Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-31 / 176. szám

r~-------------------------------:------------------------------------------------1 A MtSKOLCfAK NAPUfÜA XXII. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM J% El H : 4.20 1990. JÚLIUS 31., KEDD FORINT Forró műszakok lopni li kilátások Patthelyzet, szeméthegyek k( 1 ISetn szabad Balatont csinálni betol* ! A nyéki tavak a kavicsbányászoknak munkahelyet jelentenek, a fiirdőzőknek felüdü­lést, a tanácsoknak jelenleg megoldhatatlannak tűnő gondot. A tópartokon tízezrek for­dulnak meg nap rfiint nap, — de ettől még semmi sem változik, csak a szemét lesz egyre több... (Kerényi László felvétele) Zsúfoltak a buszok, ame­lyek ezekben a napokban Tapolcára, Mályiba, Lillafü­redre, Hollóstetőre szállítják az utasokat. Ám kevesen gondolnak arra, hogy amíg a „levegőn” a hőmérő 30 fok körüli hőmérsékletet mutat, addig a sofőrök ka­binjában az ötven fokot is meghaladja a meleg. Ugyancsak „forró műsza­kokat” teljesítenek a ko­hászatban dolgozók is: a védőitalból, amely ilyen­kor leginkább a szódavíz, a A Diósgyőri Gépgyár a második a csődeljárásra ítélt vállalatok listáján. Azonban míg termel, törőd­nie kell a környezet védel­mével. A nehézségek tudtá­val kérdeztük a vállalatról jilányi Istvánná környezet- védelmi felelőst. — Mi okozza a legna­gyobb gondot a gyár terü­letén? — Talán a víz és a szennyvíz. Régebben megfe­lelő laborunk működött, mely naponta mérni tudta a kibocsátott víz minőségét, azonban a létszámcsökkentés ezt a részlegünket is elérte. Többszáz köbméter vizet használ fel a gyár a terme­lés során, de az emberek a galvánüzem szennyezését tártják a legkellemetlenebb­nek. Akkor is, ha az innen kikerülő réz, cink, króm és nikkel tartalmú szennyvíz visszaforgatásos rendszerbe jut, illetve csak ionkezelést követően, tisztítva kerülhet ki a vállalati csatornarend­szerbe. Üzemzavar esetére is van védelmi rendszer. Elő­fordul, elsősorban a gondat­lan munkavégzés, illetve i munkahelyi fegyelmezetlen­ségek miatt, hogy olaj is ke­rül a szennyvízbe. Ha ezt észreveszik, a vállalati tisz­títóban megfelelően tudják semlegesíteni (perlittel fel­itatják), de ez nem mindig történik így. Ekkor látszik, hogy a Szinvában lefelé úszik az a bizonyos olajfolt. Az elmúlt évben éppen ezért fizettünk 14 ezer forint rend­kívüli bírsáogt. Csepegtetéses eljárással, kavicsszűréssel a vállalati szennyvizet bioló­giai tisztítón engedjük át, mely a baktériumokat is ki­vonja. A keletkezett éven­kénti 100 köbméter víztar­talmú iszap a vállalat terü­letén marad, egy lebetono­zott medencében tároljuk. Régebben iszapágyszikkasz- tófik is működött, építkezé­sokszorosa fogy a megszo­kottnak. A kemencék hősé­gében dolgozóknak pótolni­uk kell a test nedvesség- és sószükségletét. Izzó katlan a határ is; a búzamezőkön vibrál a le­vegő a hőségtől. A kombáj­nok nyergében ülők kilókat fogynak aratáskor. A beton­keménységűre szikkadt föl­dön. melyet sok helyen te­nyérnyi repedések szakíta­nak meg, a forrón tűző nap mellett, a felszálló por teszi próbára őket. sek miatt azonban ezt meg kellett szüntetni. Többek kö­zött ez volt az oka, hogy 20 millió forinttal járultunk hozzá a városi szennyvíztisz­tító építéséhez, egyelőre azonban gazdasági okokból ezt nem vesszük igénybe. Egyre nehezebb a szenny­víziszapot is elhelyeznünk, így előfordul, hogy a kerté­szetünk használja fel, illetve gyári, füves területekre, fák közé engedjük. Sajnos, nem­igen tudjuk, hogy pontosan milyen anyagokat tartalmaz. Előfordult már, hogy beje­lentés érkezett a hatósághoz, hogy az iszap a Szinvába tá­vozik tőlünk, erről azonban konkrét adataim nincsenek. Nevezetes eset az a tavalyi, amikor krómszennyeződésért egymillió forint bírságot fi­zettünk ki, ám ezt nehéz el­fogadnunk, mert az egyszeri mérés adatait szorozták be az éves vízfogyasztással, pe­dig se előtte, se utána ilyet nem mértek. — Milyen mennyiségű ve­szélyes hulladék keletke­zik a Digépben? — Igen sokféle anyagot sorolhatunk ide, legalább ötvenfélét. Nyolcvanöt tonna olajos, 20 tonna köszörű iszap. 200 tonna fáradtolaj, 50—60 tonna emulzió, csak­hogy néhányat említsek. Ne­hézfémtartalmú anyagokból 30—40 tonnát szállítottunk évente a ceglédi, illetve a hernádkércsi átmeneti táro­zókba, ám ez utóbbi például nemrégiben mondta fel a szerződésünket, s felszólított bennünket, hogy szállítsuk el az ott tárolt hulladékot. Re­mélhetőleg sikerül újrahasz­nosítani ezeket az anyago­kat, ugyanis az ártalmatlaní­tásra jelenleg még nincs az országban lehetőség. Kényte­lenek vagyunk a vállalat te­rületén konténerekben, hor­dókban tárolni a hulladéko­kat, csakúgy mint a testékes Ha örej»., többet számol / Elavult benzinkút Kellemetlen kalandban volt része Somosi János miskolci lakosnak az elmúlt szomba­ton éjjel a Pesti úti benzin­kútnál. Teletöltette autóját ólommentes benzinnel, majd sokallta a számlát. Kiderüit: jogos volt a reklamáció, pon­tosan másfélszáz forinttal számolt többet a kelleténél a benzinkút mérőszerkezete. Elnézést kértek tőle, mond­ván: elromlott a kútoszlop, s azonnal értesítik a szerelőt. Reggelfelé ismét arra járt. s azt tapasztalta, hogy ugyan­úgy, minden javítás nélkül üzemeltetik a „csaló” ben­zinkutat. Mi a teendője a kútkezelőnek, ha elromlik a merőkészülék? — kérdeztük Békési Lászlótól, a Pesti úti üzemanyagtöltő állomás ve­zetőjétől. — Valószínű, hogy az adott esetben csak a kútosz­lop egyik oldalán törölte az előző kiadást a számlálóbe­rendezés. Sajnos, ezer tanko­lásonként kétszer-háromszor megtörténhet , ilyen hiba. Ezek a régi csehszlovák tí­pusú kútoszlopok elavultak, s egvre nehezebben működ­tethetők. Gond van az alkat­részellátással, s ha ok nél­kül riasztjuk a szerelőket, a kiszállási költséget velünk téríttetik meg. Ezért ajánl­juk az autósoknak, hogy a biztonság kedvéért ellenőriz­zék ők is a fizetendő összeg helyességét. Még egyszer el­nézést kérünk Somosi úrtól a többletszámlázásért, ami sajnos, a gép hibájának tudható be. rongyokat, melyből 4 tonna keletkezik évente, s jelenleg nem is sejtjük, hogy hová tegyük. — A környéken élők leg­inkább a Digcpből szárma­zó zaj miatt tiltakoznak a környezetvédelmi hatósá­goknál ... — Valóban, 1987-ben még 1 millió 164 ezer forintot fi­zettünk ki zajbírságként, s ez évben ismét mértek a gyár területén. Elsősorban a különböző teljesítményű ka­lapácsok ütései hallatszanak el messzire, meéyből össze­sen 18 darab található vál­lalatunknál. Ebből azonban egyszerre csak 6—8 műkö­dik. Az elmúlt évben 1 mil­lió forintért két darabot szereltettünk fel hangtompí­tókkal, és 5,5 millió forintba került annak a 9 tonnás „fixtőkés” kalapácsnak a le­selejtezése, mely eddig a leg­nagyobb zajt okozta. Lehal­kult a revétlenítő üzem, amire félmillió forintot köl­töttünk. A kovácsüzem hő­csarnokának oldalszellőztető üvegablakai megrongálódtak, innen a lárma, ám decembe­rig 1,2 millió forintért eze­ket a hiányokat is pótoljuk. — A Digép is, mint az egykori LKM, kft-kre válik szét. Hogyan remélhető, hogy a környezetvédelmet nem hanyagolják el? — Elértük, hogy a gyár­egységek jelenleg negyed- évenkénti jelentést külde­nek, mely segítségével a ve- szélyeshulladék-felhasználást és tárolást ellenőrizzük, nyilvántartjuk. Azonban úgy vélem, az ártalmatlanítás nemcsak a Digépnek okoz komoly gondot. A többi ve­szélyforrás megszüntetése pénzkérdés. (Folytatjuk) Nagy Zsuzsanna Hatalmas vihar támadt néhány héttel ezelőtt Nyé­ken és környékén. A szá­guldó felhők láttán egyszer­re kerekedett fel mindenki a kavicsbánya tavak part­ján. Szinte alig hihető, de a gépkocsisor Miskolc bel­városától a nyéki elágazásig tartott. A kocsikaravánban vesztegelve jutott eszünkbe: hogyan lehetséges az, hogy amiből másutt a világon többnyire meggazdagodnak — azaz a sok tízezer fel­üdülésre vágyó fürdőzőből — nálunk tönkre lehet men­ni, hiszen a tópartokon csak a szemét halmozódik, a ka­vicsbányászok pedig bosz- szankodnak a sok fürdőző miatt... • RUHÁTLANOK ÉS EGYENRUHÁSOK Valaha nem volt nagy divat a nyéki tavak partjá­ra járni. Néhány kósza für­dőző lézengett a tópartokon hétvégeken is, csend és béke honolt, hiszen mindenki strandra járt. Pár év alatt gyökeresen megváltozott a helyzet: ma tízezrek jönnek ki nyaranta szinte minden­nap. Eleinte emiatt ki is tört a háborúság a kavics­bányászokkal, hiszen a ta­vak bányaterületnek számí­tanak, ahol ki is tették az erre vonatkozó táblákat. Feltűntek a naturisták is, ami akkor külön botrány­kőnek számított. Ki gondol­ta volna, hogy manapság az a ritkább eset, ha valaki fürdőruhában élvezi a nap­sütést és a vizet Nyéken. A hatóságok eleinte nem nagyon tudták, hogy mit csináljanak: az első idők­ben megpróbáltak büntetni, erélyeskedni, azután fel­hagytak ezzel is, hiszen mi a' fenét kezdjen egy rendőr sok száz ruhátlan emberrel, akik kinevetik... • SZENNY, EGYRE TÖBB HELYEN Nem is illett akkoriban a konfliktuskerülő politika tervei közé a fürdőzőkkél való háborúzás, így abba­maradtak a tóparti razziák, holott a helyzet „de jure” nem változott: a tavak to­vábbra is bányaterületek, ahol idegeneknek nemhogy fürdőzni, de tartózkodni sem volna szabad. A tóparti csata ezzel egyelőre a természet és gazdaság vereségével patt­helyzetbe jutott. Ugyanis a napfénykedvelő tízezrek — a melléjük csapódó szocia­lista turistákkal — szemetet is termelnek, hiszen a tó­parton nincs semmilyen infrastruktúra — azaz hiá­nyoznak a W. C.-k, a sze­méttárolók, és sok más is. Helyenként — elsősorban ott, ahol a kedves külföldiek telepednek le — a környe­zetszennyezés katasztrofális méreteket ölt. A természet így duplán szenved veresé­get, hiszen a tavak léte, a kavicsbányászás önmagában is környezetrombolás, a tó nem más, mint talajvíz, ami így, mint a nyílt seben át a szervezet, veszélyesen elszennyeződhet. S, hol szenvedett veresé­get a gazdaság? Ott, ahol cikkünk elején kezdtük: adott a minden hétvégén, de hétköznapokon is, a tópar­tokra zarándokoló tömeg, akiknek senki semmit nem próbál meg szolgáltatásként eladni. Már az is nagy vív­mány, hogy néhány lakó­kocsis büfé odatelepedhetett. A kavicsbányászok azt mondják; ők nem vendéglő­sök, vágy kempingtulajdono­sok. Bányászkodnak, ez a munkájuk. • REKULTIVÁLNI, DE MIBŐL? A kavicsbányászatnak in­kább az a gondja: mit tesz majd azokkal a kavicsbá­nyatavakkal, ahol már nincs bányászkodás? Elvileg ugyan létezik rekultivációs kötelezettség, azaz megfelelő tervek alapján el kellene Egészségre ártalmas vegy­szermaradványokat találtak az országban több helyütt is a frissen szedett uborkában. A befőzési szezonban megle­hetősen nagy riadalmat oko­zott ez a hír a háziasszonyok körében. Ezért fordultunk azzal a kérdéssel a megyei Növényegészségügyi és Ta­lajvédelmi Állomáshoz, hogy a miskolci piacon találtak-e hasonlóan szennyezett ubor­kát? — Szerencsére mindeddig Miskolcon nem fordult elő ilyen eset, s ennek talán' egyik oka, hogy régóta vég­zünk felvilágosítást a terme­lők körében. Tudják, hogy nekik is fontos a fogyasztás­ra alkalmas, jó minőségű zöldség és gyümölcs termesz­tése. Rendszeresen ellenőriz­zük permetezési naplóikat, így hamar fény derül arra, hogy betartják-e az előírt -Várakozási időt a permetezés rendezni a tókörnyéket, meg­szüntetve az életveszélyes rézsűket, stb. Ez azonban csak írott malaszt, hiszen kinek van erre pénze ma­napság Magyarországon? A tanácsok itt Borsodban is készítettek nem is egy re­kultivációs, és tóhasznosítási tervet, amiben minden szép szerepelt, kempingtől az uta- kig. De a megvalósításról egyelőre csak álmodni lehet. Annyi azonban eredmény­ként könyvelhető el, hogy eddig legalább bódévarost nem engedlek kinőni a föld­ből a tópartokon — mind­össze egy nyéki tónál jött létre parti víkendtelep — reméljük azonban nem is lesz több... A tavakat ugyanis bűn lenne urbanizálni. Igazi ér­tékük többek között az, hogy nem olyanok, mint a Balaton, vagy a Velencei-tó környéke. De meg lehetne oldani a szeméttárolást, -gyűjtést, a W. C.-k ügyét, a partszakaszok rendezését — ne adja Isten, még kem­pinget is lehetne nyitni. Hogy ebben üzlet van — az bizonyos. Az, hogy ki lesz az, aki ezt meglátja, és el is tudja érni az eredményt, megharcolva minden ellen­érdekkel, közömbösséggel, ostoba jogszabályokkal, azt ma még nem tudjuk. De, hogy szeméthegyek várják majd a tavak partján, az máris biztosan állítható ... (kiss) után. Gondokat okozhatnak viszont azok az ország más részéről érkezett termelők, akik esetleg nem veszik ilyen komolyan a szabályo­kat. Pedig azok betartása mindenkinek érdeke. Egyéb­ként néhány készítmény vá­rakozási ideje egységesen öt napra lecsökkent: a Cineb, a Dithane—M 45 és a Pro- pineb Efózit például. Ugyan­csak lerövidítették a várako­zási időt valamennyi réztar­talmú készítmény esetében úgy, hogy ha önmagában al­kalmazzák, akkor három nap. Az új rendelkezés július 25- től lépett életbe — hallottuk dr. Csete Sándor labórveze- tőtől —, és továbbra is ajánljuk á zöldségek, gyü­mölcsök nagyon alapos fo­lyóvizes lemosását a fogyasz­tás és a befőzés előtt. V. Zs, Szennyezzük és szenvedjük 8. Meddig dübörög a kalapács? Borsodban jobban vigyáznak Nem Találtak vegyszeres uborkát

Next

/
Oldalképek
Tartalom