gabiztos itáliaiak és dolguk­ban kevésbé biztos dél-ame­rikaiak várták a mérkőzés kezdetét jelző sipszót. A bemutatkozáskor — az előzetes jóslatok ellenére — óriási ováció fogadta a fé- lig-meddig hazai pályán játszó Maradonát. Az olasz gárda új üdvöskéjét, Schil- laccit még ennél is nagyobb ünneplés kísérte a gyepre. Világbajnoki elődöntőhöz méltó tempóban kezdtek a csapatok. Bár a San Paolo- stadion közönsége egy em­berként a hazai gárdát biz­tatta, a játék képe sokkal ki­egyensúlyozottabb volt. Az első igazán nagy helyzetet az argentinok hagyták ki. Az ötödik percben Burruchaga vállalkozott távoli lövésre. A meglepett Zenga szögletre ütötte a labdát. Mindkét csa­pat erősen tartott a francia játékvezetőtől, Vautrot-tól, aki hírnevet szerzett koráb­bi sárga és piros lapjairól. Egy-egy szabálytalanság ese­tén — ami azért sűrűn meg­esett az első negyedórában — a játékosok igyekeztek ki­menteni magukat, vagy csa­pattársaikat. Ennek ellenére, a mérkőzésen öt sárga lapot osztott ki a bíró. Olyannyira kiegyenlített volt a játék, hogy szinte meglepetésként hatott, hogy előnyhöz jutottak az olaszok. A tizenkilencedik percben itáliai támadáskor Giannini elegáns mozdulattal átemelt a védőkön. A berobbanó Vialli lövését Goycochea ki­öklözte. A szemfüles Schil- laci a kipattanó labdát ka­pásból a hálóba lőtte (0-1). Ez volt a hetedszer váloga­tott olasz csatár ötödik VB- gólja. Ezzel holtversenyben az első a góllövőlistán. A továbbiakban főleg a me­zőnyjátékkal telt az idő. Az argentinok felocsúdva a gól­tól, többet támadtak. Láthat­tunk egy régi Maradonát idéző akciót is. A köpcös argentin két olasszal a nya­kán, szinte talpalatnyi hely­ről lőtt fél fordulattal úgy kapura, hogy Zenga is meg­lepődött rajta. A második félidő huszon- harmadik perce hozta meg az argentinok számára újra a reményt. Olarticoechea bal oldali beadását Caniggia fej­jel megcsúsztatta. A labda a kapu jobb sarkában kötött ki (1-1). A gól után szem­mel láthatóan zavarba jöt­tek az olaszok. Nem is cso­da, hiszen ez volt az első kapott góljuk a Mondialle alatt. A hátralevő idő ke­vés volt nekik arra. hogy újra összeszedjék magukat és fordítsanak az eredményen. A hosszabbítás sem hozott változást. Egy argentint kiál­lított a már addig is „eretnek módon” bíráskodó Vautrot. Következtek a tizenegyesek. Három-háromig semmi nem történt. Ezután röpke percek alatt olaszok millióinak oko­zott gyötrelmeket. Goyco­chea, aki két tizenegyest vé­dett ki. Az argentin focis­ták nem hibáztak, így 5-3- ra nyerték a tizenegyes-pár­bajt, és páholyból várhatják a vasárnap esti döntőt. Az ellenfél még rejtély, a mai NSZK—Anglia meccs győz­tese lesz. Kitisztul lassan a kép és ma este kiderül: mely válo­gatottak játszanak szomba­ton a harmadik, vasárnap pedig az első helyért. Sokan olasz—NSZK döntőt vártak, ám az argentinok másképp gondolták. Az már tehát bi­zonyos, hogy a házigazdák is a nagy vesztesek közé lép­tek, és gyászba öltöztették Itáliát. A ma esti találkozó kér­dése az, hogy az angolok is okoznak-e meglepetést, vagy érvényesül a papírforma és az NSZK játszik a dél-ame­rikaiakkal a kupáért. Kö­rössé Pál, a Borsodi Építők Volán SC labdarúgócsapatá­nak véleménye szerint a nyugatnémetek nyerik meg az esti csatát a szigetorszá­giak ellen. — A németek sokkal egyenletesebb teljesítményt nyújtottak a sorozatmérkőzé. seken, mint az angolok — jelentette ki. — Olyan nagy egyéniségekkel rendelkeznek, mint Mattháus, Klinsmann, és Brehme. Nem szabad el­felejtkezni Völlerről sem, aki a piros lapos büntetése után újra a pályára léphet. Mellettük szól az is, hogy egy nappal korábban ját- öápUaii a CSSZg&S ^n, Hírturmix A brazil labdarúgók már napokkal ezelőtt hazautaz­tak a világbajnokság színhe­lyéről. A brazil sajtó nem kíméli a nemzeti tizenegyet, de az elsődleges célpont ter­mészetesen Sebastiano Lázá­rom szövetségi kapitány. Az újságírók szeretnének kérdé­seket feltenni a csapat mes­terének, de ez egyelőre le­hetetlennek tűnik. A har­minckilenc éves kapitány ugyanis eltűnt. Sokak sze­rint bezárkózott Rio de Ja- neiro-i villájába, de olyan hírek is vannak, miszerint a mester nincs Brazíliában. Egy tény; a szemfüles toll- forgatók sehol sem lelik. * Ojabb szurkoló lett öngyil­kos csapata veresége miatt. Közvetlenül az Argentína— J ugoszlávia mérkőzés után rántott pisztolyt egy jugosz­láv férfi és halántékon lőtte magát. A fociőrületnek már öt „öngyilkosa” van. * Hosszú vita előzte meg a román labdarúgó-vezetők döntését, miszerint a hazai labdarúgók korhatár nélkül szerződhetnek külföldre. Egyetlen feltételük van: az illető klub legalább egy­millió dollárt fizessen a já­tékosért. * Enzo Bearzot, az olasz vá­logatottat az 1982-es VB-n vezető mester bejelentette, hogy a jövőben semmiféle feladatot nem kíván ellátni az olasz szövetségben. Vébé-tévé Torinóban küzd a döntőbe jutásért ma este nyolc órá­tól az NSZK és Anglia válo­gatottja. A televízió a talál­kozót az egyes csatornán közvetíti. mint az angolok a kameru­niakkal. Pihentebbek lesz­nek azért is, mert a cseh­szlovákoknak lőtt tizenegyes gól után az eredmény tar­tására törekedtek és nem kellett végigharcolni a hosz- szabbítás nehéz perceit. Angliát viszont kifárasztot­ták vasárnap az afrikaiak a százhúsz perc alatt. Sajnos, több nyugatnémet játékos megkapta első sárga lapját, a második után pedig egy VB-mórkőzé&t — éppen a döntőt — esetleg ki kell hagyniuk azoknak, akiknek ezt felmutatják. Révai László, a DVTK törzsszurkolója minden olaszországi találkozót meg­nézett. Szerinte is a néme­tek továbbjutása várható. — Sokkal képzettebb já­tékosokkal rendelkeznek, mint az angolok — mondot­ta. — Szerintem 1-2-re nyer az NSZK, de csak a hosz- szabbításban. Az angolok győzelme ellen szól az az egysíkú és kiismerhető stí­lus, amit az esti ellenfél könnyen a maga javára for­díthat. A németek ellen nem lesz egyszerű gólt rúgni a szélről való beívelgetések, majd fejelések erőltetésér vei.,* ■raját* Sg. F» . ... Kilenc tájban, szemerké­lő esőben indultunk. Hatá­rozott célunk nincs, fel­adatunk viszont igen; róni az utcákat és figyelni min­denre, ami gyanús. Először a belvárosban nézünk szét, bár .mondják, hoogy ilyen­tájt, amikor még ennyire fiatal az este, az öreg zsi- ványok legfeljebb csak ké­szülődnek. A belvárosi presszókban, bárokban azért már felejtik a nappalt és még nem gondolnak a más­napra. Alig-szoknyájukban, kihívóra festve, nők ücsö­rögnek a pultoknál. Oda­kint nagyhangú katonák egy korsósörre-való után kutatnak zsebeikben. Visz- szaülünk a kocsiba, és irány Tapolca. Itt a domb­ra vezető kis úton csapjuk a sarát és kémleljük a hét­végi házakat. Nem egy be­törő jár vissza ide portyáz- ni. Csak ugye nem most. Aztán már lejjebb, egy alig kivilágított utcácská­ban vak vezet világtalant. Vagyjs jócskán kapatos fér­fiak támogatnak, karolnak, hazafelé manővereznek egy részeget. Csak « ő lármá­zásuk'■ hallatszik me.*ze, egyébként béke van. Akár­csak a Sörgödörben, ahová következő állomásként ér­kezünk. A kapu előtt, ki tudja miért és miben bízva, hatan támasztják a falat. Egykedvűen, szemükben a „most úgysem tudtok sem­mit rám bizonyítani” fölé­nyével mérnek végig min­ket. A Sörgödörben is csak néhányan ücsörögnek. Böm­böl a zene, a diszkós ma- kett-rózsaszínpárduca egy­kedvűen vigyorog. Más­kor ilyentájt már egymáson taposnak az érkezők, az in­dulók, a táncolok és a fel­szolgálók. Gyakran van szükség rendőrre is, de most nincs. Autóba ülünk és Diósgyőr felé indulunk. A szolgálati rádió közben folyamatosan darálja a friss híreket, többször is­mételve ádják-veszik az in­formációkat. Egy környező községben két vadász fe­nyegette meg egymást. Mis­kolcon közben egy telefon­fosztogatót csíptek el, és valahol, valaki bezúzott egy kirakatot. Nekünkvaló feladat nincs, így Lillafü­redig meg sem állunk. A Palotaszálló környékén nem árt szétnézni, ugyanis gyak­ran portyáznak itt gépko­csitolvajok. Ha sikerül, vi­szik az egész autót, ha nem, hát összekapkodják az ér­tékeket, és úgy tűnnek el. Ezen az éjszakán szerencsé­re nyomuk sincs. A sétány is kihalt, csak a szálló sar­kában kikötött kutya riaszt­ja rekedten az idegent. Aztán ismét a belváros felé tartunk. Éjfélfelé jár, és ahogy öregszik az éjsza­ka, egyre kihaltabbak az utcák, már az utolsó bu­szok járnak. Azonban az egyik ABC után hirtelen fékezünk. Közvetlenül a raktárbejárat mellett ferdén ácsorog egy Lada. Mellé- érünk. De a párás ablakon túlról csak egy pár nyúj­tózkodik zavartan... Az úton- semmi,. a belvárosban is lépésben gurulunk, de nem látunk gyanúsat. Pedig a fizetések nagy napja van, köo&yen rászedhető balekok és zsiványaik, máskor leg­feketébb éjszakája. De most úgy látszik, hogy tet­test és leendő áldozatát, hazamosta az eső... A Ti­szai pályaudvaron azonban mindig mindegy, hogy mi­lyen idő van. Így. éjfél után jó egy órával, több­nyire történik valami. Köz­vetlenül a pályaudvar pe­ronjának szélére fordulunk, és már indulnánk is a vá­gányok mellett hangosko- dók felé, amikor a nya­kunkba csöpögő hűvös eső­nél is rosszabb hidegzu­hanyt kapunk. A vasút akárkije, aki sem a nevét, sem a beosztását nem árul­ja el, nagyhangon utasítva indul felénk. Azt, hogy ilyentájt ő felelhet itt vala­miért, abból sejtjük: olyan nagy hangon beszél ve­lünk, mintha legalábbis korona lenne a fején... Egyszerűen utasít, ezért ahelyett, hogy a pályaud­vart figyelnénk, azzal baj­lódunk, hogy a kocsinak új parkolót keressünk. A vas­utast hiába is győzködjük arról, hogy nem jókedvünk­ben járunk erre. Búcsúzás gyanánt még ingerülten a szemünkbe vágja: — Az a baj, hogy maguk­nak még joguk van igazol­tatni! — Ezt megkaptuk. A vagyon védelmében éjsza­kázó kis csapatunkat majd­hogynem kitessékelik . az állomásról... Kísérőim mond­ják, hogy ők lassan meg sem döbbennek, ez mosta- ság a sokadik hasonló ese­tük. .. Benézünk a váróte­rembe. Bár megígérték, hogy éjszakára bezárják az ajtókat, úgylátszik, ebből mégsem lett semmi. Népes kis csapat alszik pádon fekve, ülve bóbiskolva. Az­tán valahonnan előbukkan az állomás régi lakója, egy szőke lány. Iratok helyett kórházi zárójelentést kapar elő. Néhány hónap múlva gyereke született volna, hogy az Istvántól, vagy a Párductól, ki tudja. Most már úgyis mindegy... Ki­fordulunk a pályaudvarról, Két óra felé jár, amikor ismét a centrum felé autó­zunk. Szemből hirtelen fel­bukkan egy fényszóró, a kocsink tetejére kikerül 'a kék villogó, és megállásra intjük a vezetőt, ö azon­ban egy manőverrel kikerül minket és továbbhajt. Ejha! Fordulunk is, beérjük, elé- sorolunk. A vezető zavar­tan magyarázza, ő igazán nem gondolta, hogy épp rá vagyunk kíváncsiak. Neki nem, nekem viszont elme­sélik a kísérőim: volt már rá példa, hogy ilyen vélet­lenből autótolvajt fogtak. Amikor megállították, lát­ták, hogy bizony slusszkulcs nélkül indították a kocsit... Ezen az éjszakán azonban minden rendben van. Ök is, mi is indítunk. A Szondi- telepen teszünk még egy kört. nehezen fordulunk az alig#ázak közötti sikáto­rokban. Odakint az úton már indulnak az első árú- szállítók. Hordják a tejet, és megpakolt utánfutókkal robognak a nagybani piacra tartók' is. Három óra felé jár. Ez az éjszaka viszony­lag nyugodt volt. Vajon így virrad fel a másnap reggel is?... (fázold) i DELI HÍRLAP. — A miskolciak napilapja. — Kiadja? a Déli Hírlap Kit. Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. 3527. — Felelős kiadó; BÉKÉS DEZSŐ föszerkesztő-ugyvezető. — szerkesztő­ség: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. 3527. Postacím: Mis­kolc. 3501. Pf.: SS. Telefonközpont: 88-941. Titkárság: 18-223. Bel- és várospolitikai rovat: 18-227. Gazdaságpolitikai rovati 18-224. Levelezési rovat: 18-22S. Kultúrpolitikai rovat: 18-228. Sportrovat: 18-323. Telex: 82343. Telefax: 18-225. Hirdetésfel­vétel: Miskolc. Széchenyi út 15—17. Telefon? 18-213. — Ter­jeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármelyik nlrlapkézbe- sftő postahivatalnál, a hírlapkézbesltőknél. a posta hírlap­üzleteiben és a Hlrlapelőflzetésl és Lapellátási irodánál ÍHELIR). Budapest V., József nádor tér 1. — 1908 — közvet­lenül vagy postautalványon, valamim átutalással, a posta­bank Rt. 219-98635 pénzforgalmi felzőszámra Előfizetés' db egy hónapra 105 forint, egy negyedévre 315 forint, egy évre 1260 forint. Index: 25 951. — Készült a Borsodi Nyomdá­ban. Felelős vezető: HORVÁTH FERENC. — (SSN 0133 0209 i n , pwiiííiííww mm ^ il" i r'BT Döntős lesz az NSZK?

Next

/
Oldalképek
Tartalom