Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-23 / 169. szám
5f Hadrianus római császár fi. sz. 76-138) diadalíve Palmyrcban Sírpalota a múzeumban / Palmyra romváros Szíriában. a fővárostól. Damaszkusztól északkeletre, mintegy 200 kilométerre terül el egy oázis, ahol egykor milliós város, Palmyra lakói éltek és építkeztek. Ősidők óta ennél a palmyrai oázisnál pihenhettek meg a Kínából s Indiából a Földközitenger felé tartó karavánok. Az ókori kereskedővárost az i. e. 1. évezredben alapították Tadmor néven, amely az -i. e. 1. századtól az i. sz. 3. századig a mai Szíria keleti részén virágzó, azonos nevű rabszolgatartó állam központja volt. Így nőtt a város, de híre tulajdonképpen a 3. században terjedt el az akkor ismert világban. Fejedelme. Oda- enathus szövetségre lépett a rómaiakkal, majd halála után özvegve, a gvönvörű és tehetséges Zenobia vette át az uralmat: nagyravágyásának, hatalmi céljainak semmi sem szabott határt Egymás után foelalta el az ázsiai tartományokat és az egyiptomi provinciát Császárnőnek ci- meztette magát: a leghatalmasabb uralkodó lett a Közel-Keleten. Maid paégis fordult a kocka: Aurelianus római császár bekerítette Palmyrát. s nem sokkal utána Zenobia menekülés közben fogságba esett az Eufrá- tesz part ián. Aranvbilincsbe verték, úg" kellett vonulnia Rómába, az imperátor diadalmenetében. Még sokáig élt kegyelemkenyéren Tivoliban. A várost. Palmyrát a rómaiak feldúlták, majd lerombolták. Mi maradt az egykori Pal- myrából? Eg.v hatalmas kiterjedésű romváros, ámenét szerencsésen „konzervált a sivatag forró és száraz szele: Bel monumentális temploma, az anliteátrum. a másfél kilométer hosszú, kétoldalt oszlopokkal szegélyezett főutca (sok helyen ma is teljesen epek az oszlopok Minden úgynevezett palniv- rai stílusban épült: nagy formagazdagságban olvadt össze a hellenisztikus és a keleti építő- és díszítőelem. Palmyra rendszeres feltárása óta rengeteg írásos anyag került napfényre — jórészt arámiái nvelven —. és mindez nemcsak a város nagy kultúrájára vetel! fényt, hanem arra a/ csészén bonyolult civilizációra is. amelynek Palmyra volt egyik fókusza. Érdekes helyi sajátossága az a sírkultúra, amelynek emlékeit a damaszkuszi Nemzeti Múzeumban őrzik. A damaszkuszi múzeum egyik termében egy palmyrai sírpalotát építettek fel. benne az egymást váltó nemzedékek élethű. eredeti szobraival. A családi hagyomány — időszámításunk első századaiban — úgy kívánta. hogy a férfiak és a nők még életük virágában mintáztas- sák meg magukat, s majdan ez a szobor zárja le a sírüreget. amelyben földi maradványaik nyugodni fognak. Palmyrában, a helyszínen családi sírtornyok emelkednek, néha ötemeletnyi magasságban. Die h küllőid legyen az egyetlen lebetőseg Komolyzenei menedzsereket képeznek A Kultúrinnov Kulturális és Innovációs Továbbképző Vállalat menedzserképző taníoivamot indít a komoly zene és a dzsessz területén dolgozók számára. Fz lesz az első komolyzenei menedzserképző az országban. Az úttörő vállalkozás szervezője Polónyi Péter, a vállalat oktatási osztályának munkatársa. öt kérdeztük. $ NEMCSAK ZENÉSZJELÖLTEKNEK — Milyen jelentkezőket vár a Kultúrinnov? — Elsősorban a zenei intézményrendszerben dolgozókat, és azokat is, akiknek nincs zenei végzettségük. Segítséget szeretnénk nyújtani tanfolyamunkkal a szabadúszó művészek és menedzserek számára is. — 1991-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán is megkezdődik a menedzserek oktatása. Van-e különbség a két vállalkozás között? — Az említett, diplomát is adó képzésben csak a Zeneakadémia hallgatói, illetve annak tanárképző intézetében végzettek vehetnek részt. Nem hiszem azonban, hogy csak azok lehetnek kiváló menedzserek, akik az említett képzési formában tanultak. A zenei előképzettség persze igen fontos dolog, de miért re- kesztenénk ki más. ió üzleti-művészeti érzékkel ren- delkezöket? Képzésünk, bár felsőfokú képesítést nem ad, de nyitva áll egy szélesebb kör számára. Az ismeretek rendszerezétt átadásán kív ül közvetlenül tudunk reagálni a napi gyakorlat változásai, ra. Reméljük, a Zeneakadémia menedzserképzőjével jó kapcsolatot tudunk majd kialakítani. Részben azonosak lesznek a témavezető tanárok, ezenkívül oktatási segédanyagainkat (címjegyzékek, esettanulmányok stb.) készek vagyunk rendelkezésükre bocsátani. • NEM ÜZLET — Durkó Zsolt (Magyar Zeneművészek Szövetsége társelnöke) szájából hangzott el a következő mondat: Amerikai „hadifogoly” róttam Pockingban 11). Az Oregapám hálóiogje • Említettem már, hogy a Pockingi Híradó című tábori lapnak magam is szerzője voltam, ebben csevegett két, ott született figurám — édesapjuk én voltam, anyjuk talán Hacsek és Sajó, hogy azt ne mondjam, Vadnai László —, őket idézem most meg. Pockingász: Jó napot Baraki úr, régen nem láttam. Baraki: Jó napot Pockingász. Ne csodálkozzon rajta, ha csak ritkán lát, mert nagyon el vagyok foglalva a tábori színházban. Pockingász: Nem is tudtam, hogy színész. Gratulálok. Baraki: Nahát, színész éppennem vagyok, csupán a múltkor a Kivánsághangversenyen játszottam az Öregapám hálóingében. Pof ' ingász: Hallatlan, Felnőtt ember létére olyan nagy közönség előtt a nagypapája hálóingében játszott! Hát nem tudott valahonnan szerezni legalább egy tisztességes pyjamát? Baraki: Ember! Az „Öregapám hálóinge” az egy darab. Pockingász: Azt tudom, hogy egy darab. de legalább jó hosszú volt? Baraki: (dühöngve) Mi volt jó hosszú? Pockingász: Hát a hálóing. Baraki: Ép -az volt az érdekes, hogy nagyon rövid darab volt és a közönség mégis dűlt a nevetéstől. Pockingász: Még csodálkozik7 Hiszen már én is röhögök, ha elképzelem magát egy kurta kis hálórékliben, ram- slizni. DE mondja csak, nyert legalább? Baraki: Dehogy nyertem. Értse már meg, gn nem ram- sliztam. Pockingász: Akkor biztosan ferblizett, abban mindig veszíteni szokott. Bar a Ugyan Pockingász, de ne hülyéskedjen folyton, én nem kártyáztam. Tudja akkor volt a legnagyobb sikerem az „öregapám hálóingében” mikor márki voltam. Pockingász: Nekem is. Újabb revüsorosat Baraki: Nem is tudtam, hogy maga is játszott az „öregapám hálóingében”. Pockingász: Ugyan, hagyja már azt a nyavalyás hálóinget is, meg az áldott emlékű nagypapáját is.' Én csak azt mondtam, hogy nekem is akkor volt a legnagyobb sikerem, mikor már ki voltam teljesen az éhségtől és akkor tudtam szerezni egy nagy doboz konzervet. Baraki: Magával nem érdemes szóba állni. Ha a hülyeség fájna, maga annyira üvöltene, hogy szirénának lehetne használni a táborban. ■Pockingász: Ne dühösködjön Lajoskám! Inkább ha már olyan bennfentes a színháznál, árulja el honnan van a Hajnalnak annyi pénze, hogy a bírságot ki tudja fizetni? Milyen bírságot? Hát a légóbírságot. Meg van maga őrülve, azt sem tudja, hogy már nincs légó? Nincs igaza. Vasárnap voltam a színházban és pont amikor a legszebb nótákat énekelték, fújta a sziréna a nagy riadót. Erre nem hogy mindent elsötétítettek volna, hanem „Budán, este 10 óra után" minden ki volt világítva, a Lánc- hídtól a Mátyás templomig. Szegény Hajnal, mennyit fizethet! BarAz a sziréna csak véletlenül szólt. Nyugodjon bele, a Hajnalnak nem kell bírságot fizetni. Ha érdekli megsúgom, hogy egy újabb szerzői estre készül. Pockingász: Es mit fog hozzá szólni a táborparancsnokság? Megengedik? Baraki: Természetesen. Pockingász: Mégis csak igazságtalanság! Baraki: Miért lenne igazságtalanság? Pockingász: Hát nem volt szerda délelőtt a hangárban a parancskihirdetésen? Felolvasták, hogy a táborból négyen szerzői estet tartottak a krumpliföldön, amiért szigorúan meg fogják Baraki: Pockingász. • Baraki: Pockingász: büntetni őket. Jó lenne szólni a Hajnalnak is, nehogy becsukják. Baraki: (dühösen ott hagyja Pockingászt) Na én megyek. Inkább meg se nyiratkozorn. de nem vitatkozom tovább magával! Pockingász: Ne menjen el Lajoskám! Az előbb maga itt elvesztett valamit. Ha megtalálta, elmehet. Baraki: Ugyan mit vesztettem volna el maga pernahajder? Pockingász: A türelmét Lajoskám. Na, viszontlátásra! — Kuki — A Tip-Top Revü sikere szinte kikényszerítette, hogy új műsort állítsunk össze, ez volt a 11. számú műsor- sorozat. Erről az alábbi méltatást közölte az 1945. augusztus 25-i Pockingi Híradó: SZÍNHÁZ Tip-Top Revü II. sorozat Szórakozni vágyó „márkás” táborlakó sietve vette meg belépőjegyét a re- vütársulat újabb előadására. Hiszen élénkén emlékezetében élt az a siker, amit e művészegyüttes múltkori előadásával aztán kiérdemelt. A mostani műsor, bár tónusban hasonló az előzőhöz, mégis változatos, mégis új és sokszínű. Kedvenc bohócunk, Kuki, aktualitásokkal gazdag „Tragédiája” egészséges kacajra fakasztja szívünket. A többi cloivn jó keretszereplö. Az akrobaták kivétel nélkül ismét szép, derék munkát végeztek. Az excentrikus szám szinte fővárosi. Az „élő szobrok” jövőbeni műsorra hozatalánál vigyázni kell. hogy minél kevesebb legyen a színes jelmez, mert különben, az élő szobrok szoborhatásukból veszítenek. A bűvészegyüttes száma fejlődést mutat, tartalmas és most derültségkeltö is. A hegedűvirtuóz pompás. A késdobálószám lélegzetelállítóan izgalmas. Az idegnélküli ember mellett most egy ügyes idegnélküli hölgyet is üdvözölhetünk. A külvárosi kocsmakép festői kompozíció is nagyon hatásos. Hisszük, hogy a környéken is sikert- sikerre arató Tip-Top Revii 11. sorozatával a Tip-Top induló kellemes melódiája mellett csak öregbíteni fogja hírnevét. (Folytatjuk) Horváth Dezső Változtassunk azon a helyzeten, hogy a magyar zenei élet minden jelentős eseményére külföldön kerüljön sor. A tanfolyam mivel járulhat hozzá a változáshoz? — Valamilyen módon — persze nem erőszakos beavatkozásra gondolok — meg kelj állítani a művészek kivándorlásának folyamatát. Ezért is fontos, hegy egyre több jó menedzser legyen Magyarországon. Közismert. hogy az értékek jelenlegi mértéktelen devalválódásának ideién művészeink még mindig megütik az európai színvonalat, ennek ellenére sok esetben saját magukat kel! eladniuk. ráadásul anyagi gondokkal is küzdenek. A menedzser feladata, hogy megfelelő éle'körülményeket teremtsen a művészet, illetve a művészek számára. Ne a külföld legyen számukra az egyetlen lehetőség! Az ország műveltsége szempontjából meghatározó, hogy hány művész marad határain belül. Persze, a külföldi és hazai munka nem zár. ja ki egymást, csak más, megfelelőbb arányokra lenne szükség, amelyekkel ellensúlyozható a külföld csábítása. Ilyen mérvű problémákat egyetlen vállalat nyilván nem képes megoldani. A Kultúrinnov mégis próbálkozik, bár nem kétséges, hogy számukra ez nem üzlet. Elgondolkodtató és izgalmas kérdés, hogy egy önfenntartó kulturális vállalat miért szánja el magát olyan dologra, ami befektetésigényes, ugyanakkor anyagi hasznot nem hajt. Kultúrából megélni — saját bevallásuk alapján — nem nagyon lehet, ennek ellenére a Kultúrinnov távlati célja a művészeti menedzserképzés meghonosítása. Ma még csak zenei szakemberek oktatására vállalkoznak, de a jövőben más művészeti ágakban Is kezdeményezni szeretnének. • MÉG LEHET JELENTKEZNI A vállalat szakemberei nincsenek híján a tapasztalatoknak, Polónyi Péter szervezte és vezette a tavalyi rockmenedzserképzőt is, hat hónapon keresztül. — Jelentkezhetnek még a komolyzenei menedzserjelöltek? — Igen, elfogadjuk még a jelentkezéseket. Címünk: Kultúrinnov, 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. A jelentkezéshez szükség van a pályázó egy oldalnál nem hosszabb szakmai önéletrajzára, amiben részletezi a zenéhez fűződő kapcsolatát. A részvételi díj 10 000 forint, az intézményi háttérrel nem rendelkezők részvé. telét, a Magyar Zeneművészek Szövetsége jóvoltából, anyagilag is támogatni kívánjuk. — Mikor kezdődik az oktatás? — Szeptemberben. A képzés folytatólagos lenne, érdeklődés esetén újabb csoportokat is indítanánk. Az első szemesztert elvégző hallgatókat további gyakorlati feladatokra szeretnénk mozgósítani. Kocsis Attila ,
