Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-04 / 153. szám

* Vázlat «'

(Barcsi Fái rajza)

«P

%

fcii Y kassai dalárverseny emlékei

„Miskolcz dicsősége”

N*mr*r tfosvjfif lépett fel - . • t«“JiiF7«nei faszhvál J^^<ért^*rseH(fén - « Mis- >Mííci Szimfanikus Zenekar, « ■érték és ,« Hessler kórus, A kiváló: teljesitményükril irt baszamaíoban helyt kepeit ez éhe; is: minél gyakrabban legyenek ilyen zenei események a két ' váréiban. Ezt a szándékét erásitendé egy réges-régi delárverseny emlékeit elevenítem fel és ajánlani mindkét véres zeneszete- »• lakosainak, művészeinek, együtteseinek...

Csaknem 'kilencven éve, 190L augusztus IS-én Kassán rendezték meg az országos dalárversényt. (A iQi’ábbü.akoan is a korabeli kifejezéseket Használom.) Mái- az előző napon is bőséges terjedelemmel írt erről .az eseményről. a ; helyi, miskolci sajtó. Főleg ’ arról, hógv kik' jötték és utaztak tovább a kassai versenyre. „A dalosokat szállító külön vonat, mely . 20 kocsiból állott, • *csütörtökön délutsp egy nogVed’ két .órakór ió- bögótt h'e a miskolczi. pályaudvarra. S54án- * vonatán jij.ttek a szegediek,, kecsKe- rn’étiek, aradiak és a budapesti Ébredé*. 'Danubius. Törekvés, a komáromi stb. dalárdák, míg * két óra ÍO perckor érkező . vonattal: jötték a Ganz gyári, polgárt. a makói 'és más dalos- körök. Ezeket megelőzően érkeztek a debreceniek. Mindkét vonatot óriási köpött *ég .várta a pevrönóe. A- Miskolczi, Daláragylet ,é* a Vasúti Dalárda a maso- dik - kiüönvonaliál... -ifl; dúltak Kassára'.”

Pár ngp múlva a lap —• az eredetileg általa írt és most fent ’ idézett cím alatt -— saámolt be a „Miskolc®: városának dicsőséget” hozó hangversenyről. Az ünnepély lefolyását * fővárosi lapok megírták — 'tüdjúk meg a korabeli tudósítótól, — eiínek következtében a helyi lap • a miskolci dalárdák teljesítményeivel foglalkozott bővebbéül.

„Miskoíez városának dicsőségére szolgál " az, 'hdgy a: kötött vei'MBjyiAW lafcw

Ernő írté, a- kit immár — mint zeneiskolánk igazgatóig: — ege&>n « magun- kŐrÚQc rnöndKatúnk W a' kit az ünnepély folyamán az egész ország dalárai, a hol csák megjelent, tűnte-, tó lelkesedéssel és ováczi- ókkal fogadtak.”

A két miskolci dalárda két dijat kapott, ahogy írták: „* dicsőség pálma- koszorújának az első és Utolsó levelét” hozták haza, azaz az első és-a hatodik díjat. A' „Miskolctei Dalaregy- let, az a régi hírneves dalárda az első díjat, Kassa szab kir. város diját: II. Rákóczi' ■ Ferencz ezüstbe öntött lovas szobrát (800 korona értékű» nyerte el. A Miskolczi Vasúti Dalkör pedig, k "mely ez alkalommal először vett részt a nagy versenyben,' a., hatodik dijat: ■ hatalmas- színes üveg serleg ezüst alapon, ezüst fedővel-,. • melyre a daltrszövétség ' - .jeligéjének pariáturája van rávésve — nyerte ej,”,

Idézték- az országos ünnep hivatalos lapjában megjelent- kritikát, is, amely ma már zenetörténeti kuriózum. ■

•A kötött ■ versenydarab Lányi Ernőnek, a híres zeneszerzőnek egy hátárózot- . tan remek kompozíciója, a Pósa Lajos ..Magyar nyelv” czímü keitéményére írt íapszodikus kara volt. A verrenykart a miskolczi •dajsregylet .gyönyörű elő- aáasbiái énekelte. Internálása határozott, a szólamok lágyán simulnak egvmás- hoz, egybeolvadnak. Tömör csángó hangok, érczes a . béssuss, . szép a t.enóvja. A ■felfogás interpretálása teljesen kifogástalan korrekt. Határozottan legjobb volt eddig a miskolczi dalár- egylei.” .- ■ *. _ ."

A saabadversenyrdl megállapítottak. hogy ,,a .miskolczi daláregylet Lányi Éi-nö »Dal a dalról« czímü műdálát, a mit maga a szerző dirigált erélyes kézzel, • művészi tökélyesség- £él adtat elő. Az éljenzésből de - ZAQ&ppl bőven kijutott a szerzőnek is, a dalárdájának is.” A hatodik helyezés elért együttesről kissé rövidebb volt a krlffká. ,.Szép. értelmes és ügyesen nüanszirozott előadásban hallottuk a miskolczi dal- és önképzőkörtől Rieger »Isten hozzád« czímü dalát.”

Kassa város vendégszeretetéről, zeneértő közönségéről éppoly elismeréssel szól a századelő krónikása, mint az idei koncert tudósítója, ügy tűnik, a hagyományos zenei kapcsolatok gyökereiből új hajtás zöldült a tavaszi zenei fesztiválon...

Iglói Gyula

Maradhassaoak a volt párlszékházban

Mint hírül adtuk, a Miskolci Bölcsész Egyesület hallgatói a műit hét péntekjén - nyilvános demonstráció után — dr. Szabó György megyei tanácselnöknek átadták azt a levelet, amelyben kelik, hogy maradhassanak otthonukban: a volt pártszékházban. A levél szövege az alábbiakban olvasható. Másik írásunk szerzője Vincze Zita, ugyancsak a Bölcsész Egyesület hallgatója. Az Írásban foglaltak a múlt szombati évzárón hangzottak el.

SZABÓ GYÖRGY MEGYEI TANÁCSELNÖK ÜRNAK!

Tisztelt Elnök Űr!

Mi, a megye tanulni vágyó fiataljai tisztelettel kérjük önt, bírálja felül a B.-A.-Z. Megyei Tanács V. B. 1989. június 14-én hozott döntését, és tegye lehetővé a Miskolci Bölcsész Egyesület oktató munkájának a volt pártszékházban (Miskolc, MSZB tér 1.) történő működését. Három szintre és a földszinti (3. szint) három nagy előadóra van szükségünk.

Európai szellemhez európai környezet szükséges, mondta egyik egyesületi tagunk. Ez a ház európai szellemet sugall, és mi, fiatalok, szeretnénk itt lélekben, szellemben európai léptékkel mért értelmiségivé felnőni. Szeretnénk a városnak és a megyének hírt, nevet szerezni és hasznára válni a hazának. Büszkék lennénk rá, hogy Európa egyik legszebb középületében ^tanulhatunk, és ha pillanatnyilag nem is hajtunk kézzel fogható hasznot és pénzben mérhető értékeket nem termelünk, a hosszú távú befektetés szellemében pár év múlva már az anyagi vonzata is érvényesülne a tanulmányainkba fektetett közösségi értékeknek.

Azt hisszük, hogy ügynökséget más épületben is működtethetne a ktf., amely létrejön, hiszen nyugaton is motelek mellett, nagy parkolóktól övezve működnek a trade centerek. Kérjük, engedje, hogy a ház és környéke az egyetemi negyed szellemét árassza, ahová éppúgy elzarándokolnak a nyugati tudósok, mint más egyetemi városba. Az ön nevét nagy tisztelettel emlegetnénk, mint egyetemalapítóét.

Tisztelettel; ai MBE 1999 91. tanévének felvett hallgatói

Teljes szelekció?

Ahogy a félénk, de várakozással teli arcok beléptek a fotocellás ajtón, még nem sejtették, hogy mi vár rájuk. Néhányan már igen, így ők a beiratkozás helyett visszakérték a befizetett tandíjat. Ez volt a természetes szelekció első lépcsője. Ok voltak a hitetlenek. A második lépcső az első tanítási héten következett, amikor a sejtés megerősödött. ök voltak azok, akik nem mertek hinni. Nekik ez igy nem kell — gondolták — és elmentek.

De mi itt maradtunk. Vállaltuk a bizonytalanságot, tűrtünk, mert akartunk tűrni. Később felvonultunk, mert mi azért is maradni

akartunk. Csendesebb hónapok következték, de nem múlt el egyetlen hét. sem néhány órai pánikhangulat nélkül. Közben megszerettük

egymást, sokatmondóan néztünk össze, amikor találkoztunk az utcán: Te is... t Én is ... — gondoltuk.

Berendezkedtünk Miskolcon, ahogy elképzeltük. Lassan eljött a vizsgaidőszak, amikor megkaptuk a leckekönyvünket. Boldogok voltunk, mert ez már azt jelentette, hogy lassan, de közelítünk az egyetemista valódi fogalma felé.

Levizsgáztunk. Ez volt a mesterséges szelekció. Tördelt kezekkel szorongtunk a folyosókon, ahol azelőtt olyan gördülékenyen és vidáman ment a „munka”. Igaz, ez már politika, de a részünk lett... Hiszen az épület által megtestesített eszme még mindig sugárzik a falakból, és sajnos hat is

Eltelt a „hírhedt” kísérleti szemeszter, s itt vagyunk mégis. Idillikusnak tűnik a kép, azonban mi tudjuk, hogy ez nem igaz. Tessék! Itt van az a fiatalság, amelyik mindent tálcán akar kapni. így volna? Döntsék el, kérem! Talán megérdemelnénk azt a bizonyos három szintet... Mi kiálltuk a próbát, már csak a NAGYOK fejbólintása hiányzik ... Vagy ők teljes szelekciót akarnak! Vigyázat! Az ökológiában a teljes szelek- etó egy faj kipusztulását jelenti. Miért kellene ezt a „fajt” megsemmisíteni?

Vincze Zita. , bölcsészhallgató

"vií*. $ »-ÍJ

Összehúzzák a

Nem éppen f«etetik» látványt nyújt á m«xszaggatott plakátokkal teliragaa-atott, műanyag palánkkal körbekerített, közönségesen Ri- kóczi-háznak nevezett

muAlmosan cammogott végig a város sétálóutcáján a villamos. Napsütötte oldalán alig ültek, az utasok többsége az árnyékos oldalra húzódott. Ezért is figyelt fel a nap- szemüveges fiatalember arra a választékosán, de szolidan öltözött hölgyre, aki a napos oldal egyik ülésén képes hetilapot lapozgatott. Láthatólag a hölgy szemét nem bántotta a teher papírról visszaverődő erős fény. A Társat keres rovatnál kifordította az újságot, és belemélyedt a valóban apró hirdetések betüözönébe.

— Ne rontsa a szemét, kisasszony — hajolt a hölgy fölé a fiatalember. — itt vagyok én, életben.

A nő lassan ölébe fektette az újságot, szigorúan fölnézett a férfire, aztán elmosolyodott,

— Rendben — mondta — és felállt.

A férfi meglepődve hátralépett.

— Próbáljuk meg — mondta a nő, és leszálláshoz készülődött.

A villamos megállt, a hölgy leszállt, kisvártatva a fiatalember is. Kézfogás, kölcsönös bemutatkozás a szűk járdaszigeten. Aztán sétálós léptekkel elindultak a kert- helyiség felé.

Kényelmesen ültek a vadgesztenyefák lombkoronája és a kifeszített ponyva árnyékában a frissen vasalt, kockás teritös. virágvázás asztalnál. Élvezték a csendet és a víztől mélyvörös salakból áradó hűvösséget.

— Ha úgy gondolja, megebédelhetünk — mondta a hölgy. — De szigorúan kikötöm, hogy ki-ki alapon. Bár úgy terveztem, hogy majd a restiben eszem valamit.

— Elutazik? — lepődött meg a fiatalember.

= Igen rz bólintott a hölgy.

— Messzire? ( .

— Azt hiszem . ..

Szótlanul >ettek, friss sört kortyolgattak, aztán fizettek.

— Elkísérem az állomásra — állt fel a

férfi.

— Kösz! — mondta a hölgy és a kis- táskájáért nyúlt. — Bár azt hiszem, egyedül is odatalálok ebben az egyutcás városban.

A restiben, bár dél múlott, alig volt vendég. Csak kávét ittak.

— Mennem kell, indul a vonatom —

szólalt meg a hölgy.

— Elkísérem — állt fel sietősen a férfi.

Gyorsvonat lihegett be a peron egyik vágányára, s mikor megállt, a hölgy elsőosztályú kocsiba kapaszkodott fel. Kis idő múlva feje megjelent az egyik ablakban.

— Ha kapnék egy címet, szívesen írnék — nézett fel a férfi.

— Még en sem tudom az új címemet — szólt le a nő.

A férfi meglepődött.

— Ne csodálkozzon! — mosolyodatt el a nő. — Pestről Ausztráliába repülök.

— Talán Ausztriába, ez most a divat — mondta hangosabban a férfi.

— Nem. Ausztráliába! — nevetett a nő.

— Turistaút?

— Nem egészen — fordította .komolyra a dolgot a hölgy. — Ott megyek férjhez .

— És ... és . .. akkor miért böngészte a házassági hirdetéseket — nyögte ki a férfi.

— Reménykedtem, hogy itthon maradhatok...

Hosszú sípszó. Lassan megindult a szerelvény, s az első osztályú kocsi egyik ablakából eltűnt a nő arca ...

O. J.

emlék Miskolc sétálóutcájának szinte a közepén. A Sötétkapu mellett, a Rákóczi utca 2. számú épület egyik jellegzetes színfoltja városunknak, amelyhez történelmi emlékek is fűződnek. Ezért és építészetileg is becse* műemlék. Hiszen — a források szerint — a 17. században ez volt a város egyetlen emeletes épülete.

Az idő azonban elvégezte a maga munkáját. I-Iogv mennyire, az akkor derült ki, mikor a helyreállításához hozzáfogtak. A. valóságos állapot pedig akkor, mikor a bontásnak is nekiláttak. Akkor vált nyilvánvalóvá, hogy az épület „szét akar esni”. Helyreállítását pedig addig nem kezdhetik meg. míg a főfalakat meg nem erősítik. Ezért vált elsőrendű fontosságúvá az állagmegóvás — majd csak ezután kerülhet sor a helyreállításra.

Mint a Miskolci Építőipari Vállalat megbízott építésvezetőjétől, Virasztkó Istvántól megtudtuk, a falak megerősítéséhez, közönségesen ösz- szehuzásához szükséges vasalkatrészek elkészültek. A bolthajtásos helyiségek alá- dúcolását azonban újból el kellett végezni, ehhez is hozzáfogtak. Ha ezzel végeztek, akkor húzatják össze az utcával párhuzamos falakat, megakadályozva ezzel azt. hogv kidőljenek, ha az új födémet rájuk helyezik.

Hogy a helyreállításra mikor kerül sor? Amikor a szükséges ánvagi fedezet rendelkezésre áll. Ám addig sem ártana valamivel esztétikusabbá tenni a környezetét.