Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-27 / 173. szám
FEKETE SARÖK SPORT íjc A Szeles család Belgrádi beszélgetés Szeles Mónikával (1.) Elbújna a teniszcsillag... Monté Carlóban osztogatta aláírását Elhunyt Fekete Dezső, a 40. Számú Általános Iskola testnevelő tanára. Az iskolai oktatás mellett a DVTK atlétikai szakosztályában is tevékenykédett edzőként, ötvenhat éves volt. Fekete Dezsőt szülőfalujában, Szeghalmon helyezik örök nyugalomra. ■ Bonni lapértesülések szerint Franz Beckenbauer az NSZK labdarúgó-válogatottjának excsapatkapitánya a jövőben az Adidas cég egyik fő tisztségviselőjeként fog dolgozni. A hírek szerint Bemard Tapie-vel, az Adidas sportszergyártó céget nemrégiben megvásárló francia milliomossal tízéves szerződést írtak alá. ■ A Jóakarat Játékok férfi tornaversenyéről már hazaérkezett a magyar küldöttség. Donáth Ferenc, szövetségi kapitány elégedetten nyilatkozott az erelmények- röl. Erőfelmérésre és önbizalom növelésére kiválóan alkalmas volt a verseny, melyben a mezőny világbajnoki szintű volt — nyilatkozta a kapitány. ■ Csak tizenkét európai focicsapat kvalifikálhatja magát a következő Slundi- alra — jelentette be Joao Havelange. Ezek közé tartozik a világbajnok NSZK is, aki selejtező nélkül jut a huszonnégyes döntőbe. Afrikából három, Ázsiából és Óceániából kettő, a CON- CACAF-zónából kettő és Dél-Amerikából három csapat játszik majd az Egyesült Államokban. A házigazda USA természetesen küzdelem nélkül részese a döntőnek. ■ A 32. férfi öttusa-világbajnokság második napján két versenyszámban küzdöttek egymással a versenyzők. Úszásban a magyarok elfogadhatóan szerepeltek, ám a szovjetek tovább növelték előnyüket. A mieink a lövészetben sem remekeltek. így visszaestek a negyedik helyre. Mizséréket. az olaszok és a lengyelek is megelőzik. Futással és lovaglással zárul ma a lahtii viadal. A DB tippjei 1. FC Homburg-Essen x 1 2. Mannheim—Blau Weiss x 3. Münster—Fortuna Köln 1 x 4. Oldenburg—Mainz 2 x 5. Schweinfurt—Osnabrück x 2 6. s. Kickers—Darmstadt 1 7. Meppen—HaveJse 1x2 8. Eyllingen—Viking 1 x 9. Kongsvinger—Brann x in. Moss—Molde 1x2 11. Rosenborg—Lilleström 1 12. Strömsgodset—Tromsö 2 x 13. VIF Fotball—Start x 2 +1: Duisburg—Braunschweig 1 Belgrád neves magyar vendéget — jobban mondva jugoszláviai magyar vendéget — fogad Mónika személyében, közvetlenül Wimbledon után. Mióta világsztár lett ez a 17 éves kislány, az első alkalom, hogy szülőhazájában berau- tatómérkőzésre készül. Először Zina Garrison mosolygós arca tűnik fel, aki wimbledoni döntős. Egy héttel korábban ő búcsúztatta el Mónikát meglepetésre a teniszszentélyben. Most itt az alkalom a visszavágásra. Jön Mónika is családi díszkíséretettel, szintén mosolyogva. Roppant elegáns, legalább tízcentis fénylő csöngőkkel a fülében (arany az nem lehet, mert az kizárt dolog, hogy ilyen könv- nyedén elbírja, bár aranyszínű; marad a drága bizsu). Változatlan jókedvvel kezet ráz legyőzőjével, ezután angolul udvariaskodnak egymással. Megszólítom. — Mikor járt utoljára hazájában? — Fél évvel ezelőtt karácsonykor. Jó ha évente kétszer hazajutok, olyan sűrű a programom. Most is csak két napra jöttem, s ebből összesen fél napig sem tudok együtt lenni a rokonaimmal. — Hogyan bírja ezt a strapát? :— Láthatja, elég jól. Már régóta edzésben vagyok . . . Mióta jobban megy a tenisz, állandóan ..viselkednem” kell. Bevallom, néha ez azért már terhes. Jobb volna egy kicsit ismeretlenül elbújni valahová, hiszen bárhol megfordulok felismernek és megostromolnak a rajongók. Nemrég a párizsi győzelmeim után Monté Carlóban vásároltunk a szüleimmel egy áruházban, ahol alig tudtunk megtenni néhány lépést egyedül, mert jöttek a vásárlók és az eladók autogramért. De ha Kanizsára megyek a nagymamámhoz az újságírók ott is megtalálnak ... — Egyre felfelé ível a pályája. A hivatalos ranglistán már a harmadik helyen áll. Párizsban legyőzte két nagy riválisát, Nav- ratilovát és Steffi Gráfot is. Ön szerint, mikor jön el az ideje, hogy a lista élére álljon? — Szerintem két-három év múlva. Gráf még mindig a legjobb és Navratilovát sem lehet még leírni, mint wimbledoni elsősége is bizonyítja. — Annak ellenére mondja ezt, hogy valahol nemrég azt nyilatkozta Mar- tinováról, hogy már öreg ... — Valóban benne van már a korban, de mint látható, most is duzzad az erőtől. Biztos vagyok benne, hogy még nagyon sokáig az élvonalban lesz. Steffi pedig úgy érzem, még pályafutása csúcsán marad jó darabig. — Tehát hiába győzte le őket, nem tartja magát a világ legjobbjának? — Még nem. az egy kicsit odébb van... Ne felejtesse el, hogy Wimbledonban Zina játszotta a döntőt és nem én. Nagy csatában, de legyőzött. — Ez a vereség nem törte le? Nem veti vissza a lendületében? — Á dehogy! Már nem is gondolok nagyon rá, hiszen jönnek az újabb mérkőzések, tornák. Van időm javítani. Nem vagyok olyan természetű, hogy sokáig rágódjak egy-egy vereségen. — És a nagyobb diadalok nem teszik kicsit el- bizakodottá? A párizsi győzelme nem akármilyen fegyvertény volt. — Ebben is elég következetes vagyok. Örülök neki, de nem tulajdonítok ennek akkora jelentőséget, hogy elkápráztasson, köny- nyelművé tegyen. Wimbledonban sem emiatt kaptak ki Zinától. — lnne hová repül? — Frankfurtba, szintén egy bemutatómérkőzésre. — Reméljük, egyszer Magyarországon is bemutatja tudását. —■ Szívesen elutaznék, de egyelőre ebben nem magam döntök. Jelenleg a papám, illetve a bátyám a menedzserem, őket kell megkeresni ez ..ügyben. Mónika kedves és csinos lány. Talán szebb életben, mint a róla készült felvételeken. Kitünően beszél magyarul, de a szerbet és az angolt is anyanyelvi színvonalon sajátította el. A pályáról a Szeles család elrobog. (Folytatjuk) Tcmesi László 7. ifjúsági labdarúgó Európa-bajnokság DÉLI HÍRLAP. — A miskolciak napilapja. — Kiadja: a Déli Hírlap Kft. Miskolc Bajcsy-Zsillnszky út 15. 8527. - Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztö-ügvvezetó. — Szerkesztőség: Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15 3527. Postacím: Miskolc. 3501. Pf.: 39. Telefonközpont: 38-041. Titkárság. 18-223. Bel- és várospolitikai rovat: 18-227 Gazdaságpolitikai rovat: 18-224. Levelezési rovat: 18-225. Kultúrpolitikai rovat: 18-226 Sportrovat: 18-222. Telex: 62342. Telefax: 18-225 Hirdetésfelvétel: Miskolc, Széchenyi út 15—17 Telefon: 16-213. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizettietú bármely nirlankézbe- sítő postahivatalnál, a nlrlapkézbesltőknél a posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelőfizetési és Lapeliátási Irodánál (HELIR) Budapest V József nádor tér l. — 1908 — közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással, a Postabank Rt. 219-98636 pénzforgalmi Jelzőszámra Előfizetési dl.1 egy hónapra 105 forint., egy negyedévre 315 forint egv évre 1260 forint, index: 25 951. — Készüt a Borsodi Nvomdá- ban. Felelős vezető: HORVÁTH FERENC. — tSSN 0133 0209 Nem ment a magyaroknak A hazai pálya előnye ellenére nem lesznek ott a magyar ifjúsági labdarúgók az 1991-es világbajnokság döntőjében. A mieink ugyanis egygólos vereséget szenvedtek tegnap este Szarvason Írország együttesétől. A zöld-szigetiek már a 21. percben megszerezték a győztes találatot. Ezt a magyarok képtelenek voltak kiegyenlíteni annak ellenére, hogy a vendégek a hetvenedik percben egy játékossal megfogyatkoztak. További eredmények: Portugália—Spanyolország 2-1 (2-1), Szovjetunió—Anglia 3-1 (2-1), Svédország—Belgium 0-0 (2-0). „Én nem akarok bűnöző lenni...” • EGY FELNÖTT-GYEREKEMBER VALLOMÁSA <| A SZEME LÁTTÁRA ÖLTÉK MEG AZ ANYJÁT A fiút régóta ismerem, igaz, csak látásból. Néha a városban láttam fel-feltűn- ni, nagy barna szemeivel rámcsodálkozni, máskor meg cgy-cgy éjszakai razzia során futottunk össze. De azért leggyakrabban a városi kapitányságon láttam. Kezével zavartan babrálva, fejét mélyen leszegve, hol egyik, hol másik sarokban ücsörögve válaszolgatott a nyomozók kérdéseire. Akárhol is figyeltem őt, mindig egyformán viselkedett: ártatlan gyermekarcával, félénken fogalmazott mondataival csendesen, szégyenlősen. Tudtam, de nem értettem: hogy lehet neki —, aki egyáltalán nem úgy fest, mint egy rossz kölyök, egy vérbeli vagány kis zsivány —, megszámlálhatatlan betörése és lopása. Hát egy este, a hosszúra nyúlt kihallgatása szünetében, megkérdeztem tőle. És ő beszélt magáról. Csendesen, ahogy szokott, szemét néha lesütve, máskor nagyra kerekítve mesélt alig tizenhárom évéről. Egy életre való tragédiáról. Arról, hogy szerette az édesanyját, jól kijöttek, talán sosem vitáztak és ő engedelmes, jó fia volt. Édesapjával nem éltek együtt, és anyja új, majd még újabb férfit választott magának. Aztán egy jó hat évvel ezelőtti délutánon nagy társaság volt náluk, barátok, ismerősök és a mostohanővére. Arra Határozottan emlékezett, hogy éppen új magnójával babrált, amikor kopogtattak. Épp csak hátrafordult, majd vissza, de aztán meghallotta azt a furcsa. éles, fémes hangot, amit azóta sem tud már felejteni. Az okozta anyja halálát... ■ ■ Az a férfi régebben anyu élettársa volt, de aztán börtönbe került, és amikor kiszabadult, anyu már nem akarta visszafogadni. Aztán akkor eljött. Anyu egy kicsit lepihent, mert nagyon fáradt volt. Az az ember bejött. Még hallottam, hogy beszélgetnek, vitatkoztak, de nem kiabáltak. Aztán hirtelen az a furcsa hang. Mellbe szúrta anyut... Nem, nem halt meg rögtön — szorítja össze keményen a száját —, csak amikor már a kórházba vitték. Engem meg a mostohanővéremet azonnal megfogtak a barátok, és elvittek egyikük családjához. Emlékszem, nagyon sírtunk. Aztán néhány nap múlva ő elutazott az édesapjához, én meg a miskolci nagyapámhoz, majd onnan az édesapámhoz. Először jó volt ott, apu sokat segített. Biciklit is kaptam tőle. De a mostohaanyámmal nem jöttünk ki. Mindig szidta a halott anyukámat, féltékeny volt még az emlékére is. Egyszer pedig megvádolt, hogy elloptam otthonról huszonnyolc ezer forintot. Én hiába mondtam, hogy nem tudok a pénzről. .. Akkor mentem el otthonról először. Néhány hétig csavarogtam, de aztán hazamentem. Aztán újból el. Ennek talán két éve, azóta ritkán voltam otthon. Barátoknál, az ő ismerőseiknél húzom meg magam. Pedig tudom, hogy az apunak ez táj, de hát.. . Aztán ha nehezen is, de beszél arról, hogy a bűnügyeit már megszámolni sem tudja. Én próbálok tippelni, mondok tízet, számolok ötvenig, de még mindig csak a tejét rázva kevesli — Először az iskolában próbálkoztunk, A barátok mondták, hogy vegyünk e! Rotring-ceruzákat.. Talán egy éve, hogy az első komolyabb balhéba keveredtem. Betörtünk egy belvárosi édességbolt raktárába. December volt, tele volt csokimikulásokkal. Dobozszámra vittük el. Nagyon sokat megettünk. Finom volt. Aztán a többit eladták a társaim ... Nem tudom mennyiért, engem mindig így becsaptak. ■ ■ Mindezeket természetesen — akármennyire fiatal is —, nem lehetett büntetlenül megúszni. A Gyermek- ás Ifjúságvédő Intézetbe került, majd onnan a megyaszói nevelőintézetbe. — A miskolci Gyiviben még meg is szoktam volna, ott biztosan sikerült volna megjavulnom. Nem is csináltam semmit, a vége felé már kimenőkre sem jártam, inkább bent maradtam, olvasgattam, tévéztem, mert azt nagyon szeretek... De aztán átvittek Megyaszóra. Mondták, hogy ott nagyon rossz lesz. Amikor megérkeztünk, a nevelő azzal fogadott, hogy ne ma szökjél meg, hanem majd holnap, ha nem én leszek szolgálatban ... Pedig én nem is akartam meglógni. De aztán ott volt egy fiú, ő már régebben bent volt, és mesélt arról, mennyire rossz bent, és akkor együtt kimentünk. Nem volt nehéz, annyira nem figyeltek ránk... Aztán megint jöttek a régről ismert cimborák. Kell a szép cucc, akarsz jó nadrágban, pólóban járni? — hát gyere velünk — csábították, és a fiú ment, ment és ment. A miértre együtt keressük a magyarázatot. De nem találjuk. Aztán egyszerre csak, korán felnőtté lett gyerekként kimondja: — Biztosan tudom: csak rajtam múlik, hogy mi lesz velem. Ha én akarom, nem lesz több balhém — és nem hirtelen jött lelkesedéssel, inkább régi elhatározással formálja a szavakat — én nem akarok bűnöző lenni ... Tudom, hogy január után, amikor már betöltöttem a tizennegyedik évemet, nem csinálhatok semmit. Akkor börtönbe kerülnék. Ugye, annál nincs rosszabb? Sok kérdés után, nehezen kezd beszélni terveiről, álmairól. Egy lányról, aki osztálytársa volt. szőke, kék szemű és nagyon szép, egészen olyan, mint amilyen majd az ő felesége lesz. Sorolja kedvenc verseit, beszél a kis Nemecsek Ernőről és arról, hogy szereti az irodalmat, a matematikát. Mondja, hogy majdnem kitűnő tanuló . .. Végül kiböki egyetlen igazi nagy tervét; — Szeretnék rendőr lenni. Nyomozó — és félve néz rám, tartva megdöbbenésemtől. — Ügy szeretem nézni őket. Figyelem, amikor a városban sietnek valahová. Olyankor megállók, találgatom, hogy vajon hova mennek, mit fognak csinálni. A krimiket is mindig megnézem. Olyan jó eljátszani azzal. hogy én fejtem meg a nagy rejtélyt... — aztán hosszasan elgondolkozik, amikor arról kérdezem; mit tenne ő, ha már nyomozóként találkozna egy alig tizenhárom éven fiúval, aki betörést betörés után követ — Meggyőzném arról, hogy csak becsületesen lehet szépen élni... Aztán indul, vissza a kihallgatásra. Nem t'ogadkozik, nem esküdczik. csak halkan súgva ígéri; megpróbálok megváltozni... (lazuld) :
