Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-30 / 175. szám
Szennyezzük és szenvedjük 7. j A MISKOLC! NAPILAPJA Nehéz szabadulni a nehézLmektő A tisztítómű bajai • Az agyagpaplan meggátolja — Hová korül az ólom- fürdők tartalma? — Régebben a vállalati csatornarendszerből az ösz- szes szennyvizünkkel együtt négy ülepítő medencén át, a városi szennyvízhálózatba juttattuk, 1986 óta azonban a vízmű ezt nem hajlandó fogadni, éppen a magas ólomtartalom miatt. Ekkoriban készült el az új vállalati szennyvíztisztítónk, 42 millió forintért. Többszöri ülepítéssel, centrifugálással, illetve semlegesítő szerek adagolásával ezen a rendszeren szemmel láthatóan már fehér víz jön ki. De a szennyvizünkben nemcsak az ólom és cink a veszélyes anyag, hiszen a revelevá- lasztás 20—30 százalékos koncentráltságú sósavval történik. Ezt az úgynevezett páclevet 1974-től regenerálón engedjük át, melyet 87- ben újítottunk fel, így ma már egy részét ismét tudjuk hasznosítani a termelésben. Ezek a veszélyes anyagok kerülnek tehát a szennyvizünkbe, s ha az említett tisztítónk folyamatosan üzemképes lenne, az előírt határértékek alatt, vagy közvetlen közelében tudnánk kibocsátani őket. — Mi az akadálya ennek? — Nem lehet a '86 óta álló tisztítóművet legalább hat hónapig egyfolytában működtetni, hogy a próbaüzemelés meglegyen. Két hét volt eddig a leghosszabb idő. hogy ne lett volna semmiféle fennakadás! A szakemberek szerint nem a technológia hibája ez, hanem az alkalmazott műszaki berendezéseké, illetve, a tárolási körülményeké. Á beruházáshoz ugyanis még 15 millióra lett volna szükségünk ahhoz, hogy fedett helyen épüljön meg a tisztító, ám a kérés ellenére sem kaptunk támogatást a beruházásra. — Mennyiért lehetne ezt pótolni ma, s várhatóan meddig tart még a toldozgatás-foldozgatás? — Becslésem szerint 25 millióba. Mindezek ellenére a korábbiakéhoz képes jóval kevesebb már a Sajóba juttatott szennyvizünk veszé- lyeshulladék-tartalma, hiszen ha működőképes a berendezés, tudjuk tisztítani, illetve ipar magát a felhasznált vízmennyiséget is felére csökkentettük. Egyébként a régi alaptisztítónkat is korszerűsítettük. Ezt a fizetett szennyvízbírságunk is jelzi; az elmúlt évben ötmillió forintot róttak ránk. Igaz, hogy miután a tisztítómű hibáiért szerintünk nem mi felelünk, fellebez- tünk. — Hová kerül az ülepítőkben maradt ólom és semlegesített savtartalmú iszap? — A felsőzsolcai zagyterünkre szállítjuk, ahol a természetes agyagpaplan megakadályozza, hogy esetleg a talajvízbe szivárogjon. Kísérletezünk azzal is, hogy a későbbiekben építőipari alapanyagként hasznosítsuk. Keletkezik azonban 70 tonna olyan veszélyes hulladék is évente, amit nehézfémtartalma miatt nem szállíthatunk ide. A huzalok húzására használt kenőanyagot tartályokban a ’85-ben, illetve ’89-ben, összesen négy és fél millióért épített átmeneti tározóinkban raktározunk. Ugyancsak veszélyes hulladéknak minősül a sósavregenerálás során keletkező vasoxid — évente 400 tonna —. melyet szintén igyekszünk feldolgozni, méghozzá egy kisvárdai üzemmel közösen az azbeszt fékbetétek gyártásánál. — A levegőbe nem jut-, hat ki ólom? Tokaji remekek • Az idén július 1 -töl augusztus 1-ig negyven hivatásos és amatőr művész alkot az immár hagyományossá vált tokaji táborban. A két litván szobrász Jagelló fejedelem (képünkön) és Hedvig királylány szobrát tölgyfából készíti el, amelyeket a város egyik bejáratánál állítanak fel. A zárókiállítást augusztusban rendezik meg a helyi művelődési házban, de az anyagot 'majd a fővárosban is bemutatják. (Cikk a 3. oldalon.) (Kozma István felvétele) Méterekben kifejezhetet- len, csupán tonnában meghatározható. hogy a December 4. Drótművek évente mennyi sodronykötelet, acélhuzalt, mást állít elő. Az ózdi hengerhuzalból évente 120 ezer tonnát alakítanak át hidegeljárással, mely során többféle toxikus, mérgező anyagot is felhasználnak, így például az emberi szervezetből soha ki nem ürülő mérgező ólmot, illetve a cinket. Van hát miről beszélgetnünk Csesznik Józseffel, a Drótművek főenergetikusával: — Mekkora mennyiségre, s miért van szükség ólomra a drótgyártás során? Nem helyettesíthető valamilyen más anyaggal? — A huzalok szövetszerkezetét 1200 fokos hőkezeléssel alakítjuk ki, ami utón izotermikusan lehűtjük. Ez azt jelenti, hogy ötszáz fokos ólomfürdőbe kerülnek a huzalok, mely során az ólom a revéhez tapad, s később mechanikai, vagy kémiai úton közösen válnak le. Ehhez a művelethez évente csaknem 400 tonna ólomra van szükségünk, melyet vásárolunk, s felhasználásig méregraktárban, szabályos körülmények között tárolunk. Többek között környezetvédelmi szempontból kezdtünk el kísérletezni azzal, mivel válthatnánk ki ezt az anyagot. Saját újítóink ötlete alapján, két alkalommal már egy-egy hónapra kemencéinken polivinil- alkohollal helyettesítettük, és jelen pillanatban is ezzel működik a 6-os kemence. Miután megfelelő minőséget értünk el. szeretnénk mihamarabb átállni erre az eljárásra. Vízmérőórák, lakásonként Felét a szövetkezet, felét a lakó fizeti — A már említett hőkezelő üzemben igen magas koncentrációban a kemencék környékén tartalmaz ólmot a levegő, mely elsősorban áz itt dolgozók számára veszélyes. Télen zártabb ez a hely. azonban nyáron a szellőztetések miatt több juthat ki a levegőbe. Az eddigiekben azonban nem mértek a megengedett határértékek feletti értékeket, bírságot sem fizettünk a légszennyezésért. Ennek ellenére már az egyik kemencénél felszereltük azt az elszívóbercnde- zést, amellyel elnyelethető az ólom. Ha a kísérlet sikerül, akkor mind a hétnél ezt az eljárást szeretnénk maid alkalmazni. (Folytatjuk) Nagy Zsuzsanna XXII. ÍVFOLYAM, 175. SZÁM I ARA: 4,20 1990. JÚLIUS 30., HÉTFŐ | F$i R I 3Ü T Mezőkövesden Uj IBUS Vadonatúj épületben vadonatúj IBUSZ-iroda várja a mezőkövesdieket és bárkit, aki a 3-as főúton Mezőkövesd központjában közlekedik. A Tanácsköztársaság út 101. szám alatt nyílt meg a 200 négyzetméter alapterületű, luxus kivitelezésű iroda. Szolgáltatásai széleskörűek, bármilyen utaztatással kapcsolatos ügyben szívesen várják az ügyfeleket Mezőkövesden. Gyetvai Sandorné irodavezető tájékoztatása szerint, tevékenységük felöleli a szállásfoglalást a közeli Zsóri-fürdő magánvilláiban, továbbá utak szervezését a környék mezőgazdasági és ipari üzemei részére. Például évek óta utaztatják a tibolddaróci téesz munkatársait — ez évben Isztambulba —, de IBUSZ- szobákat biztosítanak a bükkábrányi külszíni fejtési bányaüzem dolgozói részére a környező településeken, üdülőcsoportokat szerveznek Zakopanéba, zarándokutakat Mariazellbe és Medjugoréba. A miskolci IBUSZ-irodá- val közösen. 1991-ben hollandok fdgadását tervezik Zsóri-fürdőn: már készítik a Zsóri-beli villákat tartalmazó kiadványukat, hogy holland partnerük jövőre küldhesse Matyóföldre, a gyógyvizet kereső holland turistákat. Eger vagy Miskolc-Tapolca, valamint a Bükk-hegy- ség ugyanúgy szerepel a mezőkövesdiek által ajánlott programok között, mint a Matyó Múzeum híres nép- művészeti bemutatói. Így magyar utasok is sok program- és szálláslehetőség közül választhatnak, ha felcsengetik az új irodát a 06- 40-12-481-es telefonszámon. Nem adnak ki több igazolást A miskolci Munkaügyi Szolgáltató Irodában adták ki azokat az igazolásokat, amelyek az újrakezdési kölcsön igényléséhez kellettek. A kormány július 17-i rendeleté óta azonban beszüntették ezeknek az igazolásoknak a kiadását. Ez eddig úgy történt, hogy a pályakezdőknek, avagy a munka- nélkülieknek az iroda megpróbált munkaalkalmat keresni, s ha egy hónapon beiül nem tudta elhelyezni a dolgozókat, akkor erről hivatalos igazolást adott. Mostantól azonban felfüggesztettek ennek kiadását. Szépségverseny Tapolcán Az idei vízikarnevál sok tekintetben eltér a korábbi ünnepségektől, többek között abban is, hogy szépség- versenyt rendeznek 17-től 25 éves korú hölgyeknek. Az előzsűrizést augusztus 4-én tartják, a Miskolc Városi Művelődési Központban. A verseny augusztus ll-én este 8 órától kezdődik a Termálfürdőben. Nemcsak a kenyér drágul folytonosan, hanem a víz is: a nemrég drasztikusan megemelt vízdíjak minden szakértő jóslata szerint netn sokáig maradnak ezen a szinten, hiszen még mindig van az árban áliami támogatás, amit el lehet vonni. így azután érthető, hogy egyszerre mindenkinek fonto; lett a vízfogyasztás mérése. Sajnos, Magyarországon nem törődtek eddig azzal, hogy lakásonként mérhetővé tegyék a vízfog-asztásí, nem számított a vízpazarlás, mint ahogy sok más sem Érthető, hogy sokan telefonáltak szerkesztőségünkbe újabb információkat kérve azokról az olasz vízmérőórákról amelyeknek a forgalmazását Miskolcon is megkezdte a Miskolci Vízművek. Az órákat bemutatta a gyártó és a forgalmazó: onnan tudjuk, hogy az órák ára nem éri el a kétezer forintot. Egy lakásra tehát hatezer-hatezer-ötszáz forintba kerül a precíz mérőműszer felszerelése, ugyanis a meleg vizet is lehet mérni, és a hidegvezetékekre pedig több helyen kell mérő. A szakemberek állítják, hogy az olasz vízórák világszínvonalúak. abszolút megbízhatóak. Persze a lakástulajdonosokat az érdekli elsősorban: hogyan lehet megoldani a felszereltetést. Egyelőre csak dunaújvárosi tapasztalatokra hagyatkozhatunk, ott ugyanis egy lakásszövetkezet hozzáfogott a mérőórák felszereléséhez. Kétszázötven lakásban végezték el a munkát. A költségek felét a lakásszövetkezet állja a felújítási alapból. A másik felét a lakók, de erre kamatmentes hitelt nyújt a szövetkezet. így azután senkit sem terhel meg a vállalkozás anyagilag. Miskolcon mérőóra már van, csak hozzá kell fogni a felszereléshez. Ahol lakásszövetkezet működik, vagy társasházi tulajdonközösséget alakítottak, egyszerű az ügy, hiszen a közgyűlés eldönti, és indulhat is a munka. Nagy kérdés persze, hogy mi a helyzet az állami bérlakásokkal? Ott ugyanis a lakbérben fizeti meg a lakó a vízdíjat. Nincs tehát közvetlenül érdekeltté téve, hogy mérje, korlátozza vízfogyasztását, hiszen teljesen logikusan abból indul ki: így is. úgyis állandóan .emelik a lakbért. A maid harmincezer állami bérleménynél azonban hatalmas tétel a vízdíj. Azon bizony érdemes volna elgondolkoznia majd a tisztelt önkormányzatnak, hogy megéri-e ennyit fizetni —, plusz egyre többet költeni a víz előteremtésére, nem lenne-e jobb szépen beruházni, és hosszú távon takarékoskodni. Ne adja isten még a lakót is érdekeltté lehetne tenni anyagilag abban, hogy járuljon hozzá a vízmérők felszereléséhez... Egyelőre az látszik valószínűbbnek a jövőre nézve, hogy szerelési akció helyett áthárítják a bérlakások lakóira a vizdíjat, mert az csak papír és ceruza kérdése. A magánlakásokban pedig úgyis megveszik majd a vízmérőórákat... (k—ó) >|c Nem olcsó, de a fogyasztónak is megnyugtató, ha felszerelik a vízórát.