Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-31 / 176. szám

1 ' -----------------------­60, 40, 19 #szíendeje Piaci árak, papírhulladék, e!elmi$zereliátás REGGELI HlKI AF 193*. JÚLIUS 3. A júniusi hámaposvásár igen élénk és látogatott volt. A baraiBftiSpiacon már idei javított kacsát és li­bát kínáltak 3,20, illetve 4,80 P kezdd áron. Szép süt- ■nivaló csirke párját már 2,80 P-ért lehetett kapni, Á baromfipiac előnyös araival szemben a gyümölcs», tej-, zöldség-, tojás- és főzelékfélék áraiban általános áremelkedés mutatkozott, amelynek oka a hetek óta tartó nagy szárazságban keresendő. A zöldbab, borsó, burgonya, valamint az összes gyümölcsfélék elszárad­nak a száraikon, ami kevés piacra kerül, annak műfanwsaúk toim az ára. 2öl«ba)aot a múlt szardán fiiíléréít stnáítafe ennek most 40—48 fillér az ár*, itehál fewrekj*» százpercewt®» az áremelkedés. A t»orsá**í )»ég ítaivbilalB a drágulás, ennek a* ár* egy hét alartt h fitljáAŐJi SS fillérre szökött. A g> umváíesJíéiék közöli a spanyol meggynek ygifite nw*f!z*th*t*»k*n az ára, az elsőrendűért 1,40 -Jé, a ii, árwért H ÜUérf kértek. A v*sáí«sar»ei<b>*» már látni lehetett paradiesemot, amirhöí jget«Ht másfél pengőbe került egy kiló, A zóld- pajwik* «arabjáért 14— fg fillért kertek, ilyen formán •*>' négy tagú család résaér* valót töltött paprika étel kerek négy peagébe karúin*. Ilyen luxust bizony nem sokan engedhetek meg magúknak. A nagy hőség a tojás- és a tejhoaamban bizonyos (íeökkenest Idézett ele. A tyúkok nem tojnak g? h lesült réteken legelő tehenek kevesebb tejfcé'Üdnak. Így a toyás ára St—Jg fillérre, a tej ára 5eSig 28 _30 fillérre szökött. ^ ÉSZAKMAGYARÖRS2ÁG, l^rO. JÚLIUS 13. Papjrnversanyagljai^ Országunk behozatalra szorul. A nyérsanyagot ^«fbaljök pótolni a papírhulladékkal. A, Miskolcon létesített Papírforgalmi N. V. begyüjtő- teíepr* a >dt'os köZúletei és üzemei nagy mennyiségű papírt tóolgáiíaitak be. Az elmúlt év áprilisától 250 íg papírhulladékot gyűjtöttek össze. A Diósgyőri j^onás^aTi Üzemek több, mint 18 ezer, az Üveggyár , N.Af, közel 12 ezer 500, a Gyárépítési N. V. 12 ezer, a Diósgyőri Gépgyár több, mint 10 ezer kg papírt 'szolgáltatott be. Ezt az eredményt csak úgy lehetett elérni, hogy a közületek, vállalatok vezetői és a dolgozók Súlyt he­lyeztek arra, hogy a huiladékpapínokat összegyűjtsék, az he vesszen kárba, hanem a huliadékpapír-gyűjtő vállalat kezébe kerüljön. Meg kell azonban jegyezni, hogy még vannak egyes üzemek, ahol nem törődnek a hülladékpapír össze­gyűjtésével. A hülladékpapír gyűjtése most már rövi­desen az egész vármegyében kiterjed, mintahogy Öz- don, Szerencsen és Borsod-Abaúj-Zemplén megye más helyein már meg is kezdték a papírgyűjtést. BÉLI HÍRLAP, 1971. JÚLIUS 7.-<Á' Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Adatai szerint, Miskolc lakói az első fél évben 21 mil­lió forinttal több élelmiszert vásároltak a .vállalat üz­leteiben, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. Az alapvető élelmiszerek forgalmazásának alakulása arra enged következtetni, hogy valamivel egészsége­sebben táplálkozunk, mint tavaly. Az elmúlt esztendő első fél évéhez képest, kevesebb fogyott ugyanis ke­nyérből, finomlisztből és zsírszalonnából, viszont nőtt például az étolajfogyasztás. Növekedett a finom fehér pékáru (fél- és egykilogrammos fehér cipó) forgalma, de a legjelentősebb a változás a cukorfogyasztásban, amely 31,1 százalékkal nőtt a múlt év első hat hónap­jához képest. Az első félévi’ kedvező eredmények arra ösztönzik a MÉKV vezetőit, hogy tovább javítsák a városban az ellátást. Ebben a hónapban tovább fokozzák a zöld- • ség-gyümölcsáruk forgalmazását. Megfelelő intézkedé­seket tesznek, hogy a boltokban a befőzéssel kapcso- látos cikkek kellő mennyiségben és választékban áll­janak a háziasszonyok rendelkezésére. Tovább javít­ja a vállalat a hús- és hentesáru-ellátást is, ugyanak­kor keresi annak a lehetőségét, hogy palackozott sör­ből is elegendő álljon a vevők rendelkezésére. Zarándokok Cso cso-sráimíl Pályamódosítás Mentőöv 100 gyereknek Szakiskolai osztályok Miskolcon Olyan szép, hogy szinte nem is igaz — .mondhatna az utazó, amint kilép Cso- cso-szán. a törékeny japán asszony szenvedéseinek hely­színéről Nagaszakiban. But- terfly szerelmes volt, hűsé­ges és boldogtalan, mint tudjuk Puccini híres operá­jából. Alakját, hangját ál­landóan idézik a világ ope­raszínpadain. Az emlékezés azonban ha­talmas mozgósító erő is: japán statisztika szerint a házat, ahol Pinkerton ten­gerészhadnagyot várta, 1 millió 836 ezer látogató ke­reste fel a múlt évben. Csupán a belépőjegyekből mintegy 450 ezer dollárnak megfelelő bevétele volt a háznak, melyet egy angol úr, bízonyós Thomas B. Glover építtetett 1863-ban. Tökéle­tes munkát végeztek a kő­művesei. Mert amíg a város­ban korábban 80 évnél to­vább nem éltek a házak, ezt az épületet a városra dobott atombomba sem pusztította el. Túlélte a há­borút, így beköltözhetett a falai közé a Pillangókisasz- szony is, minthogy a japá­nok csak ekkor barátkoztak meg Puccini zenéjével, és főleg azzal a gondolattal, hogy egy japán nő meg­szerethet egy idegen férfit. A látogatók tehát sorban állnak, fizetnek, hogy jár­hassák a szobákat, láthas­sák a tájat, amely Cso-cso- szán előtt is kitárulkozott. Ezt a tájat azonban Csu- ru-szan látta, és ő járt a szobákban is, mint Mrs. Glover, vagyis az angol úr boldog és egyáltalán nem romantikus hitvese. ★ A bodajki Fellegi Imre — ma már nyugdíjas — 15 év­vel ezelőtt kezdte gyűjteni a mini palackokat, melyből már 3500 sorakozik vitrinjei­ben. A kollekciót — amely esetleg alapja lehet egy ital- múrenmnak — felajánlotta a Budapesti Likőripari Vál­lalatnak, A századforduló utáni Mis­kolc népessége a mai város lélekszámúnak hozzávetőleg az egyötöde volt, s az 1899-ben megnyitott Nepkert az akkori város déli peremét is jelentet­te. Területén állt még akkor a nem túl diszes „Lövölde­épület” is, amely helyeit a mai Vigadó eredeti épületét 1903-ban nyitották meg. Ez­után még néhány évig mind­két épület megvolt, s mind­egyikben rendeztek hangverse­nyeket, bálokat, kiváltképpen: nyaranta. A lebontott ..Lövölde tánc­helyiség” helyát csak a tér­képek őrzik, most a műjég­pálya van ott. Napjainkban még fellelhetőek azok a fák is, amelyek az egykori sétá­nyokat szegélyezték, ahol gyakorta „sétazenére” gyűlt össze a város érdeklődő kö­zönsége. Azokból a nyári rendezvényekből villantunk fel néhányat, amelyek haj­danán, a századforduló utá­ni években élt miskolci pol­gárságot szórakoztatták... Kedveltek és rendszeresek voltak a népkerti térzenék, „sétazenék”, amelyeket 1901. augusztusáig a városunkban állomásozó „5-ik cs. és kir. gyalogezred” zenekara szol­gáltatta. Űgyannvira, hogy ezekről a Szabadság című lap 1901. június 22-i számá­ban egy „költemény” is megjelent. Bocsássa meg a szerző: „f. b.”, hogy művé­ből csak három strófát mu­tatunk be. címe: „A térze­ne”. „Vidám katonazenétől / Hangos már újra ez a nyár / Az andalító parkzenére / Ifjú, leány örömmel vár. / S .az ötösöknek szép zenéje / Reá a legjobb alkalom: / Mert aki arra el ne menne, / Nincs ifjú és nincs haja­don. -/ Rendesen csütörtö­könként / Zenétől lesz han­gos a park / S a parkba költözik ki Ámor / Amíg a park szezonja tart...” Az „ötösök” népkerti bú­csúhangversenyüket 1901. augusztus 16-án tartották, helyükbe — a későbbi le­gendás hírű — 65-ösöket ve­zényelték. Még újságcikk is búcsúztatta az elvonuló ka­tonákat, megállapítva: „ki tudja hány kislány szíve dobbant nagyot most, mikor elmennek a derék hadfiak. Mert amint háborúban ha­lálra sebzik az ellenséget, béliében a lányok szívét A gimnáziumokba járó gyerekek számát végül is mindig az határozta meg, hány gyerek (és főként hány szülő) gondolta úgy, a kö­zépiskola csak közbenső áh lomás, a cél a továbbtanu­lás. A szakirányú képzett­séget adó középiskolai kép­zés azonban több-kevesebb sikerrel igyekszik követni a munkaerőpiac alakulását: nem több és nem kevesebb szakmunkást, szakirányú képzettséggel rendelkező fia­talt kibocsátani, mint ameny- nyire szükség van. ® EGY FÖ PONTOSSÁGGAL A klasszikus tervgazdál­kodás — elvileg legalábbis — ideálisnak mondható eb­ből a szempontból: a meg­felelő ágazati minisztériu­mok, ha kellett, „egy fő” pontossággal megmondták, hány cipőfelsőrész-készítőre sebzik meg, csakhogy nem halálosan...” A miskolci dal- és önkép­zőkör 1901. június 27-én es­te, 8 órakor a Népkert he­lyisegében dalestélyt rendez — hirdették az újságban —, a következő műsorral: 1. Fohász Huber Károlytól, 2. Suhog a szél Zimay László­tól, 3. Régi nóta, Lányi Er­nőtől, 4. Édes lánykám, Hu­ber Károlytól, 5. Kurucz da­lok, Káldy Gyulától, 6. Or­szágos bordal, Tern Károly­tól. Másfajta meghívók is vol­tak az újságok hasábjain. „A hámori ifjúság egy ré­sze a Puskaporos erdőrészen, június 29-én táncmulatságot rendez. A diósgyőri Jósze­rencse dal- és önképzőkör július 14-én a Ládi nevű er­dőrészben tánczmulatságot rendez. Belépti-díj egy koro­na. Indulás a gyári zenekar kíséretében, délután fél 3 órakor a munkás étterem udvaráról.” A Borsodi Bükk Egylet a Hámori tó mellettihez ha­sonló kilátótornyot szándé­kozott építeni az Avasra, adták hírül egy 1901. június közepén megjelent újság­cikkben. A helyszíni szemlé­hez még a tűzoltó egylet nagy létráját is kivitték, hogy annak segítségével ha­tározzák meg a kilátás leg­magasabb pontját. A híradás a mai olvasó számára szo­katlan fordulattal fejeződött be: „A Bükk-Egylet a to­rony költségére nyári táncz­mulatságot fog tartani a Népkertben, amelyre szemé­lyenként 2, csaiádjegyet 5 koronáért lehet váltani.” Az építési költségek „összetán- tolása ’ abban az időben ha­gyományosnak volt tekinthe­tő, mivelhogy az 1860-as években a református és evangélikus templom tor­nyainak építéséhez is rend­szeresen tartottak műkedve­lő színielőadásokat és jóté­kony célú táncestélyeket. A miskolci kereskedők és kereskedő ifjak egyesületé­nek 1901. évi „tavaszi táncz- vígalma (június) 15-én, szombaton zajlott le a nép­kert helyiségében.” Ahogy írták az újságban, a rendez­vény látogatottságára kedve­zőtlenül hatott a délutáni eső. Nem tudni, jó idő ese­tén hogyan sikerült volna a „táncvígalom”, mert az így is a késő reggeli órákban ért véget. van szükség a folyó, vagy következő ötéves tervben. Ez az adat azonban — ahogy mondani szokták — papír, ceruza kérdése volt: a valóságban állandó ano­máliákkal küzdött a szak­irányú középiskolai képzés, hiszen a különféle ipari és szolgáltatási ágazatok, hol lemaradásban, hol túltelje­sítésben voltak a tervszá­mokhoz képest. Az oktatás — lévén hosszú ciklusidejű folyamat — sohasem tudta kellő rugalmassággal követ­ni a mindennapok valódi igényeit. A vállalatok szakember- igénye és az oktatási sta­tisztikák száraz számadatai mögött azonban, sajnos fel­lesi klott emberi sorsok, meg nem valósult álmok húzód­nak meg: a pályaválasztás pillanatában még tartós, jó megélhetést biztosító szakma később alig konvertálható végzettséggé, a végbizonyít­Természetszerűleg a szá- zadeleji nyári szórakozások közé tartoztak a színielőadá­sok is. Néhány „meghívót” ezek közül is bemutatunk. „A miskolcai iparos ifjú­ság holnap. (1901. június), vasárnap 16-án jótékonvczé- lú mükedvlő előadást rendez a színházban a borsodme- gyei árvaház javára. Színre kerül a Felhő Klári, Rátkay László pályanyertes 3 felvó- násos népszínműve.” A da­rab főbb szereplőinek ismer­tetése után közölték, hogy „részt vesz az előadáson egy 16 tagból álló énekkar” is, s mindez mérsékelt helyárak mellett. Ugyanezen napon a diós­győri ifjúságnak is volt jó­tékonycélú” műkedvelői szí­ni-előadása”. Ezt a „Diósgyőr városi összes népiskolák sze­génysorsú tanulóinak segé­lyezése, illetve tanszerekkel ingyen leendő ellátása czél- jára” rendezték a Tapolca- fürdő kerthelyiségében, tánc­vigalommal egybekötve. Közkívánatra másodszor ad­ták elő a Falu Rosszát, az „1000 darab arany- s pálya­díjjal kitüntetett eredeti népszínműövét, 3 felvonás­ban, 1 változással, dalokkal és tánccal, Tóth Ede darab­ját. A jegyek 1 koronánál nem voltak drágábbak, ta­nulók 30 fillérért tekinthet­ték meg. A szomszédos helyen az­napra más mulatságot hir­dettek. „A pereczesi ifjúság egy része 1901. június 16-án a pereczesi vendéglő előtti Erzsébet-kertben zártkörű nyári tánczvigadalmat ren­dez. Belépti díj: tetszés sze­rint. Kezdete 3 órakor. Esős időben a tánczvigalom a vendéglőben tartatik.” Az 1901. év nyári szórako­zások színes hírei között egy meglepő kritikát is találni. „Dankó Pista daltársulata Miskolczon” címmel, 1901. július 27-én. „Alig távozott el körünkből Lányi Géza daltársulata, s már Dankó Pista társulata hangverse­nyezett városunkban. Dankó egyetlen hangversenyét csü­törtökön (július 25.) este tar­totta a Korona szálló föld­szinti éttermében. Szép szá­mú közönség hallgatta végig a hangversenyt, melynek ki­emelkedő részét a Göre Gá­bor nóták képezték. Általá­ban az előadás nem volt ki­elégítő és semmi esetre sem áll a Lányi Géza daltársu­latával egyenlő fokon.” Iglói Gyula vány értéktelen papírrá vál­tozhat. Különösen így van ez ma, amikor a gazdaság struktú­rájáról csak annyit lehet teljes bizonyossággal kije­lenteni, hogy változóban van. A vállalatok zöme min­denesetre meglehetősen rö­vidlátó módon, a munka­erőtől szabadul meg először (előbb a szakképzetlen, majd a szakképzett munkásoktól), ha le nem is vágja, de el­üldözi az aranyat tojó tyú­kot. Ezzel együtt természete­sen drasztikusan csökkentik a gyárkapukon belüli szak­munkásképzést, nehéz hely­zetbe hozva ezzel a szak­munkásképző intézeteket, melyekben az oktatott szak­mák zöménél a gyakorlati képzés éppen a vállalatok­ra alapul. Magyarán: a szak­munkásképző intézetek tud­nának több szakmunkást ké­pezni, ha nem csökkent vol­na a fogadó vállalatok ér­deklődése. • ŐSZTŐL INDUL Miskolcon is hasonló a helyzet, sőt — ismert okok­ból — a munkaerőpiac ná­lunk még az országosnál is anarchikusabb állapotokat mutat. Létezik azonban egy törvény, mely kiutat jelent, csak élni kell vele. Az 1985. évi I. törvény le­hetővé teszi speciális szak­iskolák létesítését, melyek bizonyos szakmákban, illetve betanított munkakörökben való elhelyezkedést segítő képesítést adnak. Miskolc Város Tanácsa nemrégiben döntött: a 101. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet­ben megpróbálkoznak ezzel a képzési formával. Noha sok vád éri mosta­nában a helyi tanácsokat és minisztériumi apparátusokat lassúságuk, körülményessé­gük miatt, ezúttal gyorsan elintéződtek a szükséges el- intézendők: ősztől ilymódon megoldódik Miskolcon 80— 100 gyerek továbbtanulása. A kétéves szakiskolai kép­zés keretében — - -• • ;iun­kásképzéshez képest — csökkentett elméleti oktatás mellett műanyagfeldolgozó, könyvkötő és ruhakészítő szakmákban lehet végzettsé­get szerezni. A szakiskolai tanulók egy év után vizsgát tehetnek, s ha az eredmé­nyeik indokolják, a szak­munkástanulók között foly­tathatják tanulmányaikat. A Pályaválasztási Intézet válogatása alapján első me­netben 80 miskolci gyereket értesítettek a lehetőségről, eddig 40 válasz érkezett vissza, most bővítik a kört, s vidéki gyerekek is kézhez kapják az értesítést. (Nem valamiféle diszkriminációról van szó, hanem az ismert kollégiumi helyzet miatt ré­szesítették előnyben a hely­ben lakókat.) * Anélkül, hogy a vállala­tokat ostoroznánk „szakkép­zésellenes” stratégiájuk mi­att, néhány kérdés ma meg- válaszolhatatlannak tűnik, holott máris határozott vá­laszt kellene rá adni. Ha ke­vesebb lesz a szakképzett munkaerő a vállalatoknál, akkor kikkel fogják véare- hajtani az olyannyira kívá­natos termelési struktúra­változtatást? Ha valóban be­indulnak a kis és közepes vállalkozások (ami létérde­künk) akkor (lehet találgat­ni) vajon a képzett munka­erő vándorol majd oda a vállalatoktól, vagy a képzet­len? fís egyáltalán: egy fej­lettebb szerkezetű, technoló­giájú gazdaság, a korszerű termékeket előállító külön­féle nagysáorendű vállalko­zások a mainál sokkalta több képzett munkáskézre (és fejre) számítanak. Hon­nan lesznek? Kájé , Dankó Pista társulata, Göre Gábor-nótákkal A „Miskolci Nyár” hajdanán Térzenék, hangversenyek és más mulatságok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom